Keleti-kőfejtő 4. sz. barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Keleti-kőfejtő 4. sz. barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz18,5 m
Mélység0 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés0 m
Tengerszint feletti magasság234 m
Ország Magyarország
Település Budapest
Földrajzi táj Budai-hegység
Típus hévizes eredetű, inaktív
Barlangkataszteri szám 4763-25
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Keleti-kőfejtő 4. sz. barlang témájú médiaállományokat.

A Keleti-kőfejtő 4. sz. barlang a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Budai Tájvédelmi Körzetben, Budapest III. kerületében található barlang.

Leírás[szerkesztés]

A budai termálkarszt keleti részén, a Mátyás-hegy délkeleti, felhagyott, kétszintes kőfejtőjének a felső szintjén, az északi sziklafal középső részén, négy–öt méter relatív magasságban van a már messziről látható, ovális, körülbelül három méter széles, egy méter magas, természetes jellegű, de mesterségesen megnyílt, vízszintes tengelyirányú, délkelet felé nyíló bejárata. A Keleti-kőfejtő 4. sz. barlang a Keleti-kőfejtő 3. sz. barlang alatt, jobbra, négy méterre nyílik. A bejárat környéke sok helyen likacsos, sejtes.

Felső eocén mészkőben, Szépvölgyi Mészkő Formációban alakult ki. Réteglapok mentén, a mélyből feltörő hévizek keveredési korróziója miatt keletkezett. A főtéje üstös oldásformákkal tagolt. Nagyon feltölti a kovás, finomszemcsés törmelék a kétfelé ágazó folyosóját. A járatok nagyon porosak. A könnyen járható, lezáratlan barlang szabadon, barlangjáró alapfelszereléssel látogatható.

Előfordul az irodalmában 4-es barlang (Acheron 1993), 4-es sz. barlang (Fehér, Fritz 1996), 4. sz. barlang (Kárpát 1984), 4.sz. barlang (Kárpát 1984), 4.sz.barlang (Kárpát 1984), 4. sz. üreg (Kárpát 1983), Keleti-kőfejtő 3.sz. barlangja (Leél-Őssy 1995), Mátyás-hegyi DK-i kőfejtő 4.sz. barlang (Kárpát 1983) néven is, valamint lehet, hogy a Mátyáshegyi 4. sziklaüreg (Bertalan 1976) és a Mátyás-hegyi 4. sz. sziklaüreg (Kordos 1984) nevek ennek a barlangnak a névváltozatai.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A helyi, idős emberek elmondása alapján a bányászatkor sok üreg volt a talpszinten. A felső bányaudvar falán található, sok kis barlang és a sok barlangindikáció, valamint képződmény arra utal, hogy a kőfejtés egy nagyméretű barlangot pusztított el, vagy a nagyméretű barlangnak a felső részét. A ma látható barlangok ennek a nagyméretű barlangnak a maradványai. Az 1957. évi Földrajzi Értesítőben napvilágot látott, Leél-Őssy Sándor által írt tanulmányban meg vannak említve a Mátyás-hegyi, nagy kőfejtő üregei, amelyek nummuliteszes mészkőben alakultak ki és egy helyszínrajzon be van jelölve a helyük. Az 1958-ban kiadott, „Budapest természeti képe” című könyvben az olvasható, hogy a Mátyás-hegy délre néző, nagy kőfejtőjének a falában néhány, hévizes eredetű üreg van. Az 1963. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban publikált jelentés szerint 1962-ben a BEAC Barlangkutató Csoport kutatta a Mátyás-hegy keleti kőfejtőjét. A kőfejtőben, a sziklafalon néhány nyílás látható és ezek közül kettő barlangnak nevezhető a jelenlegi állapotában. A kutatásukkal még senki nem foglalkozott. Láng Gábor geológus feltérképezte az üregeket. A jellegzetes gömbfülkék utalnak az üregek hévizes eredetére. Körülbelül négy méter átmérőjű a legnagyobb. A Barit-barlang feltárásán kívül még két másik helyen is biztató a kutatás. Az 1966-ban kiadott, „Budai-hegység útikalauz” című könyvben az van írva, hogy a Mátyás-hegyen, a másik, délkeleti kőfejtőben is vannak kis barlangüregek. Kilenc üreg vált ismertté a kőbányában.

