Kis-kőháti-zsomboly
| Kis-kőháti-zsomboly | |
| Hossz | 480 m |
| Mélység | 117 m |
| Magasság | 0 m |
| Függőleges kiterjedés | 117 m |
| Tengerszint feletti magasság | 915 m |
| Ország |  Magyarország |
| Település | Nagyvisnyó |
| Földrajzi táj | Bükk-vidék, Bükk-fennsík |
| Típus | inaktív víznyelőbarlang |
| Barlangkataszteri szám | 5343-3 |
| Elhelyezkedése | |
 Kis-kőháti-zsomboly
Pozíció Magyarország térképén
| |
| é. sz. 48° 04′ 05″, k. h. 20° 29′ 25″Koordináták: é. sz. 48° 04′ 05″, k. h. 20° 29′ 25″ | |
A Kis-kőháti-zsomboly 1982 óta fokozottan védett barlang. A Bükki Nemzeti Park területén található. A zsomboly 1939-től 1969-ig az ország legmélyebb barlangja volt. A tengerszint felett legmagasabban nyíló barlangja hazánknak és egyike a tengerszint felett legmagasabban nyíló, fokozottan védett barlangoknak Magyarországon. 1993-ig, a Körös-barlang fokozottan védetté nyilvánításáig a tengerszint felett legmagasabban nyíló, fokozottan védett barlang volt Magyarországon.
Leírás[szerkesztés]
A Nagymező déli szélén található Kis-Kőhát északkeleti oldalán, egy 30 méter hosszú és 15 méter széles mélyedésben nyílik a hatalmas, 3×6 méteres bejárata. A bejárata körül fából készült védőkorlátot épített a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága és egy rálátópont is létesült, ahonnan jól meg lehet figyelni a barlangbejáratot és egy információs tábla ismerteti a zsombolyt. Triász időszaki, Bükkfennsíki Mészkőben, karsztos erózió és korrózió hatására keletkezett. A kialakulását a tektonikus törések is segítették.
Három fő részből áll, a bejárati aknából, az 50 méter hosszú, 30 méter széles, néha 20 méter magas Óriás-teremből és az alsó aknából. A tágas, bejárati akna és egy cseppköves, a mélypontra vezető, 50 méteres akna között helyezkedik el az Óriás-terem. Az Óriás-terem alja ledőlt, összetört cseppkövekkel kevert, agyagos törmelékből áll, ezen nőttek a fejlődés alatt lévő állócseppkövek és cseppkőoszlopok, mint a Lilla-barlangban. A képződményei között megtalálhatók még a bordázott állócseppkövek, a cseppkőkérgek, a kis, cseppköves medencék, az egyszerű borsókövek és a korallborsókövek. A bejárásához kötéltechnikai eszközök alkalmazása és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélye kell. A téli álmot alvó denevérek miatt télen nem szabad bemenni.
Kordos László részletesen vizsgálta a gerinces faunáját és ez a Kőháti-szakasz nevű biorétegtani egység felállítását tette lehetővé. Vannak olyan nagyemlőscsontok is, amelyek a Riss–Würm-interglaciális idejéből valók. Sok száz patkósdenevér-maradvány is előkerült. Ezek a denevérek a holocénnek a mainál melegebb szakaszában élhettek. A jelenleg élő fajtársaiktól eltért a testfelépítésük, mert nagyobb szárnyaik, koponyájuk és felső fogaik voltak, viszont rövidebb volt a lábuk és nyújtottabb alsó állkapoccsal rendelkeztek. Több ezer denevérnek, leginkább a közönséges denevérnek a téli szálláshelye. A többi, hazai barlanghoz viszonyítva hideg, 4–6 °C az átlaghőmérséklete.
Előfordul irodalmában Dancza-féle nagy bükki bg. ?, Feneketlen-lyuk (Kordos 1984), Feneketlen lyuk (Bertalan 1943), Kiskőháti-barlang (Székely 1986), Kiskőháti-zsomboly (Schőnviszky 1937), Kiskőháti zsomboly (Örvös 1962), Kis-Kőháti-zsomboly (Lénárt 1979), Kis-kőháti-zsomboly (Dely 1970), Kőháti-zsomboly (Schőnviszky 1937) és Kőháti zsomboly (Kadić 1933) néven is.
