Hillebrand Jenő-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hillebrand Jenő-barlang
Hossz 240 m
Mélység 16,2 m
Magasság 7,9 m
Függőleges kiterjedés 24,1 m
Tengerszint feletti magasság 431 m
Ország Magyarország
Település Parasznya
Földrajzi táj Bükk-vidék
Típus karsztvízszint alatt kioldott és freatikus
Barlangkataszteri szám 5363-5
Elhelyezkedése
Hillebrand Jenő-barlang (Magyarország)
Hillebrand Jenő-barlang
Hillebrand Jenő-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 07′ 38″, k. h. 20° 36′ 14″Koordináták: é. sz. 48° 07′ 38″, k. h. 20° 36′ 14″

A Hillebrand Jenő-barlang egy fokozottan védett barlang a Bükk-fennsíkon. Az itt talált karcok Magyarország egyetlen őskőkorszaki ősemberi „rajzai” és az ilyen karcok legkeletibb előfordulása Európában.

Leírása[szerkesztés]

Közvetlenül a Kő-lyuk közelében nyílik, attól mélyebben, a bükk-fennsíki Kis-fennsíkon, a Kőlyuk-galya délkeleti lejtőjén. Bejárata nehezen vehető észre. 431 méter tengerszint feletti magasságban nyíló, felső triász mészkőben kialakult 240 méter hosszú barlangrendszer. Karsztvízszint alatti oldás és freatikus oldás hatására alakult ki, majd később víznyelőbarlanggá vált. Falain a szingenetikus breccsásodás nyomai is láthatók. Szűk, 70 centiméter átmérőjű, északnak néző bejárata elágazó, gazdag formakincsű járatokba vezet. Formakincsére néhány példa: gömbüst, meander, szinlő. Az ásványkiválások közül megtalálhatók benne a függőcseppkő, sztalagmit, cseppkőlefolyás, cseppkőzászló, montmilch (ami helyenként visszaoldódott), borsókő és hieroglifa mintázat. Denevérek is előfordulnak benne és néha ragadozó kisemlősök is látogatják. A lezárt barlang csak a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának engedélyével látogatható. Bejárásához alapfelszerelés kell.

Régen gyakran összekeverték, illetve nem tettek pontos különbséget a régészeti leírásokban a Hillebrand Jenő-barlang és a Kő-lyuk között, a két barlang közelsége miatt a Hillebrand Jenő-barlangnak eleinte Kőlyuk 2. volt a neve. Hillebrand Jenő ősrégészről nevezték el, aki egyébként nem kutatta ezt a barlangot. Egyéb elnevezései: Cölöpös barlang, Hillebrand barlang (Korek 1958), Hillebrand Jenő barlang (Korek 1958), Kaszáskúti-barlang (Kordos 1984), Kaszás-kúti-barlang (Regős, Ringer 2003), Kő-lyuk II. (Hevesi 2002), Kőlyuk 2. (Regős, Ringer 2003), Kőlyuk 2. sz. barlang és Kőlyuk II. sz. barlang (Korek 1958).

A barlang leletei[szerkesztés]

A régészeti feltárást 1949-ben a Nemeskéri János, Párducz Mihály és Korek József által alkotott kutatóhármas kezdte. 1958-ban Korek az egyik kutatógödör mögött megtalálta a „Kaparásnyomos-termet”, ahol 1 m² falfelületen két irányból, négyesével húzott, párhuzamos vonalak láthatók, melyek a barlangi medve kaparását utánozzák. Vértes a kaparások dőlésszöge alapján, Ludok Seitl a medvék szokásai alapján állította, Kraus Sándor és Regős József pedig a bemetszések alakja és szelvénye alapján feltételezte, hogy azokat nem kaparhatta medve. Vértes László ezt a medvekultusz nyomának tekintette, s ezért a barlangot feltételesen az aurignaci kultúra lelőhelyei közé sorolta. Vizsgálatai nyomán Vértes megállapította, hogy az ősember éles kőpengével véste bele a jeleket a sziklába. Ugyaninnen barlangi medve koponyája és csontjai is előkerültek. A barlang fiatalabb kultúrája a neolitikumból való.

