Kis-kőháti-zsomboly

Kis-kőháti-zsomboly
Hossz	480 m
Mélység	117 m
Magasság	0 m
Függőleges kiterjedés	117 m
Tengerszint feletti magasság	915 m
Ország	Magyarország
Település	Nagyvisnyó
Földrajzi táj	Bükk-vidék, Bükk-fennsík
Típus	inaktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám	5343-3
Elhelyezkedése
Kis-kőháti-zsomboly Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 04′ 05″, k. h. 20° 29′ 25″48.0681, 20.490366666667

A Kis-kőháti-zsomboly 1982 óta Magyarország fokozottan védett barlangjai közül az egyik. A Bükki Nemzeti Park területén található. A zsomboly 1939-től 1969-ig az ország legmélyebb barlangja volt. A tengerszint felett legmagasabban nyíló barlangja hazánknak és egyike a tengerszint felett legmagasabban nyíló fokozottan védett barlangoknak Magyarországon. 1993-ig, a Körös-barlang fokozottan védetté nyilvánításáig a tengerszint felett legmagasabban nyíló fokozottan védett barlang volt Magyarországon.

Leírás

A Nagymező déli szélén található Kis-Kőhát ÉK-i oldalán, 30 m hosszú és 15 m széles mélyedésben nyílik a hatalmas, 3×6 m-es bejárata. Bejárata körül fából készült védőkorlátot épített a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága és rálátópont is létesült, ahonnan jól meg lehet figyelni a barlangbejáratot és információs tábla ismerteti a zsombolyt. Triász időszaki Bükkfennsíki Mészkőben karsztos erózió és korrózió hatására keletkezett. Kialakulását a tektonikus törések is segítették.

Három fő részből áll, a bejárati aknából, az 50 m hosszú, 30 m széles, néha 20 m magas Óriás-teremből és az alsó aknából. A tág bejárati akna és egy cseppköves, a mélypontra vezető 50 m-es akna között helyezkedik el az Óriás-terem. Az Óriás-terem alja ledőlt, összetört cseppkövekkel kevert, agyagos törmelékből áll, ezen nőttek a fejlődés alatt lévő állócseppkövek és cseppkőoszlopok, mint a Lilla-barlangban. A képződményei között megtalálhatók még bordázott állócseppkövek, cseppkőkérgek, kis, cseppköves medencék, egyszerű borsókövek és korallborsókövek. Bejárásához kötéltechnikai eszközök alkalmazása és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélye kell. A téli álmot alvó denevérek miatt télen nem szabad bemenni.

Kordos László részletesen vizsgálta a gerinces faunáját és ez a Kőháti-szakasz nevű biorétegtani egység felállítását tette lehetővé. Vannak olyan nagyemlőscsontok is, amelyek a Riss–Würm-interglaciális idejéből valók. Sok száz patkósdenevér-maradvány is előkerült. Ezek a denevérek a holocénnek a mainál melegebb szakaszában élhettek. A jelenleg élő fajtársaiktól eltért a testfelépítésük, mert nagyobb szárnyaik, koponyájuk és felső fogaik voltak, viszont rövidebb volt a lábuk és nyújtottabb alsó állkapoccsal rendelkeztek. Több ezer denevérnek, leginkább a közönséges denevérnek a téli szálláshelye. A többi hazai barlanghoz viszonyítva hideg, 4–6 °C az átlaghőmérséklete.

Előfordul irodalmában Feneketlen-lyuk (Bertalan, Schőnviszky 1976), Feneketlen lyuk (Bertalan 1943), Kiskőháti-barlang (Székely 1986), Kiskőháti-zsomboly (Schőnviszky 1937), Kiskőháti zsomboly (Örvös 1962), Kis-Kőháti-zsomboly (Bertalan 1976), Kis-kőháti-zsomboly (Dely 1970), Kőháti-zsomboly (Schőnviszky 1937) és Kőháti zsomboly (Dudich 1932) neveken is.

Kutatástörténet

1929-ben Schőnviszky László járta be az akkor 35 m mélységű barlangot Kadić Ottokár kérésére. Az 1932-ben kiadott Az Aggteleki cseppkőbarlang és környéke című könyvben, a Bükk hegység barlangjairól szóló részben szó van arról, hogy a Kis-kőhát csúcsának É-i lejtőjén helyezkedik el a Kőháti zsomboly. 43 m mélyen van a barlang legmélyebb pontja. Belső ürege változatos keletkezésű. Az ismertetés egy publikáció alapján lett írva. A könnyebb járhatóság miatt a barlangba létrákat szereltek, amiket a tönkremenetelük után, 1953-ban Dancza János kiszerelt. Azóta nem sikerült jelentős feltáró eredményt elérni. A 110 m-t meghaladó mélységben nehéz kutatni még ismeretlen járatok után. 1939-től 1969-ig, a Vecsembükki-zsomboly addig ismeretlen részeinek feltárásáig hazánk legmélyebb barlangja volt.

