Bronz-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bronz-barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz116 m
Mélység27,2 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés27,2 m
Ország Magyarország
Település Nagykovácsi
Földrajzi táj Budai-hegység
Típus korróziós eredetű
Barlangkataszteri szám 4750-7
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bronz-barlang témájú médiaállományokat.

A Bronz-barlang egy megkülönböztetetten védett barlang. A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban található. Érdekes, holocén állatcsontok és bronzkori embercsontok láttak napvilágot belőle. Az egyik leletről, egy hatalmas Bison priscus koponyáról meg lett állapítva, hogy felső pleisztocén.

Leírás[szerkesztés]

Nagykovácsi belterületétől délre, egy enyhén lejtő hegyoldalban, erdőben van az 1,7×2,1 méteres, természetes jellegű, kör alakú, majdnem függőleges, lejtő tengelyirányú bejárata. Egy földúttól körülbelül 40 méterre nyílik. A bejárat előtt egy nagy meddőhányó van. Elágazó és többszintes barlang. Triász, dachsteini mészkőben, mészkő és vastag breccsa határán, korrózió miatt alakult ki. Megfigyelhető benne kürtő, gömbüst, ujjbegykarr, hieroglifa, vetőtükör és kalcittelér. A járatokban létrejött függőcseppkő, állócseppkő, szalmacseppkő, cseppkőzászló, cseppkőlefolyás, cseppkőbekérgezés, mikrotetaráta és huzat borsókő. Denevérek és pelék is előfordulnak a barlangban. A vízszintes kiterjedése körülbelül 30 méter. A lezáratlan barlang engedéllyel és kötéltechnikai eszközök alkalmazásával látogatható. 25 méter kötél kell a bejárásához, amelyet megkönnyítenek az elhelyezett, fix nittek.

Sok holocén állatcsontot és néhány bronzkori embercsontot találtak a kitöltésben. Előkerültek belőle Homo sapiens, Bison priscus, jávorszarvas, szürke farkas, barna medve, siketfajd és nyírfajd csontok, valamint egy fekete, valószínűleg 9. századi cserépdarab is és elképzelhető, hogy ebből az időből származik a háziállat csontok nagy része. A cserépdarab korát a Magyar Nemzeti Múzeum régészei állapították meg, a csontokat Gasparik Mihály, a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa vizsgálta. Az embercsontok kora a 9. század és i. e. 1000 közé tehető. A vadállat csontok holocén koriak. Vörös István, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa szerint a hatalmas Bison priscus koponya a szarv görbülete és egyéb jelek alapján 100.000 éves, azaz felső pleisztocén.

1994-ben lett Bronz-barlang a neve. A nevét az előkerült, valószínűleg bronzkori embercsontok miatt kapta. Előfordul az irodalmában Bronz barlang (Takács, Gigler), Bronz Barlang (Takács, Gigler), Cseresznyés-erdei-sziklaüreg (Bertalan, Schőnviszky 1976), Cseresznyés erdei sziklaüreg (Takács, Gigler), Cseresznyéserdei sziklaüreg (Bertalan 1944) és Cseresznyéskerti-üreg (BEAC 1991) néven is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Régóta nyitott és ismert barlang. Az 1944. évi Turisták Lapjában megjelent ismertetés szerint a Cseresznyéserdei sziklaüreg Nagykovácsi határában, a Nagykovácsitól délre lévő, uradalmi erdőben, a 424 méteres magassági ponttól körülbelül 300 méterre, észak–északnyugatra, körülbelül 400 méter tengerszint feletti magasságban van. Egy másfél méter mély berogyásból, déli irányban nyílik. A körülbelül hat méter hosszú, szűk barlang dachsteini mészkőben alakult ki és kedvelt rókatanya. Az 1973–1974. évi Karszt- és Barlangkutatásban megjelent Bibliographia spelaeologica hungarica barlangnévmutatójában szerepel Cseresznyés-erdei-sziklaüreg néven és az összeállítás szerint egy publikáció foglalkozott vele. Az 1976-ban befejezett, „Magyarország barlangleltára” című kéziratban az olvasható, hogy csak közelről vehető észre, körülbelül hat méter hosszú és szűk. Az öregek szerint egész Nagykovácsi belefér és ezért lehetséges, hogy eltömődött. A kézirat egy irodalmi hivatkozást tüntet fel. Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang az egyik névváltozatával és egy térképen van feltüntetve a helye.

A barlang bejárata

1989-ben Tóth Sándor rajzolt egy 1:30.000 méretarányú helyszínrajzot, amelyen megjelölte a barlang helyét és a barlangról egy alaprajzi barlangtérkép-vázlatot, valamint egy hosszmetszeti barlangtérkép-vázlatot. A barlangtérkép-vázlatok körülbelül 1:100 méretarányban készültek. 1990 körül a bejárati akna köré, két oldalon, életvédelmi célból egy drót védőhálót helyeztek el. 1991-ben a BEAC Barlangkutató Csoport rajzolt egy hossz-szelvény barlangtérkép-vázlatot, amely szerint hét méter mély. 1992-ben egy Homo sapiens alsó állkapcsát találták meg. 1993 novemberében kezdte el az FTSK Barlangkutató Szakosztály a körülbelül két méter mély barlang törmelékének a kihordását. 1994. január 16-án a szakosztály nyolc méter vastag, 15 köbméter kitöltés eltávolítása után érte el a Bölény-terem felső részét. A barlang 40 méter hosszú és 14 méter mély lett. A teremben embercsontokat fedeztek fel, amelyeket Kordos László vizsgált. A vizsgálat szerint a csontok lehet, hogy bronzkoriak. 1993-ban, vagy 1994-ben egy drótkötélpályát építettek, hogy a munka hatékony és biztonságos legyen. 1994 februárjában Zsólyomi Zsolt rajzolt egy alaprajzi barlangtérképet. 1994 márciusában Nyerges Attila rajzolt egy hosszmetszet barlangtérkép-vázlatot, amely szerint 14 méter mély.

