Révay Péter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Révay Péter
Sacra Regni hungariae Corona.jpg
Született 1568. február 2.
Szklabinya
Elhunyt 1622. június 25. (54 évesen)
Trencsén
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása Turóc vármegyei főispán, koronaőr
A Wikimédia Commons tartalmaz Révay Péter témájú médiaállományokat.

Szklabinai és blathniczai báró Révay Péter (Szklabinya, 1568. február 2.Trencsén, 1622. június 25.) Turóc vármegyei főispán, koronaőr.

Élete és munkássága[szerkesztés]

Révay Mihály harmadik gyermeke, Révay Ferenc unokája. 1598-ban kinevezik Turóc vármegye főispánjává, 1604-től királyi tanácsos, majd táblabíró. 1608. november 19-én Mátyást magyar királlyá koronázták. Az országgyűlés a Szent Korona őrzési helyéül Pozsony várát jelölte ki, koronaőrré (conservatores coronae) pedig Révay Pétert és Pálffy Istvánt tette meg. Révay ettől fogva egész életét a korona szolgálatának szentelte. Ekkor hangzott el először a később hagyományossá vált koronaőri eskü:

Esküszöm, hogy Magyarország Szent Koronáját és az e mellett tartani szokott király s ország ékszereit mindenkor tehetségem szerént szorgalmatosan megvédem, híven megőrzöm. Esküszöm, hogy a koronának őrizetére rendeltetett őrálló vitézeket szorgalmatos és hív vigyázásra serkentem s jó fenyítékben tartom. Esküszöm, hogy soha sem fogom a Szent Koronát s a hozzá tartozó király és ország ékszereit az országból és a törvényes királytól semmilyen úton s módon elidegeníteni[1]

1610-től főudvarmester, 1613-ban jelenteti meg Christoph Mangus[2] augsburgi nyomdájában De sacrae coronae regni Hungariae... című könyvét. 1615-től főajtónálló, végül 1619-től főasztalnok.

Illusztráció a Szent Koronáról, De sacrae coronae regni Hungariae ortu, virtute, victoria, fortuna, annos ultra DC clarissimae brevis commentarius. Augsburg, 1613.
Révay rajza a koronáról (felül) és az 1790-es hivatalos vizsgálat alapján készített ábrázolás (alul)

A Szent Koronáról írt műveiben – a már akkor felmerülő ellenérvek dacára – határozottan azt a hagyományos álláspontot képviselte, miszerint a koronát teljes egészében II. Szilveszter pápa küldte I. István magyar királynak. Ugyanakkor 1659-ben posztumusz megjelent munkájában (De Monarchia) már megemlítette a koronán az ún. Konstantinos-zománcképet, amelyet tévesen Nagy Konstantin császár képmásának tartott, s azt állította, hogy e császár adományozta I. Szilveszter pápának a koronát. A görög feliratokra és zománcképekre hivatkozva általában tagadta, hogy a koronát a pápa (II. Szilveszter) készíttette volna - e mögött nem nehéz felfedezni evangélikus hitének mozgatórugóit.[3] Nézetei vetették meg az alapját a koronakutatás történetében az úgynevezett révaysta iskolának.

Bod Péter a Magyar Athenasban így ír Révayról: „Ifjú korában tanult Argentínában, az holott egy néhányszor közönséges hellyen peroralt.[4]

Művei:

Ezen kívül fennmaradt tőle egy 1608. december 15-i magyar nyelvű utasítás. Az ízes szöveg a koronaőrségnek és a pozsonyi vár porkolábjának kötelességeit foglalja össze. Az eredeti iratra Bónis György talált rá Pozsonyban, a Szlovák Központi Állami Levéltárban, a Révay család volt kisselmeci levéltárának anyagában (C 1283/7).[5]

Családja[szerkesztés]

1596. január 25-én nőül vette ghymesi és gácsi báró Forgách Máriát, akivel 13 gyermekük született:

  • Imre (?)
  • András (?)
  • Zsigmond (?)
  • Pál (1598-1635)
  • Judit (?-1643)
  • Gabriella (?)
  • Szidónia (?)
  • Mária (?)
  • Anna (?)
  • Zsuzsanna (?)
  • Julianna (?)
  • Erzsébet (?)
  • Zsófia (?)

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Benda Kálmán - Fügedi Erik: A magyar korona regénye. Magvető Könyvkiadó, 1979. 158. o.
  2. A korona kilenc évszázada. Történelmi források a magyar koronáról. Bibliotheca Historica, Magyar Helikon, Budapest, 1979. 193. o.
  3. Tóth Gergely: Lutheránus országtörténet újsztoikus keretben: Révay Péter Monarchiája. In: Clio inter arma. Tanulmányok a 16–18. századi magyarországi történetírásról. Szerk. Tóth Gergely. MTA BTK TTI, Budapest, 2014. (Monumenta Hungariae Historica. Dissertationes.) 117–147.
  4. a b Péter: Magyar Athenas. 1766, 232. o.
  5. A korona kilenc évszázada. 194. o.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]