Timon Ákos

Timon Ákos
Született	1850. augusztus 27. Eger
Elhunyt	1925. április 7. (74 évesen) Budapest
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	jogász, jogtörténész, egyetemi tanár

Dr. schmerhoffi Timon Ákos (Eger, 1850. augusztus 27. – Budapest, 1925. április 7.) magyar jogász, jogtörténész, egyetemi tanár.

Élete

Családja és tanulmányai

A nemesi származású schmerhoffi Timon család sarja (ugyanazon családból is származott, melyből Timon Sámuel, a történetíró). Egerben született, ahol atyja, schmerhoffi Timon Bertalan (1810-1866) megyei főmérnök volt, édesanyja, Dombrády Mária (1822-1899) volt.

A gimnáziumot Egerben és Budán végezte, ahol 1870 júniusában érettségi vizsgát tett. Mint VIII. osztálybeli tanuló a gimnáziumi önképzőkörnek elnöke volt. A négy évi jogi tanfolyamot a budapesti egyetemen végezte; a jogtörténeti államvizsgálatokat és a szigorlatokat is letette és 1876-ban jogi doktorrá avatták. Az 1872-74. tanévekben a jogászsegélyző-egylet elnöke volt és a szegény tanulók felsegélyezése végett a tandíjkölcsön intézményét létesítette. Bővebb tudományos kiképzése végett Trefort Ágoston miniszter az 1875-1876-diki tanévre állami ösztöndíjjal külföldi egyetemekre küldte; egy félévet a berlini Frigyes Vilmos Egyetemen töltött, ahol Mommsent hallgatta és Heinrich Brunner jogtörténeti szemináriumában mint működő tag vett részt. A nyári félévben, mint a strasbourgi egyetem hallgatója a Laband jogtörténeti szemináriumának tagja volt és részt vett Rudolf Sohm jogtörténész, római jogász és egyházjogi író szemináriumában. Az állami ösztöndíj még egy évre kiterjesztetvén, egy félévet a lipcsei egyetemen, egy másik félévet a párizsi jogi fakultáson töltött és ott a nemzeti könyvtárban a germán alkotmányra vonatkozó tanulmányokat folytatott.

Tanári és kutatói pályafutása

1877. január 22-én a győri királyi jogakadémián a jogtörténet és egyházjog helyettes tanárává neveztetett ki, mely állását 1877 októberében foglalta el. 1878 februárjában a Budapesti Egyetem az európai jogtörténetből magántanári képesítést nyert. 1879. december 16-án a győri királyi akadémián rendkívüli majd 1880. október 27-én rendes tanár lett. 1886 februárjában a budapesti egyetemen az egyházjogból is habilitáltatta magát. 1890-ben a budapesti egyetemre a magyar alkotmány és jogtörténet tanszékére nevezték ki, ahol 1925-ig tanított. Ezzel egyidőben József főherceg ő reá bízta elsőszülött fiának, József Ágost hercegnek két évig tartó jogi oktatását, amelyen Mária Dorottya főhercegnő, Fülöp orléansi herceg neje is részt vett. 1897 októberétől ismét a főherceg magyar közjogi oktatását vezette. 1892-ben a katolikus kongruabizottság előadójává választották.

Ő készítette a lelkészi, valamint a nagyobb egyházi javadalmak jövedelmeinek összeírására vonatkozó szabályzatokat, melyeket a püspöki kar némi módosításokkal elfogadott. 1896-ban a király miniszteri tanácsosi címmel tüntette ki; egyszersmind a kormány őt bízta meg az összeírási szabályzatok gyakorlati keresztülvitelével, valamint a kongruarendezéshez szükséges további munkálatok előkészítésével. 1891-től tagja volt a Szent István Társulat igazgatótanácsának, valamint az ott működő tudományos és irodalmi osztálynak és a második szakosztálynak előadója. Ebben az időszakban döntő befolyása volt a magyar jogtörténet-írásra illetve oktatásra. Jogtörténészként a történeti jogi iskolához sorolható. Sokat foglalkozott a Szent Korona-tannal és hosszas vitákat folytatott Kováts Gyulával a párbaj jogi kérdéseiről. Szövegezte az 1898. évi XIV. törvénycikket, az ügynevezett kongruatörvényt és készítette hozzá az általános és részletes indokolást. Mint a katolikus autonómiai kongresszus bizottságának tagja az autonómia létrehozásának ügyében kiváló munkásságot fejtett ki.

Főbb művei

• Teljes publikációs listáját lásd itt
• A germán ősalkotmány (Bp., 1881);
• A városi kegyuraság Magyarországon (Bp., 1889);
• A párbér Magyarországon (Bp., 1902);
• Magyar alkotmány- és jogtörténet tekintettel a nyugati államok fejlődésére (Bp., 1916; németül: Schiller Bódog fordításában, 1 -2. kiad. Berlin, 1904 – 1909);
• A Szent korona és a koronázás közjogi jelentősége (Bp., 1907).
• A szent korona elmélete és a koronázás (Budapest, 1920)

Források

• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994.
• Kardos József: A szentkorona-tan története (1919 - 1944). Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985 (2. kiadás: 1987.) ISBN 963-05-4598-5
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.  

Irodalom

• Eckhart Ferenc : A jog- és államtudományi kar története (Bp., 1936).

Külső hivatkozások

• Timon Ákos: A szent korona és a koronázás közjogi jelentősége. (Hozzáférés: 2010. szeptember 13.)