Pál Lénárd

	Pál Lénárd
Született	Pál Lénárd Imre; 1925. november 7.; Gyoma
Elhunyt	2019. október 21. (93 évesen); Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	matematikus; fizikus; politikus;
Tisztsége	egyetemi tanár; alelnök (1969–1975, International Union of Pure and Applied Physics); igazgató (1970–1978, MTA Központi Fizikai Kutatóintézet); az MSZMP KB tagja (1975. március 22. – 1989. október 7.); házelnök (1978–1980, Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság); főszerkesztő (1978–1992, Fizikai Szemle); főtitkár (1980. június 17. – 1984. június 27., Magyar Tudományos Akadémia); házelnök (1984–1984, Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság);
Iskolái	Magyar királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (1943–1945); Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (1945–1949, kémia); Moszkvai Állami Egyetem (1950–1953);
Kitüntetései	Munka Vörös Zászló érdemrendje; Bródy Imre-díj (1954); Munka Érdemrend (1956); Kossuth-díj (1962); Kurcsatov-érem (1970); Akadémiai Aranyérem (1975); Eötvös Loránd Fizikai Társulat Érme (1976);
	Tudományos pályafutása
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Szakterület	szilárdtestfizika; nuclear reactor physics;
Tudományos fokozat	a fizikai és matematikai tudományok kandidátusa (1953); a fizikai és matematikai tudományok doktora (1959);
Szakintézeti tagság	A Szovjetunió Tudományos Akadémiája (1975–1991); Magyar Tudományos Akadémia (1973–); Cseh Tudományos Akadémia (1992–); Csehszlovák Tudományos Akadémia (1979–1992); Orosz Tudományos Akadémia (1991–); Az NDK Tudományos Akadémiája (1979–);
	Munkahelyek
Eötvös Loránd Tudományegyetem	1949–1995
Tudományos publikációk száma	220 (2019. október 26.)
Akadémiai tagság	Magyar Tudományos Akadémia (rendes tag, 1973); Szovjet Tudományos Akadémia (külső tag, 1975–1991); Csehszlovák Tudományos Akadémia (külső tag, 1979–1992); Német Demokratikus Köztársaság Tudományos Akadémiája (külső tag, 1979); Orosz Tudományos Akadémia (külső tag, 1991); Cseh Tudományos Akadémia (külső tag, 1992);
	MTMT; MTA;
	Sablon • Wikidata • Segítség

Pál Lénárd Imre (Gyoma, 1925. november 7. – Budapest, 2019. október 21.)^[2]^[3] Kossuth-díjas fizikus, matematikus, politikus, a fizikai és matematikai tudomány doktora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Fizikai munkássága főként a szilárdtestek mágneses sajátosságainak és fázisátalakulásainak, illetve a nukleáris technológiák sztochasztikus folyamatainak matematikai vizsgálatára irányult. Az 1970-es–1980-as években a magyarországi tudománypolitika befolyásos alakja volt. 1957-től 1995-ig oktatott atomfizikát és szilárdtestfizikát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, 1970 és 1978 között az MTA Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) igazgatói, illetve főigazgatói posztját töltötte be.

Életútja[szerkesztés]

A békéscsabai felső kereskedelmi iskola elvégzése után, 1943 és 1945 között a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tanárképzős hallgatója volt, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem természettudományi karán folytatta tanulmányait. 1949-ben itt szerzett vegyészoklevelet, s még ugyanabban az évben az egyetemi gyakorlati fizikai intézet tanársegédévé nevezték ki. 1950 és 1953 között ösztöndíjas aspiránsként a Moszkvai M. V. Lomonoszov Állami Egyetemen képezte tovább magát mágnességtanból.

