Meskó Attila

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Meskó Attila
Született 1940. április 23.
Budapest
Elhunyt 2008. október 11. (68 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása geofizikus,
egyetemi tanár,
akadémikus

Meskó Attila (Budapest, 1940. április 23. – Budapest, 2008. október 11.) magyar geofizikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a szeizmikus adatok számítógépes feldolgozása (ezen belül digitális szűrése) és értelmezése, illetve globális változások és a fenntartható fejlődés témaköre. 1999 és 2005 között az MTA főtitkárhelyettese, 2005 és 2008 között főtitkára.

Életpályája[szerkesztés]

A budapesti Madách Imre Gimnáziumban érettségizett, majd 1959-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar geofizikus szakán, ahol 1964-ben szerzett diplomát. 1965-ben szerezte meg egyetemi doktori címét. Diplomájának megszerzése után a Magyar Tudományos Akadémia gyakornoka lett, később tudományos munkatársi beosztásban dolgozott. 1973-ban került vissza egyetemére, ahol a Geofizikai Tanszék docenseként kezdett el dolgozni. 1980-ban kapta meg egyetemi tanári, 1985-ben tanszékvezetői kinevezését. Tanszékvezetői munkája mellett a Környezetfizikai Tanszékcsoport vezetőjeként is tevékenykedett. Ezen kívül 1966 és 1983 között a Geofizikai Kutatóvállalat szakértője volt. Nevéhez fűződik az angol nyelvű oktatás bevezetése külföldi hallgatók számára az egyetemen.

1999 és 2001 között a Magyar Geofizikusok Egyesületének elnöke volt. Az Acta Geodaetica et Geophysica[1] című szakfolyóirat szerkesztőbizottságában is dolgozott.

1969-ben védte meg a műszaki tudományok kandidátusi, 1977-ben akadémiai doktori értekezését. 1979-ben átvette az MTA Geofizikai Tudományos Bizottság elnöki tisztét, melyet 1996-ig viselt. 1990-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1995-ben rendes tagjává, 1999-ben főtitkárhelyettesévé választották. (Ekkor mondott le tanszékvezetői tisztségéről.) 2001-ben bekerült a Környezettudományi Bizottságba is. 2005-ben a tudományos köztestület főtitkára lett, mely pozíciót három évig viselt. Pár hónappal később egy korábban kezdődött súlyos betegség következtében elhunyt.

Kutatási területei a szeizmikus adatok számítógépes feldolgozása (ezen belül digitális szűrése) és értelmezése, illetve globális változások és a fenntartható fejlődés témaköre volt. Ez utóbbi témában tartott előadást 2006-ban a Mindentudás Egyetemén. Foglalkozott nagylétesítmények földrengésbiztonságának kérdéseivel is.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • Állami Díj (1978) – A szénhidrogén-kutatás geofizikai műszereinek és módszereinek fejlesztésében, a kutatás hatékonyságának növelésében elért eredményeiért. Megosztott díj Kovács Ferenccel, Molnár Károllyal, Sághy Györggyel és Varga Imrével.
  • Egyed László-emlékérem (1988)
  • Eötvös-emlékérem (1993)
  • Ipolyi Arnold tudományfejlesztési díj (2000, OTKA)
  • Deák Ferenc kutatási díj (2005, Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány)
  • Honoris causa (tiszteletbeli) Jedlik Ányos-díj (2008)

Főbb publikációi[szerkesztés]

  • Two Dimensional Filtering and the Second Derivative Method (1966)
  • Szeizmika (egyetemi tankönyv, társszerző, 1967)
  • Szűrőelmélet alkalmazása a gravitációs értelmezésben (1970)
  • Digital Filtering (1984)
  • Gravity and Magnetics in Oil Prospecting (1987)
  • Bevezetés a geofizikába (1990)
  • Rugalmas hullámok a Földben (1995)
  • Földtani folyamatok kockázati tényezői (társszerző, 2000)
  • A földtudomány feladatai az EU-csatlakozás tükrében (2003)

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Források[szerkesztés]