Hamza Gábor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hamza Gábor
Hamza Gábor
Hamza Gábor
Született 1949. február 22. (68 éves)
Budapest

Hamza Gábor (Budapest, 1949. február 22. – ) magyar jogtudós, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A római jog, a római jog továbbélése és az összehasonlító magánjogtörténet nemzetközileg is elismert tudósa.

Életpályája[szerkesztés]

1967-ben érettségizett, majd felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Állam- és Jogtudományi Karára, ahol 1972-ben szerzett állam- és jogtudományi doktorátust. 1976 és 1977 között a müncheni Ludwig Maximilian Egyetemen, 1980 és 1981 között a Kölni Egyetemen, illetve 1979 és 1980 között a Római Egyetemen (Universita' degli Studi di Roma "La Sapienza") folytatta tanulmányait. Mesterének vallja Brósz Róbertet (1915-1994), Visky Károlyt (1908-1984), Diósdi Györgyöt (1934-1973) és Dieter Nörr (1931-2017) müncheni professzort.

Már egyetemistaként az ELTE Római jogi tanszékén dolgozott. 1973. június 22-én Sub auspiciis Praesidentis Rei publicae avatták doktorrá. Diplomájának megszerzése után tanársegédi kinevezést nyert az ELTE Római jogi tanszékén, ahol 1977-ben adjunktus, majd 1980-ban docens lett. 1984-ben kapta meg egyetemi tanári kinevezését. 1985-ben a Római jogi tanszék vezetésével bízták meg. 1997 és 2000 között a Széchenyi professzori ösztöndíjat elnyerve folytatott kutatómunkát. Vendégprofesszorként számos külföldi egyetemen tanított és tanít: Római Egyetem (1986–1989), Pármai Egyetem (1988), Salernói Egyetem (1989), Benjamin N. Cardozo School of Law (1989–1990), Európai Egyetem, Firenze (1990), Syracuse-i Egyetem (1991), Loyola Egyetem (1993–1995, 2000), Párizsi XII. Egyetem (1993–2005), Pisai Egyetem (1994), Tennessee-i Egyetem (1995), Milánói Egyetem (1998), Párizsi II. Egyetem (2006), Párizsi V. Egyetem (2006–2008), UNISA - Pretoria (2006), Seinan Gakuin Egyetem - Fukuoka (2006), Aix-Marseille III. Egyetem (2007), Toulouse-i Egyetem (2008), Université de Savoie - Chambéry (2009), Le Havre-i Egyetem (2010-2011), Kazakh Abylai Khan University of International Relations and World Languages - Almaty (2013), Universidad del Salvador - Buenos Aires (2014), Universidad Argentina John F. Kennedy - Buenos Aires (2014) és Roma Tre Egyetem (2015).

1979-ben védte meg az állam- és jogtudományok kandidátusi disszertációjat az ügyleti képviselet témaköréből. 1983-ban akadémiai doktori értekezésének megvédésére került sor. Az értekezés témája a jogösszehasonlítás és antik jogok kapcsolatának elemzése volt. Az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának is tagja lett. 2004-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2010-ben pedig rendes tagjává. Később a Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának is tagja lett. A francia Société d'Histoire du Droit elnöke, valamint a Magyar Jogászegylet római jogi és jogtörténeti szakosztályának társelnökévé is megválasztották. Tagja a Mediterranea International Centre for Human Rights Research - Centro di ricerca internazionale sui diritti umani - MICHR) tudományos tanácsadó testületének. Szerkeszti a Magyar Tudományos Akadémia IX. Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya honlapján közzétételre kerülő "Jubileumi megemlékezések" rovatot /http://mta.hu/ix-osztaly/jubileumi-megemlekezesek-106146/. Az Acta Facultatis Politico-Iuridicae Universitatis Scientiarum de Rolando Eötvös nominatae, a Publicationes Instituti Iuris Romani Budapestinensis, a Tanulmányok a római jog és továbbélése köréből, az Anglo-American Legal Studies, a Studien zum römischen Recht in Europa, a Revista de Derecho Romano, a Revista General de Derecho Romano, a Revista virtual Cartapacio (Escuela Superior de Derecho (UNICEN – Universidad Nacional del Centro de la Provincia de Buenos Aires), a Revista Eletronica da Faculdade de Direito da Universidade de Passo Fundo, a Revista Europea de Derecho de Navegacón Marítima y Aeronáutica, a Contribuciones a las Ciencias Sociales, a Revista de Investigación e Innovación Educativa, a Fundamina. A Journal of Legal History, a Revue européenne d’Histoire des idées politiques et les institutions publiques, a Revue de l’histoire des relations du travail et de la politique sociale, a Rassegna di diritto civile, az ANNAEUS (Anales de la Tradición Romanística), a madridi Iustel - Revista General de Derecho Romano, a Journal of International Commercial Law and Technology, a Kazakh Abylai Khan University of International Relations and World Languages, a Roma e America. Diritto romano comune. Rivista di diritto dell'integrazione e unificazione del diritto in Eurasia e in America Latina, a milánói IUS - Rivista di scienze giuridiche, a Revista Internacional de Derecho Canónico y Derecho Eclesiastíco, a Revista Crítica de Historia de las Relaciones Laborales y de la Política Social, az Antalya Bilim University Law Review, a The Western Australian Jurist, a IVRA - Rivista Internazionale di Diritto Romano e Antico, a Revista Europea de Historia de las Ideas Políticas y de las Instituciones Públicas, a Network ELR - European Legal Roots, a Rivista Legal Roots, a bolgár Ius Romanum, a kolumbiai Revista de Derecho y Ciencias Jurídicas DIXI - Journal of Legal Studies, a veronai Collana Aracne Biblioteca di Diritto Civile, az Editorial de Ediciones Olejnik (Santiago de Chile), a Studi Giuridici Europei (Universita’ degli Studi Europea di Roma), az "Archivio Storico Giuridico Sardo di Sassari", a Beijing Law Review, a "Revista Internacional de Derecho Romano" (RIDROM), a Magyar Jogtudósok, a Magyar Tudomány, a Jogtudományi Közlöny és az Acta Juridica Hungarica című tudományos kiadványsorozatok, szakfolyóiratok és kiadók szerkesztőbizottságának, tudományos bizottságának tagja illetve elnöke.

