Bognár Rezső

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bognár Rezső
Életrajzi adatok
Született1913. március 7.
Hódmezővásárhely
Elhunyt1990. február 4. (76 évesen)
Budapest
Ismeretes mint
  • biokémikus
  • politikus
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Budapest (1936)
Pályafutása
Szakterület kémia
Kutatási terület szerves kémia, gyógyszerkémia
Tudományos fokozat műszaki doktor (1941)
Munkahelyek
József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Budapest tanársegéd (1938–46),
magántanár (1946–48),
adjunktus (1948–49),
intézeti tanár (1949–50)
Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen egyetemi tanár (1950–57, 1979–84),
tanszékvezető egyetemi tanár (1957–79)
Gyógyszeripari Kutatóintézet, Budapest igazgató (1956–57)
Szakmai kitüntetések
Kossuth-díj (1948, 1962)
Akadémiai tagság levelező tag (1948),
rendes tag (1953)

Bognár Rezső (Hódmezővásárhely, 1913. március 7.Budapest, 1990. február 4.) kétszeres Kossuth-díjas magyar kémikus, növény-biokémikus, gyógyszervegyész, politikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A 20. századi szerves kémiai kutatások jeles alakja volt, legjelentősebb eredményei az alkaloidok és antibiotikumok gyógyszerkémiai vizsgálatához, izolálásához és szintéziséhez fűződnek.

Életútja[szerkesztés]

Felsőfokú tanulmányait 1931-ben a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen kezdte, utóbb a fővárosi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen folytatta, és ott is szerezte meg vegyészmérnöki diplomáját 1936-ban. 1937–1938-ban a budapesti Hungária Gumigyár Rt. alkalmazásában állt mint üzemmérnök. 1938-ban kinevezték a budapesti műegyetem szerves kémiai tanszékére Zemplén Géza tanársegédjének, itt készítette el és védte meg 1941-ben műszaki doktori értekezését. 1946-tól magántanárként, 1948-tól adjunktusként, 1949-től 1950-ig intézeti tanárként oktatott a fővárosi műegyetemen. 1950-ben kinevezték a Debreceni Tudományegyetem – 1952 utáni nevén Kossuth Lajos Tudományegyetem – szerves kémiai tanszékének egyetemi tanárává, itt oktatott 1984-es nyugdíjazásáig, 1957 és 1979 között tanszékvezető egyetemi tanári címmel. Egyidejűleg 1951-től 1954-ig, majd 1973-tól 1975-ig az egyetem rektori tisztét is betöltötte, illetve 1960-tól 1962-ig, majd 1966-tól 1973-ig tudományos rektorhelyettes volt. 1958-ban a Dublini Egyetemen, 1968-ban a kijevi Tarasz Sevcsenko Egyetemen adott elő vendégprofesszorként. Oktatói működésével párhuzamosan 1956–1957-ben a Gyógyszeripari Kutatóintézet igazgatója volt, 1961 után pedig a debreceni egyetemi tanszékén általa létrehozott MTA Antibiotikum-kémiai Kutatócsoportot (a mai gyógyszerészi kémiai tanszék elődjét) vezette.

Tudományos–felsőoktatási pályafutása mellett politikusként részt vett a közélet alakításában is. Hat parlamenti cikluson át, 1953-tól 1963-ig, továbbá 1971 és 1990 között országgyűlési képviselő volt. 1960-tól 1964-ig a Hazafias Népfront országos tanácsának elnökhelyettese volt, 1961-től 1963-ig részt vett az Elnöki Tanács munkájában. 1984–1985-ben az újonnan alakult Alkotmányjogi Tanács, 1985-től 1990-ig az országgyűlés kulturális bizottságának elnöke volt.

Munkássága[szerkesztés]

Fő kutatási területe a szénhidrátok, növényi glikozidok és flavonoidok kémiai szerkezetvizsgálata, szintézise és izolálása, továbbá az alkaloidok és antibiotikumok gyógyszerkémiai vizsgálata volt. Pályáját Zemplén Géza irányítása mellett különböző növényi eredetű szerves vegyületek (flavon- és floretin-glikozidok, heszperidin stb.) kémiai vizsgálatával kezdte. Legjelentősebb eredményei között tartják számon, hogy eljárásokat dolgozott ki a morfingyártás szempontjából fontos mákalkaloidok elkülönítésére, illetve egyes alkaloidok kémiai szerkezetének módosításával nagyobb gyógyhatású farmakonok előállítására. Ez irányú kísérleteit a tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyárral együttműködésben végezte, s eredményeik több, iparilag is értékesíthető gyógyszervegyészeti eljárás szabadalmaztatásához vezettek.