1970 végén Magyarország 8. legmélyebb barlangja volt a 110 m mély barlang. 1974-ben a Foton Barlangkutató Csoport elkészítette fénykép-dokumentációját. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá az 5300-as (Bükk) barlangkataszteri területen lévő, nagyvisnyói Kis-kőháti-zsomboly. Az 1976-ban kiadott, Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Bükk hegységben lévő barlang Kis-kőháti-zsomboly néven Feneketlen-lyuk névváltozattal. A barlangnévmutatóban fel van sorolva 22 irodalmi mű, amelyek foglalkoznak a barlanggal.

Az 1976-ban befejezett Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Bükk hegységben, Nagyvisnyón elhelyezkedő Kis-Kőháti-zsomboly további nevei Feneketlen lyuk és Kőháti zsomboly. A Kis-kőhát csúcsa közelében, az É-i lejtőn, 920 m tszf. magasságban van a nagyméretű, 16×12 m-es, függőleges bejárata. A barlang kb. 180 m hosszú és 110 m mély. Hatalmas, többszintes aknabarlang. Turisztikai hasznosítása van. Csontmaradványai jelentősek. Megfelelő felszereléssel járható az alján omladékos barlang. A kézirat barlangra vonatkozó része 2 irodalmi mű alapján lett írva.

Az 1976-ban összeállított országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Bükk hegységben, Nagyvisnyón található barlang Kis-kőháti-zsomboly néven. Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) a Bükk hegységben lévő és 110 m mély Kis-kőháti-zsomboly az ország 14. legmélyebb barlangja. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent összeállítás alapján Magyarország 15. legmélyebb barlangja a Bükk hegységben elhelyezkedő és 1977-ben 110 m mély, 1976-ban 110 m mély, 1975-ben 110 m mély Kis-kőháti-zsomboly. Ez az összeállítás naprakészebb az 1978. májusi MKBT Meghívóban publikált listánál.

Az 1979-ben kiadott Barlangok a Bükkben című könyvben szó van arról, hogy impozáns szakadéktöbörből nyílik a Kis-kőháti-zsomboly. Első aknájának alján rengeteg a törmelék, és igencsak keresni kell a szűk átjárót, amelyen át a hatalmas terem egyik oldalfülkéjébe lehet jutni. A terem ovális alakú és 30×50 m-es. Néhány hatalmas cseppkő van a teremben. Az oldalteremben néhány törmelékes aknába lehet lemászni, de ez veszélyes. A terem legnagyobb (3–4 m átmérőjű) cseppkövére erősített kötélen egészen függőleges, 52 m mély, szép cseppkőlefolyással díszített aknába lehet leereszkedni. Nem több 110 m-nél a bejárattól mért legnagyobb mélység. A kiadványban van egy fénykép, amelyen a barlangban található görbecseppkő figyelhető meg. A könyvhöz mellékelt, a Bükk hegység barlangokban leggazdagabb területét bemutató térképen látható a 145-ös számmal jelölt barlang földrajzi elhelyezkedése.

Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Kis-kőháti-zsomboly az 5300-as barlangkataszteri területen (Bükk hegység) helyezkedik el. A barlangnak 5343/3. a barlangkataszteri száma. Az MKBT Dokumentációs Bizottsága a helyszínen el fogja helyezni, a többi kiemelt jelentőségű barlanghoz hasonlóan, a barlang fémlapba ütött barlangkataszteri számát. A barlangkataszteri szám beütéséhez alapul szolgáló fémlap ugyanolyan lesz mint a többi kiemelt jelentőségű barlang fémlapja. 1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése (1. §. és 3. §., illetve 5. sz. melléklet) értelmében a Bükk hegységben lévő Kis-kőháti-zsomboly fokozottan védett barlang. Az 1982. szeptember–októberi MKBT Műsorfüzetben meg van említve, hogy a Bükk hegységben található Kis-kőháti-zsomboly fokozottan védett barlang. A felsorolásban a barlangnevek az MKBT által jóváhagyott és használt helyesírás szerint, javított formában lettek közölve.

