Népi Kollégiumok Országos Szövetsége
A Népi Kollégiumok Országos Szövetsége (NÉKOSZ) a népi kollégiumi mozgalmat összefogó szervezet volt a 20. század Magyarországában. 1946. július 16-án jött létre, 1949. július 10-én oszlatták fel, illetve olvasztották bele az állami diákotthoni rendszerbe.
„ |
|
” |
– Jankovich Ferenc: Sej, a mi lobogónkat...[1] |
Története[szerkesztés]
Sok szakértő szerint a magyar népi kollégiumi mozgalom egyike volt a 20. század legsikeresebb pedagógiai kísérleteinek.[2]
A népi kollégiumi eszme az 1930-as években született meg a népi írók, falukutatók által feltárt szörnyű viszonyok hatására. A bentlakásos internátus létesítésével meg akarták teremteni a tanulás, az értelmiségivé válás esélyét a szegény sorsú, többnyire paraszti származású gyerekeknek.[3] „Ez azért lenne jó, gondolta többek között Darvas József, Németh László vagy Veres Péter, mert így el lehetne kerülni, hogy a parasztgyerekek a fővárosba kerülve beolvadjanak az ottani középosztályba, megtagadva népi gyökereiket.” Az első népi kollégium 1939-ben alakult meg, Bolyai Kollégium néven (1942-től Györffy Kollégium a néprajzkutató Györffy István után). A háborút követően két népi kollégium működött: az újjáalakult Györffy Kollégium és a történészhallgatókat tömörítő Petőfi Sándor Kollégium. Ezek alapították 1946 júliusában a NÉKOSZ-t (Népi Kollégiumok Országos Szövetsége).[4] A népi kollégiumi mozgalom az 1940-es évek közepén indult (1946. július 9-én), és rövid virágzás után az évtized végére be is fejeződött, azaz a Rákosi-korszak folyamán megszüntették. A hatása máig is érezhető, hiszen rengeteg kiváló ember került ki az egykori kollégisták közül.
„1948-ra a 158 népi kollégium behálózza az egész országot, s körülbelül 9500 középiskolás és egyetemista számára nyújt életre szóló szakmai és közösségi tapasztalatot. Kialakul a kollégiumok sajátos rituáléja, megvannak a dalaik, mozgalmi és pedagógiai hagyományaik. Az egész korszakot jellemzi a Sej, a mi lobogónkat című NÉKOSZ-indulóból elhíresült szóösszetétel: »Fényes szelek«. Ilyen többé-kevésbé autonóm, nemzeti kötődésű kollégiumi rendszer sehol máshol nem alakult ki a szovjet blokkban. 1948 a csúcspont és az élethalál harc kezdete.”[5]
A NÉKOSZ-t elsősorban a Magyar Kommunista Párt és a Nemzeti Parasztpárt támogatta, és kezdettől fogva élvezte Rajk László belügyminiszter támogatását, aki a közigazgatási és belügyi apparátust is fölhasználta e célból. Bukásához hozzájárult erős parasztpárti kötődése és a MADISZ-szal (Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség) való rivalizálása is. A NÉKOSZ ellen az első komoly politikai támadás 1948 tavaszán indult, és egyre erősödő hullámokban folyt egészen a népi kollégiumokat elítélő párthatározatig, amikor az MDP Politikai Bizottsága elfogadta a NÉKOSZ-t megbélyegző határozatot.[6][7] A határozatban komoly vádak kerültek megfogalmazásra a NÉKOSZ ellen: pártellenesség, narodnyik vonások, liberalizmus, elzárkózás a párt vezetése alatt dolgozó ifjúsági mozgalmaktól.[8]
„ | Mi kitaszítjuk sorainkból a szexuális kicsapongás képviselőit, s elítéljük, mert elvonja a fiatalságot a munkától, közömbössé teszi társadalmi kötelességük Iránt, a komoly életfeladatok elhanyagolásához vezet és a nő emberi méltóságának megsértésére. Ez úri polgári magatartás, amelvhez nincs közünk. Nincs helyük az ifjúság neveiésében azoknak, akik ilyen példát mutattak. | ” |
– Révai elvtárs nagy beszéde a NéKOSz hibáiról, a párt szerepéről és az ifjúság nevelésének új feladatairól, Délmagyarország, 1949. szeptember 22. [9] |
A végső csapást Rajk László és társainak letartóztatása jelentette (1949. május). 1949. július 10-ére, a NÉKOSZ megalakulásának harmadik évfordulójára összehívták a szövetség III. kongresszusát, ahol Horváth Márton, az MDP Politikai Bizottságának póttagja bejelentette a szervezet föloszlatását (Papp István: „A Nékosz legendája és valósága”, Rubicon, 2001/10, 2002/1).[7]
1956 októberében az agrárpolitikát, ha csak néhány napig is, volt népi kollégisták irányították. A NÉKOSZ egykori elnöke, Gyenes Antal töltötte be az október 26-án alakult Nagy Imre kormányban a begyűjtési miniszteri posztot. Ő hivatalát felszámolva eltörölte Magyarországon a begyűjtést. Népi kollégisták álltak a Földművelésügyi Minisztérium és a Szövetkezeti Központ forradalmi bizottságainak élén. Igen jelentős volt az egykori népi kollégisták kezdeményezése a Magyar Értelmiségiek Forradalmi bizottsága létrehozásában.[10]
Alapelvek[szerkesztés]
A módszertani irányítást végző „központi tanárok” tisztségére az adott időszak legjobb szakembereit kérték fel. (Például Mérei Ferenc, Hegedüs Géza stb.)
