Sváb János (gépészmérnök)
Sváb János | |
Született | 1920. július 17. Budapest[1] |
Elhunyt | 2007. június 6. (86 évesen) Budapest[1] |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | gépészmérnök, egyetemi tanár |
Iskolái | BME |
Sírhelye | Farkasréti temető |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Sváb János (Budapest, 1920. július 17. – Budapest, 2007. június 6.[2]) okleveles gépészmérnök, egyetemi tanár, professor emeritus, a Budapesti Műszaki Egyetem oktatója, 1945-től visszavonulásáig az egyetem több karán és több tanszékén dolgozott. 1956-os forradalom idején az egyetem Forradalmi Tanácsának tagja volt, átmenetileg visszaminősítették. 1962-ben megszerezte a műszaki tudományok kandidátusa címet, később tanszékvezető- és dékánhelyettes is lett. Műszaki tudományos egyesületek tagja, elnöke, több szakági kitüntetés birtokosa.
Élete
[szerkesztés]Egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán végezte. Már egyetemi hallgatóként a Vízgépek és Emelőgépek Tanszéken Dr. Pattantyús-Ábrahám Géza tanszékvezető egyetemi tanár mellett dolgozott demonstrátorként. 1943-ban szerzett mezőgazdasági (a korabeli besorolás szerint „c tagozatos”) gépészmérnöki diplomát. Pályáját 1945-ben az Műszaki Egyetem Gépészmérnöki karán, a Vízgépek és Emelőgépek Tanszékén kezdte, Pattantyús professzor tanársegédeként.[3]
Ipari kapcsolatokat épített az Esső és Társa felvonótechnikai társasággal, majd az államosított emelőgépes és felvonós vállalatokkal. Szakvéleményeket és tanulmányokat készített, bírósági szakértéseket készített, részt vett a szakági szabványok kidolgozásában.
1956-ban több tanártársával együtt tagja lett a Budapesti Műszaki Egyetem forradalmi bizottságának.[4]
A forradalom leverése után egy időre eltiltották az egyetemi oktatástól. Csatlakozott azokhoz a mérnökökhöz és tanárokhoz, akik szabadidejükben matematika és fizika felkészítő oktatást végeztek keresztény családok gyermekeinek, akiknek egyetemi felvételét a korabeli oktatáspolitika ponthátránnyal akadályozta. A csoport tevékenységét az államhatalom összeesküvésnek minősítette. A résztvevők bíróság elé kerültek, több oktatót szabadságvesztéssel sújtottak. Sváb János nem kapott börtönbüntetést, de áthelyezték a Gépészmérnöki Kar Emelőgépek és Szállítóberendezések Tanszékére, itt kizárólag munkavédelmi ismereteket oktathatott. Az alárendeltnek és érdektelennek számító tantárgy előadásait gépészeti feladatok és mérnöki összefüggések bemutatásával tette érdekessé. Ebben az időben enyhítették a hallgatók számára az előadások kötelező látogatását, Sváb János szombati kora reggeli előadásai ennek ellenére nagy érdeklődés mellett folytak.[3]
A megtorlási hullám alábbhagyásával, 1962-ben Sváb meg tudta szerezni a műszaki tudományok kandidátusa tudományos fokozatot. Értekezésének címe „Örvényszivattyúk áramlási viszonyainak vizsgálata és a veszteségek elemzése” volt. Ennek eredményeként, 1963-ban tanszékvezető egyetemi tanár lett a Villamosmérnöki kar Géptan tanszékén, sőt a kar dékánhelyettesévé is megválasztották.
1968-ban a Magyar Elektrotechnikai Egyesületen (MEE) belül megalapította a felvonó munkabizottságot, a szakmai előadások rendszeres szervezője és előadója volt. Tanított az ipari továbbképző tanfolyamokon, és részt vállalt az ipari tanulók szakmai versenyeinek zsűrijében. Tagja lett a felvonóbiztonsági szakértőket vizsgáztató bizottságoknak is. Tagja volt a Gépipari Tudományos Egyesületnek, ezen belül az Anyagmozgatási Szakosztály elnöke volt 15 éven át.
1993-ban (mérnöktársaival együtt) megalapította a Magyar Mérnöki Kamara jogelődjét, a Magyar Mérnöki Egyesületet. Ezen belül alapító tagja és első megválasztott elnöke volt az Anyagmozgatógép, Építőgép Felvonó Tagozatnak. E tisztségét 2000-ig, 80 éves koráig megszakítás nélkül viselte.