Az 1984-ben napvilágot látott Magyarország barlangjai című könyvben részletesen le van írva. Az országos barlanglistában szerepel a Bükk hegységben lévő barlang Kis-kőháti-zsomboly néven Kőháti-zsomboly és Feneketlen-lyuk névváltozatokkal. A listához kapcsolódóan látható az Aggteleki-karszt és a Bükk hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen a barlang földrajzi elhelyezkedése. A kiadványban publikálva lett egy fénykép, amelyen az Óriás-terem figyelhető meg. Az 1986. évi Karszt és Barlangban megjelent bibliográfia regionális bibliográfia részében szerepel a barlang Kiskőháti-barlang néven. Az összeállítás szerint a Karszt és Barlangban publikált írások közül 1 foglalkozik a barlanggal.

Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 53. leghosszabb barlangja az 5343/3 barlangkataszteri számú és 330 m hosszú Kis-kőháti-zsomboly. Az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt hosszúsági listában a barlang nincs benne. Az 1987. évi felméréskor (Juhász Márton, OKTH BTI) lett megállapítva, hogy a barlang 330 m hosszú. Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 19. legnagyobb függőleges kiterjedésű barlangja az 5343/3 barlangkataszteri számú és 113,5 m függőleges kiterjedésű Kis-kőháti-zsomboly. Az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt mélységi listában a barlang 110 m mély. Az 1987. évi felméréskor (Juhász Márton, OKTH BTI) lett megállapítva, hogy a barlang 113,5 m függőleges kiterjedésű.

Az 1989. évi Karszt és Barlangban meg van említve, hogy a Kis-kőháti-zsomboly Szenthe István és Dobrosi Dénes szóbeli közlései alapján nagyon jelentős telelőhelynek tűnik jelenleg. 1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén, a Bükk hegységben található Kis-kőháti-zsomboly az igazgatóság engedélyével látogatható. 2000-ben a BEAC Barlangkutató Csoport készítette el legújabb barlangtérképét. 2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Bükk hegység területén lévő Kis-kőháti-zsomboly fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti.

A 2003-ban megjelent Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvben található barlangismertetésben az olvasható, hogy 479 m hosszú, 117 m függőleges kiterjedésű és 50 m vízszintes kiterjedésű. A könyvben lévő, Egri Csaba és Nyerges Attila által készített hosszúsági lista szerint a Bükk hegységben lévő és 5343-3 barlangkataszteri számú Kis-kőháti-zsomboly Magyarország 52. leghosszabb barlangja 2002-ben. A 2002-ben 479 m hosszú barlang 1977-ben és 1987-ben 330 m hosszú volt. A könyvben található, Egri Csaba és Nyerges Attila által készített mélységi lista szerint a Bükk hegységben lévő és 5343-3 barlangkataszteri számú Kis-kőháti-zsomboly Magyarország 18. legmélyebb barlangja 2002-ben. A 2002-ben 117 m mély barlang 1977-ben 110 m és 1987-ben 114 m mély volt.

A 2005-ben kiadott Magyar hegyisport és turista enciklopédia című kiadványban önálló szócikke van a barlangnak. A szócikk szerint a Kis-Kőháti-zsomboly a Bükk hegységben található és fokozottan védett természeti érték. A Nagymező peremén emelkedő Kis-Kőhát oldalában, 915 m tszf. magasságban van a hatalmas, 3×6 m-es bejárata, amely egy 30×15 m-es terepmélyedésben helyezkedik el. A 117 m mély és 479 m hosszú barlang triász mészkőben keletkezett. Tág, bejárati aknája, illetve a mélypontra levezető 50 m-es cseppköves aknája között a hatalmas mérete miatt Óriás-teremnek nevezett rész fekszik. A terem alját vastag, összetört cseppkövekkel kevert agyagos törmelék képezi, ezen cseppkőoszlopok és állócseppkövek jöttek létre. A kitöltéséből előkerült őslénytani leletek új rétegtani egység, a kőháti szakasz felállítását tették lehetővé. Az egykori évi középhőmérséklet meghatározását segítették a denevércsontok. Aránylag hideg, 4–6 °C a barlang átlaghőmérséklete, amely lehetővé teszi, hogy kiváló téli szálláshely legyen a denevérek többezres kolóniájának. Engedély, technikai eszközök alkalmazása és mászótudás kell látogatásához. Télen nem járható a denevérek védelme miatt. Dancza János szócikkében meg van említve, hogy Dancza János saját szerkesztésű technikai eszközökkel, hallatlan energiával oldotta meg több barlang feltárását (Kis-kőháti-zsomboly, Kőháti-barlang és Nagy-Tölgyesoromi-víznyelőbarlang).

