Lovas István (fizikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lovas István
Születési név Leboniczki Tibor
Született 1931. október 1.
Gyöngyöshalász
Elhunyt 2014. március 30. (82 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása fizikus, egyetemi tanár

Lovas István (ered. Leboniczki Tibor, Gyöngyöshalász, 1931. október 1.Budapest, 2014. március 30.) magyar fizikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Az elméleti és kísérleti magfizika neves kutatója. 1990 és 1993 között az MTA Központi Fizikai Kutatóintézet főigazgatója.

Életpályája[szerkesztés]

1950-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar fizika szakán, ahol 1955-ben szerzett tanári diplomát.

Diplomájának megszerzése előtt már az Atommagkutató Intézet munkatársa lett, majd 1956-ban az MTA Központi Fizikai Kutatóintézetéhez (KFKI) került. Az intézettel történt együttműködések során vendégkutatóként, munkatársként dolgozott az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (1963–1964), a koppenhágai Niels Bohr Intézetben (1964), a dubnai Egyesített Atomkutató Intézetben (1967–1968), illetve a jülichi Atommagkutató Központban (1973–1974). Szintén egy együttműködési megállapodás keretében került a felsőoktatásba, amikor 1986-ban a Kossuth Lajos Tudományegyetem (ma: Debreceni Egyetem) elméleti fizika tanszékére került, illetve megkapta tanszékvezetői és egyetemi tanári kinevezését. Emellett 1990 és 1993 között a KFKI főigazgatója volt. A tanszéket 1992-ig vezette és 2001-ben emeritálták.

1963-ban védte meg a fizikai tudományok kandidátusi, 1971-ben akadémiai doktori értekezését. A Debreceni Akadémiai Bizottságnak és az MTA Magfizikai Bizottságának tagja lett. 1979-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1987-ben rendes tagjává. 1985 és 1995 között a Tudományos Minősítő Bizottság fizikai és csillagászati szakbizottságának elnöke, majd 1998-ig a Doktori Tanács tagja volt. 1980-ban a párizsi Európai Tudományos és Művészeti, 1999-ben a kijevi Felsőoktatási Akadémia, 2001-ben a Nagyváradi Akadémia tagjává választották.

1993 és 1994 között az Állami Vagyonkezelő Rt. igazgatótanácsának, 1996 és 2001 között az Országos Köznevelési Tanács tagja volt. A konzervatív Professzorok Batthyány Köre tagja.

Munkássága[szerkesztés]

Kutatási területei az elméleti és kísérleti atommagfizika, ezen belül a pozitronsugárzás, a kőzetek radioaktivitása, neutronreakciók, nehézionreakciók, ionimplantáció.

Foglalkozott ezenkívül a neutronbefogást követő gammasugárzással, a magreakciók rezonanciajelenségeivel, a magfizikai háromtest-problémával és a maganyag halmazállapot-változásaival. Többször vizsgálta a fémüvegekben történő mintázatképződést is.

Meghonosította a nagyenergiás atommag- és részecskefizikai kutatást.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Főbb publikációi[szerkesztés]

Könyvek[szerkesztés]

  • Az atommagok kollektív gerjesztései (1991)
  • Astrofizica (2003)

Tudományos közlemények[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 806. o.
  • MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 691. old., ISSN 1787-288X

További információk[szerkesztés]