Elekes Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Elekes Lajos
Született 1914. november 11.
Déva
Elhunyt 1982. május 21. (67 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Házastársa Földes Éva
Foglalkozása történész,
egyetemi tanár
Iskolái Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1937)
Kitüntetései Kossuth-díj (1953)
Sírhelye Farkasréti temető (20. (Kodály) körönd, Urnaház, 6-os számú fülke)
A Wikimédia Commons tartalmaz Elekes Lajos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Elekes Lajos (Déva, 1914. november 11. – Budapest, 1982. május 21.) Kossuth-díjas magyar történész, egyetemi tanár, az MTA tagja, Kossuth-díjas. Felesége Földes Éva pedagógus.

Életpályája[szerkesztés]

Egyetemi tanulmányait a budapesti tudományegyetemen végezte. 1937-ben szerzett bölcsészdoktori oklevelet. 1937-től a Magyar Országos Levéltárban gyakornok, 1942-től segédőr, 1946-ban allevéltárnok, 1946–49-ben osztályvezető, 1949–50-ben főigazgató-helyettes volt. 1942-ben a középkori román történelem tárgyköréből magántanárrá képesítették a budapesti tudományegyetemen, ahol 1945-től tanított. 1950-től az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa, 1954 és 1957 között osztályvezetője. 1954-56-ban a Lenin Intézet magyar történeti tanszékének vezetője. 1957-től haláláig a budapesti tudományegyetem középkori magyar történeti tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, 1966–1969-ben a bölcsészettudományi kar dékánja. 1958 és 1970 között a Századok szerkesztőbizottságának elnöke, 1966 és 1968 között a Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpont igazgatója volt. Élete végén súlyos alkoholizmussal küzdött.[1]

Kutatási területe[szerkesztés]

Kezdetben középkori román történelemmel és a középkori magyar-román kapcsolatokkal foglalkozott. Jelentős kutatásokat végzett Hunyadi és a Hunyadiak korának megismerése érdekében. Élete utolsó szakaszában főként a történettudomány elméleti kérdéseit vizsgálta.

Díjak, elismerések[szerkesztés]

A Farkasréti temető Urnaháza. Itt található Elekes Lajos urnafülkéje is
  • Az MTA levelező tagja (1965)
  • Az MTA rendes tagja (1973)
  • Kossuth-díj (1953) (Hunyadi János című monográfiájáért (Budapest, 1952).

Főbb művei[szerkesztés]

  • Nagy István moldvai vajda politikája és Mátyás király (Bp., 1937)
  • A román történetírás válsága (Századok, 1940)
  • A román fejlődés alapvetése (Századok, 1940; németül: Archivum Europae Centro-Orientalis, 1941)
  • A Hunyadi-kérdés (Mátyás király Emlékkönyv, I, Bp., 1940)
  • A magyar-román viszony a Hunyadiak korában (Mátyás király Emlékkönyv, I. Bp., 1940)
  • A dinasztikus elv a román államfejlődésben (Századok, 1945-46)
  • Hunyadi (Magyar Történelmi Társulat 1952. 509p)
  • A délkeleteurópai népek összefogása a török hódítók ellen Hunyadi háborúiban (Bp., 1952)
  • Mátyás és kora (Bp., 1956); Rendiség és központosítás a feudális államokban (Bp., 1962, 188p)
  • A középkori magyar állam története megalapításától mohácsi bukásáig (Bp., 1964)
  • Történelmi ismeret-szocialista tudat (Bp., 1968)
  • Magyarország története, I. (egyetemi tankönyv, Léderer Emmával, Székely Györggyel, Bp., 1961)
  • Korszerű műveltség, történelmi gondolkodás (Bp., 1969); A történelemfelfogása korunk polgári tudományában (Bp., 1975)

Emlékezete[szerkesztés]

Sírja Budapesten található, a Farkasréti temető Urnaházában a 6-os számú urnafülke. 2004-től védett.

Irodalom[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Az ELTE Bölcsészettudományi Karának dékánjai

Medveczky Frigyes (1900–01)  · Medveczky Frigyes (1901–02)  · Pauer Imre (1902–03)  · Ballagi Aladár (1903–04)  · Lóczy Lajos (1904–05)  · Pasteiner Gyula (1905–06)  · Hegedűs István (1906–07)  · Lánczy Gyula (1907–08)  · Asbóth Oszkár (1908–09)  · Szinnyei József (1909–10)  · Békefi Remig (1910–11)  · Beke Manó (1911–12)  · Fináczy Ernő (1912–13) Mágócsy-Dietz Sándor (1913–14)  · Alexander Bernát (1914–14)  · Petz Gedeon (1915–16)  · Kövesligethy Radó (1916–17)  · Goldziher Ignác (1917–18)  · Angyal Dávid (1918–19)  · Angyal Dávid (1919–20)  · Haraszti Gyula (1920–21)  · Siegescu Ferenc (1921–23)  · Siegescu József (1922–23)  · Kuzsinszky Bálint (1923–24)  · Áldásy Antal (1924–25)  · Angol Arthur Battishill Yolland (1925–26)  · Domanovszky Sándor (1926–27)  · Méhelÿ Lajos (1927–28)  · Hekler Antal (1928–29)  · Mauritz Béla (1929–30)  · Papp Károly (1930–31)  · Heinlein István (1931–32)  · Németh Gyula (1932–33)  · Kornis Gyula (1933–34)  · Gombocz Zoltán (1934–35)  · Németh Gyula (1934–35)  · Melich János (1935–36)  · Rybár István (1936–37)  · Császár Elemér (1937–38)  · Eckhardt Sándor (1938–39)  · Szentpétery Imre (1939–40)  · Gerevich Tibor (1940–41)  · Zambra Alajos (1941–42)  · Szekfű Gyula (1942–43)  · Lukinich Imre (1943–44)  · Hajnal István (1944–47)  · Zsirai Miklós (1947–48)  · Tamás Lajos (1949–51)  · Bolgár Elek (1951–52)  · Bóka László (1952–53)  · Bóka László (1953–55)  · Kardos Tibor (1955–56)  · I. Tóth Zoltán (1953–56)  · Kniezsa István (1953–56)  · Turóczi-Trostler József (1957–58)  · Kardos László (1958–59)  · Tálasi István (1959–63)  · Sinkovics István (1963–66)  · Elekes Lajos (1966–69)  · Székely György (1969–75)  · Szathmári István (1975–79)  · Diószegi István (1979–82)  · Pölöskei Ferenc (1982–90)  · Hunyady György (1990–92)  · Manherz Károly (1993–2000)  · Fodor Sándor (2000–01)  · Manherz Károly (2001–06)  · Dezső Tamás (2006–15)  · Borhy László (2015–17)  · Borsodi Csaba (2017–18)  · Sonkoly Gábor (2018–21)  · Bartus Dávid (2021–)

Nemzetközi katalógusok
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Elekes_Lajos&oldid=24368796”