Fröhlich Izidor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fröhlich Izidor
Fröhlich Izidor fizikus.jpg
Életrajzi adatok
Született 1853. január 23.
Pest
Elhunyt 1931. január 24.
(78 évesen)
Budapest
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Szakterület fizika
Kutatási terület elektrodinamika
az elhajlított fény polárossága
Munkahelyek
Budapesti Tudományegyetem rendkívüli tanár, rendes tanár, rektor
Jelentős munkái Kinematika
Dinamika
Szakmai kitüntetések
az MTA nagyjutalma
Akadémiai tagság MTA
levelező tag (1880)
rendes tag (1891)
igazgatósági tag (1920)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Fröhlich Izidor témájú médiaállományokat.

Fröhlich Izidor (egyes forrásokban Frőlich;[1] Pest, 1853. január 23.Budapest, 1931. január 24.) magyar elméleti fizikus, egyetemi tanár; Fröhlich Róbert (1844–1894) református lelkész, archeológus, akadémikus öccse.

A Magyar Tudományos Akadémia levelező (1880-tól), rendes (1891-től), majd igazgatósági (1920-tól) tagja volt.

Életrajza[szerkesztés]

1853. január 23-án született Pesten református szülők gyermekeként. A gimnázium első hat osztályát az akkor még csonka evangélikus, a hetedik és nyolcadik osztályt az református főgimnáziumban végezte 1870-ben, majd a Budapesti Tudományegyetemre ment, ahol Petzval Ottótól a mennyiségtant, Kondor Gusztávtól a csillagászatot, Jedlik Ányostól a kisérleti-, báró Eötvös Lorándtól az elméleti természettant, Than Károlytól a vegytant hallgatta. Emellett a műegyetemen König Gyula matematikai, Szily Kálmán és Sztoczek József fizikai előadásaira is eljárt. Időközben (1871-72-ben) védkötelezettségének tett eleget. 1874 tavaszán Trefort Ágoston közoktatási miniszter, további kiképzése céljából állami ösztöndijjal kiküldte a berlini egyetemre, ahol két évet töltött, különösen Hermann Ludwig von Helmholtz és Gustav Robert Kirchhoff német fizikusok mellett a kísérleti és elméleti természettan beható tanulmányozásával. 1875-ben szerzett doktorátust. 1876 tavaszán hazatérvén, a budapesti egyetemen az elméleti fizika magántanárává képesítették. A boszniai megszállásból 1878 végén mint tartalékos tüzérfőhadnagy tért vissza, 1879 elején a Budapesti Tudományegyetemen az elméleti fizika rendkívüli és 1885-ben rendes tanárává nevezték ki.

A Magyar Tudományos Akadémia 1880. május 20-án levelező- és 1891. május 8-án rendes tagjává választotta meg; a királyi természettudományi társulat választmányi és az erdélyi Verein für Naturwissenschaften levelező tagja volt. 1886 és 1887 között az Országos Meteorológiai Szolgálat jogelődjének, a Magyar Királyi Meteorológiai és Földdelejességi Intézetnek az igazgatója is volt.[1] A bölcsészetei kar dékánja az 1897/98-as és az 1899/1900-as tanévben. 1911 és 1912 között az egyetem rektoraként is munkálkodott. 1928-ban nyugalomba vonult. 1931. január 24-én hunyt el Budapesten.

Munkássága[szerkesztés]

Az elektrodinamika ágazatával, majd az elhajlított fény polárosságának kísérleti és elméleti vizsgálatával foglalkozott.

Az 1881. évi párizsi elektromos kiállításon saját szerkezetű eszközt (elektrodinamométert) állított ki, melyet ezüst éremmel tüntettek ki; ez alkalommal az ottani tudományos intézeteket is látogatta; az 1882. és 1884. években ugyanott tartott nemzetközi elektromos kongresszuson Magyarország hivatalos képviselője volt.

A Magyar Tudományos Akadémia nagyjutalmát is elnyerte (1903–1909) a Vizsgálatok az elhajlított fény polárosságáról címet viselő munkájáért. A Matematikai és Fizikai Lapokban számos dolgozata jelent meg, amelyekben állandóan tájékoztatta a kortárs fizikusokat az elméleti fizika legfrissebb kutatásainak eredményeiről.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Munkái[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. ^ a b Meteorológia – A meteorológia története 1911-ig, Magyarország a XX. században. Szekszárd: Babits Kiadó, 369-384. o (1996–2000) 

További információk[szerkesztés]

  • Rybár István: Fröhlich Izidor emlékezete, MTA Emlékbeszédek, Budapest, 1936
  • Tangl Károly beszéde Fröhlich Izidor ravatalánál, Budapest, 1931, Akadémiai Értesítő