Főállású egyetemi oktatói pályáját a Közlekedésmérnöki karon, az Építőgépek és Anyagmozgatógépek Üzemi Logisztikai Tanszékének tanáraként fejezte be. Nyugállományba vonulása után is folyamatosan tanított, amíg egészségi állapota engedte. Állami kitüntetést nem kapott, munkásságát a mérnöki szakmai testületek ismerték el, megkapta a Magyar Mérnöki Kamara által 2000-ben alapított Zielinski Szilárd-díjat, és a Magyar Elektrotechnikai Egyesület Nagydíját.
Feleségével 60 évén át élt boldog házasságban, három gyermeket neveltek fel. 2007-ben a házaspárnak nyolc unokája és hat dédunokája élt. Sváb János 2007. június 6-án hunyt el. A budapesti Farkasréti temetőben nyugszik.
2007 októberében a Magyar Felvonó Szövetség elnöksége megalapította a Dr. Sváb János Életmű díjat,[5] melyet a felvonós szakmában kiemelkedő mérnöki-tudományos teljesítményért ítélnek oda.
Főbb művei
[szerkesztés]- Emelőgépek (Pattantyús Á. Géza előadásai alapján). Budapest, MTESZ, 1949.
- Emelőgépek. Az Állami Műszaki Főiskola hallgatói számára. Budapest, Műszaki Főiskola, 1950.
- Centrifugálszivattyúk korszerű méretezése, Budapest, BME, 1954.
- Nyitott járókerekű örvényszivattyú hidraulikai vizsgálata, kandidátusi értekezés, BME, 1961.
- Szerzőtársként: Imre László: Gépészeti ismeretek. Erősáramú villamosmérnök hallgatók részére, 1+2. Egyetemi jegyzet, Budapest, Tankönyvkiadó, 1965, 1968.
- Anyagmozgatás az élelmiszeriparban. Élelmiszergépész szakmérnök hallgatók számára. Budapest, Tankönyvkiadó, 1966.
- Anyagmozgatógép elemek. Anyagmozgatógépek szakmérnöki tanfolyam hallgatói részére. Budapest, Tankönyvkiadó, 1968.
- Gépelemek 1., A konstrukció elemei. Kötések, tengelyek, csapágyak. Erősáramú villamosmérnök hallgatóknak. Budapest, Tankönyvkiadó, 1972.
- Anyagmozgató gépek tervezése és vizsgálata 1. Egyetemi jegyzet, Budapest, Tankönyvkiadó, 1983, 1989.
- Korszerű szilárdsági méretezés. Budapest, Gépipari Tudományos Egyesület, 1989.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 28.)
- ↑ Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság: Elhunyt Dr. Sváb János ny. egyetemi tanár, professor emeritus. [2016. április 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. október 18.)
- ↑ a b Némethy Zoltán: Pro memoria Sváb János (mfsz.hu)[halott link]
- ↑ A Budapest Műszaki Egyetem Oktatóinak Ideiglenes Forradalmi Bizottsága a következő tagokból állt: Elnök: Taky Ferenc gépészmérnök, egyetemi tanár. Építészmérnöki Kar: Csonka Pál, Rados Jenő, Fecskés Tibor, Somogyi László. Gépészmérnöki Kar: Heller László, Taky Ferenc. (Építő-)Mérnöki Kar: Mosonyi Emil, Korányi Imre, Kerkápoly Endre, Kollár Lajos. Vegyészmérnöki Kar: Lányi Béla, Görög Jenő, Mester László, Déry Márta. Villamos Kar: Sváb János, Simonyi Károly, Török Béla, Retter Gyula. Közlekedési Üzemmérnök Kar: Kádas Kálmán, Bálintffy József. (A Mérnök Újság 2006. októberi száma alapján.)
- ↑ dr. Sváb János Életmű-díj adományozása (mfsz.hu)
Források
[szerkesztés]- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
További információk
[szerkesztés]- Fejér László: Egy életpálya töréspontja – Mosonyi Emil és az 1956-os forradalom Archiválva 2016. április 27-i dátummal a Wayback Machine-ben (Dunamúzeum, Word dokumentum)
- Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Kar 1951-1971. Sajtó alá rend. Dr. Lévai Zoltán. [Bp.], Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Kar, [1972].
- MTI ki kicsoda 2006. Kortársaink életrajzi lexikona. Főszerk. Hermann Péter, összeáll., vál. A. Gergely András et al. Bp., MTI, 2005.