1962-től alapító szerkesztője volt a debreceni egyetem periodikája, az Acta Universitatis Debreceniensis természettudományos allapjának, 1963-tól az Acta Marxistica Debrecina című politikai ideológiai folyóiratnak. 1967 után szerkesztőbizottsági tagja volt a The Journal of Antibiotics című nemzetközi szaklapnak. Egyetemi tankönyvei mellett mintegy 250 tanulmányt publikált bel- és külföldi folyóiratokban, tanulmánykötetekben.

Társasági tagságai és elismerései[szerkesztés]

1948-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1953-ban rendes tagjává választották. 1955–1956-ban a tudós testület főtitkári tisztét töltötte be, 1976-tól haláláig pedig elnöke volt a Debreceni Akadémiai Bizottságnak. 1953-tól 1958-ig a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elnöke volt. 1952-ben külső tagjává választotta a Bolgár Tudományos Akadémia, 1970-ben a Leopoldina Német Természettudományos Akadémia, de 1959-től tagja volt a Nemzetközi Elméleti és Alkalmazott Kémiai Szövetségnek (IUPAC) és több más külföldi vegytudományi társaságnak is.

Kémiai munkássága elismeréseként 1948-ban a Kossuth-díj ezüst fokozatát ítélték neki oda, 1962-ben pedig a nitrogén-glikozidok és a flavonoidok kémiai kutatásáért, illetve a magyarországi alkaloid- és antibiotikum-gyártás fejlesztéséért vehette át a Kossuth-díj első fokozatát. 1982-ben Akadémiai Aranyérmet kapott. 1967-ben díszdoktorává avatta a kijevi Tarasz Sevcsenko Egyetem. Ezeken túl díjazottja volt a Magyar Népköztársasági Érdemrend ötödik fokozatának (1952), a Munka Érdemrendnek (1953), az Oktatásügy Kiváló Dolgozója elismerésnek (1964), a Munka Érdemrend arany fokozatának (1968, 1973), a Felszabadulási Jubileumi Emlékéremnek (1970) és a Szocialista Magyarországért Érdemrendnek (1983).

Főbb művei[szerkesztés]

  • Szerves kémia: Állami Műszaki Főiskola textilvegyész tagozata részére. Budapest: Állami Műszaki Főiskola. 1949.  
  • Elméleti szerves kémia. Budapest: Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége. 1949.  
  • Szerves kémiai praktikum. Budapest: Tankönyvkiadó. 1952.  
  • Szerves kémiai preparátumok. Debrecen: Kossuth Lajos Tudományegyetem. 1962.  
  • Fontosabb antibiotikumok kémiája. Budapest: Tankönyvkiadó. 1970.   (Sztaricskai Ferenccel)
  • The chemistry of the vancomycin group of antibiotics. Budapest: Akadémiai. 1984.   (Sztaricskai Ferenccel)

Források[szerkesztés]

  • Ki kicsoda: Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Budapest: Kossuth. 1975. 73. o.  
  • Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja 1948–1985. Szerk. Darvas Pálné, Klement Tamás, Terjék József. Budapest: Akadémiai. 1988. 44., 357. o. ISBN 963-05-4420-2  
  • Márta Ferenc: Bognár Rezső. Magyar Tudomány, XCVII. évf. 6. sz. (1990) 736–737. o.
  • Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  
  • Magyar nagylexikon IV. (Bik–Bz). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1995. 210. o. ISBN 963-05-6928-0  
  • Magyarország a XX. században IV.: Tudomány – Műszaki és természettudományok. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1999. 129., 140. o.
  • Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. 808–809. o. ISBN 963-547-414-8  
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 I. (A–H). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 163. o.

További információk[szerkesztés]

  • Bognár Rezső. Szerk. Gelencsér Judit. Debrecen: Kossuth Lajos Tudományegyetem Könyvtára. 1988.  
  • Sztaricskai Ferenc: Bognár Rezső (1913–1990) emlékezete nyolcvanötödik születésnapján. Debreceni Szemle, (1998)