Timon Ákos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Timon Ákos
Életrajzi adatok
Született 1850. augusztus 27.
Eger
Elhunyt 1925. április 7. (74 évesen)
Budapest
Ismeretes mint történetíró
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Szakterület történettudomány
Jelentős munkái Magyar alkotmány- és jogtörténet

Dr. schmerhoffi Timon Ákos (Eger, 1850. augusztus 27.Budapest, 1925. április 7.) magyar jogász, jogtörténész, egyetemi tanár.

Élete[szerkesztés]

Családja és tanulmányai[szerkesztés]

A nemesi származású schmerhoffi Timon család sarja (ugyanazon családból is származott, melyből Timon Sámuel, a történetíró). Egerben született, ahol atyja, schmerhoffi Timon Bertalan (1810-1866) megyei főmérnök volt,[1] édesanyja, Dombrády Mária (1822-1899) volt.[2]

A gimnáziumot Egerben és Budán végezte, ahol 1870 júniusában érettségi vizsgát tett. Mint VIII. osztálybeli tanuló a gimnáziumi önképzőkörnek elnöke volt. A négy évi jogi tanfolyamot a budapesti egyetemen végezte; a jogtörténeti államvizsgálatokat és a szigorlatokat is letette és 1876-ban jogi doktorrá avatták. Az 1872-74. tanévekben a jogászsegélyző-egylet elnöke volt és a szegény tanulók felsegélyezése végett a tandíjkölcsön intézményét létesítette. Bővebb tudományos kiképzése végett Trefort Ágoston miniszter az 1875-1876-diki tanévre állami ösztöndíjjal külföldi egyetemekre küldte; egy félévet a berlini Frigyes Vilmos Egyetemen töltött, ahol Mommsent hallgatta és Heinrich Brunner jogtörténeti szemináriumában mint működő tag vett részt. A nyári félévben, mint a strasbourgi egyetem hallgatója a Laband jogtörténeti szemináriumának tagja volt és részt vett Rudolf Sohm jogtörténész, római jogász és egyházjogi író szemináriumában. Az állami ösztöndíj még egy évre kiterjesztetvén, egy félévet a lipcsei egyetemen, egy másik félévet a párizsi jogi fakultáson töltött és ott a nemzeti könyvtárban a germán alkotmányra vonatkozó tanulmányokat folytatott.

Tanári és kutatói pályafutása[szerkesztés]

1877. január 22-én a győri királyi jogakadémián a jogtörténet és egyházjog helyettes tanárává neveztetett ki, mely állását 1877 októberében foglalta el. 1878 februárjában a Budapesti Egyetem az európai jogtörténetből magántanári képesítést nyert. 1879. december 16-án a győri királyi akadémián rendkívüli majd 1880. október 27-én rendes tanár lett. 1886 februárjában a budapesti egyetemen az egyházjogból is habilitáltatta magát. 1890-ben a budapesti egyetemre a magyar alkotmány és jogtörténet tanszékére nevezték ki, ahol 1925-ig tanított. Ezzel egyidőben József főherceg ő reá bízta elsőszülött fiának, József Ágost hercegnek két évig tartó jogi oktatását, amelyen Mária Dorottya főhercegnő, Fülöp orléansi herceg neje is részt vett. 1897 októberétől ismét a főherceg magyar közjogi oktatását vezette. 1892-ben a katolikus kongruabizottság előadójává választották.

Ő készítette a lelkészi, valamint a nagyobb egyházi javadalmak jövedelmeinek összeírására vonatkozó szabályzatokat, melyeket a püspöki kar némi módosításokkal elfogadott. 1896-ban a király miniszteri tanácsosi címmel tüntette ki; egyszersmind a kormány őt bízta meg az összeírási szabályzatok gyakorlati keresztülvitelével, valamint a kongruarendezéshez szükséges további munkálatok előkészítésével. 1891-től tagja volt a Szent István Társulat igazgatótanácsának, valamint az ott működő tudományos és irodalmi osztálynak és a második szakosztálynak előadója. Ebben az időszakban döntő befolyása volt a magyar jogtörténet-írásra illetve oktatásra. Jogtörténészként a történeti jogi iskolához sorolható. Sokat foglalkozott a Szent Korona-tannal és hosszas vitákat folytatott Kováts Gyulával a párbaj jogi kérdéseiről. Szövegezte az 1898. évi XIV. törvénycikket, az ügynevezett kongruatörvényt és készítette hozzá az általános és részletes indokolást. Mint a katolikus autonómiai kongresszus bizottságának tagja az autonómia létrehozásának ügyében kiváló munkásságot fejtett ki.

Főbb művei[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994.
  • Kardos József: A szentkorona-tan története (1919 - 1944). Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985 (2. kiadás: 1987.) ISBN 9630545985
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.  

Jegyzetek[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Eckhart Ferenc : A jog- és államtudományi kar története (Bp., 1936).

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]