Patay Pál (régész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Patay Pál
Született 1914. december 8. (104 éves)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Kitüntetései Móra Ferenc-emlékérem (1970)

Patay Pál (Budapest, 1914. december 8. –) magyar régész, muzeológus, agrármérnök, a Magyar Nemzeti Múzeum nyugalmazott régész főmuzeológusa.

Életpályája[szerkesztés]

1932-ben a budapesti Lónyai utcai Református Gimnáziumban érettségizett. 1935-ben a debreceni Magyar Királyi Mezőgazdasági Akadémián mezőgazdász oklevelet szerzett. 1939. február 26-án a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen ősrégészetből doktorált. 1939. szeptember 1-jétől 1949-ig tanársegéd volt az ősrégészeti tanszéken. Közben mint tartalékos tüzérhadnagy rövid frontszolgálat után 1945. február 8. és 1947. június 22. között orosz hadifogságban volt. 1950. május 16-ától a balassagyarmati Palóc Múzeumban dolgozott, majd 1957. január 19-étől 1982. december 31-éig a Magyar Nemzeti Múzeum régész muzeológusa volt. A múzeum adattárának helyettes osztályvezetőjeként ment nyugdíjba. 1988. június 30-ig félállásban, 1993. július 1-je és 1995. január 31-e között teljes munkaidőben dolgozott mint tudományos tanácsadó.

1931-től Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társaság, a Deutsches Archäologisches Institut levelező-, illetve a Deutsches Museum in Burg Greifenstein tudományos tanácsának tagja. Union International des Scienes Préhistoriques et protohistoriques, Conseil Permanent 1947–1984, Comité d' Honneur 1984 tagja.

Általa vezetett feltárások[szerkesztés]

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Művei[szerkesztés]

  • Európa földművelésének őstörténete. Debrecen, Magyar Nemzeti Könyv- és Lapkiadó, 1935.
  • Korai bronzkori kultúrák Magyarországon. Budapest, 1938.
  • Régi harangok. Budapest, 1977. (Németül is megjelent)
  • Das kupferzeitliche Gräberfeld von Tiszavalk-Kenderföld. Fontes archaeologici Hungariae . Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978.
  • Kupferzeitliche Meissel, Beile und Axte in Ungarn. München, 1984.
  • Corpus campanarum antiquarum Hungariae - Magyarország régi harangjai és harangöntői 1711 előtt. Budapest, 1989.
  • Die Bronzegefässe in Ungarn. München, 1990.
  • Kupferzeitliche Siedlung von Tiszalúc. Budapest, 2005.
  • Zempléni harangok. 18. kötet/Officina musei, Herman Ottó Múzeum, 2009 ISSN 1217-033X szerk. Patay Pál - Millisits Máté
  • Az életet már megjártam. Emlékezem, Magyarországra és a XX. századra; Patay Z., Bp.–Balatonalmádi, 2014
  • Az életet már megjártam. Emlékezem, Magyarországra és a XX. századra; Magyar Közlöny Lap- és Könykiadó, Bp., 2018 (Nemzeti könyvtár)

Források[szerkesztés]