Ugrás a tartalomhoz

Simonyi Károly

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Simonyi Károly
Született1916. október 18.[1][2]
Egyházasfalu
Elhunyt2001. október 9. (84 évesen)[1][2]
Budapest[3]
Állampolgárságamagyar
GyermekeiCharles Simonyi
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
SírhelyeFarkasréti temető (43-0-9)

A Wikimédia Commons tartalmaz Simonyi Károly témájú médiaállományokat.

Fájl:Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Simonyi Károly témában.
Simonyi Károly sírja a Farkasréti temetőben

Simonyi Károly (Egyházasfalu, 1916. október 18.Budapest, 2001. október 9.) mérnök, fizikus, tudománytörténész. Kossuth-díjas (1952, Selényi Pállal megosztva[4]) és Állami díjas (1985) kiemelkedő tudós-tanár, az MTA rendes tagja (1994[5][a]). Charles Simonyi édesapja. Munkásságát 1998-ban a Magyar Nemzeti Örökség részévé nyilvánították.[6]

Életrajz

[szerkesztés]

Tízgyermekes parasztcsalád hetedik gyermekeként született. Édesapja – aki a falu bírája is volt – születése előtt néhány hónappal meghalt.[7] Már az alsóbb iskoláit kiemelkedő eredménnyel végezte, ezért a falu plébánosa, Kapuy Elek segítette a továbbtanulását. Titokban beíratta a győri Bencés Gimnáziumba,[7] majd felkutatta egyik gazdagabb rokonát, Simonyi–Semadam Sándort, aki támogatta Simonyi Károly tanulmányait. A III. kerületi magyar királyi állami Árpád főgimnáziumban tanult. Az évkönyvek szerint 1933-ban VIII. osztály kitűnő tanulója.[8] Később Simonyi-Semadam Sándor lánya, Erzsébet és a lány férje Mayer Miksa (a Ganz-gyár mérnöke, Kandó Kálmán munkatársa) vette magához őt, majd később Ernő bátyját is. A mérnök adta kezükbe a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapokat, amelynek lelkes megoldói lettek. Az anyagi jólét miatt lelkiismeret-furdalása volt, és ezért próbálta lehetőségeit minél jobban kihasználni.

Érettségi után egyszerre két egyetem nappali tagozatos hallgatója lett: 1940-ben a Műegyetemen gépészmérnöki, a Pécsi Tudományegyetemen jogi diplomát szerzett.[7] A Műegyetem villamosgépek tanszékén lett tanársegéd, majd 1942-től a Bay Zoltán vezette atomfizika tanszékén volt tanársegéd, ahol a lőelemképző-radaron dolgozott. A világháború alatt amerikai hadifogságba esett, majd átadták őt a szovjeteknek; így került egy Rosztov melletti hadifogolytáborba.[7] Jelentősen lefogyva érkezett haza. 1946 február-márciusában részt vett a Bay által vezetett Hold-radar-kísérlet elméleti előkészítésében.

1948-tól négy éven át vezette a Műegyetem soproni Erdő-, Bánya- és Kohómérnöki Kara elektrotechnikai tanszékét,[9] ahol 1951-ben megépítette az első, 700 kV feszültséget előállító Van de Graaff-generátor működtette magyar részecskegyorsítót: ezért a munkáért 1952-ben Kossuth-díjat kapott. Ezt a gyorsítót 1952-ben Budapestre, a Központi Fizikai Kutatóintézet 3-as épületébe szállították; Simonyit az Atomfizikai Osztályt vezetésével bízták meg. A gyorsító – melynek feszültségét Csillebércen 1 millió voltra növelték – napjainkban az ELTE Fizikai épületében, a Pázmány Péter sétányon van kiállítva.

