Csákvári-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Csákvári-barlang
Hossz87,5 m
Mélység1,5 m
Magasság9 m
Függőleges kiterjedés10,5 m
Tengerszint feletti magasság189 m
Ország Magyarország
Település Csákvár
Földrajzi táj Vértes hegység
Típus hasadékbarlang
Barlangkataszteri szám 4521-1
Lelőhely-azonosító 23935
Elhelyezkedése
Csákvári-barlang (Magyarország)
Csákvári-barlang
Csákvári-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 22′ 38″, k. h. 18° 26′ 26″Koordináták: é. sz. 47° 22′ 38″, k. h. 18° 26′ 26″

A Csákvári-barlang egyike a Magyarországon lévő és ősállatmaradványairól híres barlangoknak. A Vértes hegység fokozottan védett két barlangja közül az egyik, a másik a Vértessomlói-barlang. A hegység harmadik leghosszabb barlangja.

Leírás[szerkesztés]

A Csákvár Ny-i szélén található 204 m magas Guba-hegy oldalának K-i sziklafalában, 189 m tengerszint feletti magasságban van a barlang messziről is jól látható bejárata. A barlanghoz a Csákvárról induló zöld sáv jelzésű, majd az abból kiágazó zöld barlang jelzésű turistaúton lehet eljutni. A szabadon látogatható barlang hossza 87,5 m, függőleges kiterjedése 10,5 m, mélysége 1,5 m és magassága 9 m. Több, egymást keresztező tektonikus hasadék mentén, triász fődolomitban alakultak ki a barlang korróziós járatai. Eredeti kitöltésből mára alig maradt valami.

A hegység harmadik leghosszabb barlangja a Vértessomlói-barlang és a Gánti-barlang után.

1976-ban volt először Csákvári-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul a barlang az irodalmában Báracháza (Kadić 1926), Báracháza-barlang (Bertalan 1976), Báracháza barlang (Polgárdy 1939), Barcaháza (Szeghalmy 1937), Bárcaháza-barlang (Szeghalmy 1937), Csákvári barlang (Polgárdy 1939), Csákvári-Eszterházy-barlang (Bertalan, Schőnviszky 1976), Csákvári Guba-hegy-barlangja, Csákvári sziklaüreg (Kadić 1926), Esterházy-barlang – ezt a nevet Esterházy Móric neve miatt kapta – (Polgárdy 1939), Esterházy barlang (Polgárdy 1939) és Eszterházy-barlang (Neidenbach, Pusztay 2005) neveken is.

Őslénytani leletek[szerkesztés]

180 féle állatfaj emléke került innen elő. A leletek között voltak a jurában és az alsó pliocénben élt állatok maradványai is. Sok, 10–12 millió évvel ezelőtt élt ősállat, köztük háromujjú ősló (Hipparion primigenium), őszsiráf, masztodon (Gomphotherium longirostre), kardfogú tigris (Machairodus cf. Aphanistus) és csákvári hiéna (Allohyaena kadici) maradványait megtalálták. Ezek a leletek Európában különlegesek.

A csákvári leletegyüttes inkább az úgynevezett korai Hipparion faunákhoz sorolható. Ekkor az állatok ligetes, szavannajellegű környezetben éltek. A leletek érdekességét fokozza az a körülmény, hogy ezt az állattársaságot barlangban gyűjtötték, ahová valószínűleg a barlangban tanyázó hiénák cipelték be a környékén elhullott állatokat.

Régészeti leletek[szerkesztés]

Az ásatásokkor előkerültek a Würm-glaciálisban élt emberek eszközei és ékszerei is. Érdekesség egy 50–30 ezer éve élt ember ujjcsontja, de a pattintott vésők és az állatcsontokból készült szerszámok is különlegesek. A római korban a barlangban Diana istennő tiszteletére szentélyt alakítottak ki, ahogy ezt az ott talált felirat is tanúsítja: „Dianának szentelve Marcus Aurelius Constantinus a pretorianusok veteranusa fogadalmát szívesen teljesítette. A. Constantinus saját költségén állította”.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1899-ben jelent meg a barlang első írott említése. A Magyar Turista Egyesület Székesfehérvári Osztályának néhány tagja 1925-ben, más források szerint 1924-ben a sziklaüreg talajába leásva csontokat talált. Kadić Ottokár erről értesülve megvizsgálta a sziklaüreget és a benne talált csontokat. Ezek után a barlangot szakszerű felásatásra ajánlotta. A barlang akkori tulajdonosa Esterházy Móric volt, aki megtudva, hogy a birtokán lévő sziklaüreg milyen értékes, elhatározta annak mielőbbi felásatását. Az első ásatás 1926 tavaszán történt. 1928-ban ismét megásatta Kadić Ottokár a barlangot.