Munkássága[szerkesztés]

Kutatási területe a római jog továbbélése, a magánjog története és a jogösszehasonlítás. Ő volt a rendszerváltás utáni első oktató, aki magyar világi egyetemen egyházjogot oktatott.

Kezdetben egyes jogintézmények római jogi alapjait és működését kutatta, kutatásainak eredményeit magyar és idegen nyelven egyaránt publikálva. Ezek közé tartozik például az elbirtoklás és az ügyleti képviselet. Az 1980-as évek második és az 1990-es évek első felében a jog-összehasonlítás ókori, elsősorban a klasszikus (görög-római) antikvitásban mutatkozó aspektusaival foglalkozott. Számos további jelentős témát kutatott még a római jog különböző tárgykörében, így például a házastársak közötti ajándékozási tilalom vagy éppen az együtt elhaltakra vonatkozó római jogi vélelem témájában. Tudományos kutatásai döntően a magánjog összehasonlító jogi vizsgálatának területéhez kapcsolódnak. Jelentős tankönyvírói munkássága is, Földi Andrással közösen írt A római jog története és institúciói című tankönyve 1996-tól 2016-ig huszonegy bővített és átdolgozott, továbbá egy változatlan (2017)kiadásban jelent meg. Fontos munkákat írt a római jog továbbélése területén, amelyekben elsősorban Európa számos országainak jogrendszerét vizsgálta. Termékeny szerző: több, mint ezer tudományos publikáció, könyv, folyóiratcikk stb. szerzője vagy társszerzője. Műveit többek között magyar, német, angol, francia, olasz, spanyol, orosz, latin, török, macedón, újgörög, bolgár, román, szlovák, japán és kínai (putonghua) nyelven adja ki. Előadóképes angol, francia, német, olasz, orosz, portugál és spanyol nyelven. Ezeken a nyelveken részben vendégprofesszorként, részben meghívott előadóként külföldön és belföldön egyaránt számos előadást és kurzust tartott. Olvas afrikaans és holland nyelven, valamint latinul és ógörögül.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Promotio sub auspiciis Praesidentis Rei Publicae (1973)

Főbb művei[szerkesztés]

  • Az elbirtoklás fejlődése a római császárkorban (1970)
  • Tudományos szeminárium a KGST jogintézményeiről (szerk., 1979)
  • Az ügyleti képviselet (1982, 1997)
  • Jogösszehasonlítás és antikvitás (1985)
  • Comparative Law and Antiquity (1991)
  • Sanctus Stephanus et Europa (szerk. és társszerző, 1991)
  • A római jog története és institúciói (Földi Andrással, Brósz Róbert és Pólay Elemér tankönyvének alapulvételével), (Nemzeti Tankönyvkiadó, 1996–2017, 22 kiadás)
  • Jogösszehasonlítás és az antik jogrendszerek (1998)
  • "Szent István és Európa" (szerk. és társszerző, 2001)
  • Tanulmányok Werbőczy Istvánról (szerk. és társszerző, 2001)
  • Az európai magánjog fejlődése (2002)
  • Die Entwicklung des Privatrechts auf römischrechtlicher Grundlage unter besonderer Berücksichtigung der Rechtsentwicklung in Deutschland, Österreich, der Schweiz und Ungarn" (2002)
  • „Nem akarunk csonka Európát...” – Politikai, történelmi, jogi tanulmányok, cikkek és esszék (2002)
  • Le développement du droit privé européen (2005)
  • Hundert Jahre Bürgerliches Gesetzbuch. Entwicklung des Privatrechts im deutschen und mittel-osteuropäischen Sprachraum seit dem Inkrafttereten des BGB (szerk. és társszerző, 2006)
  • Mit hoz a múlt? Jog- és kultúrtörténeti tanulmányok I. (Nótári Tamással, 2006)
  • Die Entwicklung des Privatrechts in Europa (2007)
  • The Subsequent Fate of Roman Law in a Comparative Legal Approach (2007)
  • Entstehung und Entwicklung der modernen Privatrechtsordnungen und die römischrechtliche Tradition (2009)
  • A magánjog fejlődése és kodifikációja Azerbajdzsánban. (Development and Codification of Private Law in Azerbaijan) Magyar Jog 56 (2009) 124-127. old.
  • Iura antiqua ac iura moderna methodo comparativa investigata. Opera selecta. I–II-III-IV. (2010–2011-2013-2014)
  • Origine e sviluppo degli ordinamenti giusprivatistici moderni in base alla tradizione del diritto romano (2013)
  • A római jog és hatása a modern jogok fejlődésére (2013)
  • Magyar jogtudósok. I–IIIIIIVV. (szerk. és társszerző, 1999–2001–2006–2014–2015)
  • Tradición romanista y derecho privado comparado (2016)
  • The Subsequent Fate and Continuity of Roman (Civil) Law from a Historical-Comparative Perspective (2016)
  • Legal Relations between the Ottoman Empire/the Republic of Turkey and Hungary, Cyprus, and Macedonia. Selected Essays in Hungarian, English, German, and Turkish (2017)
  • El Derecho romano actual y el Derecho europeo (2017)(megjelenés alatt)

Források[szerkesztés]