Speizi-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Speizi-barlang
Hossz715 m
Mélység101 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés101 m
Tengerszint feletti magasság550 m
Ország Magyarország
Település Miskolc
Földrajzi táj Bükk-fennsík
Típus aktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 5372-47
Elhelyezkedése
Speizi-barlang (Magyarország)
Speizi-barlang
Speizi-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 06′ 01″, k. h. 20° 35′ 13″Koordináták: é. sz. 48° 06′ 01″, k. h. 20° 35′ 13″

A Speizi-barlang fokozottan védett barlang. A Bükki Nemzeti Park területén található. A 14. legmélyebb barlang a Bükk-vidéken. Fontos denevér élőhely. Sokféle, eróziós eredetű forma található benne. A Bükk-vidéken található többi, hasonló hosszúságú barlanghoz viszonyítva kevés cseppkő alakult ki a járataiban.

Leírás[szerkesztés]

A bükk-fennsíki Nagy-fennsík keleti részén, a Létrási-lápa déli oldalán, a Garadna-patak völgyéből Jávorkút felé haladó műúttól délre, 150 méternyire nyílik. A bejárata egy töbörben van, amelyet észak felől egy két–három méter magas sziklafal határol. A bejárati nyílásához vezető patakmeder végén, a vízfolyás régi nyelési pontján található a kiépített és lezárt bejárata, közvetlenül a sziklafal lábánál. A dél felől folyó patak jelenleg nem itt, hanem egy 50 méterrel nyugatabbra lévő, új beszakadásban jut a föld alá. A másfél–két méter átmérőjű, bejárati aknájának a fala részben szálkőzetből és részben körívben rakott, terméskő falból áll. A függőleges akna négyszögletes és nyolc méter mélységig bontott.

Középső triász mészkőben keletkezett a barlang. A befoglaló kőzet jól rétegzett, vastagpados, szürkés-fehéres és sok helyen kalciteres. A barlang kőzetfelületei gyakran márványos, finoman erezett rajzolatúak. Ez a jelenség a vízben szállított, finomszemcsés hordalék csiszoló hatásának köszönhető. A barlangjáratokra az északkeleti irányultság és a folyosó jellegű járataira a két–négy méter széles, 5–10 méter magas, hasadék járatszelvény a jellemző. A járatok kialakulását az északkeleti irányú, elsődleges és az azokra merőleges, vagy harántirányú, másodlagos, tektonikus törések, valamint az ugyancsak északkeleti irányú kőzetdőlés nagy mértékben befolyásolták. A barlangot a fejlődésének a korai szakaszában korrózió hatására, majd később eróziós módon alakította ki a barlangi patakvíz.

Elágazó, lépcsőzetesen mélyülő barlang. A morfológiai nagyformák közül megtalálható benne az akna, a kürtő, a meander és a gömbfülke. A morfológiai kisformái az evorziós üstök, a mennyezeti csatornák, a gömbüstök, az ujjbegykarrok, a csorgák, a kannelúrák, a hieroglifák, a hullámkagylók, a kipreparálódott sziklabordák és a szinlők. A barlangban kevés a cseppkő, mert a beszivárgó, csepegő víz főleg oldja a kőzet felületét. A cseppköveket függőcseppkövek, szalmacseppkövek, heliktitek, cseppkőzászlók, állócseppkövek, cseppkőoszlopok, cseppkőlefolyások és cseppkőbaldachinok képviselik. Az alsó szakaszán nagy felületeket fedő cseppkőlefolyás figyelhető meg.

A Hágcsós-terem nevű akna körülbelül 5–10×3–5 méter keresztmetszetű, az oldalában található beszállástól számítva 20 méter mély és körülbelül 10 méter magas. Az első, vizes szifon előtti terem 10 méter hosszú, öt méter széles. A szifon a terem északnyugati végében helyezkedik el és a teremnek van egy nagy átmérőjű, körülbelül 60 méter magas kürtője. A Bűvész-ág omlásveszélyes. Az új végpontja 23 méternyire helyezkedik el a Szepesi–Láner-barlangrendszer nyugati, végponti, negyedik szifonjától. Denevérek is előfordulnak a barlangban. 6–8 °C az átlagos hőmérséklete. A bejárásához a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélye és kötéltechnikai eszközök alkalmazása kell.