Az 1932-ben kiadott, Az Aggteleki cseppkőbarlang és környéke című könyvben, a Vértes hegység és a Gerecse hegység barlangjairól szóló részben szó van arról, hogy a Csákvári Esterházy-barlang Csákvár határában, a Vértes hegy K-i lejtőjén, a Guba-hegy sziklás oldalában helyezkedik el. Barlangként nem jelentős, de rendkívül nagy tudományos értéke van. Egymástól nagyon különböző három földtörténeti kor maradványai kerültek elő talajából az ásatásokkal. Legérdekesebb a legalsó, a szarmata kor állatvilága, amely az Európában talált leletek közül az utóbbi évtizedek legszenzációsabb leletének tekinthető és méltán sorolható Pikermi, Samos, Polgárdi és Taraklia mellé. Érdekesebbnél érdekesebb állatfajokból áll a Hipparion-faunának nevezett állattársasága. Az ismertetés 4 publikáció alapján lett írva.

Az 1935-ben megjelent, Tompa Ferenc által írt kiadványban lévő képmelléklet 3. tábláján (1. kép) a csákvári barlangból származó, rézkori edény figyelhető meg.

Az 1937-ben megjelent és Szeghalmy Gyula által írt könyv szerint Mórról lehet eljutni a Vértes hegység D-i lejtőin lévő Csákvár melletti Csákvári-barlanghoz, amelynek ősállatkövületei, régészeti emlékei híresek világviszonylatban is. Ahogy általában a barlangok, úgy a dunántúli barlangok is rejtekhelyei voltak a legrégibb időktől kezdve az egymást váltó korszakok állatainak és embercsaládainak. A Fejér megye É-i részén elhelyezkedő Csákvár barlangjában a 12–15 millió évvel ezelőtti felső miocén kor szarmáciai emeletéből sok ősállatkövület került elő. A talált kövületek egy része azoké az állatoké, melyek a barlangban tanyáztak, pl. medvéé, hiénáé és tigrisé, másik részük azoké az állatoké, melyeket a nagyragadozók behurcoltak a barlangba és zsákmányként elfogyasztottak, pl. őslóé, ősszarvasé, ősantilopé és gazellaféléké. A csákvári barlang pleisztocén mészkőtörmelékének agyagos guanójából előkerültek a hajdan itt élt emberek tűzhelyei, kezdetleges eszközei és csontmaradványai. A Vértes hegységnek Fejér megye síkja felé ereszkedő részén lévő Csák település határában, felső triász fődolomitba ágyazva van a Bárcaháza-barlang, amely felső miocén ősemlős kövületei miatt világszerte híres.

Csákvár Barcaháza nevű sziklaüregében Kadić Ottokár és Kretzoi Miklós megkövesedett csontmaradványokat találtak. Azért is nevezetes ez a sziklaüreg, mert az utókornak megőrizte az elmúlt évezredek három faunáját, amelyek egymásra települtek. Legfelül, a vékony alluviális réteg alatt feküdtek a holocénnak a jelenlegivel majdnem azonos állatfajai, kőkori emberek csontjaival és primitív eszközeivel vegyesen. Az alatta lévő mészkőtörmelékes, kitűnően tartósító barlangi agyag megőrizte a pleisztocén fauna 16 képviselőjét, a Homo sapienssel az élükön. A megkövesedett csontbreccsa között voltak farkas, hiéna, barlangi medve, kardfogú tigris, háromujjú ló, taránd, nemesgím, bölény, Megaceros és őstulok maradványok. A pleisztocén réteg feltárása után a barnás és szürke szarmata agyagrétegből kerültek elő a barlang tulajdonképpeni kincsei: a felső miocén kipusztult állatvilágának több érdekes képviselője (ősmedve, cibetmacska, hiéna, őstigris, őshód, őshangyász, ősorrmányos, zsiráf, ló, gazella, antilop és teknősbéka).

