Bronz-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bronz-barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz116 m
Mélység27,2 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés27,2 m
Ország Magyarország
Település Nagykovácsi
Földrajzi táj Budai-hegység
Típus korróziós eredetű
Barlangkataszteri szám 4750-7
A Wikimédia Commons tartalmaz Bronz-barlang témájú médiaállományokat.

A Bronz-barlang megkülönböztetetten védett barlang. A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban található. Érdekes holocén állatcsontok és bronzkori embercsontok láttak napvilágot belőle. Az egyik leletről, egy hatalmas Bison priscus koponyáról meg lett állapítva, hogy felső pleisztocén.

Leírás[szerkesztés]

Nagykovácsi belterületétől D-re lévő enyhén lejtő hegyoldalban, erdőben van az 1,7×2,1 m-es, természetes jellegű, kör alakú, majdnem függőleges, lejtő tengelyirányú bejárata. Egy földúttól kb. 40 m-re nyílik. A bejárat előtt nagy meddőhányó van. Elágazó és többszintes barlang. Triász dachsteini mészkőben, mészkő és vastag breccsa határán korrózió miatt alakult ki. Megfigyelhetők benne kürtő, gömbüst, ujjbegykarr, hieroglifa, vetőtükör és kalcittelér. A járatokban létrejött függőcseppkő, állócseppkő, szalmacseppkő, cseppkőzászló, cseppkőlefolyás, cseppkőbekérgezés, mikrotetaráta és huzat borsókő. Denevérek és pelék is előfordulnak a barlangban. Vízszintes kiterjedése kb. 30 m. A lezáratlan barlang engedéllyel és kötéltechnikai eszközök alkalmazásával látogatható. 25 m kötél kell bejárásához, amelyet megkönnyítenek az elhelyezett fix nittek.

Sok holocén állatcsontot és néhány bronzkori embercsontot találtak a kitöltésben. Előkerültek belőle Homo sapiens, Bison priscus, jávorszarvas, szürke farkas, barna medve, siketfajd és nyírfajd csontok, valamint egy fekete, valószínűleg 9. századi cserépdarab is és elképzelhető, hogy ebből az időből származik a háziállat csontok nagy része. A cserépdarab korát a Magyar Nemzeti Múzeum régészei állapították meg, a csontokat Gasparik Mihály, a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa vizsgálta. Az embercsontok kora a 9. század és i. e. 1000 közé tehető. A vadállat csontok holocén koriak. Vörös István, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa szerint a hatalmas Bison priscus koponya a szarv görbülete és egyéb jelek alapján 100 000 éves, azaz felső pleisztocén.

1994-ben lett Bronz-barlang a neve. Nevét az előkerült, valószínűleg bronzkori embercsontok miatt kapta. Előfordul irodalmában Bronz barlang (Takács, Gigler), Bronz Barlang (Takács, Gigler), Cseresznyés-erdei-sziklaüreg (Bertalan, Schőnviszky 1976), Cseresznyés erdei sziklaüreg (Takács, Gigler), Cseresznyéserdei sziklaüreg (Bertalan 1944) és Cseresznyéskerti-üreg (BEAC 1991) neveken is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Régóta nyitott és ismert barlang. A Turisták Lapja 1944. évi évfolyamában megjelent ismertetés szerint a Cseresznyéserdei sziklaüreg Nagykovácsi határában, a Nagykovácsitól D-re lévő uradalmi erdőben, a 424 m-es magassági ponttól kb. 300 m-re É–ÉNy-ra és kb. 400 m tengerszint feletti magasságban van. 1,5 m mély berogyásból D-i irányba nyílik. A kb. 6 m hosszú és szűk barlang dachsteini mészkőben alakult ki és kedvelt rókatanya. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Budai-hegységben lévő barlang Cseresznyés-erdei-sziklaüreg néven a barlangot említő 1 publikáció megjelölésével.

Az 1976-ban befejezett Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Budai-hegyekben lévő, nagykovácsi Cseresznyéserdei sziklaüreg a Nagykovácsitól D-re elhelyezkedő 424 m-es MP-tól ÉÉNy-ra kb. 300 m-re található. 1,5 m mély berogyásból D-i irányba nyílik és csak közelről vehető észre a bejárata. Kb. 6 m hosszú szűk üreg. Az öregek szerint egész Nagykovácsi belefér. Lehet, hogy eltömődött. A kézirat barlangra vonatkozó része egy irodalmi mű alapján lett írva. Az 1984-ben megjelent Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Cseresznyés-erdei-sziklaüreg néven és térképen van feltüntetve helye.

A barlang bejárata

1989-ben Tóth Sándor rajzolt 1:30 000 méretarányú helyszínrajzot, amelyen megjelölte a barlang helyét. A barlangot bemutató alaprajz térképvázlatot és hosszmetszet térképvázlatot szerkesztett. A térképvázlatok kb. 1:100 méretarányban készültek. 1990 körül a bejárati akna köré, két oldalon, életvédelmi célból drót védőhálót helyeztek el. 1991-ben a BEAC Barlangkutató Csoport rajzolt hossz-szelvény térképvázlatot, amely szerint 7 m mély. 1992-ben egy Homo sapiens alsó állkapcsát találták meg. 1993 novemberében kezdte el az FTSK Barlangkutató Szakosztály a kb. 2 m mély barlang törmelékének kihordását. 1994. január 16-án a szakosztály 8 m vastag, 15 m³ kitöltés eltávolítása után érte el a Bölény-terem felső részét. A barlang 40 m hosszú és 14 m mély lett. A teremben embercsontokat fedeztek fel, amelyeket Kordos László vizsgált. A vizsgálat szerint a csontok lehet, hogy bronzkoriak. 1993-ban, vagy 1994-ben drótkötélpályát építettek, hogy a munka hatékony és biztonságos legyen. 1994 februárjában Zsólyomi Zsolt rajzolt alaprajz térképet. 1994 márciusában Nyerges Attila rajzolt hosszmetszet térképvázlatot, amely szerint 14 m mély.