A Simonyi-féle Van de Graaff-generátor az ELTE-n
A kiállított tárgyat leíró tábla
Neve a forradalmi bizottság tagjainak emléktábláján, a Műegyetemen

1949-ben létrehozott Villamosmérnöki karon 1952-től alapítója és vezetője volt a BME elméleti villamosságtan tanszékének és a KFKI atomfizikai osztályának. A KFKI-ban párhuzamosan folyt a részecskegyorsító építése és az elméleti felkészülés az atomfizikai kutatásokra. Simonyi a fúziós energiatermelés lehetőségeit és korlátait vizsgálta. Később a KFKI egyik igazgatóhelyettese Kovács István igazgató és Jánossy Lajos igazgatóhelyettes mellett. 1956 májusában a KFKI ügyvezető igazgatója lett. 1956-ban megválasztották a KFKI forradalmi bizottsága elnökének. A forradalom alatt az intézményben nem történt rendbontás.

A forradalom után nem kapta meg azt a támogatást, amire szüksége volt (osztályvezetővé minősítették vissza) ezért – ahogy ő fogalmazott: egy kis kajánsággal – 1957. december 31-én lemondott a KFKI osztályvezetői posztjáról, és visszatért tanszékére. A hetvenes évek elején az általa alapított BME Elméleti Villamosságtan tanszékének tanszékvezetői posztjáról is távozni kényszerült. Beosztott egyetemi tanárként folytatta a tanítást, az egyetem St. épületének 216-os szobájába került. Ez tette lehetővé egy előadássorozat során körvonalazódó, legismertebb könyvének, A fizika kultúrtörténetének a megírását, amelyért 1985-ben Állami Díjat kapott.

Később az egyetemi felvételi feladatokat kitűző bizottság elnökének kérték fel. 1993-ban a Magyar Tudományos Akadémia – tiltakozása ellenére[9] – soraiba választotta. 1998-ban elnyerte Az Év Ismeretterjesztő Tudósa díjat. 2000-ben Akadémiai Aranyérem kitüntetést kapott.

Mindig szót emelt a természettudományos és a humán kultúra szétválasztása ellen. Ebben a tekintetben barátjához, Németh Lászlóhoz hasonlóan gondolkodott.

Simonyi alapította a Természet Világa Természet–Tudomány diákpályázatának A kultúra egysége különdíját.

Családja

[szerkesztés]

Felesége, Zsuzsa, francia–spanyol szakos tanárnő. Két fia született: Károly programozó mérnök, Tamás építőmérnök. Károly középiskolás korában került külföldre, később vezető szakemberként, Charles Simonyi néven járult hozzá a Microsoft sikeréhez.

Díjai, elismerései

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Könyvei

[szerkesztés]

Könyvei több nyelven megjelentek. Az Elméleti villamosságtan c. tankönyvét német nyelvterületen ma is használják. "A fizika kultúrtörténete" c. művét a magyar Nemzeti Örökség részévé nyilvánították (1998).

  • Elméleti villamosságtan (1951, 1967, 1981)
  • Villamosságtan (1954, 1957 – két kötetben, 1967)
  • Magyar-kínai elektrotechnikai szótár (1962)
  • Elektronfizika (1965, 1980)
  • Elméleti villamosságtan példatár (társszerző, 1967)
  • Physikalische Elektronik (1972)
  • Villamosságtan. Negyedik, átdolgozott kiadás, Akadémiai Kiadó, Budapest, (1973)
  • A fizika kultúrtörténete; 1978, 1981, 1986, 1998, 2002
  • Az információtechnika fizikai alapjai – Elektronfizika (társszerző, 1997)
  • A magyarországi fizika kultúrtörténete – XIX. század (2001)
  • A fizika kultúrtörténete a kezdetektől a huszadik század végéig; 5. jav., bőv. kiad., Akadémiai, Budapest, 2021

Emlékezete

[szerkesztés]

2002-ben avatták fel az MTA Pécsi Akadémiai Bizottság épületének parkjában található emléktáblát, amely Bondor István alkotása[10].

