Beke Manó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Beke Manó
Beke Manó.JPEG
Született 1862. április 24.
Pápa
Elhunyt 1946. június 27. (84 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása
Iskolái Budapesti Tudományegyetem (–1883)
Sírhely Farkasréti temető (2-8-134)
A Wikimédia Commons tartalmaz Beke Manó témájú médiaállományokat.

Beke Manó (Pápa, 1862. április 24.Budapest, 1946. június 27.)[1] matematikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Az ELTE Bölcsészettudományi Kar egykori dékánja.

Életpályája[szerkesztés]

Eredeti családneve Beck. Beck Lipót pékmester és Herzog Fanni gyermeke,[2] Beke József hídépítő mérnök bátyja. Tanulmányait Pápán a gimnáziumban kezdte, majd a fővárosi Állami Főreálgimnáziumban fejezte be. A Budapesti Tudományegyetemen 1883-ban matematika–fizika szakos tanári oklevelet szerzett. Végzése évétől, 18831895 között első munkahelyeként matematikatanárként működött egykori alma materében, az V. kerületi Állami Főreáliskolában. 1892–1893-ban ösztöndíjjal Göttingenbe került az egyetemre, ahol egyebek közt a kor legkiválóbb matematikusa, Felix Christian Klein professzor volt a tanára. 1884-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1895 és 1900 között az egyetemi tanárképző intézet gyakorló főgimnáziumának rendes tanára volt, s párhuzamosan pedig az első leánygimnázium matematikatanáraként is működött. 1896-ban magántanári, 1900-ban egyetemi tanári kinevezést kapott. 1896-tól a Budapesti Tudományegyetem magántanára, 1900-tól 1922-ig nyilvános rendes tanára volt, s közben 1911-ben kinevezték a bölcsészeti kar dékánjának. A Tanácsköztársaság idején sem vonult vissza, az egyetemi pedagógiai munkát nem kívánta átengedni az új hatalomnak. A Tanács-kormány kinevezésével folytatta azt, több más egyetemi tanár kollégájával egyetemben, sőt a működés zavartalanságának biztosítása érdekében jóhiszeműen az egyetem vezetésében is részt vállalt. A Tanácsköztársaság alatti magatartása miatt elmozdították állásából, megfosztották akadémiai levelező tagságától, majd 1922-ben nyugdíjazták. 1945 után visszanyerte akadémiai levelező tagságát. Matematikai, tanügyi, pedagógiai és természettudományi értekezéseket és tankönyveket írt. A nők közép- és felsőfokú tanulmányainak egyik előharcosa volt. Az idősödő pedagógus vallomása, munkásságának kitűnő összefoglalója is egyben: Egész életem csupa boldogság, mert taníthattam szóval és írásban, matematikai értekezéseket és tudományos kézikönyveket írhattam, részt vehettem a legtöbb kulturális alkotásban, lexikon szerkesztésekben, és más munkákban, nem törődve semmi mással, mint a tudománnyal és a tanítással. Abban hittem, hogy nem magamért, hanem másokért, a jövőért dolgozom...[3] 1945 és 1990 közötti szocialista korszak idején munkásságából leginkább a tanácskormányzást követő meghurcoltatására fókuszáltak, tudományos és pedagógiai munkássága másodlagossá lett.

Kutatási területe[szerkesztés]

  • Algebrával, differenciálegyenletekkel és a Bolyai-féle geometriával foglalkozott.

Akadémiai tagsága[szerkesztés]

  • 1914–1920 levelező tag
  • 1920: kizárás
  • 1945: tagságának helyreállítása

Emlékezete[szerkesztés]

Főbb művei[szerkesztés]

  • A Taylor-sor maradék tagja (Budapest, 1903)
  • Egy középérték (Mathematikai és Physikai Lapok, 1903)
  • A linear differenciálegyenlet alapegyenletéről. (Mathematikai és Physikai Lapok, 1905)
  • A függvény elméletéhez (Mathematikai és Physikai Lapok, 1906)
  • A Cauchy-féle integráltételek. (Mathematikai és Physikai Lapok, 1906)
  • Bevezetés a felsőbb mennyiségtanba (Budapest, 1907)
  • A kapcsolástanhoz (Mathematikai és Physikai Lapok, 1907)
  • A körtanhoz (Mathematikai és Physikai Lapok, 1907)
  • Bevezetés a differenciál- és integrálszámításba (Budapest, 1908, 2. kiadás: 1920, 3. átdolgozott kiadás: 1965, 4. kiadás: 1967)
  • Differenciál- és integrálszámítás I-II. (Budapest, 1910-16)
  • Determinánsok (Term. és Techn. 1915)
  • Determinánsok (Budapest, 1925)
  • Analytikai geometria (Budapest, 1926)
  • A véletlen a természettudományokban (Budapest, 1927)
  • Über mathematische Begabung (Leipzig, 1933)
  • Adalék a térbeli görbék elméletéhez. (Budapest, 1938)
  • Transzverzális és ortogonális (Budapest, 1938)
  • Egy differenciális függvényegyenlet (Budapest, 1941)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Halálesete bejegyezve a Bp. XII. ker. állami halotti akv. 1576/1946. folyószáma alatt.
  2. Kovács I. Gábor, Kiss Zsuzsanna, Takács Árpád: Magyarországi egyetemi tanárok életrajzi adattára 1848–1944 I. Zsidó és zsidó származású egyetemi tanárok. Eötvös Loránd Tudományegyetem. ELTE Eötvös Kiadó, 2012. (Hozzáférés: 2015. június 22.)
  3. Az Est Hármas Könyve 1923. 88 - 89. oldal - közölt Beke Manó önéletrajz alapján

Források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Obláth Richárd: Beke Manó a nagy magyar tanár (A matematika tanítása, Budapest, 1956. S. sz.).