Kovács József (orvos)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kovács József
Született 1832. február 11.[1]
Tengelic
Elhunyt 1897. augusztus 6. (65 évesen)[1]
Erdőtelek
Foglalkozása nőgyógyász

Erdőtelki Kovács József (Tengelic, 1832. február 11.Erdőtelek, 1897. augusztus 6.[2]) orvos- és sebészdoktor; műtő és szülészmester, miniszteri tanácsos, egyetemi rendes tanár.

Élete[szerkesztés]

Apja, id. Kovács József gazdatiszt volt Baracspusztán Dunaföldvár mellett, anyja Sziber Julianna. Kovács József elemi iskolába Dunaföldváron járt; tanulmányait Kalocsán folytatta 1848-ig, amikor a szabadságharc lelkesedése őt is magával ragadta. De a táborozásból nem sokára betegen került haza és a háború lezajlása után Pestre ment és a piaristáknál folytatta középiskolai felsőbb osztályait; az orvosi tudományokat ugyanott az egyetemen hallgatta. Közkedveltségben részesült tanárai előtt úgy, hogy az 1852-56. tanévekben nevezetes betegek mellett alkalmazták; így virrasztott több éjjelen át Vörösmarty Mihály betegágyánál és egész utolsó percéig ápolta a nagy költőt.

1856-tól Bécsben végezte orvosi tanulmányait; ez utóbbi helyen 1858-ban elnyete orvosdoktori oklevelét, mire visszatért Pestre, ahol 1859-ben sebészdoktori oklevelet nyert és Balassa János mellett műtő-növendék, majd asszisztens volt és 1862-ben a sebészeti műtéttanból magántanár lett. 1866-ban ő gyógyította a háború sebesültjeit, akiket a Ludoviceum kertjében épített barakkokban helyeztek el. Itt tűnt ki először rendkívüli energiája, éles szeme, biztos keze és kiváló szakképzettsége. Ekkor megkapta a Ferenc József-rend és a szász királyi Albrecht-rend lovagkeresztjét. Amikor 1868-ban Balassa meghalt, őt nevezték ki helyettesévé, 1870-ben pedig a gyakorlati sebészet rendes tanára lett.

1874-ben őt választották az egyetem rektorának és egy évi működését a hasznos újítások sora örökítette meg. Az igazságügyi orvosi tanács fölállításakor 1890-ben ennek elnökvé nevezték ki. Elnöke volt a törvényszéki orvosi államvizsgálati bizottságnak, alapító tagja a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulatnak, tagja az Országos Közegészségügyi Tanácsnak, elnöke a budapesti orvosi körnek és 12 évig a magyar orvosok és természetvizsgálók állandó központi választmányának.

1876-ban a Lipót-rend kiskeresztjét, 1891-ben a miniszteri tanácsosi címet, 1894-ben a katonaorvosok sebészi kiképzése körül szerzett érdemeiért a Ferenc József-rend csillagos comtur-keresztjét nyerte. A jászkun-kerületi orvosegylet tiszteletbeli, a királyi magyar természettudományi, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület és több tudós és humanisztikus tárulat tiszteletbeli és rendes tagja volt.

Mint orvos, 19. század egyik kitűnősége és egyúttal a késnek valóságos mestere volt; működéséhez fűződik az ő utasításai szerint épült modern egyetemi klinikánk, melynek ő volt az igazgatója. Cukorbetegségéből fejlődött kelevények támadtak a testén és ezek egyike a jobb szemzug táján elmérgesedvén, halálát okozta erdőtelki birtokán.

Felesége Benkő Mária volt.

Írásai[szerkesztés]

Cikkei az Orvosi Hetilapban (1861. Syme-féle csonkítási eset, Kimutatás Balassa tanár kórodájából, 1862. A galvanéteszek értéke a sebészi gyakorlatban, 1864. Szunyal bőr alá fecskendése arcz-zsábáknál, 1866. Kizárt sérvműtéti esetek, Jelző golyófogó villamcsengetyű-készülettel, ugyanez a Wiener med. Wochenschriftben is, 1867. Az alsó állcsont mellső felének csonkulása a nyelv csonkításával rák miatt, 1868. Légcső nyitás gégevizenyő és a gégeizmok bénultsága folytán beállott fuldoklás miatt. Veleszületett segghiány sikeres műtéte, Néhány hugyrekedési eset és hólyag szurcsapolása. 1869. Belső szenzugképlés hámrák kiirtása után, Sérülési karütér-tágulat, 1870. Hólyaghüvelysipoly képlés, utóbb hüvelyzárás, hugyvezér, hüvelysipolybóli hugycsurgás gyógyítása, 1873. Hólyaghüvelysipoly képlés után hüvelyzárás, 1874. Rektori megnyitó beszéd, 1879. Elnöki megnyitó beszéd a m. orvosok és természetvizsgálók XX. nagygyűlésén, 1883. A méh és függelékeinek daganatjairól); a Gyógyászatban (1861. Gégevizenyő hagymáz után, gégemetszés, jó siker, Másod gégevizenyő, öröklött bujasenyves fekélyek következtében gége- és gégesíp metszés, gyógyulás, Balassa tanár közlése nyomán, 1886. A hugycsőszűkületek kezeléséről, Egy steatolith, szalonnakő zuzása, 1887. A hugykövet eltávolító műtétekről és saját kőműtéteimről, Hugykőműtéti eseteim. Néhány hasmegnyitással járt műtéti esetem, Sérvképződés ritka esete, 1888. Hugykőeltávolítás bonyodalmakkal); a M. orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban (XIII. Eger, 1869. A lángétesz. Flammenbrenner. XX. Bpest, 1879. Elnöki beszéde); rectori beszédei 1874. és 1875-ben (Acta. Bpest, 1874. I., 1876. I.); a Beitrag zur Behandlung der Harnröhrenstructuren); a Centralblatt f. Chirurgieban (1887. Daten zur Indikationsstellung bei Steinoperationen, Ausführung u. Statistik der Blasensteinoperationen); a M. Hirlapban (1892. 356. sz. Tapasztalataimból.)

Munkái[szerkesztés]

  • Gégelégcsőnyitás hártyás torokgyiknál. Laryngotrocheotomia in angina crouposa membranacea. Pest, 1863. (Különnyomat az Orvosi Hetilapból.)
  • Egyetemi alkotmányok. Emlékbeszéd 1875. jún. 25. U. ott.
  • Sebészeti kóroda épülete. 1882-83-ki berlini egészség- és mentésügyi kiállítás alkalmából a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter megbizásából leirta. U. ott, 1883. (Egyetemi intézetek I. Magar és német szöveggel.)
  • A hugykövekről, gyorsírói feljegyzések az 1883. szünedei cursusban tartott előadások után. U. ott, 1883. (Különny. az Orvosi Hetilapból.)
  • Gyakorlati sebészet. I. füzet. Bpest, 1890.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. Bp., Dunántúli Közművelődési Egyesület, 1941.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
  • Dr. Jantsits Gabriella: Magyar orvosok arcképei. Bp., Medicina, 1990.
  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
  • Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.