Kis-kőháti-zsomboly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kis-kőháti-zsomboly
Hossz 480 m
Mélység 117 m
Magasság 0 m
Függőleges kiterjedés 117 m
Tengerszint feletti magasság 915 m
Ország Magyarország
Település Nagyvisnyó
Földrajzi táj Bükk-vidék, Bükk-fennsík
Típus inaktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 5343-3
Elhelyezkedése
Kis-kőháti-zsomboly (Magyarország)
Kis-kőháti-zsomboly
Kis-kőháti-zsomboly
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 04′ 05″, k. h. 20° 29′ 25″Koordináták: é. sz. 48° 04′ 05″, k. h. 20° 29′ 25″

A Kis-kőháti-zsomboly egy 1982 óta fokozattan védett barlang. A Bükki Nemzeti Park területén található. A zsomboly 1939-től 1969-ig az ország legmélyebb barlangja volt. A tengerszint felett legmagasabban nyíló aknarendszere hazánknak és egyike a tengerszint felett legmagasabban nyíló fokozottan védett barlangoknak Magyarországon. 1993-ig, a Körös-barlang fokozottan védetté nyilvánításáig a tengerszint felett legmagasabban nyíló fokozottan védett barlang volt Magyarországon.

Leírása[szerkesztés]

A Nagymező déli szélén található Kis-Kőhát északkeleti oldalán, egy 30 méter hosszú és 15 méter széles mélyedésben nyílik a hatalmas, 3×6 méteres bejárata. A bejárata körül fából készült védőkorlátot épített a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága és egy rálátópont is létesült, ahonnan jól meg lehet figyelni a barlangbejáratot és egy információs tábla ismerteti a zsombolyt. Triász időszaki, Bükkfennsíki Mészkőben, karsztos erózió és korrózió hatására keletkezett. A kialakulását a tektonikus törések is segítették.

Három fő részből áll, a bejárati aknából, az 50 méter hosszú, 30 méter széles, néha 20 méter magas Óriás-teremből és az alsó aknából. A tágas, bejárati akna és egy cseppköves, a mélypontra vezető, 50 méteres akna között helyezkedik el az Óriás-terem. Az Óriás-terem alja ledőlt, összetört cseppkövekkel kevert, agyagos törmelékből áll, ezen nőttek a fejlődés alatt lévő állócseppkövek és cseppkőoszlopok, mint a Lilla-barlangban. A képződményei között megtalálhatók még a bordázott állócseppkövek, a cseppkőkérgek, a kis, cseppköves medencék, az egyszerű borsókövek és a korallborsókövek. A bejárásához kötéltechnikai eszközök alkalmazása és engedély kell. A téli álmot alvó denevérek miatt télen nem szabad bemenni.

Kordos László részletesen vizsgálta a gerinces faunáját és ez a Kőháti-szakasz nevű biorétegtani egység felállítását tette lehetővé. Vannak olyan nagyemlőscsontok is, amelyek a Riss–Würm-interglaciális idejéből valók. Sok száz patkósdenevér-maradvány is előkerült. Ezek a denevérek a holocénnek a mainál melegebb szakaszában élhettek. A jelenleg élő fajtársaiktól eltért a testfelépítésük, mert nagyobb szárnyaik, koponyájuk és felső fogaik voltak, viszont rövidebb volt a lábuk és nyújtottabb alsó állkapoccsal rendelkeztek. Több ezer denevérnek, leginkább a közönséges denevérnek a téli szálláshelye. A többi, hazai barlanghoz viszonyítva hideg, 4–6 °C az átlaghőmérséklete.

Előfordul az irodalmában Dancza-féle nagy bükki bg. ?, Feneketlen-lyuk (Kordos 1984), Feneketlen lyuk (Bertalan 1943), Kiskőháti-barlang, Kiskőháti-zsomboly (Schőnviszky 1937), Kiskőháti zsomboly (Örvös 1962), Kis-Kőháti-zsomboly (Lénárt 1979), Kis-kőháti-zsomboly (Dely 1970), Kőháti-zsomboly (Schőnviszky 1937) és Kőháti zsomboly (Kadić 1933) néven is.

Története[szerkesztés]

1929-ben Schőnviszky László járta be az akkor 35 méter mélységű üreget Kadić Ottokár kérésére. Az 1930-as években Dancza János fektetett sok időt a kutatásába. Dancza János tárta fel a társaival az Óriás-terem nevű csarnokot és javasolta, hogy az idegenforgalom számára alakítsák át a barlangot. A javaslata azonban nem valósult meg. A könnyebb járhatóság miatt létrákat is felszereltek, amiket a tönkremenetelük után, 1953-ban Dancza János kiszerelt. Azóta nem sikerült jelentős, feltáró eredményt elérni. A 110 métert meghaladó mélységben nehéz kutatni a még ismeretlen járatok után. 1939-től 1969-ig, a Vecsembükki-zsomboly addig ismeretlen részeinek a feltárásáig hazánknak a legmélyebb barlangja volt.

1970 végén Magyarországnak a nyolcadik legmélyebb barlangja volt a 110 méteres mélységével. 1974-ben a Foton Barlangkutató Csoport elkészítette a fénykép-dokumentációját. Az 1977. december 31-i állapot szerint, 110 méteres mélységével az országnak a 15. legmélyebb barlangja volt. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a barlangkataszteri számát. 1982 óta fokozottan védett barlang. Az 1984-ben napvilágot látott, „Magyarország barlangjai” című könyvben részletesen le van írva, látható egy fénykép az Óriás-teremről, a kiadvány országos barlanglistájában szerepel a neve és két névváltozata, valamint egy térképen van a helye feltüntetve. 2000-ben a BEAC Barlangkutató Csoport készítette el a legújabb térképét. A 2003-ban megjelent, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyvben az olvasható, hogy 479 méter hosszú, 117 méter függőleges kiterjedésű és 50 méter vízszintes kiterjedésű. A 2005-ben kiadott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben megjelent szócikk szerint 117 méter mély és 479 méter hosszú.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]