Csákvár Európaszerte híres nevezetessége a település határában található Bárcaháza nevű barlang, amelynek kitöltésében Kadić Ottokár és Kretzoi Miklós őslénykutatók három geológiai korszak faunáját találták meg. Legfelül a holocén állatvilágának jellegzetes csontmaradványai és a neolitikum emberének nyomai voltak. Az ez alatt húzódó mészkőtörmelékben és barlangi agyagban a diluviális fauna majdnem minden képviselőjének és a Homo sapiensnek maradványai következtek. Ezeknél azonban sokkal értékesebbek voltak a még mélyebben lévő miocén szarmata rétegből előbukkant ősmaradványok, nevezetesen őshód, kardfogú tigris, négyagyarú masztodon, őselefánt, őshangyász, háromujjú ló, ősorrszarvú, antilop, gazella és zsiráf csontmaradványok. A barlang azért különleges, mert a benne talált fauna 2–3 egyező alakon kívül nincs rokonságban sem a közeli Polgárdi, sem a Vas megyei Baltavár faunájával.

Az 1939-ben kiadott és Polgárdy Géza által írt, Vértes hegység kalauza című kiadványban szó van arról, hogy a Vértes hegységnek két földtani nevezetessége van: a Csákvári-barlang és a Szelim-lyuk. Csákvár közelében helyezkedik el a Báracháza, amelynek újabb neve Esterházy-barlang. A triász dolomitban lévő hasadékok mentén keletkezett kis barlangot 1925-ben kezdték el kiásatni. Ekkor a barlang kitöltésének pleisztocén üledékeiből emberi maradvány (balkéz mutatóujjának középcsont töredéke) is előkerült. Mellette pl. barlangi medve és borz csontjai voltak. Sokkal fontosabbnak találták azonban a barlang idősebb rétegsorát, a legfelső miocént képviselő kitöltést, amelyben pikeroni típusú fauna volt. Ennek a faunának az alakjai között a háromujjú ősló (Hipparion) volt a legyakoribb. Sok ragadozó maradvány mellett megtalálták a kardfogú tigris (a Machairodus) maradványát is. Zsiráfokkal rokonságban lévő ősállat maradványait is felfedezték, gazella és őzfélék mellett az üregben. Általában olyan fauna élt itt, amelynek alapján biztosan lehet arra következtetni, hogy a miocén végének környékén ezen a tájon sokkal melegebb volt a klíma a jelenleginél. Egyedülálló az Esterházy-barlang miocén faunája azért is, mert pikermi típusú fauna eddig nem került elő barlangból.

A csákvári római katolikus templomtól 40 perc alatt érhető el jelzetlen úton a Báracháza barlang (Esterházy barlang, Csákvári barlang). Az út végén fel kell kapaszkodni a messziről is látható barlangbejárathoz. A barlang bejárata ráccsal el van kerítve. (A kulcs beszerezhető Juhász József gazdától, Öreg utca 96.) A barlang a Guba-hegy sziklás K-i lejtőjén, 204 m tszf. magasságban található. Feltárását 1925–1926-ban Kadić Ottokár és az MTE Székesfehérvári Osztálya végezték. A barlangnak három nyílása van, amelyek közül a középső vezet a barlangba, míg a két szélső csak kis hasadék. A bejárat után kis előtérbe lehet jutni, amelyet egy DNy és egy ÉNy irányú, függőleges sziklafal vesz körül. Az ÉNy-i fal DNy-i részéből nyílik a főhasadék, amelynek 5 m magas és 1,5 m széles nyílása ÉNy irányú bejárati folyosóba vezet, amely 4 m hosszú. Ez Ny-ra egy kb. 8 m hosszú külső terembe vezet, amely fokozatosan szűkül és 5 m-es összekötő folyosóban folytatódik, majd innen egy Ny-i irányú belső teremmel végződik a barlang.