Hidrológiailag aktív víznyelőbarlang. A felszínről befolyó pataknak általában nem nagy, percenként néhány liter a vízhozama. A patak barlangi forrása a Hágcsós-terem alatti omladékzónában van. A barlangi patak az első szifon előtt, a szifontól 30 méterre eltűnik, majd a szifonban lévő vizet táplálja. A negyedik, végponti szifonja elmenő. A vizét észlelték az Eszperantó-forrásban, a Margit-forrásban és a Szinva-forrásban, valamint a Szepesi-barlang patakjában. Valószínűleg az Ikertebri-víznyelőbarlangon, a Kis-mogyorós-víznyelőbarlangon, a Speizi-barlangon, az Egyetem-tebri-víznyelőbarlangon és a Szepesi–Láner-barlangrendszeren keresztül érkezik az István-lápai-barlang Fő-ágába a befolyó víz. Az István-lápai-barlangban elfolyó vizek az Anna-forrásban, a Soltész-kerti-forrásban, a Szent György-forrásban és a Tavi-forrásban kimutathatók.

1977-ben volt először Speizi-barlangnak nevezve a barlang irodalmában. Előfordul irodalmában Éléskamrai-barlang (Vincze 1982), Spaizi-barlang (Gazdag 1990), Spaizi viznyelőbarlang (Bertalan 1976), Spaizi-víznyelőbarlang (Kordos 1984), Spajzi-barlang (Fleck, Vid 1982), Spájzi I.sz. viznyelőbarlang (Bertalan 1976), Spájzi 1. sz. víznyelőbarlang (Kordos 1984), Spájzi-barlang (Kordos 1984), Spájzi-víznyelőbarlang (Dely 1970), Speizi I. (MKBT Meghívó 1976), Speizi I.-barlang (Majoros 1970) és Spejzi-barlang (Baja 1998) neveken is. A Magyarország barlangjai című könyv szerint az Éléskamrai-barlang név a Spájzi 2. sz. víznyelőbarlang (Speizi 1a sz. víznyelő) egyik neve.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1955. április 3-án a Magyar Hidrológiai Társaság Nagymiskolci Csoport Zsombolykutató Szakosztályának tagjai kezdték el kutatni a régi, eltömődött víznyelőt. 1955 októberében a szakosztály kutatói víznyomjelzési kísérletet végeztek a közeli, aktív nyelőnél sózással. A víznyelőben eltűnő víz felszínre bukkanási helyét azonban nem sikerült megállapítaniuk. 1967. szeptember 24-én tárták fel a MEAFC Marcel Loubens Barlangkutató Szakosztály barlangkutatói a járhatatlan, régi nyelési helyen mélyített gödörből. A barlang mélypontján a továbbjutást egy vízzel töltött szifon tette lehetetlenné. 1968. augusztus 30-án Liptai Edit, Bojtor I., Gyöngyi László, Szeremley Géza, Szeremley Szabolcs és Komlóssy Attila mérték fel a barlang főágát függőkompasszal, fokívvel és mérőszalaggal. A vesztett pontos felmérés alapján egy alaprajzi térkép és egy hosszmetszet térkép készült. A hosszmetszet térkép 37–217° csapásirányú síkra vetített, függőleges vetületet ábrázol.

1970 augusztusában a patakot fluoreszceinnel festették meg a barlangban eltűnő víz előbukkanási helyének a megállapítása miatt. A Szepesi-barlang patakjában, a Szinva-forrásokban, az Eszperantó-forrásban és a Margit-forrásban figyelték a felszínre kerülő vizet, de azokban nem észlelték a nyomjelző anyagot. Az 1976-ban befejezett Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Bükk hegységben, Miskolcon lévő Spájzi I.sz. viznyelőbarlang másik neve Spaizi viznyelőbarlang. Létrás-tetőn helyezkedik el a 115 m hosszú és 80 m mély időszakos víznyelőbarlang. A kézirat barlangra vonatkozó része 1 publikáció alapján lett írva.

Az 1977-ben napvilágot látott Bükk útikalauz című kiadvány szerint 115 m hosszú és 80 m mély. Az 1977-ben kiadott Hidrogeológiai kirándulások a Bükkben című könyvben rövid leírás található a Speizi-nyelőkről és a kiadványban említve van a kiácsolt nyelőszájú Speizi-barlang. Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) a Bükk hegységben lévő és 96 m mély Speizi-barlang az ország 20. legmélyebb barlangja. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent és az 1978. májusi MKBT Meghívóban publikált listánál frissebb összeállítás alapján Magyarország 22. legmélyebb barlangja a Bükk hegységben elhelyezkedő és 1977-ben 96 m mély, 1976-ban ismeretlen mély, 1975-ben ismeretlen mély Speizi-barlang.

