Felső-forrási-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Felső-forrási-barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz60 m
Mélység0 m
Magasság15 m
Függőleges kiterjedés15 m
Tengerszint feletti magasság372 m
Ország Magyarország
Település Miskolc
Földrajzi táj Bükk-fennsík
Típus inaktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám 5363-36
Elhelyezkedése
Felső-forrási-barlang (Magyarország)
Felső-forrási-barlang
Felső-forrási-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 07′ 19″, k. h. 20° 36′ 44″Koordináták: é. sz. 48° 07′ 19″, k. h. 20° 36′ 44″

A Felső-forrási-barlang fokozottan védett barlang. A Bükki Nemzeti Park területén található. Leginkább régészeti jelentőségű.

Leírás[szerkesztés]

A bükk-fennsíki Kis-fennsíkon, a Forrás-völgyben nyílik. A Felső-forrás felett, körülbelül 26 méterre, egy sziklafal aljában található. A Bronzika-barlanggal egy szintben van a nagy, körülbelül hat méter széles és körülbelül négy méter magas bejárata. A barlang egy pusztuló forrásbarlang. Belül 15 méternyire is kiszélesedik. A térképe megtévesztő, mert azon a bejárata szélesebbnek van ábrázolva mint a belseje. Az elágazó barlang nagyon feltöltődött törmelékkel és nyolc helyen nyílik a felszínre a bejáratán kívül. Ebből a nyolc kürtőből három nagy átmérőjű, ötnek pedig szűk a keresztmetszete.

Triász mészkőben jött létre. A kialakulásában valószínűleg a Kaszás-kúti-patak is szerepet játszott, amelynek vize a Lilla-barlang kialakulása előtt, a Felső-forrási-barlang kürtőin keresztül jutott be a föld alá és a Forrás-völgyben került a felszínre megint. A függőleges kiterjedése és a magassága 15 méter, a vízszintes kiterjedése 34 méter. A csarnokszerű járatban jól megfigyelhető a barlangfejlődés, de leginkább a barlang pusztulása. Szabadon látogatható.

Az ásatásakor sok újkőkorszaki, a bükki kultúrába sorolt cserépedény töredéken kívül, egy barlangi medve ujjperc is előkerült. Egy szürke, kalcedonból készült, jól megmunkált, őskőkorszaki vakarót is találtak az ásatáskor.

Előfordul az irodalmában Felsőforrási I. (Kuchta 1958), Felső-forrási I.sz. barlang (Mészáros 1975), Felsőforrási-barlang (Jakucs, Kessler 1962), Felső-forrási barlang (Örvös 1962), Felső-forrási “kürtős” barlang (Várszegi 1979), Felső-forrási-rombarlang (Lénárt 1979), Forrás-völgyi-barlang (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Forrásvölgyi-barlang (Kadić 1930), Forrásvölgyi barlang (Kadić 1913) és Forrásvölgyi sziklaüreg (Kadić 1915) néven is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1912-ben Kadić Ottokár őslénytani próbaásatást végzett a barlangban, amelynek létezéséről Kühne Adolf értesítette, aki meg is mutatta Kadić Ottokárnak a barlangot, de a paleontológiai kutatás a nagy mennyiségű törmelék miatt eredménytelen volt. Azonban néhány régészeti lelet előkerült. Ekkor felmérte a nagy méretű üreget. Valószínűnek találta, hogy pleisztocén rétegek is vannak a kitöltésében. Az 1925-ben megjelent, Illyés Bertalan által írt könyvben az olvasható, hogy a Forrás-völgyben van egy kis sziklaodú, amelyben egy kis társaság eső esetén menedéket találhat. 1931 nyarán ismét ásatást vezetett a barlangban Kadić Ottokár és ennek során sok újkőkorszaki cserépedény töredéket találtak, valamint az ásatás utolsó napján előkerült egy szürke, kalcedonból készült, jól kidolgozott, őskőkorszaki kaparó és egy barlangi medve ujjperc. Az ásatás nem volt egyszerű a nagy kőtömbök miatt, amelyeket csak a szétrobbantásuk után lehetett eltávolítani a barlangi előtérből. Az 1937-ben megjelent, „A Bükk-hegység barlangjai” című tanulmányban, amelyet Schőnviszky László írt, az olvasható, hogy 25 méter hosszú és 15 méter széles, valamint öt kürtője van. 1939-ben Kerekes József vizsgálta a barlangot karsztmorfológiai szempontból.

Az Országjárás 1942. évi évfolyamában meg lett említve, hogy a Bükk egyik nevezetes barlangja a hámori Forrás-völgy barlangja. 1951-ben régészeti oltalom alá helyezték a közelében található kisebb üregekkel együtt. Az 1962-ben megjelent, „A barlangok világa” című könyv szerint a bejárata után néhány méterre omlás akadályozza meg a továbbjutást. 1975-ben a Herman Ottó Karszt- és Barlangkutató Csoport 12 méterrel növelte meg a hosszát a benne található kőtörmelék eltávolításával. 1976-ban az MKBT Észak-magyarországi Területi Szervezetének a tagjai klimatológiai vizsgálatokat végeztek benne, amelyek kiterjedtek a barlangi levegő hőmérsékletének, a páratartalmának, a légmozgásának és a környezet levegőjének a hőmérséklet-mérésére. Az 1977-ben kiadott „Bükk útikalauz” a termét 25 méter hosszúnak ismerteti és a könyv szerint, valamint az 1979-ben megjelent, „Barlangok a Bükkben” című könyv szerint is öt kürtője van. 1979-ben vizsgálták meg a Borsodi Szénbányák Ig. SE Természetjáró Szakosztály Barlangkutató Szakcsoportjának tagjai és megállapították, hogy valószínűleg összefügg a Lilla-barlanggal.

Az 1986-ban publikált, Hevesi Attila által írt tanulmány szerint a Felső-forrási-barlang és a végéből a felszínre nyíló kürtőcsoport annak az átjárórendszernek a maradványa, amelyen keresztül a Forrás-völgybe jutott a Kaszás-völgy vize a Kaszás-réti-visszafolyó kialakulása előtt. 1988-ban fokozottan védett barlang lett a morfológiai értékei miatt. 1999-ben Szabó Zoltán készítette el az alaprajzi barlangtérképét. A 2003-ban kiadott, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyv szerint a hossza 60 méter, a függőleges kiterjedése 15 méter és a vízszintes kiterjedése 34 méter. A 2005-ben megjelent, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben az olvasható, hogy több, mint 60 méter hosszú és barlangi medve csontmaradványokat találtak benne. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]