A főhasadékot az elején metszi egy másik hasadék, amely két részből áll: egy DNy–ÉK irányú és 7 m hosszú részből, illetve egy DK–ÉNy irányú és 4 m hosszú részből. A barlang feltárásakor a felső, fekete humuszos réteg alatt, kb. 1 m vastag, világosbarna összeálló anyag került elő, amelyben szarvas, vadló, barlangi hiéna, barlangi medve és más, jégkorszaki emlősök csontjai voltak. Ebből a rétegből, az állati csontmaradványok közül származik egy emberi balkéz mutatóujjának középcsont töredéke és egy gímszarvas gyökéren átfúrt gyöngyfoga is. A legértékesebb lelet a barlang fenekéről került elő. Kb. 1,5 m vastag, agyagos réteg borította a barlang fenekét, amelyben megtalálták a szarmata kor állatvilágának, a Hipparion faunának nevezett állattársaság értékes és érdekes állatfajait. A barlang mellett fel lehet mászni a Guba-hegyre. A könyvben publikálva lett a barlang alaprajz térképe. A Kadić Ottokár által végzett barlangfelmérésen alapuló rajzot Kadić Ottokár rajzolta.

Az 1939. évi Barlangvilágban megjelent és Kadić Ottokár által írt dolgozatban meg van említve, hogy a Bükk hegységben lévő Szeleta-barlanghoz, Balla-barlanghoz, Herman Ottó-barlanghoz, Kecske-lyukhoz, Három-kúti-barlanghoz, Istállós-kői-barlanghoz, Büdös-pesthez és Puskaporosi-kőfülkéhez hasonló jelentőségűek a dunántúli barlangok, pl. a Vértes hegységben található csákvári Esterházy-barlang. Az 1941-ben napvilágot látott Magyar turista lexikonban külön szócikke van a barlangnak. A kiadvány szerint a Báracháza barlang (Vértes hegység) Csákvár közelében, a Guba-hegy K-i lejtőjén, 204 m tszf. magasságban helyezkedik el. Három nyílása van, amelyek közül a középső vezet a barlangba, a másik kettő pedig csak kis repedés. A barlangot 1925–1926-ban Kadić Ottokár és székesfehérvári turisták tárták fel. Szarvas, vadló, barlangi medve, barlangi hiéna és egyéb jégkorszaki csontmaradványok közül előkerült egy emberi balkéz mutatóujjának középcsonttöredéke és egy gímszarvas gyöngyfoga is, amely a gyökerén lett átfúrva. Kb. 1,5 m vastag, agyagos réteg borította a barlang fenekét. Ebben a rétegben megtalálták a szarmata kor állatvilágának (a Hipparion-faunának) értékes és érdekes állatfajait.

A Természettudományi Közlöny 1943. évi 230. pótfüzetében az olvasható, hogy a természetvédelemről szóló 1935. IV. tc. alapján az Országos Természetvédelmi Tanács 1939-ben történt létrejötte óta a földművelésügyi miniszternek a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértve hozott határozatai alapján az Országos Természetvédelmi Tanács javaslatára törvényes védelem alá került pl. a Csákvár határában (Vértes hegység), az Esterházy Móric tulajdonában lévő erdőben található Báracháza-barlang és a barlang 25 négyszögölnyi felszíni területe (1941. június 20-tól a 49.952/1941. számú FM határozattal).

Az 1942-ben kiadott, Budapest története című könyv Tompa Ferenc által írt fejezetében szó van arról, hogy a Dunától Ny-ra csak a csákvári barlangból (Fejér megye) került elő egy bütykösdíszű edény, amely a bodrogkeresztúri kultúrába sorolható. A Magyar Turista Élet 1943. évi 13. (július 15-i) számában meg van említve, hogy védetté lett nyilvánítva a Vértes hegységben lévő egyik barlang. Az 1948. évi Hidrológiai Közlönyben meg van említve, hogy a Dunántúli-középhegységben található magasan elhelyezkedő forrásbarlangi nyílások közül egyik a Vértes hegységben lévő csákvári barlang (80 m viszonylagos magasság).

