Népi Kollégiumok Országos Szövetsége

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A Népi Kollégiumok Országos Szövetsége (NÉKOSZ) a népi kollégiumi mozgalmat összefogó szervezet volt a 20. század Magyarországában. 1946. július 16-án jött létre, 1949. július 10-én oszlatták fel, illetve olvasztották bele az állami diákotthoni rendszerbe.

Sej, szellők, fényes szellők,
fújjátok, fújjátok –
holnapra megforgatjuk
az egész világot.
Jankovich Ferenc: Sej, a mi lobogónkat...[1]

Története[szerkesztés]

Sok szakértő szerint a magyar népi kollégiumi mozgalom egyike volt a 20. század legsikeresebb pedagógiai kísérleteinek.[2]

NÉKOSZ kollégiumok képviselőinek felvonulói 1947. május elsején a budapesti Hősök terén

A népi kollégiumi eszme az 1930-as években született meg a népi írók, falukutatók által feltárt szörnyű viszonyok hatására. A bentlakásos internátus létesítésével meg akarták teremteni a tanulás, az értelmiségivé válás esélyét a szegény sorsú, többnyire paraszti származású gyerekeknek.[3] „Ez azért lenne jó, gondolta többek között Darvas József, Németh László vagy Veres Péter, mert így el lehetne kerülni, hogy a parasztgyerekek a fővárosba kerülve beolvadjanak az ottani középosztályba, megtagadva népi gyökereiket.” Az első népi kollégium 1939-ben alakult meg, Bolyai Kollégium néven (1942-től Györffy Kollégium a néprajzkutató Györffy István után). A háborút követően két népi kollégium működött: az újjáalakult Györffy Kollégium és a történészhallgatókat tömörítő Petőfi Sándor Kollégium. Ezek alapították 1946 júliusában a NÉKOSZ-t (Népi Kollégiumok Országos Szövetsége).[4] A népi kollégiumi mozgalom az 1940-es évek közepén indult (1946. július 9-én), és rövid virágzás után az évtized végére be is fejeződött, azaz a Rákosi-korszak folyamán megszüntették. A hatása máig is érezhető, hiszen rengeteg kiváló ember került ki az egykori kollégisták közül.

1948-ra a 158 népi kollégium behálózza az egész országot, s körülbelül 9500 középiskolás és egyetemista számára nyújt életre szóló szakmai és közösségi tapasztalatot. Kialakul a kollégiumok sajátos rituáléja, megvannak a dalaik, mozgalmi és pedagógiai hagyományaik. Az egész korszakot jellemzi a Sej, a mi lobogónkat című NÉKOSZ-indulóból elhíresült szóösszetétel: »Fényes szelek«. Ilyen többé-kevésbé autonóm, nemzeti kötődésű kollégiumi rendszer sehol máshol nem alakult ki a szovjet blokkban. 1948 a csúcspont és az élethalál harc kezdete.”[5]

A NÉKOSZ-t elsősorban a Magyar Kommunista Párt és a Nemzeti Parasztpárt támogatta, és kezdettől fogva élvezte Rajk László belügyminiszter támogatását, aki a közigazgatási és belügyi apparátust is fölhasználta e célból. Bukásához hozzájárult erős parasztpárti kötődése és a MADISZ-szal (Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség) való rivalizálása is. A NÉKOSZ ellen az első komoly politikai támadás 1948 tavaszán indult, és egyre erősödő hullámokban folyt egészen a népi kollégiumokat elítélő párthatározatig, amikor az MDP Politikai Bizottsága elfogadta a NÉKOSZ-t megbélyegző határozatot.[6][7] A határozatban komoly vádak kerültek megfogalmazásra a NÉKOSZ ellen: pártellenesség, narodnyik vonások, liberalizmus, elzárkózás a párt vezetése alatt dolgozó ifjúsági mozgalmaktól.[8]

Mi kitaszítjuk sorainkból a szexuális kicsapongás képviselőit, s elítéljük, mert elvonja a fiatalságot a munkától, közömbössé teszi társadalmi kötelességük Iránt, a komoly életfeladatok elhanyagolásához vezet és a nő emberi méltóságának megsértésére. Ez úri polgári magatartás, amelvhez nincs közünk. Nincs helyük az ifjúság neveiésében azoknak, akik ilyen példát mutattak.
Révai elvtárs nagy beszéde a NéKOSz hibáiról, a párt szerepéről és az ifjúság nevelésének új feladatairól, Délmagyarország, 1949. szeptember 22. [9]

A végső csapást Rajk László és társainak letartóztatása jelentette (1949. május). 1949. július 10-ére, a NÉKOSZ megalakulásának harmadik évfordulójára összehívták a szövetség III. kongresszusát, ahol Horváth Márton, az MDP Politikai Bizottságának póttagja bejelentette a szervezet föloszlatását (Papp István: „A Nékosz legendája és valósága”, Rubicon, 2001/10, 2002/1).[7]

1956 októberében az agrárpolitikát, ha csak néhány napig is, volt népi kollégisták irányították. A NÉKOSZ egykori elnöke, Gyenes Antal töltötte be az október 26-án alakult Nagy Imre kormányban a begyűjtési miniszteri posztot. Ő hivatalát felszámolva eltörölte Magyarországon a begyűjtést. Népi kollégisták álltak a Földművelésügyi Minisztérium és a Szövetkezeti Központ forradalmi bizottságainak élén. Igen jelentős volt az egykori népi kollégisták kezdeményezése a Magyar Értelmiségiek Forradalmi bizottsága létrehozásában.[10]

Alapelvek[szerkesztés]

A módszertani irányítást végző „központi tanárok” tisztségére az adott időszak legjobb szakembereit kérték fel. (Például Mérei Ferenc, Hegedüs Géza stb.)

A fiatal tanárok és ifjúsági vezetők, akik Makarenko pedagógiájának propagandistái voltak 1946-1949 között, később Makarenko pedagógiájának jól ismert kutatói lettek. (Például Pataki Ferenc, Szokolszky István, Pápa Ilona, Orosz Lajos, Kardos László stb.) Melyek voltak Makarenko és a NÉKOSZ pedagógiájának közös jellemzői?[11]

  1. A közösség, mint a személyiség fejlesztésének eszköze.
  2. Autonómia és öntevékenység. A személy autonómiája a közösségben és a kollégium autonómiája a külső társadalomban.
  3. Önkormányzat: választott vezetők döntési jogokkal.
  4. A primer közösségek (szövetkezetek) és a nagy közösség (a kollégium közgyűlés) összefüggő rendszere.
  5. Az ifjúsági aktivisták különleges szerepe.
  6. Együttműködés a külső társadalommal, különösen a haladó ifjúsági mozgalmakkal
  7. Közös munka – fizikai munka is – a kollégium létfeltételeinek biztosítására. (Önkiszolgálás, mezőgazdasági, kertészeti munka, a romos kollégiumi épületek felújítása stb.)

Kardos László, a NÉKOSZ főtitkára 1948. március 15-én Kossuth-díjat kapott a népi kollégiumok pedagógiájáért.

A művészetben[szerkesztés]

Egyéb irodalom[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]