Történet[szerkesztés]
1929-ben Schőnviszky László járta be az akkor 35 méter mélységű barlangot Kadić Ottokár kérésére. Az 1930-as években Dancza János fektetett sok időt kutatásába. Dancza János tárta fel társaival az Óriás-terem nevű csarnokot és javasolta, hogy idegenforgalom számára alakítsák át a barlangot. Javaslata azonban nem valósult meg. A könnyebb járhatóság miatt létrákat is felszereltek, amiket a tönkremenetelük után, 1953-ban Dancza János kiszerelt. Azóta nem sikerült jelentős feltáró eredményt elérni. A 110 métert meghaladó mélységben nehéz kutatni még ismeretlen járatok után. 1939-től 1969-ig, a Vecsembükki-zsomboly addig ismeretlen részeinek feltárásáig hazánk legmélyebb barlangja volt.
1970 végén Magyarország nyolcadik legmélyebb barlangja volt 110 méteres mélységével. 1974-ben a Foton Barlangkutató Csoport elkészítette fénykép-dokumentációját. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá az 5300-as (Bükk) barlangkataszteri területen lévő, nagyvisnyói barlang. Az 1977. december 31-i állapot szerint 110 méteres mélységével az ország 15. legmélyebb barlangja. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű barlangnak 5343/3. a barlangkataszteri száma. 1982 óta fokozottan védett barlang.
Az 1984-ben napvilágot látott Magyarország barlangjai című könyvben részletesen le van írva, látható egy fénykép az Óriás-teremről, a kiadvány országos barlanglistájában szerepel neve és két névváltozata, valamint egy térképen van helye feltüntetve. Az 1986. évi Karszt és Barlangban megjelent bibliográfiában, a regionális bibliográfia részben szerepel neve. Az összeállítás szerint egy, a Karszt és Barlangban publikált tanulmány foglalkozik a barlanggal.
1998-tól a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található barlang az igazgatóság engedélyével látogatható. 2000-ben a BEAC Barlangkutató Csoport készítette el legújabb barlangtérképét. A 2003-ban megjelent Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvben az olvasható, hogy 479 méter hosszú, 117 méter függőleges kiterjedésű és 50 méter vízszintes kiterjedésű. A 2005-ben kiadott Magyar hegyisport és turista enciklopédia című könyvben megjelent szócikk szerint 117 méter mély és 479 méter hosszú. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható.
Irodalom[szerkesztés]
- Baja Ferenc: A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete. Magyar Közlöny, 1998. május 6. (37. sz.) 2978. old.
- Bertalan Károly: Hazánk legmélyebb zsombolya... Turisták Lapja, 1943. (55. évf.) 194. old.
- Bertalan Károly – Kordos László – Országh György: Országos jelentőségű barlangok. MKBT Meghívó, 1976. július–szeptember. 15. old.
- Buczkó Emmi: Magyarország legmélyebb barlangjai. Karszt- és Barlangkutató, 1961. 2. félév. 93. old.
- Dancza János: A kiskőháti zsomboly és barlangja. Természetbarát, 1939. (27. évf.) 5. sz. 10–11. old.
- Dancza János: Fűtési gondok a jégkorszakban. In: Baráz Csaba szerk.: A Suba-lyuk barlang. Neandervölgyi ősember a Bükkben. Eger, 2008. 26., 27. old. ISBN 9789639817098
- Dely Károly szerk.: Bükk útikalauz. Budapest, Sport, 1970. 78., 290. old. (A Bükk karsztja és barlangjai című fejezetet, az 51–88. oldalakat Dénes György írta.)
- Dénes György: Magyarország legmélyebb barlangjai. Karszt és Barlang, 1968. 1–2. félév. 26. old.
- Dénes György: Magyarország leghosszabb és legmélyebb barlangjai 1970 végén. Karszt és Barlang, 1970. 2. félév. 103. old.
- Fazekas Sándor: A vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2013. július 11. (119. sz.) 64207. old.