1995 novemberében Kertai József földsugárzás méréssel, georadiesztéziával a barlangnak körülbelül 400 méter folytatását mutatta ki, amelynek az első 100 méterét részletesen felmérte és lerajzolta. Megállapította, hogy a barlang nem az akkori végpontból folytatódik, hanem a Bölény-terem oldalából, 16 méter mélységben, 90 fokos irányban indul az új járat. A járat a két közeli töbör alatt folytatódik és elkanyarodik 30 fokra, körülbelül 80 méter után. Itt van valószínűleg egy omlás miatt a vége a járható résznek, de két–három méternyire megint folytatódik. A Bronz-barlanghoz nagyon közel talált egy hasonló hosszú, másik barlangot, amely körülbelül 270 fokra, ellenkező irányba halad. 1996-ban folytatódott a barlang feltárása bontással. 1996. szeptember 7-e és szeptember 16-a között nyolc Homo sapiens csontot, jávorszarvas csontokat és Bison priscus csontokat is felfedeztek.

1996. november 23-án találtak egy hatalmas Bison priscus koponyát, amelynek a kiszabadításáról fényképek készültek és amelyet 1997. február 1-jén sikerült épségben a felszínre szállítani. 1996. november 29-én Gasparik Mihály meglátogatta a barlangot és az irányításával kezdődött el a koponya szakszerű kiemelése. 1997. március 23-án Bison priscus csontok kerültek elő. 1997. május 11-én szürke farkas, jávorszarvas és Bison priscus csontokat is felfedeztek. 1997. május 31-én nyírfajd, Homo sapiens, jávorszarvas és Bison priscus csontokat találtak. 1997. szeptember 20-án rajzolva lett egy alaprajzi barlangtérkép-vázlat és egy hosszmetszet barlangtérkép-vázlat, amely szerint körülbelül 15 méter mély és amelyek Zsólyomi Zsolt, valamint Kertai József felmérése alapján készültek.

A barlang bejárata

1997-ben 33,5 méter volt az új, feltárt szakaszok poligonhossza. Kertai Józsefnek a „Nagykovácsi Bronz-barlang 1993–1996” című dolgozata az 1997. évi Cholnoky Jenő Karszt- és Barlangkutatási Pályázat egyéni kategóriájában könyvjutalmat kapott. Az 1997. évi MKBT Műsorfüzetben Kertai József beszámolt az 1995. évi földsugárzás mérés eredményéről és a publikációhoz mellékelve lett egy helyszínrajz, amelyen ábrázolva van a kimutatott rész és egy részletesebb, alaprajzi barlangtérkép a feltételezett folytatásról.

Kertai Józsefnek a „Bronz-barlang. Nagykovácsi” című dolgozata az 1998. évi Cholnoky Jenő Karszt- és Barlangkutatási Pályázat egyéni kategóriájában III. díjat és 10.000 forint pénzjutalmat kapott. 2000-ig körülbelül 1000 csont meghatározása történt meg, amelyek alapján 34 faj, 33 állatfaj és egy emberfaj lett kimutatva. A csontok többsége emlősé, de néhány madárfaj is előfordult. 2000. február 29-én szerkesztve lett egy térrajz, amely a barlangot ábrázolja és amely 1:175 méretarányban készült. 2000-ben folytatódott a törmelék eltávolítása a barlangból, a Bölény-terem talpszintjének a süllyesztése és ebben az évben a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa, Gasparik Mihály elvégezte az előkerült csontok vizsgálatát. Meghatározta a talált fajokat és következtetéseket vont le a leletekből.

A feltáráskor megfigyelték, hogy a kitöltésben az apró törmeléket felváltották a nagyméretű sziklatömbök és megállapították, hogy a Bölény-terem keresztmetszete folyamatosan szűkül lefelé. A barlang mélypontja 18 méter mélyen volt. 2000-ben a helyszínen 26-an vettek részt a feltárásban. 2000-ben Kertai József, Balázs Péter, Marosvölgyi Krisztina és Takács Róbert mérték fel fix pontokkal és a felmérés alapján, 2000. szeptember 22-én Takács Róbert rajzolt egy alaprajzi barlangtérképet és egy függőleges, vetület barlangtérképet, amelyek 1:100 méretarányban készültek, valamint egy 1:50 méretarányú, alaprajzi barlangtérképet. Kraus Sándornak a 2000. évi összeállításához mellékelve lett Nyerges Attilának a térképe, amelyen látható az 1996. júniusi és az 1997. decemberi kiterjedése a barlangnak. A 2000-ben Takács Róbert által kitöltött barlang nyilvántartólapban az olvasható, hogy 106,52 méter hosszú, 18,017 méter függőleges kiterjedésű, 18,017 méter mély és 22 méter vízszintes kiterjedésű.

2002-ben a Tolerancia Barlangkutató Csoport mérte fel és a felmérés alapján Takács Róbert szerkesztett egy 1:100 méretarányú, alaprajzi barlangtérképet és egy 1:100 méretarányú, függőleges vetület barlangtérképet. A függőleges vetület barlangtérkép szerint 25 méter mély. A 2002. szeptember 7-én készült, állapotfelvételi kéziratban az olvasható, hogy körülbelül 85 méter hosszú, körülbelül 22 méter függőleges kiterjedésű, körülbelül 22 méter mély, körülbelül 30 méter vízszintes kiterjedésű és körülbelül 400 köbméter térfogatú, valamint szabadon látogatható. 2012-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]