Az 1978. márciusi MKBT Meghívóban a Marcel Loubens Barlangkutató Szakcsoport közölte a tulajdonában lévő térkép alapján a barlang méretét. A közlemény szerint 1968-ban 168 m hosszú és 96 m mély volt. Az 1979-ben napvilágot látott Barlangok a Bükkben című kiadványban szó van arról, hogy az állandó vízbefolyással rendelkező Speizi-barlangnak egy kerítés DNy-i sarkánál található mészkősziklák tövében van a bejárata. A 168 m hosszú és 96 m mély barlang végét vizes törmelékszifon zárja le. Rossz ácsolata is, de veszélyesebb a leereszkedés az aknarendszerében lévő mozgó, ingó kövek között. A kiadványban publikálva lett az 1968-ban rajzolt két térkép. A könyvhöz mellékelt, a Bükk hegység barlangokban leggazdagabb területét bemutató térképen látható a 133-as számmal jelölt barlang földrajzi elhelyezkedése.

Az 1970-es évek végén beomlott a faácsolattal megerősített bejárati aknája. 1982-ben a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesületnek volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. Az 1982. október 8-án Vincze Ferenc által kitöltött barlangkataszteri törzslapja alapján bejárati ácsolata elkorhadt, bejárata beomlott, a bejárati akna valószínűleg teljesen be fog omlani, a barlang életveszélyes és nem járható, valamint az utolsó teremben egy 30 méter hosszú hágcsó volt. A törzslapon az is rajta van, hogy az egyik neve Éléskamrai-barlang, a mért, vízszintes kiterjedése 98 méter, a mért mélysége 105 méter és a becsült hossza 300 méter. Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyv szerint az 1960-as évek egyik jelentős hazai barlangfeltárása volt a barlangba való bejutás 1964-ben. A kiadvány országos barlanglistájában szerepel a barlang Spájzi 1. sz. víznyelőbarlang néven Spaizi-víznyelőbarlang névváltozattal és helye térképen van jelölve.

1987-ben kezdődött el a bejárati akna újraácsolása. Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 57. leghosszabb barlangja az 5372/47 barlangkataszteri számú, kb. 300 m hosszú Speizi-barlang és az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt hosszúsági listában a barlang nincs benne. Lénárt László 1987. júniusi szóbeli közlése, hogy 168 m van felmérve és a barlang nem járható. Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 27. legnagyobb függőleges kiterjedésű barlangja az 5372/47 barlangkataszteri számú, 96 m függőleges kiterjedésű Speizi-barlang és az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt mélységi listában a barlang 96 m mély.

1990-ben a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesületnek volt kutatási engedélye a barlang kutatásához és az egyesület ebben az évben tette újra járhatóvá a beomlott, bejárati aknáját és kezdte el kutatni az akkori végponti, jelenleg 1. számú szifont. Az egyesület a bejáratot egy ideiglenes faácsolattal biztosította. 1993-ban javítva lett a faácsolat. 1994-ben lett elérve az 1. számú szifon legmélyebb része a hordalék és a víz eltávolításával. A szifon másik oldalán található szűk és meredek járaton azonban nem sikerült átjutni. A barlang folytatásának a felfedezését a szifonba visszaszivárgó víz is akadályozta. 1995-ben a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat által rendezett Barlangnapon az egyik túracélpont volt. 1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található és Bükk hegységben lévő Spejzi-barlang az igazgatóság engedélyével látogatható. 1999-ben lett kiépítve a bejárati akna.

2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Bükk hegység területén lévő Speizi-barlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti. Fokozottan védett barlang a karsztvíz védelme, a helyenként nagy méretű járatok és sziklaformái miatt lett. 2001. június 23-án Kovács Zsolt, Hegedűs Norbert és Kosztolányi Katalin készítették el a barlang nyilvántartólapját. 2001 júliusában Szabó Zoltán szerkesztette meg alaprajzi térképét, hossz-szelvény térképét és vetített hossz-szelvény térképét. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság megbízásából készült térkép megrajzolásához a barlangot Bodony Szilárd, Gál Zita, Kaposi Judit, Madár Marianna és Szabó Zoltán mérték fel.