- Ferenczy Gergely: Barlangvédelmi tevékenység. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Eger, 2002. 600. old.
- Fűköh Levente: Holocén barlangi üledékek puhatestűinek vizsgálata. Karszt és Barlang, 1979. 1–2. félév. 6., 7., 9. old.
- Gonda György: Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése. Magyar Közlöny, 1982. március 15. (14. sz.) 199. old.
- Hevesi Attila szerk.: Bükk útikalauz. Budapest, Sport, 1977. 81–82. old. (A Bükk-vidék barlangjai című fejezetet, a 49–88. oldalakat Dénes György írta.)
- Hevesi Attila: Fejlődéstörténet II. Felszínfejlődés. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 2002. 98. old.
- Hevesi Attila: Felszínalaktani jellemzés, karsztformakincs. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 2002. 111., 113. old.
- Jakucs László – Kessler Hubert: A barlangok világa. Sport Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1962. 198. old.
- Kadić Ottokár: Barlangkutató expedíció a Bükk-hegységben. Turistaság, 1929. november 17.
- Kordos László: A Csapás-tetői-barlang gerinces maradványai. A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei, 1973. (12. sz.) 53. old.
- Kordos László: A Kis-kőháti-zsomboly szubfosszilis denevér populációjának vizsgálata. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 1975. (13–14. köt.) 567–585. old.
- Kordos László: Magyarország leghosszabb és legmélyebb barlangjai 1975. december 31. és 1977. december 31. között. Karszt és Barlang, 1977. 1–2. félév. 49., 52. old.
- Kordos László: Barlangkataszteri hírek. Karszt és Barlang, 1980. 1. félév. 46. old.
- Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1984. 167–169., 276., 286. oldalak és egy fénykép a 176. és a 177. oldalak között
- Kovács Zsolt: Kis-kőháti-zsomboly. In: Székely Kinga szerk.: Magyarország fokozottan védett barlangjai. Mezőgazda Kiadó, 2003. 132–136. old. ISBN 963-9358-96-7
- Leél-Őssy Sándor: A Magas Bükk geomorfológiája. Földrajzi Értesítő, 1954. (5. évf.) 1–4. füz. 323–356. old.
- Leél-Őssy Sándor: A Kiskőháti zsomboly térképezése. Földrajzi Értesítő, 1955. (6. évf.) 1–4. füz. 256–257. old.
- Lénárt László: Barlangok a Bükkben. Miskolc, BAZ Megyei Idegenforgalmi Hivatal, 1979. 61–63. old. (Egy fényképpel.)
- Lénárt László: Számvetés a szervezett miskolci barlangkutatók 30 évi munkájáról. Karszt és Barlang, 1982. 1. félév. 28. old.
- Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Budapest, Kornétás Kiadó, 2005. 246. old. ISBN 963-9353-39-6
- Örvös János szerk.: Bükk útikalauz. Budapest, Sport Kiadó, 1962. 39. old.
- Rajczy Miklós: A BEAC Barlangkutató Csoport 1981. évi jelentése. Kézirat. 1981 körül. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Rajczy Miklós: A BEAC Barlangkutató Csoport 1981. évi jelentése. MKBT Beszámoló, 1981. 68. old.
- Regős József: Régészeti szempontból jelentős barlangok. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 2002. 326. old.
- Schőnviszky László: A Kőháti-zsomboly. Turisták Lapja, 1930. november. (42. évf. 11. sz.) 363–364. old.
- Székely Kinga: A Karszt és Barlangban 1961-től 1985-ig megjelent cikkek bibliográfiája. Karszt és Barlang, 1986. 1. félév. 82. old.
- Székely Kinga: Fokozottan védett barlangok. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Eger, 2002. 185. old.
- Tihanyi Péter: A VMTE Foton Barlangkutatók 1974. évi beszámolója. Kézirat. Budapest, 1974. október 12. 1. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Topál György: A barlangi denevérek magyarországi kutatásának áttekintése. Karszt és Barlang, 1989. 1–2. félév. 86. old.
- –: Magyarország legmélyebb barlangjai. Karszt és Barlang, 1962. 2. félév. 83. old.