2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Bükk hegységben található Kis-kőháti-zsomboly a felügyelőség engedélyével látogatható. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Bükk hegységben lévő Kis-kőháti-zsomboly fokozottan védett barlang. 2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő Bükk hegységben elhelyezkedő Kis-kőháti-zsomboly az igazgatóság engedélyével tekinthető meg. 2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Kis-kőháti-zsomboly (Bükk hegység, Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Kis-kőháti-zsomboly (Bükk hegység) fokozottan védett barlang. 2021. május 10-től az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete szerint a Kis-kőháti-zsomboly (Bükk hegység, Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság engedélyével látogatható. A 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet egyidejűleg hatályát veszti.

Irodalom

• Baja Ferenc: A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete. Magyar Közlöny, 1998. május 6. (37. sz.) 2978. old.
• Bertalan Károly: Hazánk legmélyebb zsombolya... Turisták Lapja, 1943. (55. évf.) 194. old.
• Bertalan Károly – Schőnviszky László: Bibliographia spelaeologica hungarica. Register (Mutatók). 1931–1945. Karszt- és Barlangkutatás, 1973–1974. (Megjelent 1976-ban.) 8. köt. 191. old.
• Bertalan Károly: Magyarország barlangleltára. Kézirat, 1976. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.)
• Bertalan Károly – Kordos László – Országh György: Országos jelentőségű barlangok. MKBT Meghívó, 1976. július–szeptember. 15. old.
• Buczkó Emmi: Magyarország legmélyebb barlangjai. Karszt- és Barlangkutató, 1961. 2. félév. 93. old.
• Dancza János: A kiskőháti zsomboly és barlangja. Természetbarát, 1939. (27. évf.) 5. sz. 10–11. old.
• Dancza János: Fűtési gondok a jégkorszakban. In: Baráz Csaba szerk.: A Suba-lyuk barlang. Neandervölgyi ősember a Bükkben. Eger, 2008. 26., 27. old. ISBN 9789639817098
• Dely Károly szerk.: Bükk útikalauz. Budapest, Sport, 1970. 78., 290. old. (A Bükk karsztja és barlangjai című fejezetet, az 51–88. oldalakat Dénes György írta.)
• Dénes György: Magyarország legmélyebb barlangjai. Karszt és Barlang, 1968. 1–2. félév. 26. old.
• Dénes György: Magyarország leghosszabb és legmélyebb barlangjai 1970 végén. Karszt és Barlang, 1970. 2. félév. 103. old.
• Dudich Endre: Az Aggteleki cseppkőbarlang és környéke. (Függelék: Kisebb barlangjaink áttekintése.) Budapest, 1932. 172–173. old.
• Egri Csaba – Nyerges Attila: 50 méternél mélyebb barlangjaink. In: Székely Kinga szerk.: Magyarország fokozottan védett barlangjai. Mezőgazda Kiadó, 2003. 17. old. ISBN 963-9358-96-7
• Egri Csaba – Nyerges Attila: 200 méternél hosszabb barlangjaink. In: Székely Kinga szerk.: Magyarország fokozottan védett barlangjai. Mezőgazda Kiadó, 2003. 16. old. ISBN 963-9358-96-7
• Fazekas Sándor: A vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2013. július 11. (119. sz.) 64207. old.
• Fazekas Sándor: A földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete. Magyar Közlöny, 2015. október 26. (158. sz.) 20921. old.
• Ferenczy Gergely: Barlangvédelmi tevékenység. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Eger, 2002. 600. old.
• Fűköh Levente: Holocén barlangi üledékek puhatestűinek vizsgálata. Karszt és Barlang, 1979. 1–2. félév. 6., 7., 9. old.
• Gombos András: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2005. augusztus 31. (117. sz.) 6368. old.
• Gombos András: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről... Magyar Közlöny, 2005. augusztus 31. (117. sz.) 6374. old.
• Gonda György: Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése. Magyar Közlöny, 1982. március 15. (14. sz.) 199. old.
• Hevesi Attila szerk.: Bükk útikalauz. Budapest, Sport, 1977. 81–82. old. (A Bükk-vidék barlangjai című fejezetet, a 49–88. oldalakat Dénes György írta.)
• Hevesi Attila: Fejlődéstörténet II. Felszínfejlődés. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 2002. 98. old.
• Hevesi Attila: Felszínalaktani jellemzés, karsztformakincs. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 2002. 111., 113. old.
