Jogtörténet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

A jogtörténet a fennálló jognak, az állam és a nemzet jogéletének keletkezését, alakulását, illetve fejlődését tárgyaló tudományág, tulajdonképpen a történettudomány, illetve a jogtudomány segédtudománya.

Részei[szerkesztés]

A jogtörténet lehet a) külső- vagy b) belső jogtörténet; előbbinek tárgya a joggal kapcsolatos írott források, feljegyzések története – míg az utóbbi magának a jognak, tehát a jogforrásoknak tartalmát kutatja. A jogtörténet más szempontú osztályozása szerint lehet a) általános és b) különös, mégpedig kettős értelembenː

  • egyrészt aszerint, hogy valamennyi művelt államnak és nemzetnek vagy csak egy meghatározott államnak és nemzetnek jogával foglalkozik;
  • másrészt aszerint, hogy az egész jogéletre kiterjed vagy annak csak egy részét (pl. csak a magánjogot vagy csak a büntető jogot) kutatja.

Története[szerkesztés]

A jogtörténet, mint a jogtudománynak egyik önálló ága, az újkorban jelent meg, egyidőben a Friedrich Carl von Savigny (1779–1861)-féle jogtörténelmi módszernek a jelen 19. század elején (1815) történt érvényesülésével. Innen datálódik a jogtörténet hasznának, fontosságának és jelentőségének kellő felismerése, és a valódi tudományok közé való beiktatása. Ennek ellenére léteznek a korábbi időkből is jogtörténeti, vagy jogtörténeti szempontból jelentős művek, így például Edward Gibbonnak (1737–1794) a Római Birodalom hanyatlásáról és pusztulásáról szóló könyve, amelynek egyik fejezete a római jog történetének igényes leírását tartalmazza.

Magyarországon az első úttörő általános jogtörténeti munka Wenzel Gusztáv (1812–1891) Egyetemes európai jogtörténete volt az Osztrák–Magyar Monarchia idején. Ugyancsak ebben az időszakban készültek el Hajnik Imre (1840–1902) egyetemes-, Király János (1858–1929) és Timon Ákos (1850–1925) igen nagy terjedelmű, alapos magyar jogtörténeti összefoglalói. Vécsey Tamás (1839–1912) a római jog történetét ismertette alaposan egy külön kötetben. E művek némelyike ma már elektronikusan is elérhető a világhálón (ld. a lentebbi listát), míg másokat a Históriaantik Kiadó jelentetett meg reprint kiadásban.

A két világháború közötti időben Eckhart Ferenc (1885–1957) magyar jogtörténete jelentős. A magyarországi szocializmus alatt a tudományterület viszonylag elhanyagolt volt, de a rendszerváltás után ismét több jelentős munka jelent meg mind az általános, mind a magyar jogtörténettel kapcsolatban, így a Gönczi KatalinStipta IstvánZlinszky János-féle, és a Kajtár IstvánHerger Csabáné-féle egyetemes; illetve a Csizmadia AndorKovács KálmánAsztalos László-féle, és a Mezey Barna-féle magyar jogtörténet; valamint egy magyar jogtörténeti szöveggyűjtemény. Jany János az iszlám jogról és külön a többi ázsiai jogrendszerről állított össze egy-egy nagy terjedelmű kötetet.

Külön területet képez a szűkebb értelemben „jog” alatt értett világi jogtól az egyházjog vagy kánoni jog, amelynek történetéről magyar nyelven már a Monarchia alatti nagy egyházjogi művekben (Kovács Ferenc [1838–?], Kazaly Imre [1846–1933], Kovács Albert [1838–1904], Konek Sándor [1819–1882], Kosutány Ignác [1851–1940] összefoglalói) jelentős fejezetek szóltak. A két világháború közötti időszak, majd a szocializmus kori visszaesést követően ennek a területnek a kutatása is fellendült nagyrészt Erdő Péter (1952–) esztergomi érsek tanulmányainak köszönhetően.

Jelentősége[szerkesztés]

Ha figyelembe veszi az ember, hogy csak a jogtörténet segítségével, és annak útján ismerhető meg alaposan az aktuálisan fennálló jogrendszereknek és jogintézeteknek szelleme, jelentősége és a nemzeti élettel való szerves összefüggése; kimutatható az, ami azokban életre való, fejlesztendő, a nemzeti élet változott viszonyaihoz idomítható; illetve az is, ami a nemzeti élet fejlődésével ellentétes volta miatt nem tartható hosszú távon fenn.

Forrás[szerkesztés]

Magyar nyelvű jogtörténetek[szerkesztés]

Egyetemes világi jogtörténet[szerkesztés]

Általános[szerkesztés]
  • Wenzel Gusztáv: Az egyetemes európai jogtörténetnek rövid vázlata, Budapest, 1878, 218 p
  • Hajnik Imreː Egyetemes európai jogtörténet a középkor kezdetétől a francia forradalomig, 3. javított kiadás, Budapest, 1891, 383 p (→ elektronikus elérhetőség [1], de 1900-as kiadás)
  • Európai jogtörténet compendiuma – Alapvizsgázók használatára, Grill Károly kiadása, Budapest, 1904, 139 p
  • Gönczi Katalin – Stipta István – Zlinszky Jánosː Egyetemes jogtörténet I–II., Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., Budapest, 1999, ISBN 963-19-0347-8 és ISBN 963-19-2283-9, 620+310 p
  • Kajtár István – Herger Csabánéː Egyetemes állam- és jogtörténet, Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs, 2013, ISBN 978-615-5376-10-8, 414 p
Részterületek[szerkesztés]
  • Sághy Gyulaː Római ős alkotmány – Jogtörténeti jelentőségében, Budapest, 1871, 211 p
  • Vécsey Tamásː A római jog institutiói – Jogtörténeti bevezetéssel a forrásokba, Franklin-Társulat, Budapest, 1902, 598 p
  • Werner Rezső: A bölcsészeti jogtudomány történelme, Franklin-Társulat, Budapest, 1903 , 198 p
  • Földi András - Hamza Gábor: A római jog története és institúciói. 21. átdolg. és bőv. kiadás, OFI, Budapest, 2016, 716 p
  • Jany Jánosː A klasszikus iszlám jog – Egy jogi kultúra természetrajza, Gondolat Könyvkiadó Kft., Budapest, 2006, ISBN 9789639610057, 520 p
  • Jany Jánosː Jogi kultúrák Ázsiában – Kultúrtörténet, jogtudomány, mindennapok, Typotex Kiadó, 2016, ISBN 9789632798820, 706 p

