Friedrich Carl von Savigny

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Friedrich Carl von Savigny
Savigny02.jpg
Született
1779. február 21.[1][2]
Frankfurt am Main[3][4]
Elhunyt
1861. október 25. (82 évesen)[1][2]
Berlin[5][4]
Állampolgársága európai
Házastársa Gunda von Savigny
Gyermekei Karl Friedrich von Savigny
Foglalkozása
Tisztség A Porosz Lordok Háza tagja
Iskolái
  • Marburgi Egyetem
  • Luther Márton Tudományegyetem
Kitüntetései
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Friedrich Carl von Savigny témájú médiaállományokat.

Friedrich Carl von Savigny (magyarosan Savigny Frigyes Károly), (Frankfurt am Main, 1779. február 21.Berlin, 1861. október 25.) német jogtudós, a történeti jogi iskola legkiemelkedőbb képviselője.

Életpályája[szerkesztés]

Ősei szerepet játszottak Lotaringia történelmében. 1803-tól rendkívüli tanár volt Marburgban. Nevét „Das Recht des Besitzes” című műve tette ismertté (1803). 1808-ban Landshutban, 1810-ben Berlinben lett rendes tanár, 1816-ban titkos igazságügyi tanácsos, 1842-ben a porosz törvény revíziója céljából alakult bizottság minisztere lett, de 1848-ban az állásától meg kellett válnia. 1854-ben az első kamara élethossziglani tagja lett.

Munkássága[szerkesztés]

Savigny a történeti jogi iskola fő képviselője volt. Thibaut, Gönner stb. kodifikátori törekvései ellen „Vom Beruf unserer Zeit für Gesetzgebung und Rechtswissenschaft” (Heidelberg, 1814, 3. kiadás Marburg, 1892) című munkájával lépett fel.

Friedrich Carl von Savigny emlékbélyeg

Művei[szerkesztés]

Emlékezete[szerkesztés]

A német posta 1957-ben emlékbélyeget adott ki a tiszteletére.


Források[szerkesztés]

  1. ^ a b Integrált katalógustár, 2014. április 9.
  2. ^ a b data.bnf.fr, 2015. október 10., http://data.bnf.fr/ark:/12148/cb12278447x
  3. Integrált katalógustár, 2014. december 10.
  4. ^ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), 2015. szeptember 28., Савиньи Фридрих Карл фон
  5. Integrált katalógustár, 2014. december 30.
  • Hamza Gábor - Sajó András: Savigny a jogtudomány fejlődésének keresztútján. Állam- és Jogtudomány 23 (1980) 79-111. old.