A fiatal tanárok és ifjúsági vezetők, akik Makarenko pedagógiájának propagandistái voltak 1946-1949 között, később Makarenko pedagógiájának jól ismert kutatói lettek. (Például Pataki Ferenc, Szokolszky István, Pápa Ilona, Orosz Lajos, Kardos László stb.) Melyek voltak Makarenko és a NÉKOSZ pedagógiájának közös jellemzői?[11]
- A közösség, mint a személyiség fejlesztésének eszköze.
- Autonómia és öntevékenység. A személy autonómiája a közösségben és a kollégium autonómiája a külső társadalomban.
- Önkormányzat: választott vezetők döntési jogokkal.
- A primer közösségek (szövetkezetek) és a nagy közösség (a kollégium közgyűlés) összefüggő rendszere.
- Az ifjúsági aktivisták különleges szerepe.
- Együttműködés a külső társadalommal, különösen a haladó ifjúsági mozgalmakkal
- Közös munka – fizikai munka is – a kollégium létfeltételeinek biztosítására. (Önkiszolgálás, mezőgazdasági, kertészeti munka, a romos kollégiumi épületek felújítása stb.)
Kardos László, a NÉKOSZ főtitkára 1948. március 15-én Kossuth-díjat kapott a népi kollégiumok pedagógiájáért.
A művészetben[szerkesztés]
- A NÉKOSZ induló, MP3 zene [1] – „Sej, a mi lobogónkat…”
- Fényes szelek, színes magyar filmdráma, 78 perc, 1968, rendező: Jancsó Miklós
- A NÉKOSZ-legenda című (rend.: Pataki Éva) dokumentumfilm[3]
- Egy festmény a legendás idők emlékére[12]
- Tegnapelőtt, színes magyar filmdráma, 1982 Rendező: Bacsó Péter.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Jankovich Ferenc (1907–1971)
- ↑ Neveléstörténet folyóirat
- ↑ a b A NÉKOSZ-legenda, rendező: Pataki Éva, dokumentumfilm, Kardos László, Pataki Ferenc. [2008. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. március 4.)
- ↑ Centropa. [2020. augusztus 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. április 23.)
- ↑ korabeli fényképekkel gazdag dokumentáció. [2008. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. március 4.)
- ↑ Forradalmárok vagy kommunista janicsárok: 60 éve indult a Nékosz-mozgalom, mult-kor.hu
- ↑ a b Papp István: A Nékosz legendája és valósága, lezo.hu
- ↑ Pogány Mária: A népi kollégiumok helye az újabbkori magyar történelemben Archiválva 2019. május 29-i dátummal a Wayback Machine-ben, bibl.u-szeged.hu
- ↑ Délmagyarország, 1949. szeptember 22.
- ↑ NÉKOSZ[halott link]
- ↑ Neveléstörténet
- ↑ id. Szlávics László, "Sejj a mi lobogónkat..." (NÉKOSZ), olaj-farost, 120x80 cm, 1978
Források[szerkesztés]
- A Népi Kollégiumok Országos Szövetsége (NÉKOSZ) iratai, Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár, PIL 302. f.
- A Nékosz mérnökkollégiumainak története (Emlékezések – Dokumentumok, Fényképek, Dalok)
- Dr. Lévai Zoltán Professor Emeritus
- ↑ Papp: Papp István: A Nékosz legendája és valósága. In Romsics Ignác (szerk): Mítoszok, legendák, tévhitek a 20. századi magyar történelemről. Budapest: Osiris. 2002. 309–338. o. = Osiris könyvtár, ISBN 963 389 208 2
További információk[szerkesztés]
- Népi kollégisták Makón (szerk: Tamasi Mihály). Bába Kiadó, Szeged 2006., 145 p. ISBN 978-963-9717-17-6
- Egy elfeledett mozgalom Magyarországon: NÉKOSZ (Videó a Partizán youtube csatornán)
- A Nékosz-legenda, színes magyar dokumentumfilm, 68 perc, 2005