Ugrás a tartalomhoz

Gombocz Zoltán

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gombocz Zoltán
Arcképe az SZTE Egyetemi Könyvtár Ligeti Lajos gyűjteményéből
Arcképe az SZTE Egyetemi Könyvtár Ligeti Lajos gyűjteményéből
SzületettGederéczi Gombocz Zoltán
1877. június 18.
Sopron
Elhunyt1935. május 1. (58 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • nyelvész
  • finnugrista
  • egyetemi oktató
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem (1895–1900)
Kitüntetései
SírhelyeFiumei úti sírkert
Az Eötvös József Collegium igazgatója
Hivatali idő
1927 – 1933
Tudományos pályafutása
Szakterületnyelvtudomány
Tudományos fokozatdoktorátus (1900)
Szakintézeti tagságMagyar Nyelvtudományi Társaság
Akadémiai tagságMagyar Tudományos Akadémia (rendes tag, 1922)
A Wikimédia Commons tartalmaz Gombocz Zoltán témájú médiaállományokat.

Gederéczi Gombocz Zoltán (Sopron, 1877. június 18. – Budapest, 1935. május 1.)[1] magyar nyelvtudós, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1905), majd rendes (1922) tagja. Kutatási területei a magyar nyelvészet, azon belül kiemelten a magyar nyelvtörténet voltak, emellett behatóan foglalkozott fonetikával, finnugor nyelvészettel, altajisztikával és turkológiával is.

Gombocz Endre (1882–1945) botanikus bátyja.

Életútja

[szerkesztés]

Gombocz Miklós és Lehr Berta gyermekeként született.[1] Érettségi vizsgáit a soproni evangélikus líceumban tette le. Felsőfokú tanulmányait 1895-től az Eötvös József Collegium tagjaként a Budapesti Tudományegyetemen végezte. Kiváló tanárai voltak, köztük Szinnyei József finnugrista, Simonyi Zsigmond nyelvész, Gyulai Pál irodalomtörténész és Becker Fülöp Ágost romanista. 1899-ben szerezte meg magyar-francia szakos középiskolai tanári oklevelét. Bölcsészdoktori vizsgáját 1900-ban tette le, és kiemelkedő eredményei alapján még abban az évben, május 31-én sub auspiciis regis avatták bölcsészettudományi doktorrá. Ugyanezen év decemberében kinevezték az Eötvös József Collegium helyettes, majd 1901 decemberében rendes tanárává.

Többször járt külföldi tanulmányúton: 1899-ben Párizsban, 1903–1904-ben Lipcsében, majd ismét Párizsban. A francia fővárosban a kísérleti fonetikát tanulmányozta, de Finnországban és Svédországban is végzett fonetikai kutatásokat. 1906-ban a Budapesti Tudományegyetemen az általános fonetika és finnugor hangtan tárgykör magántanára lett. 1914-től a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem ural-altáji összehasonlító nyelvészeti tanszékére nevezték ki rendes tanárnak. Az első világháború után Budapestre menekült, ahol ismét az Eötvös Collegiumban tanított, majd 1921-ben átvette a magyar nyelvtudományi tanszék vezetését a budapesti egyetemen. Mindeközben, 1927–1928-ban vendégtanárként működött a berlini Frigyes Vilmos Egyetemen. Emellett 1927-től az Eötvös Collegium igazgatója, 1933-tól a budapesti egyetem bölcsészettudományi karának dékánja, ugyancsak 1933-tól a felsőház tagja volt.

1935. május 1-jén munka közben, egy kari tanácskozást vezetve érte a halál. A Kerepesi temetőben nyugszik.