Az 1976-ban befejezett, „Magyarország barlangleltára” című kéziratban szereplő, a Mátyás-hegy délkeleti kőfejtőjében lévő barlangok közül lehet, hogy ez a barlang van röviden leírva Mátyáshegyi 4. sziklaüreg néven. A Mátyáshegyi 4. sziklaüregnek Budapest III. kerületében, a délkeleti kőfejtőben, a fal tövétől öt–hat méter magasan, a Mátyáshegyi 5. sziklaüregtől keletre van a bejárata. A kőfejtő fő falának a legkeletibb nyílása. A körülbelül 20 méter hosszú barlang sziklamászással, nehezen volt megközelíthető. Száraz, korróziós eredetű üreg aragonitbevonattal és tavi szinlővel. A kéziratnak a barlangra vonatkozó része egy kézirat alapján íródott, de az említett kézirat már nem létezik. A Vass Imre Barlangkutató Csoport 1978. évi jelentésében az van írva, hogy a csoport több éve folytat kutató és térképező munkát a Mátyás-hegyen, a keleti kőfejtőben. 1978-ban néhány fülkét megbontottak a kőfejtőben a fiatal csoporttagok, amelynek eredményeként két–három méterrel meghosszabbítottak néhány fülkét, de nem értek el jelentős eredményt. Az 1982-ben napvilágot látott, „Budai-hegység útikalauz” szerint a Mátyás-hegy keleti oldalának a kőbányájában néhány kis, hévizes eredetű üreg van.

A barlang bejárata

1983. február 6-án Kraus Sándor a kis kőfejtő felső pereménél, ott, ahol a hegyoldal véget ér két üreget sejtett a szálkőzetben. 1983-ban az Acheron Barlangkutató Szakosztály elkezdte kutatni és dokumentálni a kőfejtő üregeit. 1983-ban Kárpátné Fehér Katalin, valamint Máté Erika mérte fel és a felmérés alapján, 1:100 méretarányban készült egy alaprajzi barlangtérkép három keresztmetszettel. 1983-ban Kárpátné Fehér Katalin és Kárpát József szerkesztett egy térképet a Mátyás-hegy délkeleti kőfejtőjéről, amelyen a barlang elhelyezkedése és az alaprajza is látható. A térkép szerint 234 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Ebben az évben Kárpát József rajzolt egy topográfiai térképet, amelyen látható a Mátyás-hegyi-barlang és a délkeleti kőfejtő üregeinek az elhelyezkedése. A térképen az üregek újra vannak számozva. A barlangban nem végeztek kutatást és bontást, mert nem volt rá idejük. Az 1983. évi, szakosztályi jelentés szerint a hegy geológiai viszonyai és a területen ismert barlangok, valamint üregek miatt itt valószínűleg a jelenleginél nagyobb üregrendszer van. A kőbánya üregeinek a feltárásával lehetőség nyílhat a Mátyás-hegyi-barlangrendszer jobb megismerésére. Az év elején a területen rendszeresen végeztek a szakosztály tagjai terepbejárásokat és kidolgoztak egy kutatási tervet. Az általuk ismert és a megtalálható szakirodalom alapján nem tudták az üregek neveit és a számait beazonosítani. Az 1983. évi MKBT Beszámolóban megjelent az alaprajzi barlangtérképe a három keresztmetszettel és a topográfiai térkép.

A barlang eleje

Az 1984. évi, szakosztályi jelentésben az olvasható, hogy sok hévizes üregrendszer ismert a Mátyás-hegy délkeleti, már nem művelt kőfejtőjében. Eocén mészkőben és bryozoás márgában alakultak ki. 220–245 méter tengerszint feletti magasságban vannak a kőfejtéskor feltárt barlangmaradványok. A terület szomszédos barlangrendszereihez hasonlóan a tektonikus előkészítés és a mélyből feltörő hévizek keveredési korróziója miatt jöttek létre. A Keleti-kőfejtő 4. sz. barlang a Keleti-kőfejtő 3. sz. barlang alatt, négy méterre nyílik. A 18,5 méter hosszú barlang réteglapmenti korrózió miatt jött létre. Nagyon feltölti a kovás, finomszemcsés törmelék a kétfelé ágazó folyosóját. A jelentésben látható a kőfejtő homlokfaláról két fénykép, amelyeken be van jelölve a barlang bejárata és egy közeli fénykép a barlangbejáratról. Az 1984. évi MKBT Beszámolóban publikálva lett a barlang leírása, az alaprajzi barlangtérképe és az 1983-as topográfiai térkép. Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában lehet, hogy ez a barlang szerepel Mátyás-hegyi 4. sz. sziklaüreg néven és egy térképen van a helye feltüntetve.