Hazatérését követően, 1953-ban disszertációját megvédve a fizikai és matematikai tudomány kandidátusa, egyúttal a Központi Fizikai Kutatóintézet tudományos munkatársa lett. 1953-tól 1956-ig a ferromágneses osztályt vezette, 1956-tól 1970-ig az intézet tudományos igazgatóhelyettese, 1970-től 1974-ig igazgatója, majd 1974-től 1978-ig főigazgatója volt. 1959-ben sikeres doktori védését követően a fizikai és matematikai tudomány doktora lett. Ezzel párhuzamosan 1957-től félállású docensként, 1961-től 1978-ig félállású egyetemi tanárként oktatott az Eötvös Loránd Tudományegyetem atomfizikai tanszékén. 1971 és 1988 között a szilárdtestfizikai tanszéken is tartott előadásokat, 1988 és 1995. évi nyugdíjazása között pedig az atomfizikai tanszék rendes egyetemi tanára volt.

Szakmai életútjával párhuzamosan szerepet vállalt a magyarországi politika, tudománypolitika alakításában is. 1945-ben csatlakozott a Magyar Kommunista Párthoz. Aktív részese volt a tehetséges, de hátrányos helyzetű fiatalok továbbtanulását szervező népi kollégiumi mozgalomnak, 1948–1949-ben a Bolyai János Népi Kollégium élén állt igazgatóként. 1975-től 1989-ig a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, 1985 márciusa és 1988 decembere között titkára volt. 1978-tól 1989-ig tagja volt a minisztertanács tudománypolitikai bizottságának, illetve 1979-től 1985-ig elnökhelyettese volt az Állami és Kossuth-díj Bizottságnak.

Munkássága[szerkesztés]

Pályafutása során szilárdtestfizikával, neutronfizikával és a valószínűségszámítás fizikai alkalmazásának lehetőségeivel foglalkozott.

Klasszikus módszerekkel és neutronszórásos eljárásokkal vizsgálta, feltárta és leírta a szilárdtestek, egyes ötvözetek mágneses tulajdonságait, fázisátalakulásuk sajátosságait, az atomok térbeli elrendeződésének hatását a mágnességre. Egyebek mellett rámutatott a kobalt mágneses telítettségre való hajlamában (szaturációs szuszceptibilitásában) mutatkozó hőmérsékleti függésre és az abban jelentkező anomáliákra. Ez irányú eredményei szolgáltak 1953-as kandidátusi értekezése témájául, de akadémiai rendes tagsága elnyerésekor tartott 1974-es székfoglalójában is szilárdtestfizikai, ferromágnességi kutatásait összegezte (Újabb eredmények az antiferromágneses kristályok vizsgálatában).

Neutronfizikai kutatásaiban kísérletes úton tanulmányozta a láncreakciók, neutronsokszorozó rendszerek sztochasztikus folyamatait. Nevéhez fűződik a Pál–Bell-féle generátorfüggvény-egyenlet kidolgozása (1958), amely kísérletileg is igazolt pontossággal adja meg a hasadási neutronszám ingadozási értékét, ezzel alapvető diagnosztikai eljárásul szolgál a nukleáris reaktorokban fellépő sztochasztikus folyamatok, ingadozási jelenségek, neutronzaj mérésére. E témakörben tartotta meg első akadémiai székfoglalóját 1962-ben (Neutronok élettartamának és a késő-neutronok effektív hányadának meghatározása a neutronsokszorozás fluktuációinak alapján).

Az MTA Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) élén betöltött tisztségeiben fontos tudományszervezési munkát végzett, hozzájárult az intézet nemzetközi kapcsolatainak kiépítéséhez, illetve korszerű felszerelések és berendezések beszerzéséhez. Az ő irányításával készült el 1959-re a KFKI-ban Magyarország első és máig működő kísérleti atomreaktora.

Pályája során mintegy százötven tudományos dolgozatban foglalta össze tudományos kutatási eredményeit. 1978 és 1992 között főszerkesztője volt a Fizikai Szemlének, emellett több nemzetközi szakfolyóirat szerkesztőbizottsági munkájában részt vett: Kernenergie (1961–1991), Magnetism Letter (1970–1974), Journal of Magnetism and Magnetic Materials (1970–1989), Physica Status Solidi (B) – Basic Solid State Physics (1961-től).

