Farkasvölgyi-sziklaüreg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Farkasvölgyi-sziklaüreg
A sziklaüreg bejárata
A sziklaüreg bejárata
Hossz6,7 m
Mélység0 m
Magasság2 m
Függőleges kiterjedés2 m
Tengerszint feletti magasságkörülbelül 385 m
Ország Magyarország
Település Budapest
Földrajzi táj Budai-hegység
Típus eróziós, korróziós eredetű
Barlangkataszteri szám 4732-13

A Farkasvölgyi-sziklaüreg 6,7 méter hosszú barlang. Budapest XII. kerületében, a Széchenyi-hegyet és a Csillebércet elválasztó Farkas-völgy felső részének a keleti oldalában, a Duna–Ipoly Nemzeti Park területén található.

Leírás[szerkesztés]

A bejárata Budai Tájvédelmi Körzetben, egy régi, jelenleg jelzetlen turistaút közelében, körülbelül 385 méterrel a tengerszint felett, hegyoldalban, egy sziklakibúvásban, erdőben, a völgytengelytől körülbelül 15 méterre van. A Budai-hegység turistatérképek rossz helyen tüntetik fel a helyét, nem a zöld háromszög jelzésű turistaút mellett található. A bejárata szabálytalan alakú, természetes jellegű, vízszintes tengelyirányú, 1,4 méter széles és 1,1 méter magas.

A barlangjárat szűk, északnyugat-délkelet irányú. Triász dolomitban, a barlang nyilvántartólapja szerint pleisztocén travertínóban képződött. Tektonikus törésvonalak mentén, folyóvízi erózió és korrózió hatására jött létre, valamint a kialakulásában valószínűleg a kőzet szingenetikus üregeinek is szerepe volt. Vízszintes és egyszintes, a vége felé felmagasodó barlang. A falain a jellegtelen borsóköves bevonatokon kívül cseppkőbekérgeződések maradványai láthatók. A sziklaüreg részletes felmérés alapján 6,7 méter hosszú, 6,7 méter vízszintes kiterjedésű, két méter magas és két méter függőleges kiterjedésű. A kúszva járható sziklaüreg szabadon látogatható. A bejáráshoz barlangjáró alapfelszerelés szükséges. Az illetékes természetvédelmi hatóság a Duna–Ipoly Nemzeti Park.

Előfordul az irodalmában Farkasvölgyi-barlang (kéziratban Bertalan 1976, nyomtatásban Kordos 1984), Farkas-völgyi-sziklaüreg (Pápa, Dénes 1982) és Farkasvölgyi sziklaüreg (Pápa 1966) néven is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Daday Jenőnek az 1887-ben megjelent tanulmányában olvasható, hogy Margó Tivadar a barlangban kis patkósdenevért figyelt meg. Az 1966-ban kiadott, „Budai-hegység útikalauz” című könyvben meg van említve a túraleírásoknál. Az 1976-ban befejezett, „Magyarország barlangleltára” című kézirat 20. számú cédulája szerint a Farkas-völgy legfelső részén, a Felső rétek keleti szélén, a Széchenyi-hegy egyik sziklás kúpjában, az úttól 10 méterre nyílik, a bejárata az útról nem látszik és körülbelül négy méter hosszú és 70 centiméter magas a sziklaüreg. Nem volt lezárva és szabadon látogatható volt. A kézirat két irodalmi hivatkozást tüntet fel.

Az 1982-ben kiadott, „Budai-hegység útikalauz” című könyvben kétszer meg van említve a túraleírásoknál. Az 1984-ben napvilágot látott, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang két névváltozata és egy térképen van feltüntetve a helye. A KvVM Barlang- és Földtani Osztályon található egy milliméterpapírra rajzolt barlangtérkép, amelyen egy alaprajz, egy hosszmetszet és két keresztmetszet van ábrázolva. A barlangtérkép-lapon nem szerepel a készítő neve és a barlangtérképek készítésének a dátuma.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Pápa Miklós: Barlang a Farkasvölgyben. Ifjúsági Testnevelés, 1925. (?) Bp. 22. szám. 10. old. (Turistaság rovat)

További információk[szerkesztés]

  • Adatlapja az Országos Barlangnyilvántartás-ban