Az 1991. évi, szakosztályi jelentésben az van írva, hogy a kőbánya legtöbb barlangjának a kutatását akkor lehet folytatni, ha azok biztonságossá vannak téve ácsolással és betonozással. A kis barlangok állapota tovább romlik, mert nem áll módjukban lezárni a barlangokat. A rongálás leginkább a képződményeken látszik. A kőbánya nagyon ígéretes terület, leginkább a Mátyás-hegyi-barlang felé található, feltáratlan területek irányába érdemes kutatni. 1992-ben próbabontást végzett a szakosztály a barlangban, de nem sikerült nagy eredményt elérni. Tervezték a tagok, hogy a következő évben folytatják a kutatását. Az 1993. évi jelentésük szerint 18,5 méter hosszú és a jelentésbe bekerült egy helyszínrajz a kőfejtő barlangjainak az elhelyezkedésével, amelyen jelölve van a barlang helye.

A barlang belseje

Az 1995. évi Földtani Közlönyben megjelent tanulmányban az olvasható, hogy 1900 körül a Pálvölgy környékén a kőbányászat intenzív lett és emiatt tárták fel a délkeleti kőfejtő barlangjait. A kőfejtő üregeinek egy részét a kőbányászat után tárták fel. Körülbelül 250 méter a jelenleg ismert járathossz a kőfejtőben. A lefejtett járathossz nehezen becsülhető meg, de legalább még egyszer ennyi lehetett. A tanulmányban Keleti-kőfejtő 3.sz. barlangja a neve. A barlangnak a lapos, 3×1 méteres bejárata 15 méter relatív magasságban van. Kétfelé ágazik a poros folyosója. Körülbelül 25 méter hosszú a barlang. A tanulmányhoz mellékelve lett a Rózsadomb és környéke barlangjainak a helyszínrajza és a kőfejtő barlangjainak a helyszínrajza, amelyeken jelölve van a barlang helye, valamint a tanulmány végén látható a barlang bejáratának a távolról fényképezett fényképe.

1995-ben a Pagony Barlangkutató Csoport elkészítette a kőfejtő szpeleotopográfiai térképét, amely 1:1000 méretarányban készült és amelyen látható a barlang elhelyezkedése, valamint az alaprajza. A barlang DK/4 jelzéssel van jelölve a térképen. A csoport 1995. évi jelentésében látható a szpeleotopográfiai térkép. A kéziratban van egy helyszínrajz, amely 1:1000 méretarányban készült és amelyen a délkeleti kőfejtő fosszíliáinak a lelőhelyei vannak feltüntetve. A helyszínrajzon látható a barlang elhelyezkedése és az alaprajza, de fosszília nem került elő belőle. A jelentésbe bekerült egy vegetációtérkép, amelyen látható a barlang elhelyezkedése és az alaprajza.

Az 1997. évi MKBT Műsorfüzetben az van írva, hogy a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 1997. évi kutatótáborának az egyik tervezett kutatási helye volt. A 4-es barlangban lehet bontani, ahol remény van lefelé és északi irányba haladó járatok feltárására. A járatok folytatása kézi geofizikai módszerrel, azaz varázsvesszővel ki van mutatva. Az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület 1998. évi jelentésében az van írva, hogy a Keleti-kőfejtő 4. sz. barlangnak és a Keleti-kőfejtő 5. sz. barlangnak az északi falban lévő, messziről látszó bejáratai mögött található járatok zöme egy letolódási zóna mentén jött létre a bryozoás márgában, valamint a mennyezetük tagolva van üstös oldásformákkal. A letolódási sík zónájában elhelyezkedő, mészkő és márga érintkezésénél létrejött barlangokban, például a Keleti-kőfejtő 4. sz. barlangban, a gázbuborék-áramlási csatornák mentén van még remény arra, hogy új barlangjáratok legyenek felfedezve. Lehetőség van az 5–15 méterrel mélyebben lévő mészkő elérésére a tektonikai sík mentén lefelé haladva. Addig azonban nagy mennyiségű kitöltés eltávolítása szükséges.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]