Borókás-tebri 2. sz. víznyelőbarlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Borókás-tebri 2. sz. víznyelőbarlang
Hossz503 m
Mélység95 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés95 m
Tengerszint feletti magasság627 m
Ország Magyarország
Település Miskolc
Földrajzi táj Bükk-fennsík
Típus időszakosan aktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 5372-7
Elhelyezkedése
Borókás-tebri 2. sz. víznyelőbarlang (Magyarország)
Borókás-tebri 2. sz. víznyelőbarlang
Borókás-tebri 2. sz. víznyelőbarlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 05′ 36″, k. h. 20° 34′ 48″Koordináták: é. sz. 48° 05′ 36″, k. h. 20° 34′ 48″

A Borókás-tebri 2. sz. víznyelőbarlang fokozottan védett barlang. A Bükki Nemzeti Park területén található. Itt található a három méter magas és fehér, Pagoda nevű cseppkő. A kőhídjai és a kipreparálódott kőpengéi az alpesi barlangokra jellemzők. A Borókási-töbrök két fokozottan védett barlangja közül az egyik, a másik a Borókás-tebri 4. sz. víznyelőbarlang. A Borókási-töbrök második leghosszabb és második legmélyebb barlangja, a Borókás-tebri 4. sz. víznyelőbarlang után.

Leírás[szerkesztés]

A Bükk-fennsík Nagy-fennsíkján, a lillafüredi Létrás-tetőtől délkeletre, körülbelül 1,2 kilométerre nyílik a barlang. A Kis-Kőristől északra található Borókási-töbrök, más néven Borókás-töbrök víznyelői közül a Borókás-tebri 2. sz. víznyelőbarlang víznyelője a legfejlettebb. A terméskőből épített bejáratához, amely egy fém ajtóval van lezárva, hosszú patakmeder vezet. A Borókás-tebri 4. sz. víznyelőbarlang bejáratától körülbelül 40 méterre nyílik. A bejáratát jelölik az újabb turistatérképek.

Jól rétegzett, világos színű, középső triász mészkőben keletkezett. Időszakosan aktív, termekkel tagolt, lépcsőzetes aknarendszer. A függőleges bejárati részét kútgyűrűk biztosítják. A végpontja egy meanderező járat szűkületénél van. A Jó király-ág 50 méter hosszú, hófehér cseppkövek alakultak ki benne, majdnem vízszintes, hidrológiailag inaktív és a Nagy-terem oldalából nyílik. A Nagy-terem 15×4 méteres, az alja omladékos és oldásformák, szépen fejlett barlangi karrok láthatók benne. A Nagy-terem alatti hasadékjárat kőhídjai és kipreparálódott kőpengéi az alpesi barlangok egyik jellegzetessége. Az Óriás-akna nevű rész 30 méter mély, lefelé tágul, mosott falú és csipkézett. Az akna vízvezető járatokkal és oldalról becsatlakozó aknákkal megnövelt méretű. A barlang leghíresebb cseppköve a fehér és három méter magas Pagoda. A különböző oldásformák miatt a szűk járatok csipkések. A barlangban eltűnő vizek a Szinva középső forrásában bukkannak elő. Csak a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével és kötéltechnikai eszközök alkalmazásával látogatható.

A Borókási-töbrök kilenc barlangja közül az egyik. A másik nyolc barlang a Borókás-tebri 1. sz. víznyelőbarlang, a Borókás-tebri 3. sz. víznyelőbarlang, a Borókás-tebri 4a sz. barlang, a Borókás-tebri 4. sz. víznyelőbarlang, a Borókás-tebri 5. sz. víznyelőbarlang, a Cseresznyés-barlang, a Kiskút-lápai-zsomboly és a Sziklafal-alatti-barlang.

A nevében lévő számozás a Borókási-töbrök barlangjainak a felfedezési sorrendjét tükrözi. Előfordul az irodalmában Borókás II. (Mészáros 1974), Borókás 2. barlang (Horváth 1976), Borókás II. időszakos víznyelőbarlang (Nyerges 2003), Borókás 2. sz. barlang (Kordos 1984), Borókás II. zsomboly (Mészáros 1974), Borókási 2 (Hevesi 1977), Borókás-teberi 2. sz. víznyelőbarlang (Neidenbach, Pusztay 2005) és Borókás-tebri-viznyelőbarlang (Dénes 1974) néven is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1957-ben a miskolci „Zsombolyosok” barlangkutatói bontották, az általuk Nyírfás-nyelőnek nevezett borókás-tebri 2. számú víznyelőt, de nem sikerült bejutniuk a barlangba. 1962-ben a Miskolci Bányász Barlangkutató Csoport tagjai bontottak a borókási víznyelőkben. 1974 tavaszán tárta fel a Herman Ottó Barlangkutató Csoport, akiket Mészáros Károly vezetett, a víznyelőjáratot bontással járhatóvá téve. A bontási helyet Kositzki József mutatta meg a csoporttagoknak. Hat nap alatt, négy méter vastag törmelék kihordása után érték el a szabad járatot. A jelenlegi mélypontig sikerült lejutniuk egy 15 méter mélységben kialakult, két méter hosszú törmelékakadály megszüntetésével. Ekkor a hosszúságát majdnem 500 méternek és a mélységét közel 100 méternek becsülték. Ebben az évben elkészült a barlang főágának a térképe, ami idáig nem került elő és hidrológiai vizsgálatok folytak a járatrendszerben. 1974 nyarán az Aqua-expedíciókor kutattak a barlangban. A későbbi években csak a barlang hosszát sikerült növelni pár kisebb oldalág felfedezésével.