1949-ben Nemeskériék két zsugorított helyzetben eltemetett csontvázat tártak fel a bejárati teremben, majd 1975-ben Kordos László egy harmadikat is felfedezett. Kordos csontjait egy 30-40 éves korában elhunyt nő csontjainak azonosították. A Büdös-pestben talált női lelet és ez a csontváz antropológusok véleménye szerint közeli genetikai kapcsolatban álló egyedekhez tartozik. A közelében talált két tűzhelyréteg közül az alsónak a kora 5985 ±60 év. Az innen továbbvezető folyosó végén egy nagyobb üreg, a Cölöplyukas-terem található. A felszínt borító iszapréteg eltávolítása után derült ki, hogy összesen 177 különböző méretű cölöp helye azonosítható. A feltárt szintben talált kevés cserép a bükki kultúra képviselte. A teremben két tűzhelyet találtak, melyek közül a nagyobbik az Aggteleken talált áldozati tűzhelyhez hasonlított. Az emberi csontvázak és a cölöplyukak is a bükki kultúra emlékei.

A Fűköh Levente által végzett malakológiai vizsgálat kimutatta, hogy az alsó rétegben a bokros területet kedvelő puhatestűek, a felette levő, nedvesebb időszakot jelző rétegben pedig az erdőkedvelő csigák maradványai voltak túlsúlyban. A legfelső iszaprétegben megint a nyílt területet kedvelők vették át a vezető szerepet. Ez egyezett a pollenvizsgálatok eredményével. Valószínűleg az ember irtotta ki a fákat, hiszen az éghajlat változása nem indokolta az erdőterület csökkenését.

Kutatástörténete[szerkesztés]

Alföldi Géza geológushallgató fedezte fel 1947-ben. 1949-ben Balogh Tamás bejelentésére Nemeskéri János, Párducz Mihály és Korek József folytatott régészeti feltárást benne (a kutatásvezető Párducz volt). Ekkor 50–60 darab cseréptöredék, két tűzhelynyom, két cölöplyukban levő hegyesre faragott facölöp maradvány, hamu, faszén és cserépdarabkák kerültek elő. A leletek a Herman Ottó Múzeumba kerültek. 1951-től miniszteri határozat alapján régészeti védelem alatt áll. 1958-ban Korek József 177 cölöplyukat azonosított a vessző méretűektől a 16 centiméteres méretig. A barlang első, vázlatos térképe is ekkor lett megrajzolva. 1958-ban történt az is, hogy Vértes László, Csalog Zsuzsa és Jánossy Dénes a kaparásnyomokról negatívot készített. 1960-ban Vértes ásatott benne és ekkor újra lett térképezve. 1975-ben Kordos László végzett régészeti feltárást a barlangban és a munkáról a VM Foton Barlangkutató Csoport tagjai Tihanyi Péter vezetésével fényképeket és mozgófilmet készítettek. A régészeti ellenőrzést Hellebrandt Magdolna és Bácskay Erzsébet, az embertani leletek azonosítását dr. Szathmáry László végezték el. 1979-ben Fűköh Levente végezte el malakológiai feldolgozását. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a barlangkataszteri számát. 1982 óta fokozottan védett barlang. 1983-ban Kárpát József térképezte fel. 1984-ben, 1986-ban, 1987-ben, 1988-ban és 1992-ben a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület denevérmegfigyeléseket végzett itt. 1987-ben Kováts Nóra külön jelentésben számolt be denevérmegfigyeléseiről. 1991-ben Lénárt László szintén a denevéreket vizsgálta. 1992-ben a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága lezáratta bejáratát. Ugyanebben az évben Demeter Zita térképet készített a barlangban található beásások, földkupacok és cölöplyukak helyéről. Dobrosi Dénes 1993-ban jelentős denevértanyának írja le. Sásdi László 1993-ban a Bükk hegység paleokarsztjára vonatkozó megfigyeléseikor a Hillebrand Jenő-barlangot is kutatta. 1997-ben a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága stabilizáltatta a bejárati részt. 2004-es jelentésében Kraus Sándor számol be addigi megfigyeléseinek eredményeiről. 2006-os jelentésében szintén foglakozik vele. 2011-ben a Herman Ottó Múzeum újra, megbízhatóbban lezárta. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]