Kis-kőháti-zsomboly

Kis-kőháti-zsomboly
Hossz	480 m
Mélység	117 m
Magasság	0 m
Függőleges kiterjedés	117 m
Tengerszint feletti magasság	915 m
Ország	Magyarország
Település	Nagyvisnyó
Földrajzi táj	Bükk-vidék, Bükk-fennsík
Típus	inaktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám	5343-3
Elhelyezkedése
Kis-kőháti-zsomboly Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 04′ 05″, k. h. 20° 29′ 25″48.0681, 20.490366666667

A Kis-kőháti-zsomboly 1982 óta fokozottan védett barlang. A Bükki Nemzeti Park területén található. A zsomboly 1939-től 1969-ig az ország legmélyebb barlangja volt. A tengerszint felett legmagasabban nyíló barlangja hazánknak és egyike a tengerszint felett legmagasabban nyíló, fokozottan védett barlangoknak Magyarországon. 1993-ig, a Körös-barlang fokozottan védetté nyilvánításáig a tengerszint felett legmagasabban nyíló, fokozottan védett barlang volt Magyarországon.

Leírás

A Nagymező déli szélén található Kis-Kőhát északkeleti oldalán, egy 30 méter hosszú és 15 méter széles mélyedésben nyílik a hatalmas, 3×6 méteres bejárata. A bejárata körül fából készült védőkorlátot épített a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága és egy rálátópont is létesült, ahonnan jól meg lehet figyelni a barlangbejáratot és egy információs tábla ismerteti a zsombolyt. Triász időszaki, Bükkfennsíki Mészkőben, karsztos erózió és korrózió hatására keletkezett. A kialakulását a tektonikus törések is segítették.

Három fő részből áll, a bejárati aknából, az 50 méter hosszú, 30 méter széles, néha 20 méter magas Óriás-teremből és az alsó aknából. A tágas, bejárati akna és egy cseppköves, a mélypontra vezető, 50 méteres akna között helyezkedik el az Óriás-terem. Az Óriás-terem alja ledőlt, összetört cseppkövekkel kevert, agyagos törmelékből áll, ezen nőttek a fejlődés alatt lévő állócseppkövek és cseppkőoszlopok, mint a Lilla-barlangban. A képződményei között megtalálhatók még a bordázott állócseppkövek, a cseppkőkérgek, a kis, cseppköves medencék, az egyszerű borsókövek és a korallborsókövek. A bejárásához kötéltechnikai eszközök alkalmazása és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélye kell. A téli álmot alvó denevérek miatt télen nem szabad bemenni.

Kordos László részletesen vizsgálta a gerinces faunáját és ez a Kőháti-szakasz nevű biorétegtani egység felállítását tette lehetővé. Vannak olyan nagyemlőscsontok is, amelyek a Riss–Würm-interglaciális idejéből valók. Sok száz patkósdenevér-maradvány is előkerült. Ezek a denevérek a holocénnek a mainál melegebb szakaszában élhettek. A jelenleg élő fajtársaiktól eltért a testfelépítésük, mert nagyobb szárnyaik, koponyájuk és felső fogaik voltak, viszont rövidebb volt a lábuk és nyújtottabb alsó állkapoccsal rendelkeztek. Több ezer denevérnek, leginkább a közönséges denevérnek a téli szálláshelye. A többi, hazai barlanghoz viszonyítva hideg, 4–6 °C az átlaghőmérséklete.

Előfordul az irodalmában Dancza-féle nagy bükki bg. ?, Feneketlen-lyuk (Kordos 1984), Feneketlen lyuk (Bertalan 1943), Kiskőháti-barlang, Kiskőháti-zsomboly (Schőnviszky 1937), Kiskőháti zsomboly (Örvös 1962), Kis-Kőháti-zsomboly (Lénárt 1979), Kis-kőháti-zsomboly (Dely 1970), Kőháti-zsomboly (Schőnviszky 1937) és Kőháti zsomboly (Kadić 1933) néven is.

Történet

1929-ben Schőnviszky László járta be az akkor 35 méter mélységű barlangot Kadić Ottokár kérésére. Az 1930-as években Dancza János fektetett sok időt a kutatásába. Dancza János tárta fel a társaival az Óriás-terem nevű csarnokot és javasolta, hogy az idegenforgalom számára alakítsák át a barlangot. A javaslata azonban nem valósult meg. A könnyebb járhatóság miatt létrákat is felszereltek, amiket a tönkremenetelük után, 1953-ban Dancza János kiszerelt. Azóta nem sikerült jelentős, feltáró eredményt elérni. A 110 métert meghaladó mélységben nehéz kutatni a még ismeretlen járatok után. 1939-től 1969-ig, a Vecsembükki-zsomboly addig ismeretlen részeinek a feltárásáig hazánknak a legmélyebb barlangja volt.

1970 végén Magyarországnak a nyolcadik legmélyebb barlangja volt a 110 méteres mélységével. 1974-ben a Foton Barlangkutató Csoport elkészítette a fénykép-dokumentációját. Az 1977. december 31-i állapot szerint a 110 méteres mélységével az országnak a 15. legmélyebb barlangja volt. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a kiemelt jelentőségű barlangnak a barlangkataszteri számát. 1982 óta fokozottan védett barlang. Az 1984-ben napvilágot látott, „Magyarország barlangjai” című könyvben részletesen le van írva, látható egy fénykép az Óriás-teremről, a kiadványnak az országos barlanglistájában szerepel a neve és két névváltozata, valamint egy térképen van a helye feltüntetve. 2000-ben a BEAC Barlangkutató Csoport készítette el a legújabb barlangtérképét. A 2003-ban megjelent, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyvben az olvasható, hogy 479 méter hosszú, 117 méter függőleges kiterjedésű és 50 méter vízszintes kiterjedésű. A 2005-ben kiadott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben megjelent szócikk szerint 117 méter mély és 479 méter hosszú. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható.