Társasági tagságai és elismerései[szerkesztés]

1961-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1973-ban rendes tagjává választották. 1980 és 1984 között az Akadémia főtitkári tisztségét is ellátta, 1964-től 1970-ig részt vett a Tudományos Minősítő Bizottság munkájában, 1970-től 1978-ig pedig a szilárdtestfizikai bizottságot elnökölte. 1968-tól 1972-ig az Eötvös Loránd Fizikai Társulat, 1972-től 1976-ig a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége alelnöki tisztét töltötte be. 1978–1980-ban, majd 1984–1985-ben az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, ugyancsak 1978–1980-ban az Országos Atomenergia Bizottság elnöke volt.

1975-ben a Szovjet (1991 után Orosz) Tudományos Akadémia, 1979-ben a Csehszlovák (1992 után Cseh) Tudományos Akadémia, illetve a Német Demokratikus Köztársaság Tudományos Akadémiájának külső tagjává választották. 1966 és 1978 között a dubnai Egyesített Atomkutató Intézet tudományos tanácsának tagja, 1967 és 1985 között a Pugwash-konferenciák magyar nemzeti bizottságának tagja, 1969 és 1975 között a Nemzetközi Elméleti és Alkalmazott Fizikai Szövetség (International Union of Pure and Applied Physics, IUPAP) alelnöke volt.

1962-ben a reaktorfizika terén elért elméleti és kísérleti eredményeiért megkapta a Kossuth-díj második fokozatát. 1954-ben az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Bródy Imre-díját, 1970-ben a Szovjet Tudományos Akadémia Kurcsatov-aranyérmét, 1975-ben az MTA Akadémiai Aranyérmét, 1976-ban az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Érmét, 2001-ben pedig Wigner Jenő-díjat és 2016-ban Szilárd Leó professzori ösztöndíjat vehetett át.^[3] Emellett birtokosa a Munka Érdemrendnek (1956), a Munka Érdemrend arany fokozatának (1968) és a Felszabadulási Jubileumi Emlékéremnek (1970).

Főbb művei[szerkesztés]

Válogatott fejezetek a ferromágnesség köréből. Budapest. 1958.
Science and technology policies in Finland and Hungary. 1985.
A tudományos és műszaki haladásért. Budapest. 1987.
A valószínűségszámítás és a statisztika alapjai I–II. Budapest. 1995.
Neutron Fluctuations – A Treatise on the Physics of Branching Processes, [Pázsit Imrével], Elsevier, 2007.

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ Pál Lénárd publikációs listája. Magyar Tudományos Művek Tára, 2019. október 26. (Hozzáférés: 2019. október 26.)
↑ Pázsit Imre: Elhunyt Pál Lénárd. Központi Fizikai Kutatóintézet, 2019. október 25. (Hozzáférés: 2019. október 26.)
↑ ^a ^b Pál Lénárd adatlapja az MTA oldalán. (Hozzáférés: 2019. október 26.)

Források[szerkesztés]

Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja 1948–1985. Szerk. Darvas Pálné, Klement Tamás, Terjék József. Budapest: Akadémiai. 1988. 360. o. ISBN 963-05-4420-2
Ki kicsoda 2000: Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon. Budapest: Greger-Biográf. 1999. 1235. o.
Magyar nagylexikon XIV. (Nyl–Pom). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 428–429. o. ISBN 963-9257-11-7
A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 958–959. o. (Helyenként oktatói pályafutására vonatkozó téves évszámokkal)
Pál Lénárd 80 éves. Fizikai Szemle LV. 2005. 11. sz. 387–398. o. (Megemlékezések, köszöntések)

Matematikaportál
Fizikaportál

[1] Pál Lénárd publikációs listája. Magyar Tudományos Művek Tára, 2019. október 26. (Hozzáférés: 2019. október 26.)

