Gerevich Tibor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gerevich Tibor
Született 1882. június 14.
Máramarossziget
Elhunyt 1954. június 11. (71 évesen)
Budapest
Foglalkozása művészettörténész, egyetemi tanár, művelődéspolitikus, kormánybiztos, muzeológus

Gerevich Tibor (Máramarossziget, 1882. június 14.Budapest, 1954. június 11.) művészettörténész, egyetemi tanár, művelődéspolitikus, kormánybiztos; az MTA tagja, a Római Magyar Intézet igazgatója, a Műemlékek Országos Bizottságának (MOB) elnöke; Gerevich Aladár vívó és Gerevich László művészettörténész nagybátyja.

Élete[szerkesztés]

Máramarosszigeten született, az akkori Osztrák–Magyar Monarchia területén (ma Románia). Apja, Gerevich Emil, főreáliskolai igazgató, anyja Ilniczky Ilona. Az Eötvös Collegium ösztöndíjasaként a Budapesti Egyetemen, majd a berlini Humboldt Egyetemen tanult. 1904-ben a Budapesti Egyetemen szerzett bölcsészdoktori diplomát. 1904 és 1906 között külföldön, főként Bolognában tanult művészettörténetet. 1908-tól az Országos Széchényi Könyvtár gyakornoka, 1911-ben a Magyar Nemzeti Múzeum Régiségtárának múzeumi őre (igazgatója), illetve a Budapesti Egyetemen az olasz műtörténet magántanára lett. 1924-től haláláig a Budapesti Egyetem újonnan létesült Keresztényrégészeti és Művészettörténeti tanszékének professzora. 1925-től a Római Magyar Intézet igazgatója, majd kurátora, a velencei biennálé magyar kormánybiztosa. 1932-től a Műemlékek Országos Bizottságának (MOB) elnöke, az esztergomi Keresztény Múzeum igazgatója. Jelentős szerepet játszott az esztergomi királyi palota feltárásában. A Magyar Tudományos Akadémia 1922-ben levelező, 1934-ben rendes tagjává választotta. Tagja volt a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak.[1] 1935-ben Corvin-koszorúval tüntették ki.

A Római Magyar Intézet és a római iskola[szerkesztés]

Jó diplomáciai érzékű szakember volt, kitűnő nemzetközi kapcsolatokkal, ezért a két világháború között vezető szerepet kapott a hivatalos művészetpolitika irányításában. 1925-ben a Római Magyar Intézet (ma: Római Magyar Akadémia) igazgatója, később kurátora lett. E tisztségeiben segítette a később nevével fémjelzett római iskola kibontakozását – ennek képviselői, többek között Aba-Novák Vilmos, Patkó Károly és Molnár C. Pál a Római Magyar Intézet ösztöndíjasai voltak. Gerevich szerint a Rómába küldött ösztöndíjasokra egyszerre hatott a régi Róma emelkedett légköre, a modern Róma frissessége és a modern olasz művészet lendületes újjászületése. A Római Magyar Intézet a magyar–olasz kulturális és politikai együttműködés egyik jelképévé vált. A római iskola tagjai Budapesten évekig Gerevich törzshelyén, a Centrál kávéházban, annak Cukor utcai oldalán tartották összejöveteleiket.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Az arányosság elméletének és gyakorlati alkalmazásának története a művészetben (Athenaeum, 1904)
  • Donatello és az újabb művészettörténeti kutatás (Athenaeum, 1908)
  • Tracce di Michalelangelo nella scuola di Francesco Francia (Bologna, 1908)
  • Le relazioni tra la miniatura e la pittura bolognese nel trecento (Rassegna d’Arte, 1909)
  • A miniatúrafestészet, tekintettel a Corvin-kódexekre (Budapest, 1911)
  • A barokk festészet művészeti fejlődése (Budapest, 1912)
  • A krakkói Czatoryski-képtár olasz képei (Budapest, 1918)
  • Egyházművészetünk jövője (Magyar Iparművészet, 1920)
  • Kolozsváry Tamás, az első magyar képtáblafestő (Budapest, 1923)
  • Ipolyi Arnold (1823-1886) (Budapest, 1923)
  • A régi magyar művészet európai helyzete (Pécs, 1924)
  • Alte ungariche Malerei (Berlin, 1924)
  • Antonio Abondio császári és királyi udvari szobrász, festő és éremkészítő (Gr. Klebelsberg Kuno Emlekkönyv, Budapest)
  • Ipolyi Arnold emlékezete (Budapest, 1925)
  • A modern egyházművészet (Magyar Katolikus Almanach, 1927)
  • Esztergomi műkincsek (Budapest, 1928)
  • L’anti antica ungherese (Róma, 1930)
  • Művészettörténet (A magyar történetírás új útjai. Szerk. Hóman Bálint. Bp. 1931; újra kiadva: A magyar történet-írás programjai. Szerk. Marosi Ernő. Budapest, 1999)
  • Pasteiner Gyula emlékezete (Budapest, 1933)
  • Magyarországi művészet Szent István korában (Szt. István emlékkönyv, III, Budapest, 1938)
  • Magyarország román kori emlékei (Budapest, 1938)
  • A magyar művészet szelleme (Mi a magyar? Szerk. Szekfű Gyula. Budapest, 1932; Repr. 1992)

Forrás[szerkesztés]

  • Művészeti lexikon II. (F–K). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981. 199. o.

További információk[szerkesztés]

  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
  • Genthon István: G. T. (Műv. tört. Ert., 1955)
  1. Gerencsér Tibor: A Magyar Mickiewicz Társaság második évtizede. A Magyar Mickiewicz Társaság tagjainak névsora. In: Acta Papensia XI (2011) 3-4. 195-199. o., library.hungaricana.hu.