Hillebrand Jenő-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hillebrand Jenő-barlang
Hossz 240 m
Mélység 16,2 m
Magasság 7,9 m
Függőleges kiterjedés 24,1 m
Tengerszint feletti magasság 431 m
Ország Magyarország
Település Parasznya
Földrajzi táj Bükk-vidék
Típus karsztvízszint alatt kioldott és freatikus
Barlangkataszteri szám 5363-5
Elhelyezkedése
Hillebrand Jenő-barlang (Magyarország)
Hillebrand Jenő-barlang
Hillebrand Jenő-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 07′ 38″, k. h. 20° 36′ 14″Koordináták: é. sz. 48° 07′ 38″, k. h. 20° 36′ 14″

A Hillebrand Jenő-barlang egy fokozottan védett barlang. A Bükki Nemzeti Parkban található. Az itt talált karcok Magyarország egyetlen, őskőkorszaki, ősemberi karcai és az ilyen karcok legkeletibb előfordulása Európában.

Leírása[szerkesztés]

Közvetlenül a Kő-lyuk közelében, attól mélyebben, a bükk-fennsíki Kis-fennsíkon, a Kőlyuk-galya délkeleti lejtőjén van a nehezen észrevehető bejárata. 431 méter tengerszint feletti magasságban nyíló, felső triász mészkőben kialakult, 240 méter hosszú barlang. Karsztvízszint alatti oldás és freatikus oldás hatására jött létre, majd később víznyelőbarlanggá vált. A falain a szingenetikus breccsásodás nyomai is láthatók. A szűk, 70 centiméter átmérőjű, északnak néző bejárata elágazó, gazdag formakincsű járatokba vezet. A formakincsének néhány, jellemző eleme a gömbüst, a meander, a patakmeder, a mennyezeti csatorna, a mennyezeti sík és a szinlő. Az ásványkiválások közül megtalálhatók benne a függőcseppkő, az állócseppkő, a cseppkőlefolyás, a cseppkőzászló, a hegyitej, amely helyenként visszaoldódott, a borsókő és a hieroglifa mintázat. Denevérek is előfordulnak benne és néha ragadozó kisemlősök látogatják. A lezárt barlang csak a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának engedélyével látogatható. A bejárásához alapfelszerelés kell.

Régen gyakran összekeverték, illetve nem tettek különbséget a régészeti leírásokban a Hillebrand Jenő-barlang és a Kő-lyuk között, a két barlang közelsége miatt a Hillebrand Jenő-barlangnak eleinte Kőlyuk 2. volt a neve. Hillebrand Jenő ősrégészről nevezték el, aki nem kutatta ezt a barlangot. Egyéb elnevezései: Cölöpös barlang, Hillebrand barlang (Korek 1958), Hillebrand Jenő barlang (Korek 1958), Kaszáskúti-barlang (Kordos 1984), Kaszás-kúti-barlang (Regős, Ringer 2003), Kő-lyuk II. (Hevesi 2002), Kőlyuk 2. (Regős, Ringer 2003), Kőlyuk 2. sz. barlang és Kőlyuk II. sz. barlang (Korek 1958).

Leletei[szerkesztés]

A régészeti feltárást 1949-ben a Nemeskéri János, Párducz Mihály és Korek József által alkotott kutatóhármas kezdte. 1958-ban Korek József az egyik kutatógödör mögött megtalálta a Kaparásnyomos-terem nevű részt, ahol egy négyzetméter falfelületen két irányból, négyesével húzott, párhuzamos vonalak láthatók, melyek a barlangi medve kaparását utánozzák. Vértes László a kaparások dőlésszöge alapján, Ludok Seitl a medvék szokásai alapján állította, Kraus Sándor és Regős József pedig a bemetszések alakja és szelvénye alapján feltételezte, hogy azokat nem kaparhatta medve. Vértes László ezt a medvekultusz nyomának tekintette és ezért a barlangot feltételesen az aurignaci kultúra lelőhelyei közé sorolta. Vértes László megállapította, hogy az ősember éles kőpengével véste bele a jeleket a sziklába. Ugyaninnen barlangi medve koponyája és csontjai is előkerültek. A barlang fiatalabb kultúrája a neolitikumból való.