Vértes László 1965-ben kiadott könyvében az van írva, hogy a Csákvári sziklaüreg (Báracháza) Tatától 30 km-re helyezkedik el. 1925 és 1952 között őslénytani ásatást végzett benne Kadić Ottokár, majd Kretzoi Miklós, akik értékes Hipparion faunát gyűjtöttek késői harmadkori rétegéből. Efelett felső pleisztocén kitöltés is volt, amelyben régészeti leletek feküdtek. Kadić Ottokár említett egy aurignaci kultúrájú átfúrt szarvasszemfogat. A Nemzeti Múzeum gyűjteményébe mostanában került az 1925-ben és Kretzoi Miklós újabb ásatásaikor gyűjtött régészeti anyag, amelyben több őskőkori kultúra értékes tárgyai vannak. Találhatók közöttük a tataiakkal azonos nyersanyagú és kidolgozású kaparók, és egy levélkaparószerű, szépen megmunkált kaparókés. Ezek a dunántúli késő moustiéri körhöz sorolhatók tipológiai alapon is. Nem lehet rekonstruálni az eredeti rétegtani helyzetet. A régi ásatásokon fiatalabb, az új ásatásokon (régészeti leletek nélkül) idősebb pleisztocén faunát talált Kretzoi Miklós, aki szerint Riss–Würm kori az idősebb, a fiatalabbat Woldstedt P. értelmezése alapján Mittelwürmbe, tehát a W ½-interstadiálisra vagy a W 2 eljegesedésre helyezi.

Azonban ebben az állattársaságban is vannak olyan fajok, amelyek korábbi időpontra engednek következtetni, mint pl. a Spalax, az Apodemus és a Bufo. Elképzelhető, hogy két szintre oszlott eredetileg a fiatalabb fauna is. Tata helyzete ez esetben is faunisztikailag a két csákvári fauna közé esik. A Csákvári-barlang moustiéri leletei a Szelim-lyuk és a Kis-kevélyi-barlang leleteivel egyenlő korúak, valamint azonos elbírálásuk is. Az átmeneti barlangi tanya fiatalabb a tatai lelőhelynél és nincs benne a W 1 utolsó kontinentális kilengése idejéről való lelet. A tatai ipar korával megegyezik kultúra szempontjából a Csákvári-barlang moustiérije, amely a W 1 tartamára esik. A moustiéri felett fiatalabb kultúra van, amelynek anyagát tipológiailag nem lehet biztosan meghatározni.

Rétegsor nem áll rendelkezésre, de a fauna gondosan meghatározott és változatos. A fiatalabb állattársaságból hiányoznak a szélsőséges sztyepp-elemek. Az óriásgím és a barlangi medve maradványok alapján a W ½-interstadiálisnál sem lehet fiatalabb. A kovaeszközök közül a tatai típusúak a legjellegzetesebbek. De van néhány felső paleolit jellegű is: törpe penge, árvéső-szerű csúccsal ellátott töredék, és olyan bulbusos radiolarit szilánk, amely a Jankovich-barlang eszközeihez hasonló. A csontkészítmények különös figyelmet érdemelnek. Kadić Ottokár aurignacinak határozta meg a kultúrát egy átfúrt szarvasszemfog miatt. Az újabb ásatásokkor előkerült egy második átfúrt szarvasszemfog is, és néhány olyan tárgy, amely nagyon ritka az őskőkorszakban; mammutagyarból faragott öt különböző karperec töredékei.

A barlangot a rómaiak is használták kultuszhelyként és az őskor különböző kultúráinak maradványai is megvannak benne. A gyanú így felmerülhetett, hogy nem őskőkoriak a nem biztos rétegtani fekvésben előkerült tárgyak. Nagyon valószínűsítik pleisztocén korukat nyersanyaguk luminescens fényben való vizsgálata, valamint a Földvári A.-né által végzett fluorteszt eredményei. Azonos megtartásúak a Jankovich-barlangban talált mammutagyar eszközökkel és megmunkálási módjukban is hasonlóak. Különböző keresztmetszetűek a karkötők és gondosan csiszolták felszínüket. Négy díszítetlen volt, egyet párhuzamos, apró rovátkákkal díszítettek. Az európai őskőkorszakból kevés karperec ismert és azok egy része is a csákváriaktól eltérő jellegű: nyitott, mint pl. a mezini meanderdíszítésű karkötő, vagy fonott, mint a willendorfi Vénusz karján ábrázolt karkötő.