2003-ban avatták fel egykori munkahelyén, a KFKI campus 3. épület bejáratánál található emléktáblát.[11]

2004-ben állították fel mellszobrát szülőhelyén Egyházasfalun, az általános iskola kertjében, amely Veres Gábor szobrászművész alkotása.[12]

2011-ben avatták fel a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Q épületének második emeletén, a róla elnevezett előadóterem közelében található emléktáblát, amely szintén Veres Gábor szobrászművész alkotása.[13]

1951-ben az első Magyarországon épített gyorsító emlékére állított márvány emléktábla a Soproni Egyetem B épület Fizika Intézet falán található.[14]

A KFKI egyik utódintézményében, a HUN-REN Wigner Fizikai Kutatóközpontban, 2013-tól minden év októberében megrendezik a Simonyi-Napot[15][16], amelyen tudományos előadások hangzanak el, megkoszorúzzák a KFKI campus 3. épület bejáratánál található Simonyi emléktáblát, valamint átadják a Györgyi Géza-díjat.

Nevét viseli a Simonyi Károly-díj, a Simonyi Károly Szakkollégium, és a Simonyi Károly Szakkollégiumi Rádióamatőr Klub. A Soproni Egyetem Faipari Mérnöki és Kreatívipari Kar 2013-2021 között Simonyi Károly Műszaki, Faanyagtudományi és Művészeti Kar nevet viselte.[14][17][18]

Nevét viseli a Naprendszer kisbolygóövében található 142275 Simonyi kisbolygó.[19]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Német Nemzeti Könyvtár: Gemeinsame Normdatei (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország). (Hozzáférés: 2014. április 29.)
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven)
  3. Német Nemzeti Könyvtár: Gemeinsame Normdatei (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  4. a b (1952. március 16.) „Személyi rész”. Magyar Közlöny, 1. o. 
  5. Az MTA rendes tagjai – Simonyi Károly”. A Magyar Tudományos Akadémia Almanachja, 1997, 71. o. ISSN 0133-2635. 
  6. Simonyi Károly 1916–2001. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 20.)
  7. a b c d ArtMentor Alapítvány (2013. december 12.). „Egyházasfalu és Csillebérc”. (Hozzáférés: 2025. szeptember 5.) 
  8. III. kerületi magy. kir. állami Árpád főgimnázium, Budapest, 1933 | Arcanum Digitális Tudománytár (magyar nyelven). adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2023. március 18.)
  9. a b Staar Gyula (2016). „Évtizedek Simonyi Károllyal – 15 éve nélküle”. Természet Világa (Simonyi Károly-különszám), 2. o. 
  10. Simonyi Károly emléktáblája, Pécs ,Jurisics Miklós utca 38.. (Hozzáférés: 2025. december 3.)
  11. Szőkefalvi-Nagy, Zoltán (2003). „Simonyi Károly emléktábla avatása a KFKI-ban”. Fizikai Szemle 2003 (2), 45. o. ISSN 0015-3257. (Hozzáférés: 2025. december 3.) 
  12. Simonyi Károly mellszobra, Egyházasfalu. (Hozzáférés: 2025. december 3.)
  13. Simonyi Károly emléktábla, Budapest BME. (Hozzáférés: 2025. december 3.)
  14. a b (2013) „Új nevet kapott a Faipari Mérnöki Kar”. Magyar Asztalos 23 (10), 95. o. 
  15. Missions of the HUN-REN Wigner Research Centre for Physics (angol nyelven). HUN-REN Wigner Research Centre for Physics, 69. o. (2024). Hozzáférés ideje: 2025. december 8. 
  16. Wigner RCP 2013, Annual report. Wigner Research Centre for Physics Hungarian Academy of Sciences. (angol nyelven). Budapest: Wigner Research Centre for Physics. Hungary Academy of Sciences, 11. o. (2014) 
  17. A Kar rövid története. (Hozzáférés: 2025. december 3.)
  18. (2013. október) „Egyetemi kar vette fel Simonyi Károly nevét”. Természet Világa 144 (10), 451. o. 
  19. (2014) „Papp László és a Börzsöny az égre került”. Élet és Tudomány 2014 (27), 852. o. 

Lábjegyzetek

[szerkesztés]
  1. Levelelző taggá egy évvel korábban, 1993-ban választották.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]