1949-ben Nemeskéri Jánosék két zsugorított helyzetben eltemetett csontvázat tártak fel a bejárati teremben, majd 1975-ben Kordos László egy harmadikat is felfedezett. A Kordos László által talált csontokat egy 30-40 éves korában elhunyt nő csontjainak azonosították. A Büdös-pestben talált női lelet és ez a csontváz antropológusok véleménye szerint közeli genetikai kapcsolatban álló egyedekhez tartozik. A közelében talált két tűzhelyréteg közül az alsónak a kora 5985 ±60 év. Az innen továbbvezető folyosó végén egy nagyobb üreg, a Cölöplyukas-terem található. A felszínt borító iszapréteg eltávolítása után derült ki, hogy összesen 177 különböző méretű cölöp helye azonosítható. A feltárt szintben talált kevés cserép a bükki kultúra képviselte. A teremben két tűzhelyet találtak, melyek közül a nagyobbik az Aggteleken talált áldozati tűzhelyhez hasonlított. Az emberi csontvázak és a cölöplyukak is a bükki kultúra emlékei.

A Fűköh Levente által végzett malakológiai vizsgálat kimutatta, hogy az alsó rétegben a bokros területet kedvelő puhatestűek, a felette levő, nedvesebb időszakot jelző rétegben pedig az erdőkedvelő csigák maradványai voltak túlsúlyban. A legfelső iszaprétegben megint a nyílt területet kedvelők vették át a vezető szerepet. Ez egyezett a pollenvizsgálatok eredményével. Valószínűleg az ember irtotta ki a fákat, hiszen az éghajlat változása nem indokolta az erdőterület csökkenését.

Kutatástörténete[szerkesztés]

Alföldi Géza geológushallgató fedezte fel 1947-ben. 1949-ben Balogh Tamás bejelentésére Nemeskéri János, Párducz Mihály és Korek József folytatott régészeti feltárást benne, a kutatásvezető Párducz Mihály volt. Ekkor 50–60 darab cseréptöredék, két tűzhelynyom, két cölöplyukban levő hegyesre faragott facölöp maradvány, hamu, faszén és cserépdarabkák kerültek elő. A leleteket a Herman Ottó Múzeumba vitték. 1951-től régészeti védelem alatt áll miniszteri határozat alapján. 1958-ban Korek József 177 cölöplyukat azonosított a vessző méretűektől a 16 centiméteres méretig. A barlang első, vázlatos térképe is ekkor lett megrajzolva. 1958-ban történt, hogy Vértes László, Csalog Zsuzsa és Jánossy Dénes a kaparásnyomokról negatívot készített.

1960-ban Vértes ásatott benne és ekkor újra lett térképezve. 1975-ben Kordos László végzett régészeti feltárást a barlangban és a munkáról a VM Foton Barlangkutató Csoport tagjai Tihanyi Péter vezetésével fényképeket és mozgófilmet készítettek. A régészeti ellenőrzést Hellebrandt Magdolna és Bácskay Erzsébet, az embertani leletek azonosítását Szathmáry László végezték. 1979-ben Fűköh Levente készítette el a malakológiai feldolgozását.

Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a barlangkataszteri számát. 1982 óta fokozottan védett barlang. 1983-ban Kárpát József térképezte fel. 1984-ben, 1986-ban, 1987-ben, 1988-ban és 1992-ben a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület denevérmegfigyeléseket végzett itt. 1987-ben Kováts Nóra külön jelentésben számolt be denevérmegfigyeléseiről.

1991-ben Lénárt László szintén a denevéreket vizsgálta. 1992-ben a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága lezáratta bejáratát. Ugyanebben az évben Demeter Zita térképet készített a barlangban található beásások, földkupacok és cölöplyukak helyéről. Dobrosi Dénes 1993-ban jelentős denevértanyának írta le. Sásdi László 1993-ban a Bükk hegység paleokarsztjára vonatkozó megfigyeléseikor a Hillebrand Jenő-barlangot is kutatta. 1997-ben a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága stabilizáltatta a bejárati részt.

A 2003-ban megjelent, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyv szerint 135 méter hosszú, 26,5 méter függőleges kiterjedésű és 62 méter vízszintes kiterjedésű. A 2004-es jelentésében Kraus Sándor számolt be az addigi megfigyeléseinek az eredményeiről. A 2005-ben kiadott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyv szerint 135 méter hosszú. A 2006-os jelentésében Kraus Sándor megint foglakozott vele. 2011-ben a Herman Ottó Múzeum újra, megbízhatóbban lezárta. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Demeter Zita: A Bükk Kis-fennsíkjának Kőlyuk barlangjai. Diák pályamunka a „Földtani Örökségünk” című pályázatra. Kézirat, Nyíregyháza, 25 old.
  • Fűköh Levente – Krolopp Endre: A Kőlyuk II. és az aggteleki Baradla holocén csiga-faunája. 42 oldal, kézirat.
  • Párducz Mihály: Archaeologiai Értesítő, 1949. (76. köt.) 111–112. old.
  • Vértes László: Die Rolle des Höhlenbären im ungarischen Paläolithikum. Kézirat a Quartär 1958. számára.

További információk[szerkesztés]