Fecske-lyuk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Fecske-lyuk
Hossz350 m
Mélység8,7 m
Magasság18,5 m
Függőleges kiterjedés27,2 m
Tengerszint feletti magasság164 m
Ország Magyarország
Település Miskolc
Földrajzi táj Bükk-vidék
Típus karsztvízszint közeli kioldódású
Barlangkataszteri szám 5392-19

A Fecske-lyuk fokozottan védett barlang. A Bükki Nemzeti Park területén található.

Leírás[szerkesztés]

A miskolctapolcai Vár-hegy nyugati oldalán lévő, felhagyott kőfejtőben található. A kőbányászat során sok barlang tárult fel, amelyek közül sok elpusztult. A megmaradt barlangok közül a legjelentősebb a Fecske-lyuk. A bánya keleti falának alsó részén, a bányatalp felett, körülbelül kilenc méter magasan van a bejárata. Egy ösvény vezet a bejárathoz a bányaudvarból. A távolról is észrevehető bejárat háromszögletű, 2,8 méter széles és 2,2 méter magas. Középső triász, világosszürke és fehér mészkőben alakult ki. A tektonikus előkészítés látható a barlang alaprajzán és egyes törésvonalakat követő járatrészeinek morfológiájában. Bonyolult alaprajzú. A függőleges és a vízszintes járatai változatos rendszert képeznek. A vízszintes kiterjedése a hosszúságához viszonyítva és a többi hazai barlanggal összehasonlítva kicsi. Az alulról érkező meleg és langyos vizek oldották ki valószínűleg. A fejlődésének aktív szakasza régen befejeződött.

A járatok morfológiai jellemzői a kiszámíthatatlan lejtésviszonyok, a szeszélyesen változó szelvényméretek és az oldott, lekerekített formák, amelyek kör keresztmetszetű kürtők, gömbüstök, kupolák, íves sziklabordák és gömbfülkék alakjában jelentkeznek. Oldásos szinlővályúk és akár a fél méter szélességet is elérő, egymásba oldott üstök sorából álló áramlási csatornák is kialakultak a barlangban. A kürtők függőleges és ferde tengelyűek. Az ásványkiválások legjelentősebb elemei a nagyméretű, átlagosan 4–6, de valahol 10 centiméter hosszúságot is elérő fennőtt romboéderes kalcitkristályok, amelyek az elvégzett zárványvizsgálatok alapján 30–45 °C hőmérsékletű vízből váltak ki. Elképzelhető, hogy még a mélykarsztos zónában történt karsztosodási állapot bizonyítékai. Leginkább a Nagy-teremben fordulnak elő. Szegény cseppkőképződményekben, csak kis méretű függőcseppkövek, szalmacseppkövek és cseppkő bekérgeződések figyelhetők meg. Gyökérsztalagmitok is voltak a barlangban. Az aljzat képlékeny, vörösesbarna agyagból áll, amely a barlang sok részén, nagyon vizes dagonyát alkot. A denevérek egyik nyári szálláshelye és minimum öt denevérfaj telel benne. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélye szükséges a látogatásához. A lezárt barlang nagy része barlangjáró alapfelszereléssel bejárható, de a mélyponti részhez vezető akna leküzdéséhez kötéltechnika alkalmazása kell. A denevérek védelme miatt október 15. és március 31. között nem látogatható.

Nevét a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület tagjai adták neki 1982-ben. Azért lett Fecske-lyuk, mert felmérésekor a résnyire laposodott végpontján berepült egy madár. Előfordul Fecske-barlang (Hevesi 2002), 27. sz. barlang (Lénárt 1982), Tapolcai 8. sz. barlang (Takácsné 2003) és Tapolcai alsó kőbánya 27. sz. barlangja (Takácsné 2003) néven is irodalmában.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A bányaművelés következtében nyílt meg. 1982-ben került nyilvántartásba a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület tagjainak az egyik, barlangfelkutató terepbejárása során. A dokumentálásakor elkészítették a helyszínrajzát, a leírását és az alaprajzi, a keresztmetszeti, a hosszmetszeti és a bejárat keresztmetszeti barlangtérkép-vázlatát. A barlangtérkép-vázlatokat Lénárt László, Bereczki L. és Szabó T. készítették. A bánya falaiban nyíló sok üreg vizsgálatakor a barlang a 27. sz. barlang nevet kapta először, a második neve volt a Fecske-lyuk. Az első felméréskor körülbelül öt méter hosszú volt és egyetlen teremből állt. 1985-ben Kolláth János egy madár eltűnési helyén, a huzatos rést kitágítva és az azt követő Lapos-terem agyagkitöltését átbontva egy többszintes járatrendszerbe került. A további feltárások a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület tagjaival közösen történtek. 1985-ben a hossza körülbelül 150 méter volt. Lénárt Lászlónak az 1985-ben nyomtatásban megjelent híre szerint körülbelül 200 méter hosszú barlangszakaszt találtak ekkor. 1988 óta fokozottan védett barlang a genetikai, a morfológiai és az ásványtani értékei miatt. 1989-ben a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület elkészítette a lezárási tervét.

1990-ben Majoros Zsuzsannának volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1991-ben Takácsné Bolner Katalin készítette el az alaprajzi barlangtérképét. Ebben az évben a Bekey Imre Gábor Barlangkutató Csoport denevérmegfigyelést és meghatározást végzett benne. Az 1990-es évek elejéig majdnem érintetlen szépségű barlang a város közelsége és a könnyű járhatóság miatt kedvelt túracélpont lett, ami nagy károkat okozott a járatrendszerben. Az ásványgyűjtők is felfedezték az értékeit. 1993-ban Dobrosi Dénes figyelt meg a barlangban denevéreket. 1995-ben Kovács Zsolt és Apró Zoltán mérte fel a járatait és ez alapján készítette el az alaprajzi barlangtérképét Kovács Zsolt ebben az évben. A hossza ekkor néhány kisebb, még fel nem mért oldalággal együtt elérte a 210 métert. 1998-ban lezárták a denevérek védelme miatt és hogy megakadályozzák az állapotának a romlását. 1998-ban Kraus Sándor készített két barlangtérképet, külön az alsó és külön a felső részéről, Takácsné Bolner Katalin 1991-es barlangtérképe alapján.

A 2003-ban megjelent „Magyarország fokozottan védett barlangjai” szerint a hossza 210 méter, a mélysége 9,3 méter, a magassága 17,6 méter és a függőleges kiterjedése 27 méter. 2005-ben Eszterhás István és a társai meg akarták vizsgálni a gyökérsztalagmitjait, de azok már megsemmisültek. A 2005-ben kiadott „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” szerint 1985-ben 210 méter hosszúságig tárták fel. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. A legújabb, alaprajzi és vetített-kiforgatott hosszmetszet barlangtérképeit Szabó R. Zoltán szerkesztette és rajzolta meg 2015-ben, amelyhez Kovács Richárd, Szabó R. Zoltán és Verespusztai Gábor mérte fel a barlangot. A hossza ekkor 349,63 méter, a függőleges kiterjedése 27,24 méter, a mélysége 8,7 méter, a magassága 18,54 méter és a kiterjedése 42 méter volt.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Szlabóczky Pál: Mi lesz a miskolc-tapolcai földkéregfejlődési emlékek sorsa? – Geológiai értékek veszendőben. Búvár, 1983. (38. évf.) 10. sz. 447–449. old. (Nem név szerint ír a kőbánya üregeiről.)

További információk[szerkesztés]