MTA Központi Fizikai Kutatóintézet
| MTA Központi Fizikai Kutatóintézet | |
| Légi felvétel az intézet egy részéről | |
| Alapítás éve | 1950 |
| Ország | |
| Település | Budapest XII. kerülete |
| Elhelyezkedése | |
| A MTA Központi Fizikai Kutatóintézet weboldala | |
![]() | |
A Wikimédia Commons tartalmaz MTA Központi Fizikai Kutatóintézet témájú médiaállományokat. | |
Az MTA Központi Fizikai Kutatóintézet (röviden: KFKI) a Magyar Tudományos Akadémia öt kutatóintézetének telephelye Budapesten, Csillebércen 443 méteres tengerszint feletti magasságban. Korábban egyetlen intézmény volt, amit Központi Fizikai Kutató Intézet néven alapítottak 1950-ben (innen a rövidítés). 1992. január 1-jén vált szét öt intézménnyé. A telephely fenntartásáról azóta a KFKI Üzemeltető Kft. gondoskodik. Ezeken kívül több, részben a korábbi KFKI-ből kivált, főként technológiai és informatikai cég is a telephelyen működik, világviszonylatban is egyedülállónak mondható, nagyrészt természetes erdei környezetben.[1] 2012-től a Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet és a Szilárdtestfizikai és Optikai Kutatóintézet összevonásával Wigner Fizikai Kutatóközpont néven működik tovább.
Története
[szerkesztés]A Minisztertanács 1950. augusztus 18-i határozata alapján a KFKI 1950. szeptember 1-jén kezdte meg hivatalos működését. Fő célja az előkészítő bizottság megfogalmazása szerint a magyar fizikának a többi tudományágéhoz képest is nagyobb elmaradottságból való kiemelése volt. Első igazgatójának Kovács István atomfizikust kérték fel.
A második világháború után a radar és az atombomba haditechnikai vívmányaira reagálva a politikusok felismerték a fizika fontosságát. Számítottak a harmadik világháború rövid időn belüli kitörésére. Atombombát Magyarországon nem akartak létrehozni, de fel akartak készülni a radioaktív sugárzás mérésére és hatásainak kezelésére. Az intézet legfontosabb részlegei ennek megfelelően kezdetben az atomfizikai Simonyi Károly, radiológiai Bozóky László és kozmikus sugárzási osztálya volt Jánossy Lajos vezetésével. Az intézet a méreteivel illeszkedett a számos hasonló szovjet és nyugati (nála nagyobb) intézetek sorába.
Az 1956-os forradalmat követő konszolidáció idején az alapkutatások mellett előtérbe kerültek az alkalmazott kutatások, sőt a nyugati embargó (COCOM-lista) hatásainak csökkentése céljából a technológiai fejlesztések és a gyártás is. Az alapkutatások azonban mindig jelentős súllyal szerepeltek a részecskefizika, magfizika, optika, szilárdtest-fizika, anyagtudomány, űrkutatás stb. területén.
1956-ban kormánydöntés alapján Pál Lénárd vezetésével kezdték építeni a 110 MW teljesítményű kísérleti reaktort, amit 1959. március 25-én helyeztek üzembe. A segítségével a KFKI 1971-től részt vett a Paksi Atomerőművet előkészítő kutatásokban, az erőmű első blokkját végül 1982-ben helyezték üzembe.[2][3][4]

Az 1970-es években és az 1980-as években sorozatban gyártották az akkor COCOM-listás DEC VAX és MicroVAX gépeinek másolatait, a saját fejlesztéssel megnövelt gyorsaságú TPA-számítógépeket.
Az űrkutatásban való közvetlen részvétel az 1970. november 28-án szovjet Vertyikal–1 rakétával a világűrbe emelkedő KFKI-gyártmányú mikrometeorit-csapdával kezdődött. 1980-ban Farkas Bertalan vitte magával az űrbe az első fedélzeten is használható dozimétert (Pille dózismérő), amit 1984-ben az amerikai Sally Ride is eredményesen használt. Az 1980-as években indult a máig legnagyobb magyar űrvállalkozás a Vénusz-Halley (VEGA) – programban való részvétellel Szegő Károly vezetésével.
A KFKI a kormány Tudománypolitikai Bizottságának 1974-es határozata alapján 1975. január 1-jétől kutatóközpontként működött tovább. Az addigi tudományos osztályok helyett széles körű önállósággal rendelkező tudományos intézeteket hoztak létre:
- Részecske- és Magfizikai Kutató Intézet (RMKI)
- Szilárdtest Kutató Intézet (SZTKI, ami 1981-ben kettévált):
- Szilárdtestfizikai Kutatóintézet (SZFKI)
- Mikroelektronikai Kutató Intézet (MKI)
- Atomenergia Kutató Intézet (AEKI)
- Mérés- és Számítástechnikai Kutató Intézet (MSZKI)
A KFKI 1985-re érte el létszámfejlődése maximumát. A Magyar Tudományos Akadémia akkori kb. 3000 tudományos besorolású alkalmazottjából mintegy 600 dolgozott itt. Az 1980-as évek közepén megtört a lendület, intenzív belső viták folytak arról, hogyan tovább, általában az alapkutatások súlya volt a kérdés. A KFKI kormányzati segítséget is kért, hogy nemzeti laboratóriummá alakuljon. 1992-re véget ért az embargó, ez és a rendszerváltás megérlelte az ipari és fejlesztő tevékenységek gazdasági vállalkozásokba való kiszervezését, és az intézet teljes újjászervezését. A KFKI tudományos intézetei teljes önállóságot kaptak az Akadémia keretén belül. A főigazgatói poszt megszűnt, az intézeteket igazgatók irányították tovább.
A KFKI igazgatói és főigazgatói
[szerkesztés]Utódintézetei (1992–2011)
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Lovas István FSz 1992/2
- ↑ Budapesti Kutatóreaktor - HUN-REN Wigner Fizikai Kutatóközpont
- ↑ Gadó János - Lakossági Tájékoztató a Budapesti Kutatóreaktorról és a KFKI-telephely környezetellenõrzésérõl (Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutatóintézet Atomenergia Kutatóintézet, 2005)
- ↑ Zrt, HVG Kiadó: Negyven éve léptünk be az atomkorba. (magyar nyelven). hvg.hu, 2015. október 10. (Hozzáférés: 2025. március 24.)
Források
[szerkesztés]- ↑ Lovas István FSz 1992/2: Lovas István: A Központi Fizikai Kutatóintézet átalakulása. Fizika Szemle, 2. sz. (1992) 75. o.
- ↑ Jéki László TV 2006/1. k.: Jéki László: A Központi Fizikai Kutatóintézet. Természet Világa, 1. kül. sz. (2006) arch Hozzáférés: 2013. november 11.
További információk
[szerkesztés]- A KFKI csillebérci telephely honlapja. www.kfki.hu
- Magyar Tudományos Akadémia. www.mta.hu (Hozzáférés: 2006. május 13.) arch
- Nagy Dénes Lajos: A számítástechnika első évtizedei a KFKI-ban egy alkalmazott magfizikus szemével. bme.videotorium.hu (Hozzáférés: 2013. november 11.)
- Jéki László: Központi Fizikai Kutatóintézet (részletek). www.kfki.hu (Hozzáférés: 2013. november 11.) KFKI AEKI.