Munkássága

[szerkesztés]

Gombocz Zoltán már egyetemi hallgatóként is aktívan publikált. Korai írása előrevetítették későbbi etimológiai munkásságát, ismertetései pedig tükrözték a nyelvészet átfogó kérdéseire irányuló érdeklődését. (Pályafutása során rendszeresen írt nagy hatású recenziókat, ő ismertette például Ferdinand de Saussure-nek a strukturalizmust megalapozó Cours de linguistique générale című művét is.) Még diákként, egy párizsi tanulmányút során ismerkedett meg a modern kísérleti fonetikával. Bár ekkor már tisztában voltak azzal, hogy a hangkörnyezet hatással van az egyes hangok ejtésére, a hangképzés tanulmányozására csak statikus módszerek álltak rendelkezésre, azaz egy-egy pillanatnyi artikulációs konfigurációt tudtak tanulmányozni. Gombocz azonban a természetes artikuláció dokumentálására törekedett, nem izolált, hanem szavakban kiejtett hangokat vizsgált. Ezen alapul a magyar beszédhangok palatogrammjait publikáló tanulmánya, amelynek eredményei hosszú időn keresztül kiindulópontot jelentettek a magyar fonetikai leírásokban. Ernst Alfred Meyerrel (wd) együttműködve a magyar magánhangzók időtartamát és nazalizálódását is vizsgálta.[2] Bár a fonetikai kutatások elsősorban életpályája korai szakaszában domináltak, a tudományág eredményeit később is figyelemmel kísérte.

1904-ben a Magyar Tudományos Akadémia egyik pályázatára olyan műveket vártak, amelyek egyrészt lefektetik egy magyar etimológiai szótár módszertani alapelveit, másrészt tartalmazzák annak első szócikkeit. Gombocz Melich Jánossal közösen benyújtott pályaműve lett a nyertes, így indult útjára a páratlan részletességű, teljességre törekvő Magyar etymologiai szótár. Ennek első füzete 1914-ben jelent meg, amit 1918-ig további hét füzet követett. A szerzők 1921-ben akadémiai nagyjutalmat kaptak a munkáért. Az utolsó kötet, melyben Gombocz még közreműködhetett, de már halála után, 1936-ban jelent meg, a tizenkettedik volt. Ez a monumentális mű befejezetlen maradt, utolsó kötete, mely a mindössze egyszer adatolt geburnus címszóig jutott el, 1944-ben jelent meg.

Részben etimológiai érdeklődéséhez köthető az 1907-ben a Magyar Nyelvben megjelent tanulmánysorozata, amelyben a magyar nyelv török jövevényszavait dolgozta fel. Ezt a munkát kettős céllal végezte: egyrészt teljességre törekvő listát akart adni az átvételekről, másfelől az átvételek hangtani jellemzőit is tanulmányozta. Kiemelte, hogy mindezzel nem csupán a magyar történeti hangtan gazdagodik új eredményekkel, hanem a török nyelvtörténet is. A cikksorozat – átdolgozva – monográfiaként is megjelent először magyarul, majd újabb átdolgozás után németül is. Az a kérdés is foglalkoztatta, milyen történeti háttér magyarázza az átvételeket. Turkológiai munkásságának fontos része volt a magyar nyelv török eredetű személyneveinek, illetve népneveinek vizsgálata.

Magyar, valamint uralisztikai nyelvtörténeti kutatásaiban – az etimológiai vizsgálatok mellett – hangtani, alaktani és jelentéstani kérdésekkel is foglalkozott. Kiemelkedő fontosságú műve a Jelentéstan, melynek egyik alapvetése, hogy a jelentésváltozások nyelvtől függetlenül azonos módon zajlanak az emberi nyelvekben. Az itt kidolgozott, korábbi szakirodalomra alapozó, de azt módosító négyes felosztású rendszere (jelentésátvitel vs. névátvitel, mindkettő alapulhat érintkezésen vagy hasonlóságon) egyfelől – elsősorban Ullmann István közvetítésével – beépült a nemzetközi szemantikai kutatásokba is, másfelől máig része az oktatásnak.

Szerkesztői tevékenysége is igen jelentős: évtizedeken át (1905–1914, 1922–1935) volt szerkesztője a Magyar Nyelv folyóiratnak, valamint egy rövidebb ideig (1931–1934) a Nyelvtudományi Közleményeknek. 1920-ban az MTA Melich Jánost, Németh Gyulát és Gombocz Zoltánt bízta meg egy új sorozat, A Magyar Nyelvtudomány Kézikönyve szerkesztésével, melynek első kötete Gombocz Nyelvtörténeti módszertan (1922) című írása volt.

