Beke Manó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Beke Manó
Beke Manó.JPEG
Született 1862. április 24.
Pápa
Elhunyt 1946. június 27. (84 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása matematikus,
egyetemi tanár
Munkáltató Nyugat
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1883)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Beke Manó témájú médiaállományokat.

Beke Manó (Pápa, 1862. április 24.Budapest, 1946. június 27.)[1] matematikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Életpályája[szerkesztés]

Eredeti családneve Beck. Beck Lipót pékmester és Herzog Fanni gyermeke,[2] Beke József hídépítő mérnök bátyja. Tanulmányait Pápán a gimnáziumban kezdte, majd a fővárosi Állami Főreálgimnáziumban fejezte be. A budapesti tudományegyetemen 1883-ban matematika-fizika szakos tanári oklevelet szerzett. Végzése évétől, 1883-1895 között első munkahelyeként matematikatanárként működött egykori alma materében, az V. kerületi Állami Főreáliskolában. 1884-ben ösztöndíjjal egy esztendőre Göttingenbe került az egyetemre, ahol egyebek közt a kor legkiválóbb matematikusa Felix Christian Klein professzor volt a tanára. 1884-ben doktorátust tett. 1895-1895 között a fővárosi mintagimnázium, vele párhuzamosan pedig az első leánygimnázium matematikatanára volt. 1896-ban magántanári, 1900-ban egyetemi tanári kinevezést kapott. A budapesti tudományegyetem tanára (1900–1922), s közben 1911-ben kinevezik a bölcsészeti kar dékánjának. A kommün idején sem vonult vissza, az egyetemi pedagógiai munkát nem kívánta átengedni az új hatalomnak. A Tanács-kormány kinevezésével folytatta azt, több más egyetemi tanár kollégájával egyetemben, sőt a működés zavartalanságának biztosítása érdekében jóhiszeműen az egyetem vezetésében is részt vállalt. A Tanácsköztársaság alatti magatartása miatt elmozdították állásából, megfosztották akadémiai levelező tagságától, majd 1922-ben nyugdíjazták. 1945 után visszanyerte akadémiai levelező tagságát. Matematikai, tanügyi, pedagógiai és természettudományi értekezéseket és tankönyveket írt. A nők közép- és felsőfokú tanulmányainak egyik előharcosa volt. Az idősödő pedagógus vallomása, munkásságának kitűnő összefoglalója is egyben: Egész életem csupa boldogság, mert taníthattam szóval és írásban, matematikai értekezéseket és tudományos kézikönyveket írhattam, részt vehettem a legtöbb kulturális alkotásban, lexikon szerkesztésekben, és más munkákban, nem törődve semmi mással, mint a tudománnyal és a tanítással. Abban hittem, hogy nem magamért, hanem másokért, a jövőért dolgozom...[3] 1945 és 1990 közötti szocialista korszak idején munkásságából leginkább a tanácskormányzást követő meghurcoltatására fókuszáltak, tudományos és pedagógiai munkássága másodlagossá lett.

Kutatási területe[szerkesztés]

  • Algebrával, differenciálegyenletekkel és a Bolyai-féle geometriával foglalkozott.

Akadémiai tagsága[szerkesztés]

  • 1914–1920 levelező tag;
  • 1945.

Emlékezete[szerkesztés]

Főbb művei[szerkesztés]

  • Differenciál- és integrálszámítás I-II. (Bp., 1910-16);
  • Determinánsok (Term. és Techn. 1915);
  • Analytikai geometria (Bp., 1926).

Források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Obláth Richárd: Beke Manó a nagy magyar tanár (A matematika tanítása, Bp., 1956. S. sz.).

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Halálesete bejegyezve a Bp. XII. ker. állami halotti akv. 1576/1946. folyószáma alatt.
  2. Kovács I. Gábor, Kiss Zsuzsanna, Takács Árpád: Magyarországi egyetemi tanárok életrajzi adattára 1848–1944 I. Zsidó és zsidó származású egyetemi tanárok. Eötvös Loránd Tudományegyetem. ELTE Eötvös Kiadó, 2012. (Hozzáférés: 2015. június 22.)
  3. Az Est Hármas Könyve 1923. 88 - 89. oldal - közölt Beke Manó önéletrajz alapján