1995 novemberében Kertai József földsugárzás méréssel, georadiesztéziával a barlangnak kb. 400 m-es folytatását mutatta ki, amelynek első 100 m-ét részletesen felmérte és lerajzolta. Megállapította, hogy a barlang nem az akkori végpontból folytatódik, hanem a Bölény-terem oldalából, 16 m mélységben, 90°-os irányban indul az új járat. A járat a két közeli töbör alatt folytatódik és elkanyarodik 30°-ra kb. 80 m után. Itt van valószínűleg egy omlás miatt vége a járható résznek, de 2–3 m-nyire megint folytatódik. A Bronz-barlanghoz nagyon közel talált egy másik hasonló hosszú barlangot, amely kb. 270°-ra, ellenkező irányba halad. 1996-ban folytatódott a barlang feltárása bontással. 1996. szeptember 7-e és szeptember 16-a között 8 Homo sapiens csontot, jávorszarvas csontokat és Bison priscus csontokat is felfedeztek.

1996. november 23-án találtak egy hatalmas Bison priscus koponyát, amelynek kiszabadításáról fényképek készültek és amelyet 1997. február 1-jén sikerült épségben felszínre szállítani. 1996. november 29-én Gasparik Mihály meglátogatta a barlangot és irányításával kezdődött el a koponya szakszerű kiemelése. 1997. március 23-án Bison priscus csontok kerültek elő. 1997. május 11-én szürke farkas, jávorszarvas és Bison priscus csontokat is felfedeztek. 1997. május 31-én nyírfajd, Homo sapiens, jávorszarvas és Bison priscus csontokat találtak. 1997. szeptember 20-án rajzolva lett alaprajz térképvázlat és hosszmetszet térképvázlat, amely szerint kb. 15 m mély és amelyek Zsólyomi Zsolt, valamint Kertai József felmérése alapján készültek.

A barlang bejárata

1997-ben 33,5 m volt az új, feltárt szakaszok poligonhossza. Kertai József Nagykovácsi Bronz-barlang 1993–1996 című dolgozata az 1997. évi Cholnoky Jenő Karszt- és Barlangkutatási Pályázat egyéni kategóriájában könyvjutalmat kapott. Az 1997. évi MKBT Műsorfüzetben Kertai József beszámolt az 1995. évi földsugárzás mérés eredményéről és a publikációhoz mellékelve lett egy helyszínrajz, amelyen ábrázolva van a kimutatott rész és egy részletesebb alaprajz térkép a feltételezett folytatásról.

Kertai József Bronz-barlang. Nagykovácsi című dolgozata az 1998. évi Cholnoky Jenő Karszt- és Barlangkutatási Pályázat egyéni kategóriájában III. díjat és 10 000 forint pénzjutalmat kapott. 2000-ig kb. 1000 csont meghatározása történt meg, amelyek alapján 34 faj, 33 állatfaj és 1 emberfaj lett kimutatva. A csontok többsége emlősé, de néhány madárfaj is előfordult. 2000. február 29-én szerkesztve lett egy térrajz, amely a barlangot ábrázolja és amely 1:175 méretarányban készült. 2000-ben folytatódott a törmelék eltávolítása a barlangból, a Bölény-terem talpszintjének süllyesztése és ebben az évben a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa, Gasparik Mihály elvégezte az előkerült csontok vizsgálatát. Meghatározta a talált fajokat és következtetéseket vont le a leletekből.

A feltáráskor megfigyelték, hogy a kitöltésben az apró törmeléket felváltották a nagyméretű sziklatömbök és megállapították, hogy a Bölény-terem keresztmetszete folyamatosan szűkül lefelé. A barlang mélypontja 18 m mélyen volt. 2000-ben a helyszínen 26-an vettek részt a feltárásban. 2000-ben Kertai József, Balázs Péter, Marosvölgyi Krisztina és Takács Róbert mérték fel fix pontokkal és a felmérés alapján 2000. szeptember 22-én Takács Róbert rajzolt alaprajzi barlangtérképet és függőleges vetület barlangtérképet, amelyek 1:100 méretarányban készültek, valamint 1:50 méretarányú alaprajzi barlangtérképet. Kraus Sándor 2000. évi összeállításához mellékelve lett Nyerges Attila térképe, amelyen látható az 1996. júniusi és az 1997. decemberi kiterjedése a barlangnak. A 2000-ben Takács Róbert által kitöltött barlang nyilvántartólapban az olvasható, hogy 106,52 m hosszú, 18,017 m függőleges kiterjedésű, 18,017 m mély és 22 m vízszintes kiterjedésű.

2002-ben a Tolerancia Barlangkutató Csoport mérte fel és a felmérés alapján Takács Róbert szerkesztett 1:100 méretarányú alaprajz térképet és 1:100 méretarányú függőleges vetület térképet. A függőleges vetület térkép szerint 25 m mély. A 2002. szeptember 7-én készült állapotfelvételi kéziratban az olvasható, hogy kb. 85 m hosszú, kb. 22 m függőleges kiterjedésű, kb. 22 m mély, kb. 30 m vízszintes kiterjedésű és kb. 400 m³ térfogatú, valamint szabadon látogatható. 2006. február 28-tól megkülönböztetett védelmet igénylő barlang a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. KvVM utasítása szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő, Budai-hegységben elhelyezkedő, 4750/7 kataszteri számú Bronz-barlang. 2012. február 25-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és 4750-7 kataszteri számú Bronz-barlang.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]