[2] Pázsit Imre: Elhunyt Pál Lénárd. Központi Fizikai Kutatóintézet, 2019. október 25. (Hozzáférés: 2019. október 26.)

[:0-3] Pál Lénárd adatlapja az MTA oldalán. (Hozzáférés: 2019. október 26.)

[1]

[2]

[3]

Pál Lénárd
Született	Pál Lénárd Imre 1925. november 7. Gyoma
Elhunyt	2019. október 21. (93 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	matematikus fizikus politikus
Tisztsége	egyetemi tanár alelnök (1969–1975, International Union of Pure and Applied Physics) igazgató (1970–1978, MTA Központi Fizikai Kutatóintézet) az MSZMP KB tagja (1975. március 22. – 1989. október 7.) házelnök (1978–1980, Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság) főszerkesztő (1978–1992, Fizikai Szemle) főtitkár (1980. június 17. – 1984. június 27., Magyar Tudományos Akadémia) házelnök (1984–1984, Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság)
Iskolái	Magyar királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (1943–1945) Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (1945–1949, kémia) Moszkvai Állami Egyetem (1950–1953)
Kitüntetései	Munka Vörös Zászló érdemrendje Bródy Imre-díj (1954) Munka Érdemrend (1956) Kossuth-díj (1962) Kurcsatov-érem (1970) Akadémiai Aranyérem (1975) Eötvös Loránd Fizikai Társulat Érme (1976)
Tudományos pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Szakterület	szilárdtestfizika nuclear reactor physics
Tudományos fokozat	a fizikai és matematikai tudományok kandidátusa (1953) a fizikai és matematikai tudományok doktora (1959)
Szakintézeti tagság	A Szovjetunió Tudományos Akadémiája (1975–1991) Magyar Tudományos Akadémia (1973–) Cseh Tudományos Akadémia (1992–) Csehszlovák Tudományos Akadémia (1979–1992) Orosz Tudományos Akadémia (1991–) Az NDK Tudományos Akadémiája (1979–)
Munkahelyek
Eötvös Loránd Tudományegyetem	1949–1995
Tudományos publikációk száma	220 (2019. október 26.)^[1]
Akadémiai tagság	Magyar Tudományos Akadémia (rendes tag, 1973) Szovjet Tudományos Akadémia (külső tag, 1975–1991) Csehszlovák Tudományos Akadémia (külső tag, 1979–1992) Német Demokratikus Köztársaság Tudományos Akadémiája (külső tag, 1979) Orosz Tudományos Akadémia (külső tag, 1991) Cseh Tudományos Akadémia (külső tag, 1992)

MTMT MTA
Sablon • Wikidata • Segítség

m v sz A Magyar Tudományos Akadémia főtitkárai
Titoknokok	Döbrentei Gábor (1831–1835) Toldy Ferenc (1835–1861) Szalay László (1861–1863) Arany János (1865–1870)
Főtitkárok	Arany János (1870–1879) Fraknói Vilmos (1879–1889) Szily Kálmán (1889–1905) Heinrich Gusztáv (1905–1920) Balogh Jenő (1920–1935) Voinovich Géza (1935–1949) Alexits György (1949–1950) Erdey-Grúz Tibor (1950–1953) Osztrovszki György (1953–1955) Bognár Rezső (1955–1956) Erdey-Grúz Tibor (1956–1957) Erdei Ferenc (1957–1964) Erdey-Grúz Tibor (1964–1970) Erdei Ferenc (1970–1971) Köpeczi Béla (1970–1975) Márta Ferenc (1975–1980) Pál Lénárd (1980–1984) Láng István (1984–1993) Keviczky László (1993–1999) Kroó Norbert (1999–2005) Meskó Attila (2005–2008) Németh Tamás (2008–2014) Török Ádám (2014–)