A Jankovich-barlang csonteszközeinek megtartásával való megegyezés és faunája, valamint a dunántúli szeletai eszközkincsébe beillő, ha nem is tipikus kovaeszközök szerint ez a leletegyüttes a legnagyobb valószínűséggel a dunántúli Szeleta-kultúra fejlett szintjéhez sorolható és kora a W 2-eljegesedés elé tehető ugyancsak a faunisztikai adatok alapján. A késői harmadkori hipparionos faunán kívül két részre tagolható pleisztocén faunát közölt Kretzoi Miklós, aki szerint a felső réteg faunája: Spelaeus spelaeus [26], Martes cf. martes, Mustela erminea, Meles meles, Crocuta spelaea [33], Leo leo spelaea [35], Equus cf. woldrichi, Coelodonta lenensis antiquitatis [38], Rangifer sp., Megaloceros sp., Bison sp., Tetrao urogallus, Avis, Talpa europaea, Homo sapiens, Citellus cf. citelloides, Castor fiber, Microtus sp., Lepus timidus, Ochotona spelaea [36], Canis lupus spelaeus [23] és Vulpes vulpes [24].

Ebből a rétegből az újabb ásatásokon, részben másodlagos fekvésben, még előkerültek a következő fajok: Bufo bufo, Bufo viridis, Rana dalmatina, Rana méhelyi, Anas boschas, Fuligula nyroca, Lagopus mutus, Lagopus lagopus, Colaeus monedula, Erinaceus europaeus, Spalax sp., Apodemus (?) sp., Felis ferus és Cervus elaphus ssp. Kitöltéstani és sztratigráfiai adatok nincsenek. A régészeti anyag a következő: ívelt kaparó, kaparókés (tatai típusú), bulbusos szilánk (Jankovich-típusú), magkőperem, törpe penge töredék, árvéső-csúccsal ellátott töredék, 2 átfúrt szarvasszemfog és 5 mammutagyar-karkötő töredéke.

Kretzoi Miklós későbbi ásatásain feltárt egy alsóbb pleisztocén szintet is, amelyből leírta a következő fajokat: Bufo sp. (gyakori), Ursus cf. arctos 2, Pelobates fuscus (ritka), Mustela erminea 3, Lacerta viridis 3, Putorius sp. 1, Ophidia 28, Crocuta crocuta 30 [33], Aves 228, Felis catus 3, Talpa europaea 4, Felis ferus 3, Crocidura sp. 4, Equus cf. steinheimensis 72, Citellus citellus 130 [8], Asinus cf. hydruntinus 2, Glis glis 6, Coelodonta antiquitatis 3, Microtus arvalis 9, Sus scrofa 24, Arvicola sp. 2, Cervus elaphus ?, Apodemus sylvaticus 3, Dama cf. somonensis, Cricetus cricetus 331, Megaloceros sp. 51, Spalax hungaricus 2 [10], Capreolus capreolus 1, Lepus cf. europaeus 2, Capra seu Ovis sp. 10, Canis sp. 1, Bison sp. 26 és Vulpes vulpes ssp. 61.

A könyv 11. tábláján megfigyelhető egy kaparókés és egy bifaciális kaparó, amelyek a barlangból lettek gyűjtve. A 41. táblán a barlang szeletai vagy gravetti eszközei láthatók. 4 mammutagyar-karperec töredék, 2 átfúrt szarvasszemfog, egy penge, egy bulbusos szilánk és egy törpe penge. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá a 4500-as (Vértes) barlangkataszteri területen lévő, csákvári Csákvári-barlang. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Vértes hegységben lévő barlang Csákvári-Eszterházy-barlang néven Báracháza névváltozattal. A barlangnévmutatóban fel van sorolva 28 irodalmi mű, amelyek foglalkoznak a barlanggal.

Az 1976-ban befejezett, Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Vértes hegységben, Csákváron lévő Esterházy-barlang további nevei Csákvári-barlang és Báracháza-barlang. Csákvártól DNy-ra kb. 2,4 km-re, a Guba-hegy K-i sziklás nyúlványán, 240 m tszf. magasságban van bejárata. Hasadékszerű és messziről is jól látható hármas bejárata. A barlang 61 m hosszú és kb. 6 m magas. Hasadékok mentén keletkezett korróziós üreg, amelyben kevés cseppkő található. Kiépíthető turisztikailag. Európai jelentőségű őslénytani lelőhely. Nem szabad bolygatni. A kézirat barlangra vonatkozó része 6 irodalmi mű alapján lett írva. Az 1976-ban összeállított országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Vértes hegységben, Csákváron található barlang Csákvári-barlang néven.