Irodalom

• Baja Ferenc: A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete. Magyar Közlöny, 1998. május 6. (37. sz.) 2978. old.
• Bertalan Károly: Hazánk legmélyebb zsombolya... Turisták Lapja, 1943. (55. évf.) 194. old.
• Buczkó Emmi: Magyarország legmélyebb barlangjai. Karszt- és Barlangkutató, 1961. 2. félév. 93. old.
• Dancza János: A kiskőháti zsomboly és barlangja. Természetbarát, 1939. (27. évf.) 5. sz. 10–11. old.
• Dancza János: Fűtési gondok a jégkorszakban. In: Baráz Csaba szerk.: A Suba-lyuk barlang. Neandervölgyi ősember a Bükkben. Eger, 2008. 26, 27. old. ISBN 9789639817098
• Dely Károly szerk.: Bükk útikalauz. Budapest, Sport, 1970. 78, 290. old. (A Bükk karsztja és barlangjai című fejezetet, az 51–88. oldalakat Dénes György írta.)
• Dénes György: Magyarország legmélyebb barlangjai. Karszt és Barlang, 1968. 1–2. félév. 26. old.
• Dénes György: Magyarország leghosszabb és legmélyebb barlangjai 1970 végén. Karszt és Barlang, 1970. 2. félév. 103. old.
• Fazekas Sándor: A vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2013. július 11. (119. sz.) 64207. old.
• Ferenczy Gergely: Barlangvédelmi tevékenység. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Eger, 2002. 600. old.
• Gonda György: Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése. Magyar Közlöny, 1982. március 15. (14. sz.) 199. old.
• Hevesi Attila szerk.: Bükk útikalauz. Budapest, Sport, 1977. 81–82. old. (A Bükk-vidék barlangjai című fejezetet, a 49–88. oldalakat Dénes György írta.)
• Hevesi Attila: Fejlődéstörténet II. Felszínfejlődés. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 2002. 98. old.
• Hevesi Attila: Felszínalaktani jellemzés, karsztformakincs. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 2002. 111, 113. old.
• Jakucs László – Kessler Hubert: A barlangok világa. Sport Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1962. 198. old.
• Kadić Ottokár: Barlangkutató expedíció a Bükk-hegységben. Turistaság, 1929. november 17.
• Kordos László: A Csapás-tetői-barlang gerinces maradványai. A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei, 1973. (12. sz.) 53. old.
• Kordos László: A Kis-kőháti-zsomboly szubfosszilis denevér populációjának vizsgálata. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 1975. (13–14. köt.) 567–585. old.
• Kordos László: Magyarország leghosszabb és legmélyebb barlangjai 1975. december 31. és 1977. december 31. között. Karszt és Barlang, 1977. 1–2. félév. 49, 52. old.
• Kordos László: Barlangkataszteri hírek. Karszt és Barlang, 1980. 1. félév. 46. old.
• Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1984. 167–169, 276, 286. oldalak és egy fénykép a 176. és a 177. oldalak között
• Kovács Zsolt: Kis-kőháti-zsomboly. In: Székely Kinga szerk.: Magyarország fokozottan védett barlangjai. Mezőgazda Kiadó, 2003. 132–136. old. ISBN 963-9358-96-7
• Leél-Őssy Sándor: A Magas Bükk geomorfológiája. Földrajzi Értesítő, 1954. (5. évf.) 1–4. füz. 323–356. old.
• Leél-Őssy Sándor: A Kiskőháti zsomboly térképezése. Földrajzi Értesítő, 1955. (6. évf.) 1–4. füz. 256–257. old.
• Lénárt László: Barlangok a Bükkben. Miskolc, BAZ Megyei Idegenforgalmi Hivatal, 1979. 61–63. old. (Egy fényképpel.)
• Lénárt László: Számvetés a szervezett miskolci barlangkutatók 30 évi munkájáról. Karszt és Barlang, 1982. 1. félév. 28. old.
• Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Budapest, Kornétás Kiadó, 2005. 246. old. ISBN 963-9353-39-6
• Örvös János szerk.: Bükk útikalauz. Budapest, Sport Kiadó, 1962. 39. old.
• Rajczy Miklós: A BEAC Barlangkutató Csoport 1981. évi jelentése. Kézirat. 1981 körül. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Rajczy Miklós: A BEAC Barlangkutató Csoport 1981. évi jelentése. MKBT Beszámoló, 1981. 68. old.
• Regős József: Régészeti szempontból jelentős barlangok. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 2002. 326. old.
• Schőnviszky László: A Kőháti-zsomboly. Turisták Lapja, 1930. november. (42. évf. 11. sz.) 363–364. old.
• Székely Kinga: Fokozottan védett barlangok. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Eger, 2002. 185. old.
• Tihanyi Péter: A VMTE Foton Barlangkutatók 1974. évi beszámolója. Kézirat. Budapest, 1974. október 12. 1. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Topál György: A barlangi denevérek magyarországi kutatásának áttekintése. Karszt és Barlang, 1989. 1–2. félév. 86. old.
• –: Magyarország legmélyebb barlangjai. Karszt és Barlang, 1962. 2. félév. 83. old.

További információk

• Országos Barlangnyilvántartás