A lengyelországi Magyar korona

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A „Magyar korona” Nagy Lajos fején Bacciarelli 18. századi olasz festő képén. Az ábrázolás ellentmond a hagyományoknak, mert a korona csak kétszáz évvel később készülhetett

A lengyel királyok kincstárában évszázadokon át őriztek egy „Magyar koronának” (Korona węgierska) nevezett királyi fejéket. Ez az uralkodói ékszer a hagyomány szerint a Szent Korona mintájára készült, miután Izabella rákényszerült annak átadására Habsburg Ferdinándnak.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Izabella 1551-ben Magyarország, pontosabban Erdély elhagyására kényszerült, és az addig a birtokában lévő Szent Koronát át kellett adnia Ferdinánd megbízottainak. Egy korabeli lengyel krónika szerint Izabella letörte a koronán lévő keresztet, hogy megőrizze azt a fia, Szapolyai János utóda számára. Ugyancsak a lengyel hagyomány szerint ekkoriban készíttette azt a teljes koronát is, ami formájában a Szent Koronát idézte.[1][2]

Ezt a koronát 1571-ben II. Zsigmond Ágost lengyel király, Izabella testvére örökölte.[3][2] A lengyel király azt családi tulajdonaként kezelte, és a tykocini királyi kastélyban őriztette.[2]

1572-ben, a Jagelló-ház kihalásakor a koronát Zsigmond Ágost temetési szertartásán használták, majd nővére, Jagelló Anna lengyel királyné örökölte azt.[2] A korabeli lengyel ellenzék a prímás vezetésével megakadályozta, hogy Jagelló Anna és férje, Báthory István (erdélyi fejedelem) hozzájusson a Wawelben őrzött lengyel koronázási ékszerekhez, köztük Bátor Boleszláv koronájához. A lengyel királlyá választott Báthory ekkor a Magyar koronát használhatta lengyel királlyá koronázásához.[1]

1576-ban a korona bekerült a lengyel állami kincstárba, és ott őrizték egészen 1795 októberéig.[2] Ekkor, Krakkó elfoglalása után, a porosz hadsereg elrabolta és a Hohenzollern-ház berlini kincstárába szállította.[1] 1809 után a lengyel koronázási ékszerek nagy többségével együtt megsemmisítették: szétszerelték, beolvasztották, illetve a drágaköveket eladták.[1]

A Magyar korona abroncsát felül pántok zárták le. Ezek összekapcsolódásánál egy kereszt állott.[2] A koronát zománclapok, filigránmunka és függők díszítették. A koronán négy nagyobb zafír és rubin helyezkedett el.[2] A 18. században a koronát festményen örökítette meg Marcello Bacciarelli olasz festő, azt képzeletében Nagy Lajos fejére helyezve. A kép a varsói királyi palota márványtermében látható.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e (lengyelül) Jerzy Lileyko. Regalia Polskie (Polish Regalia) (1987). ISBN 83-03-02021-8 
  2. ^ a b c d e f g (lengyelül) Michał Rożek. Polskie koronacje i korony (Polish coronations and crowns) (1987). ISBN 83-03-01914-7 
  3. Margaret Odrowaz-Sypniewska: Poland's Crowns. www.angelfire.com. (Hozzáférés: 2009. február 16.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Janusz Miniewicz. Tajemnica polskich koron. Czy jest szansa ich odnalezienia?. Nowy Sącz 2006. ISBN 83-924034-2-8

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Korona węgierska (atrybut) című lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.