Az 1977. évi Karszt és Barlangban lévő, Jánossy Dénes által írt áttekintésben szó van arról, hogy az 1950-es évek elején lett megint vizsgálva Magyarország egyik legrégibb barlangkitöltése, a Dunántúlon lévő Csákvári-barlang (Esterházy-barlang) alsó pliocén üledéke. Európa leggazdagabb Hipparion-faunája került elő az új módszerekkel végzett ásatásokkal. A publikációban van egy Magyarország térkép, amelyen azoknak a Magyarországon lévő barlangoknak a földrajzi elhelyezkedése figyelhető meg, amelyek őslénytani leleteik miatt ismertek. A térképen látható a Dunántúl lelőhelyei közé sorolt Csákvári-barlang földrajzi elhelyezkedése. A folyóirat 1977. évi különszámába bekerült az áttekintés angol nyelvű változata. Ebben a tanulmányban is közölve lett a térkép, amelyen Csákvár Cave a barlang neve.

Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Csákvári-barlang a 4500-as barlangkataszteri területen (Vértes hegység, Velencei-hegység és előterük) helyezkedik el. A barlangnak 4521/1. a barlangkataszteri száma. Az MKBT Dokumentációs Bizottsága a helyszínen el fogja helyezni, a többi kiemelt jelentőségű barlanghoz hasonlóan, a barlang fémlapba ütött barlangkataszteri számát. A barlangkataszteri szám beütéséhez alapul szolgáló fémlap ugyanolyan lesz mint a többi kiemelt jelentőségű barlang fémlapja.

1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése (1. §. és 3. §., illetve 5. sz. melléklet) értelmében a Vértes hegységben lévő Csákvári-barlang fokozottan védett barlang. Az 1982. szeptember–októberi MKBT Műsorfüzetben meg van említve, hogy a Vértes hegységben található Csákvári-barlang fokozottan védett barlang. A felsorolásban a barlangnevek az MKBT által jóváhagyott és használt helyesírás szerint, javított formában lettek közölve.

Az 1984-ben kiadott, Magyarország barlangjai című könyvben van egy Magyarország térkép, amelyen azoknak a Magyarországon lévő barlangoknak a földrajzi elhelyezkedése figyelhető meg, amelyek őslénytani leleteik miatt a legismertebbek. A térképen látható a Csákvári-barlang földrajzi elhelyezkedése. Az országos barlanglistában szerepel a Vértes hegység barlangjai között a barlang Csákvári-barlang néven Esterházy-barlang és Báracháza-barlang névváltozatokkal. A listához kapcsolódóan látható a Dunazug-hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen a barlang földrajzi elhelyezkedése. 2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Vértes hegység területén lévő Csákvári-barlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti.

A 2005-ben kiadott, Magyar hegyisport és turista enciklopédia című kiadványban önálló szócikke van a barlangnak. A könyv szerint a Csákvári-barlang további nevei Báracháza-barlang és Eszterházy-barlang. A Vértes hegység második leghosszabb barlangja és majdnem 90 m hosszú. Őslénytani leletei miatt nevezetes. Messziről is jól látható bejárata a Csákvár szélén lévő Guba-hegy sziklás oldalában, 190 m tszf. magasságban nyílik. Jelzett úton közelíthető meg és engedély nélkül megtekinthető az 1941-től védett, 1982 óta fokozottan védett barlang. A több, egymást harántoló tektonikus hasadék mentén triász fődolomitban létrejött barlang korróziós eredetű. 1899-ben történt első írott említése, de 1925-ben került az érdeklődés középpontjába, amikor őslénytani leleteket találtak benne a székesfehérvári turisták. A feltárások után kezdődött ásatások eredményeként kitöltéséből páratlan értékű csontmaradványok kerültek elő, amelyek a jurától egészen az alsó pliocénig terjedő időszakot képviselik. Közülük európai jelentőségűek az ősló, őszsiráf és őselefánt leletek, de az ásatáskor megtalálták a würm eljegesedéskor élt ember ékszereit és eszközeit is.

2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Vértes hegységben lévő Csákvári-barlang fokozottan védett barlang. 2013. augusztus 12-től a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint a Fejér megyei, csákvári, 4521-1 barlangkataszteri számú és 23935 lelőhely-azonosítójú Csákvári-barlang régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Csákvári-barlang (Vértes hegység) fokozottan védett barlang.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]