Szent Család-plébániatemplom (Zugliget)
| Zugligeti Szent Család-plébániatemplom | |
 | |
| Vallás | Keresztény |
| Felekezet | Római katolikus |
| Egyházmegye | Esztergom-Budapesti |
| Egyházközség |
Budapest, Budai-Északi Espereskerület |
| Pap(ok) | Bodor György plébános |
| Építési adatok | |
| Építése | 1913–1917 |
| Stílus | neoromán |
| Tervezője | Hültl Dezső |
| Építtetője | Almásy Mária |
| Felszentelés | 1917 |
| Felszentelő | Csernoch János |
| Elérhetőség | |
| Település | Budapest |
| Hely | 1125 Budapest, Szarvas Gábor u. 52. |
| Elhelyezkedése | |
 Zugligeti Szent Család-plébániatemplom
Pozíció Budapest térképén
| |
| é. sz. 47° 30′ 60″, k. h. 18° 59′ 07″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 60″, k. h. 18° 59′ 07″ | |
| A Zugligeti Szent Család-plébániatemplom weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Zugligeti Szent Család-plébániatemplom témájú médiaállományokat. | |
A zugligeti Szent Család-plébániatemplom egy római katolikus templom Budapest XII. kerületében, szervezetileg az Esztergom-Budapesti főegyházmegye kötelékében. A templomépület 1913 és 1917 között épült írországi előképek alapján, dr. Hültl Dezső tervei alapján.
Története[szerkesztés]
Almásy Mária, az Angolkisasszonyok rendjének magyarországi főnöknője még a 20. század elején kezdeményezte, hogy épüljön katolikus templom az akkor még meglehetősen ritkásan lakott budai hegyvidéken, a mai zugligeti, virányosi és kútvölgyi városrészek határvidékén. A templom végül a főváros és a kultuszminisztérium támogatásával épült fel, az írországi Rathfarnham templomának mintájára, dr. Hültl Dezső tervei szerint, és nem sokkal később megépült a hozzá kapcsolódó, az oktatást és nevelést szolgáló intézet is.
Az elkészült templomot 1917. május 17-én áldotta meg Csernoch János bíboros érsek; ettől fogva az itteni gyülekezet egyházjogilag hat éven keresztül a krisztinavárosi plébánia zugligeti kihelyezett káplánságának számított. 1923-tól, a Buda környéki egyházközségek átszervezésével a templom az újonnan megalakított városmajori plébániához került át, melynek keretei közt 1945-től önálló lelkészségi rangot kapott. Az egyházközség 1970-ben nyert el plébániai rangot; abban az évben a templom belső tere is jelentősebb átépítésen esett át.
A templom búcsúnapja a karácsony utáni vasárnap. A plébánián 1945-től őrzik az anyakönyveket, a korábbiak a városmajori plébánián találhatók. A templomhoz tartozó lelkipásztori körzet magában foglalja a XII. és a II. kerületek egy részét is, így e templomhoz tartozik fíliaként három II. kerületi kápolna is: a Ferenc-halmi Szűz Mária és Nepomuki Szent János-kápolna (1021 Budakeszi út 51/f), a Jézus szíve kápolna (1021 Tárogató út 77.) és az Assisi Szent Ferenc-kórházkápolna (1021 Széher út 71-73.).
A templom épülete[szerkesztés]
A kereszthajós templom neoromán stílusban épült Hültl Dezső tervei alapján, Havel Lipót kivitelezésében. Az épület főhajója észak-északkelet–dél-délnyugati tájolású, a bejárati szárny az észak-északkeleti épületrész, a liturgikus teret pedig a két hajó keresztezésében, illetve amögött, a dél-délnyugati épületszárnyban képezték ki.
A templom berendezése[szerkesztés]
A szentségtartó oltárt egy Del Amico nevű olasz művész faragta; az alsó részén elhelyezett fájdalmas Szűz dombormű, a templom bejárata fölötti Jézus-domborművel és néhány másik belső faragvánnyal együtt Vass Viktor magyar szobrászművész munkája.
A Szent Családot ábrázoló oltárkép Zsellér Imre mozaikból készült alkotása a déli épületszárny szentélyfalán, egyben Kelet-Európa legnagyobb mozaikalkotása, amely a meráni zárdatemplom mozaikja nyomán készült. A Szent Családot ábrázoló mozaikképen olvasható felirat: „Quid quid Deus non est, nihil est et pro nihilo computari debet” (magyar fordításban: „Ami nem Isten, az semmi és semminek is kell tartani”). Szintén Zsellér Imre alkotta a templom díszablakait és liturgikus tér fölötti – az Úristent, mint galambot ábrázoló – rozettát is.
A falakat burkoló és az oszlopokat alkotó, többféle színű márvány az egykori Osztrák–Magyar Monarchia több különböző részéről érkezett a templom építéséhez: a falburkolatként használt márványlapok dalmáciai eredetűek, a belső tér két zöldes színű oszlopa siklósi márvány; a szentségi oltárhoz vezető lépcső, az oltár egy része és a liturgikus tér padlózata magyar ruskicai márvány, míg a szobrokat és domborműveket carrarai márványból faragták. Az épület előtt álló két sötétszürke színű oszlop Csehországból származó porfír.
A templom papjai[szerkesztés]
Plébánosok[szerkesztés]
Bárány Anzelm 1970-; Kozma Imre 1977-; Bodor György 1997-
Templomigazgatók, káplánok[szerkesztés]
Kőrösy Endre 1917-; Artner Edgár 1919-; Baumann Károly 1920-; Hévey Gyula 1921-; Huszár Elemér 1928-; Kiscelli (Kaiser) Ferenc 1944-; Gerőfy Béla 1957- ; Bárány Anzelm 1958-
Zárdalelkészek[szerkesztés]
Kiss Károly 1902-; Duffek Antal 1907-; Jankó István 1909-.[1]
Képgaléria[szerkesztés]
A templom homlokzata
Ministránsavatás (2016)
Kóruskoncert a zugligeti templom mozaikból készült főoltárképe előtt
A belső tér a karzatról
A templom orgonája
Források[szerkesztés]
- ↑ Papjaink. zugligetiszentcsalad.hu. [2017. szeptember 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 12.)
- A zugligeti plébánia weboldala Archiválva 2016. január 9-i dátummal a Wayback Machine-ben