• Jakucs László – Kessler Hubert: A barlangok világa. Sport Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1962. 198. old.
• Kadić Ottokár: Barlangkutató expedíció a Bükk-hegységben. Turistaság, 1929. november 17.
• Kordos László: A Csapás-tetői-barlang gerinces maradványai. A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei, 1973. (12. sz.) 53. old.
• Kordos László: A Kis-kőháti-zsomboly szubfosszilis denevér populációjának vizsgálata. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 1975. (13–14. köt.) 567–585. old.
• Kordos László: Magyarország leghosszabb és legmélyebb barlangjai 1975. december 31. és 1977. december 31. között. Karszt és Barlang, 1977. 1–2. félév. 49., 52. old.
• Kordos László: Magyarország legmélyebb és leghosszabb barlangjai. MKBT Meghívó, 1978. május. 17. old.
• Kordos László: Barlangkataszteri hírek. Karszt és Barlang, 1980. 1. félév. 46. old.
• Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1984. 167–169., 276., 286. oldalak és egy fénykép a 176. és a 177. oldalak között
• Kovács Zsolt: Kis-kőháti-zsomboly. In: Székely Kinga szerk.: Magyarország fokozottan védett barlangjai. Mezőgazda Kiadó, 2003. 132–136. old. ISBN 963-9358-96-7
• Leél-Őssy Sándor: A Magas Bükk geomorfológiája. Földrajzi Értesítő, 1954. (5. évf.) 1–4. füz. 323–356. old.
• Leél-Őssy Sándor: A Kiskőháti zsomboly térképezése. Földrajzi Értesítő, 1955. (6. évf.) 1–4. füz. 256–257. old.
• Lénárt László: Barlangok a Bükkben. Miskolc, BAZ Megyei Idegenforgalmi Hivatal, 1979. 61–63. oldalak és a térképmelléklet (Egy fényképpel.)
• Lénárt László: Számvetés a szervezett miskolci barlangkutatók 30 évi munkájáról. Karszt és Barlang, 1982. 1. félév. 28. old.
• Nagy István: Az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről és hasznosításáról. Magyar Közlöny, 2021. április 9. (61. sz.) 2337. old.
• Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Budapest, Kornétás Kiadó, 2005. 101., 246. old. ISBN 963-9353-39-6
• Örvös János szerk.: Bükk útikalauz. Budapest, Sport Kiadó, 1962. 39. old.
• Persányi Miklós: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2007. január 22. (6. sz.) 212. old.
• Rajczy Miklós: A BEAC Barlangkutató Csoport 1981. évi jelentése. Kézirat. 1981 körül. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Rajczy Miklós: A BEAC Barlangkutató Csoport 1981. évi jelentése. MKBT Beszámoló, 1981. 68. old.
• Regős József: Régészeti szempontból jelentős barlangok. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 2002. 326. old.
• Ringer Árpád – Regős József: Ember, barlangok, környezet. Az őskőkor régészeti kultúrái a Bükkben. In: Baráz Csaba szerk.: A Suba-lyuk barlang. Neandervölgyi ősember a Bükkben. Eger, 2008. 81. old. ISBN 9789639817098
• Schőnviszky László: A Kőháti-zsomboly. Turisták Lapja, 1930. november. (42. évf. 11. sz.) 363–364. old.
• Székely Kinga: A Karszt és Barlangban 1961-től 1985-ig megjelent cikkek bibliográfiája. Karszt és Barlang, 1986. 1. félév. 82. old.
• Székely Kinga: Fokozottan védett barlangok. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Eger, 2002. 185. old.
• Takácsné Bolner Katalin: Magyarország leghosszabb és legmélyebb barlangjai az 1987. december 31-i állapot szerint. Karszt és Barlang, 1987. 1–2. félév. 53., 54. old.
• Tihanyi Péter: A VMTE Foton Barlangkutatók 1974. évi beszámolója. Kézirat. Budapest, 1974. október 12. 1. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Topál György: A barlangi denevérek magyarországi kutatásának áttekintése. Karszt és Barlang, 1989. 1–2. félév. 86. old.
• Turi-Kovács Béla: A környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendelete. Magyar Közlöny, 2001. május 9. (53. sz.) 3487. old.
• –: Magyarország legmélyebb barlangjai. Karszt és Barlang, 1962. 2. félév. 83. old.
• –: Országos jelentőségű barlangok. MKBT Meghívó, 1977. november. 22. old.
• –: Felhívjuk a tagság figyelmét, hogy 1982. július 1-jével új természetvédelmi jogszabályok léptek életbe. MKBT Műsorfüzet, 1982. szeptember–október. 17. old.

További információk

• Országos Barlangnyilvántartás