Sziklakápolna (Miskolctapolca)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A szentély

A Jézus szíve sziklakápolna Miskolctapolcán, a Brassói utcán található.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Sziklakápolnát 1935-ben szentelték fel. Előtte egy évvel járt itt egy ferencesrendi szerzetes, páter Szabó Pius erdélyi származású esperes barátjánál, Pataky Rudolfnál, aki a miskolci képviselőtestületnek volt tagja. Az ő tulajdonában volt a Verebes-tanyán lévő, tufába vágott két barlang, amelyet birkaakolnak használtak. Az esperesnek megtetszett a hely, a kilátás, és azt javasolta, hogy a Tapolcán üdülők számára alakítsanak ki a barlangokból egy kis kápolnát. Pataky Rudolf fel is ajánlott a célra 650 négyszögölnyi területet. A terveket Menner László miskolci építész készítette, a meglévő üregeket megnagyobbították (eredeti alapterületük 6×8 méter volt, magasságuk nem érte el a 2 métert sem), alkalmassá tették a célra. A főbejáratot 9 méter magas ás 18 méter széles támfalba illesztették. „A barlang belsejét egymásba fonódó vájárok, tagozatok teszik művészivé, a kőzet megjelenését díszessé” – írta Iglói Gyula a belsőről. A csillagboltozatot Kun József szobrászművész, a szentképet Meilinger Dezső festőművész készítette (mindketten híres miskolci művészek voltak). Az eredeti tervek szerint az oltár mögött három temetkezési helyet is kialakítottak volna (Szabó Piusz, Pataky Rudolf és a Menner-család számára), de ez nem valósult meg. A templom szobrait Máriahegyi János budapesti szobrász készítette és ajándékozta a templomnak. A támfal tetején álló műkőkereszt szintén Kun József munkája, a harangok Szlezák László budapesti harangöntő műhelyéből kerültek ki. A díszes kaput Süveges Árpád lakatosmester készítette.

A templom boltozatos kialakítású főhajója 25 méter hosszú, jobb oldalon mellékoltár, bal oldalt pedig a kórus, az előcsarnokban pedig szobrok számára alakítottak ki helyet. A kápolna átadása után tovább folyt az építkezés (bányászat), a hajót teljesen körbevájták, 1940-re elkészült a kápolnát övező körfolyosó.

A kápolna a háborúban súlyosan megsérült, újjáépítése 1965-ben fejeződött be, majd 1995-ben ismét renoválták. Ekkor készült a kápolna bejáratát képező székelykapu, Szabó Pius emlékére.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]