A 2003-ban megjelent Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvben található barlangismertetésben az olvasható, hogy 550 m tengerszint feletti magasságban nyílik, 465 m hosszú, 101 m függőleges kiterjedésű és vízszintes kiterjedése 105 m. A könyvben lévő Egri Csaba és Nyerges Attila által készített hosszúsági lista szerint a Bükk hegységben lévő és 5372-47 barlangkataszteri számú Speizi-barlang Magyarország 53. leghosszabb barlangja 2002-ben. A 2002-ben 465 m hosszú barlang 1987-ben 300 m hosszú volt. A könyvben található Egri Csaba és Nyerges Attila által készített mélységi lista szerint a Bükk hegységben lévő és 5372-47 barlangkataszteri számú Speizi-barlang Magyarország 28. legmélyebb barlangja 2002-ben. A 2002-ben 101 m mély barlang 1977-ben és 1987-ben is 96 m mély volt.

A 2005-ben napvilágot látott Magyar hegyisport és turista enciklopédia című kiadványban önálló szócikke van a barlangnak. A szócikk szerint a Speizi-barlang a Bükk hegységben található és fokozottan védett természeti érték. A Nagy-fennsík K-i részén, 550 m tengerszint feletti magasságban van a bejárata. A miskolci Zsombolykutató Munkabizottság 1955-ben kezdte meg kutatását, de csak 1967-ben lett feltárva. A 465 m hosszú és 101 m mély víznyelő triász mészkőben keletkezett. A lépcsőzetesen mélyülő és elágazó üregrendszer falait meanderek, korróziós és eróziós formák törik meg. Alsó szakaszán nagy felületeket fedő cseppkőlefolyás figyelhető meg. Vizét észlelték a Margit-, Eszperantó- és Szinva-forrásban, illetve a Szepesi-barlang patakjában. Járatai megközelítik a Szepesi–Láner-barlangrendszert. Engedéllyel és kötéltechnikai eszközök alkalmazásával látogatható. Egy szifon nehezíti végpontján a továbbjutást. Láner Olivér (Lánder Olivér) szócikkében meg van említve, hogy Láner Olivér részt vett a Speizi-barlang feltárásában. A Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület egyik legjelentősebb feltárása a Speizi-barlang (1967).

2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található és Bükk hegységben lévő Spejzi-barlang a felügyelőség engedélyével látogatható. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Bükk hegységben lévő Speizi-barlang fokozottan védett barlang. 2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és Bükk hegységben elhelyezkedő Spejzi-barlang az igazgatóság engedélyével tekinthető meg.

2007. július 26-án a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület tagjai átjutottak a régi végponti szifonon, azaz az 1. számú szifonon és átbontottak még két szifont, valamint kimásztak egy 60 m magas kürtőt. Akkor a barlang 250 m-rel hosszabbodott, végpontja 23 m-re közelítette meg a Szepesi–Láner-barlangrendszer nyugati végponti, 4. szifonját és Kiss János, valamint Ferenczy Gergely elkészítette az új barlangjáratok poligonfelmérését és egy vázlatos alaprajz térképet. A 2009-ben rendezett Barlangnapon az egyik túracélpont volt. 2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található és Bükk hegységben lévő Spejzi-barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. 2014-ben lett lezárva és átalakítva bejárata. A 2014-ben rendezett Barlangnapon az egyik túracélpont volt. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Bükk hegységben lévő Speizi-barlang fokozottan védett barlang. 2021. május 10-től az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete szerint a Speizi-barlang (Bükk hegység, Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság engedélyével látogatható. A 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet egyidejűleg hatályát veszti.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Czenthe Huba: A Bükk-hegység barlangjai. Kézirat (szakdolgozat) a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon. Eger, 1965. 67. old.
  • Dobos Tímea: A Szepesi–Láner-barlangrendszer és Speizi-barlang összefüggőségének vizsgálata. TDK kézirat, 2008. Miskolc.
  • Kraus Sándor: Barlangföldtan. Budapest, 1984.
  • Lénárt László: Szpeleológiai eredmények a Bükk hegységből. Borsodi Földrajzi Évkönyv, 1979. 3. sz. Miskolc. 73–90. old.
  • Lénárt László: A miskolci barlangkutatás és a bükki barlangok összefoglaló ismertetése. Borsodi Műszaki-Gazdasági Élet, 1982. 3. sz. Miskolc. 11–14. old.

További információk[szerkesztés]