Az 1975. december 31-i listán a 110 méteres mélységével az ország 13. legmélyebb barlangja. 1975 végén és 1976 elején a csoport vízhozam-méréseket végzett a barlangban. 1976-ban országos jelentőségű barlangnak nyilvánították és Lukács László is részt vett a kutatásában. Az 1977. május 30-án, az előző lista barlangneveinek felülvizsgálata után összeállított, országos jelentőségű barlangok listáján rajta van. 1977-ben mutatták ki vízfestéssel, hogy a barlangból elfolyó vizek a Szinva középső forrásában jelennek meg. Az 1977-es „Bükk útikalauz” szerint körülbelül 110 méter mélységben munka folyik benne. Az 1977. december 31-i állapot szerint körülbelül 110 méteres mélységével az ország 15. legmélyebb barlangja. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent, az előzőnél frissebb lista alapján az ország 17. legmélyebb barlangja a körülbelül 110 méteres mélységével. 1979-ben a bejárati szakasz ácsolata fel lett újítva. Az 1979-ben megjelent, „Barlangok a Bükkben” című kiadványban az szerepel, hogy majdnem 100 méter mélységig lehet bejárni.

Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a kiemelt jelentőségű barlangnak a barlangkataszteri számát. 1981-ben a csoport a végponti szűkületet véste, de az átjutás után újabb szűkületek tették lehetetlenné a továbbjutást. 1982 óta fokozottan védett barlang a geológiai, a morfológiai és a hidrológiai értékei miatt. 1982. május 2-án Kökény Károly és Németh Tibor készítette el a barlangkataszteri törzslapját, amely szerint 110 méter mély. Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyv szerint, az 1970-es évek jelentős hazai felfedezésének számít az 1974. évi, 100 méteres mélységig történt feltárása, a kiadvány részletesen ismerteti a barlangot és az országos barlanglistában szerepel a neve. 1986-ban lett lezárva a bejárata. 1986–1987 telén Kováts Nóra denevérmegfigyelést végzett benne. 1987-ben a Herman Ottó Barlangkutató Csoport a Bükki Nemzeti Park megbízásából a barlangbejáratnál támfalat épített a bepergések megakadályozására.

1990-ben a csoport a végpontján tágítási munkát végzett. 1997-ben a Karszt Barlangkutató Szakosztály elkezdte felmérni a barlangot és ekkor fedezte fel a Jó király-ágat, és az Ásító-száj nevű kürtő kimászásakor egy új részt. 1998-ban Márkus István rajzolta meg a Jó király-ág alaprajzi barlangtérképét, Berecz László, Zentai Rudolf, valamint Márkus István a 17-es akna feletti-ág, a Depo-feletti-ág és a Q-járatból a Nagy-termi-omladék felé vezető barlangrész hosszmetszet barlangtérképét és a barlangrész alaprajzi barlangtérképét a szakosztály tagjainak a felmérése alapján. Ebben az évben Márkus István és Vörös Péter az egész barlang hosszmetszeti barlangtérkép-vázlatát elkészítette. Ezt a barlangtérkép-vázlatot 1999-ben Berecz László és Zentai Rudolf kiegészítette és ebben az évben elkészült a barlang beszerelési vázlata.

2000-ben a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága a bejárati szakaszon járatbiztosítási munkát végzett. 1997 és 2001 között a szakosztály meghatározta az Egységes Országos Vetület koordinátarendszerében az egymáshoz közel fekvő borókás-tebri barlangok bejáratainak koordinátáit és kiépítette a barlangot a kötéltechnika használatához. 2000-ben Márkus István és Vörös Péter alaprajzi barlangtérképet rajzolt három keresztmetszettel, amelynek alapján a barlang hossza 503 és a mélysége körülbelül 95, mérve 91,6 méter. Ekkor a leghosszabb és a legmélyebb borókás-tebri barlang volt. 2001-ben Márkus István és Vörös Péter szerkesztette meg a kiterített, hossz-szelvény barlangtérképét. A 2003-ban megjelent, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyvben az olvasható, hogy 503 méter hosszú, 110 méter függőleges kiterjedésű és 35×27 méter vízszintes kiterjedésű. 2004. november 6-án mentőgyakorlatot tartottak benne. A 2005-ben kiadott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” szerint, 503 méter hosszú és 110 méter mély. 2012. május 25-én Nagy Gergely Domonkos egy beszerelési vázlatot készített róla. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. 2014-ben lett kialakítva az új bejárata.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Czenthe Huba: A Bükk-hegység barlangjai. Kézirat (szakdolgozat) a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon (Budapesten), Eger, 1965. 68. old.

További információk[szerkesztés]