Elekes Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Elekes Lajos
Született 1914. november 11.
Déva
Elhunyt 1982. május 21. (67 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Házastársa Földes Éva
Foglalkozása történész,
egyetemi tanár
Iskolái Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1937)
Kitüntetései Kossuth-díj (1953)
Sírhelye Farkasréti temető (20. (Kodály) körönd, Urnaház, 6-os számú fülke)
A Wikimédia Commons tartalmaz Elekes Lajos témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Elekes Lajos (Déva, 1914. november 11.Budapest, 1982. május 21.) Kossuth-díjas magyar történész, egyetemi tanár, az MTA tagja, Kossuth-díjas. Felesége Földes Éva pedagógus.

Életpályája[szerkesztés]

Egyetemi tanulmányait a budapesti tudományegyetemen végezte. 1937-ben szerzett bölcsészdoktori oklevelet. 1937-től a Magyar Országos Levéltárban gyakornok, 1942-től segédőr, 1946-ban allevéltárnok, 1946–49-ben osztályvezető, 1949–50-ben főigazgató-helyettes volt. 1942-ben a középkori román történelem tárgyköréből magántanárrá képesítették a budapesti tudományegyetemen, ahol 1945-től tanított. 1950-től az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa, 1954 és 1957 között osztályvezetője. 1954-56-ban a Lenin Intézet magyar történeti tanszékének vezetője. 1957-től haláláig a budapesti tudományegyetem középkori magyar történeti tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, 1966–1969-ben a bölcsészettudományi kar dékánja. 1958 és 1970 között a Századok szerkesztőbizottságának elnöke, 1966 és 1968 között a Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpont igazgatója volt. Élete végén súlyos alkoholizmussal küzdött.[1]

Kutatási területe[szerkesztés]

Kezdetben középkori román történelemmel és a középkori magyar-román kapcsolatokkal foglalkozott. Jelentős kutatásokat végzett Hunyadi és a Hunyadiak korának megismerése érdekében. Élete utolsó szakaszában főként a történettudomány elméleti kérdéseit vizsgálta.

Díjak, elismerések[szerkesztés]

A Farkasréti temető Urnaháza. Itt található Elekes Lajos urnafülkéje is
  • Az MTA levelező tagja (1965)
  • Az MTA rendes tagja (1973)
  • Kossuth-díj (1953) (Hunyadi János című monográfiájáért (Budapest, 1952).

Főbb művei[szerkesztés]

  • Nagy István moldvai vajda politikája és Mátyás király (Bp., 1937)
  • A román történetírás válsága (Századok, 1940)
  • A román fejlődés alapvetése (Századok, 1940; németül: Archivum Europae Centro-Orientalis, 1941)
  • A Hunyadi-kérdés (Mátyás király Emlékkönyv, I, Bp., 1940)
  • A magyar-román viszony a Hunyadiak korában (Mátyás király Emlékkönyv, I. Bp., 1940)
  • A dinasztikus elv a román államfejlődésben (Századok, 1945-46)
  • Hunyadi (Magyar Történelmi Társulat 1952. 509p)
  • A délkeleteurópai népek összefogása a török hódítók ellen Hunyadi háborúiban (Bp., 1952)
  • Mátyás és kora (Bp., 1956); Rendiség és központosítás a feudális államokban (Bp., 1962, 188p)
  • A középkori magyar állam története megalapításától mohácsi bukásáig (Bp., 1964)
  • Történelmi ismeret-szocialista tudat (Bp., 1968)
  • Magyarország története, I. (egyetemi tankönyv, Léderer Emmával, Székely Györggyel, Bp., 1961)
  • Korszerű műveltség, történelmi gondolkodás (Bp., 1969); A történelemfelfogása korunk polgári tudományában (Bp., 1975)

Emlékezete[szerkesztés]

Sírja Budapesten található, a Farkasréti temető Urnaházában a 6-os számú urnafülke. 2004-től védett.

Irodalom[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]