Nagy hatású egyetemi oktató volt, s az Eötvös József Collegium igazgatójaként meghatározó szerepet játszott a fiatalabb nemzedékek nevelésében. „Nagyon jól érezte magát a Kollégiumban és ideális igazgató volt. Szerette az ifjúságot. […] S a fiatalság rajongott érte. A Kollégiumban diákkora óta glória övezte »Gombocz urat«”, írta róla Németh Gyula.[3] Mindez a későbbi nyelvészgenerációk visszaemlékezéseiben is tükröződik, valamint irodalmi művekben is fel-felbukkan alakja. Melich János visszaemlékezésében így írt Gomboczról: „Ő is azon kevesek közé tartozott, akiknek egyikéről, az általa a legnagyobb tudósok sorába számított Thomsen Vilmosról hetvenedik születése napja alkalmából ezt írta: »Csak keveseknek adatott az a kivételes tehetség, hogy óriási területeket munkáljanak meg, s mégis mindenütt egyformán mélyen szántsanak«”.[4]

Társasági tagságai és elismerései

[szerkesztés]

1905-ben a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) levelező, 1922-ben rendes tagjainak sorába, 1933-tól igazgatósági tagjai közé választották. 1933-tól az MTA I. (Nyelv- és Széptudományi) Osztályának munkáját irányította elnökként. A Magyar Nyelvtudományi Társaságban 1904-től jegyzőként, később titkárként, majd alelnökként tevékenykedett. 1917 és 1919 között elnöke volt az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészeti-, Nyelv- és Történettudományi szakosztályának Kolozsváron, és a budapesti Minerva Társaság alapító elnöki tisztségét is betöltötte 1921-től. Emellett tiszteleti tagja volt a helsinki Finnugor Társaságnak, a tartui Észt Tudós Társaságnak és a müncheni Német Akadémiának (wd).

Munkásságát számos rangos elismeréssel jutalmazták: 1921-ben Melich Jánossal együtt a Magyar etymologiai szótár című kiadványsorozatukért megkapták az MTA nagyjutalmát, Gombocz 1930-ban a Corvin-koszorút vehette át, és szintén 1930-ban a Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagjává avatták.

Emlékezete

[szerkesztés]
Gombocz Zoltán sírja Budapesten, a Kerepesi temetőben (34-1-88), Madarassy Walter alkotása

A Magyar Nyelvtudományi Társaság a fiatal (35 év alatti), kiemelkedő nyelvtudományi művet alkotó nyelvészeket 1977 óta Gombocz Zoltán-díjban részesíti. Az Eötvös József Collegium Ménesi úti épületében 2006. október 11-én avatták fel mellszobrát, Domonkos Béla szobrászművész alkotását.

Főbb művei

[szerkesztés]

Életmű-bibliográfiáját lásd Zsirai Miklós: Gombocz Zoltán irodalmi munkássága. Nyelvtudományi Közlemények, XLIX. évf. (1935) XVII–XXIII. o.