Magyar világi jogtörténet[szerkesztés]

Általános[szerkesztés]
  • Wenzel Gusztáv: Magyarország jogtörténetének rövid vázlata, Pest, 1872, 125 p (→ elektronikus elérhetőségː [2])
  • Hajnik Imre: Magyar alkotmány- és jogtörténelem, I. köt. Magyar alkotmány és jog az Árpádok alatt (a sorozat nem folyatódott), Pest, 1872, 377 p (→ elektronikus elérhetőség [3])
  • Király János: Magyar alkotmány és jogtörténet, különös tekintettel a nyugat-európai jogfejlődésre, Budapest, 1908, 727 p (→ reprint kiadásː Históriaantik kiadó)
  • Illés József: Bevezetés a magyar jog történetébe – A források története. Függelékül válogatott forráshelyek gyűjteménye, Budapest, 1910, 335 p (→ reprint kiadásː Históriaantik kiadó)
  • Timon Ákos: Magyar alkotmány- és jogtörténet, különös tekintettel a nyugati államok jogfejlődésére. 5. bővített kiadás, Budapest, 1917, 823 l. (→ reprint kiadásː Históriaantik kiadó)
  • Kötsky Gáborː A magyar alkotmány és jogtörténet compendiuma, Grill Károly Könyvkiadó Vállalata, Budapest, 1918, 140 p
  • Eckhart Ferencː Magyar alkotmány- és jogtörténet, Politzer Zsigmond és Fia kiadása, Budapest, 1946, 468 p
  • Horváth Attila – Völgyesi Leventeː Jogtörténeti atlasz – Térképvázlatok a magyar alkotmány- és jogtörténet tanulmányozásához, Rejtjel Kiadó, Budapest, 1999, 60 p
  • Csizmadia Andor – Kovács Kálmán – Asztalos Lászlóː Magyar állam- és jogtörténet, Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., Budapest, 2005, ISBN 963-19-4566-9, 573 p
  • A magyar jogtörténet forrásai – Szemelvénygyűjtemény, Osiris Kiadó, Budapest, 2006, ISBN 963-389-803-X, 851 p
  • (szerk. Mezey Barna) Magyar jogtörténet, Osiris Kiadó, Budapest, 2007, ISBN 978-963-389-901-4, 515 p
Részterületek[szerkesztés]
  • Hajnik Imre: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és a Vegyes-házi királyok alatt (→ reprint kiadásː Históriaantik kiadó)

Egyházjogtörténet[szerkesztés]

  • Kovács Ferencː Egyetemes és részszerü egyházjog alaptanai – Különös tekintettel a magyarhoni prot. egyházakra, Debreczen–Nyiregyháza, 1870, 368 p (egyházjogtörténeti fejezetet is tartalmaz)
  • Kazaly Imreː A katholikus egyházjogtan kézi könyve – Különös tekintettel Magyarország jogi viszonyaira, Vác, 1877, 834 p (egyházjogtörténeti fejezetet is tartalmaz)
  • Kovács Albertː Egyházjogtan I–II. – Különös tekintettel a magyar protestans egyház jogi viszonyaira, Magyarországi Protestans egylet, Budapest, 1878, 674 p (egyházjogtörténeti fejezetet is tartalmaz)
  • Konek Sándorː Egyházjogtan kézikönyve – Különös tekintettel a magyar állam egyházi viszonyaira, Franklin-Társulat, Budapest, 1889, 615 p (egyházjogtörténeti fejezetet is tartalmaz)
  • Kosutány Ignácː Egyházjog – A magyarországi egyházak alkotmánya és közigazgatása, Kolozsvár, 1906, 615 p (egyházjogtörténeti fejezetet is tartalmaz)
  • (összeáll. Erdő Péter) Az ókeresztény kor egyházfegyelme az első négy században, Szent István Társulat, Budapest, 1983, ISBN 963 360 185 1, 417 p
  • Erdő Péterː Az egyházjog forrásai – Történeti bevezetés, Szent István Társulat, Budapest, 1998, ISBN 9789633610077, 274 p
  • Balogh Elemérː Középkori bajor egyházi bíráskodás, Szent István Társulat, Budapest, 2000, ISBN 9789633611326, 364 p
  • Erdő Péterː Egyházjog a középkori Magyarországon, Osiris Kiadó, Budapest, 2001, ISBN 963-379-877-9, 269 p
  • (szerk. Erdő Péter) Tanulmányok a magyarországi egyházjog középkori történetéről. Kéziratos kódexek, zsinatok, középkori műfajok, Szent István Társulat, Budapest, 2002, ISBN 9789633613221, 240 p
  • Erdő Péterː Jog az Egyház hagyományában és életében, Szent István Társulat, Budapest, 2016, ISBN 9789632776354, 490 p

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

  • Jog Jogportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap