Vertyikal–1

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A Vertyikal–1 (orosz betűkkel: Вертикаль–1, magyar jelentése: függőleges) szovjet R–5V típusú geofizikai kutató rakétaszonda, melyet az Interkozmosz együttműködés keretében, a Vertyikal program első rakétájaként indítottak.

Küldetés[szerkesztés]

Az Interkozmosz együttműködés keretében ez volt az első rakétaszonda, melyhez az OKB–1 tervezőiroda R–5M közepes hatótávolságú ballisztikus rakétájának átalakított változatát, az R–5V-t használták fel. 1970. november 28-án az Interkozmosz-szervezet bocsátotta fel a szovjet Kapusztyin Jar rakétakísérleti lőtérről. Az egyfokozatú, folyékony hajtóanyagú rakéta az 1300 kg-os szondát 450 km-es magasságba emelte. A ballisztikus pályán mozgó műszerek nagy része gömb alakú konténerben ejtőernyővel visszatértek a Földre.

Jellemzői[szerkesztés]

A Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) Atomenergia Kutatóintézet munkatársának, András László irányítása mellett készített neutronforrásra alapozott aktivációs analitikai módszerrel működő műszerét, a Tányát (műanyagfóliás mikrometeorit csapda) első alkalommal vitte a világűrbe.

  • Fő mérési program:
    • a magas légkör és a Föld körüli térség komplex kutatása
  • Főbb kutatási területek:
    • a Nap röntgen- és látható színképtartományú sugárzása
    • a Lyman-alfa-sugárzás
    • az ionoszféra összetevőinek analizálása, a mikro-meteorok előfordulása főleg a 90 kilométeres magasság felett

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]