Önálló kötetei
  • A jelenkori nyelvészet alapelvei. Budapest: Hornyánszky. 1898.  
  • Nyelvtörténet és lélektan: Wundt néplélektanának ismertetése. Budapest: Athenaeum. 1903. = Nyelvészeti Füzetek, 7.  
  • Az altaji nyelvek hangtörténetéhez. Budapest: Franklin. 1905.  
  • Honfoglaláselőtti török jövevényszavaink. Budapest: Magyar Nyelvtudományi Társaság. 1908. = A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai, 7.  
  • Zur Phonetik der ungarischen Sprache. Uppsala: Druck Berlin. 1909. (Ernst Alfred Meyerrel)  
  • Die bulgarisch-türkischen Lehnwörter in der ungarischen Sprache. Helsingfors: Société Finno-Ougrienne. 1912. = Suomalais-ugrilaisen Seuran Toimituksia, 30.  
  • Magyar etymologiai szótár. / Lexicon critico-etymologicum linguae Hungaricae. Budapest: Akadémia. 1914–1944. (Melich Jánossal)  
  • Árpádkori török személyneveink. Budapest: Magyar Nyelvtudományi Társaság. 1915. = A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai, 16.  
  • Nyelvtörténeti módszertan. Budapest: Akadémia. 1922. = A Magyar Nyelvtudomány Kézikönyve, I. 1  
  • Magyar történeti nyelvtan II.: Hangtan. Hangtörténet. Budapest: Árpád Bajtársi Egyesület. 1925.  
  • Magyar történeti nyelvtan III.: Alaktan. Budapest: Árpád Bajtársi Egyesület. 1925.  
  • A magyar történeti nyelvtan vázlata IV.: Jelentéstan. Pécs: Danubia. 1926.  
  • Történeti magyar nyelvtan V.: Mondattan. Összeáll. Hegyi Károly. Budapest: Árpád Bajtársi Egyesület. 1929.  
  • Történeti magyar nyelvtan V.: Syntaxis. Budapest: Árpád Bajtársi Egyesület. 1932.  
  • Gombocz Zoltán összegyüjtött művei I. A kötet anyagát összeválogatta és a kiadást gondozta Zsirai Miklós. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia. 1938.  
  • Magyar történeti nyelvtan: Hangtan II. Sajtó alá rendezte Laziczius Gyula és Pais Dezső. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia. 1940.  
  • Hangtörténet. Közzétette Pais Dezső. Budapest: Tudományos Könyvkiadó. 1950. = A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai, 77.  
  • Syntaxis. Közzétette Pais Dezső. Budapest: Egyetemi Magyar Nyelvtudományi Intézet. 1951.  
  • Magyar szóalaktan. Budapest: Tankönyvkiadó. 1951.  
  • Pais Dezső: A jelentéstan vázlata: Gombocz Zoltán késői módszertani előadásából. Budapest: Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium. 1951.  
  • Honfoglalás előtti bolgár-török jövevényszavaink. Közzétette Ligeti Lajos. Budapest: Akadémiai. 1960. = Nyelvtudományi Értekezések, 24.  
  • Scritti vari di linguistica generale e Ungherese (’Válogatott írások az általános és magyar nyelvészet köréből’). Trad. di Danilo Gheno. Bologna: Patron. 1973. = Linguistica, 8.  
  • Jelentéstan és nyelvtörténet: Válogatott tanulmányok. Válogatta és sajtó alá rendezte Kicsi Sándor András. Budapest: Akadémiai. 1997. = Hermész Könyvek  
Válogatott tanulmányai
  • A vogul nyelv idegen elemei. Nyelvtudományi Közlemények, XXVIII. évf. (1898) 148–184. o.
  • Adalékok az obi-ugor nyelvek szókészletének eredetéhez. Nyelvtudományi Közlemények, XXXII. évf. (1902) 182–215. o.
  • Csuvas szójegyzék. Nyelvtudományi Közlemények, XXXVI. évf. (1906) 1–23., 141–164. o.
  • A magyar a-hangok történetéhez. Nyelvtudományi Közlemények, XXXIX. évf. (1909) 229–274. o.
  • A magyar őshaza és a nemzeti hagyomány. Nyelvtudományi Közlemények, XLV. évf. (1917) 129–194 o., XLVI évf (1923) 1–33., 168–193. o.
Fordításai

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Budapest VIII. kerületi állami halotti anyakönyv 904/1935.
  2. ↑ Markó Alexandra – Gráczi Tekla Etelka – Juhász Kornélia – Deme Andrea: Magyar artikulációs fonetikai kísérleti kutatások a kezdetektől napjainkig. Nyelvtudományi Közlemények, CXX. évf. (2024) 157–190. o.
  3. ↑ Németh Gyula: Gombocz Zoltán. Budapest: Akadémiai. 1972. 207–208. o. = A Múlt Magyar Tudósai  
  4. ↑ Melich János: Gombocz Zoltán emlékezete. Magyar Nyelv, XXXII. évf. 3–4. sz. (1936) 65–86. o. [70. o.]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gombocz_Zoltán&oldid=28561604”