Magas-tetői-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Magas-tetői-barlang
Hossz293 m
Mélység33 m
Magasság7,6 m
Függőleges kiterjedés40,6 m
Tengerszint feletti magasság430 m
Ország Magyarország
Település Szögliget
Földrajzi táj Aggteleki-karszt
Típus valószínűleg freatikus
Barlangkataszteri szám 5451-19
Elhelyezkedése
Magas-tetői-barlang (Magyarország)
Magas-tetői-barlang
Magas-tetői-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 33′ 04″, k. h. 20° 40′ 01″Koordináták: é. sz. 48° 33′ 04″, k. h. 20° 40′ 01″

A Magas-tetői-barlang fokozottan védett barlang. Az Aggteleki Nemzeti Park területén található. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a Világörökség része. Szögliget négy fokozottan védett barlangja közül az egyik.

Leírás[szerkesztés]

Az Alsó-hegy Vápenyica nevű hegyoldalában, egy 4–5 méter magas sziklafal tövében található a természetes bejárata. A bejáratától szép kilátás nyílik Szádvár romjaira. Középső triász wettersteini mészkőben keletkezett az elágazó barlang. A barlang formakincsét megfigyelve erős tektonikus hatás vehető észre. Valószínűleg freatikus körülmények között fejlődött, majd fokozatosan szárazzá válásakor jött létre a mai képe. A morfológiája alapján két részre különíthető el, egy felső, vízszintes jellegű, hasadékszerű részre, amelynek a magassága 10–15 méter is lehet és a szélessége 1–5 méter és egy alsó, függőleges jellegű részre, amelyre a tágas szelvények jellemzők.

A járataiban különböző cseppkőképződmények, heliktitek, visszaoldott cseppkövek, cseppkőbekérgezések, cseppkőlefolyások, függőcseppkövek, pálmatörzs alakú állócseppkövek és szenilis korallszerű borsókövek alakultak ki. A Guanós nevű termének egyik felső, ellaposodó oldalága feltételezhetően a felszínig tart. A járatai a bejárattól északra, a hegyoldal felé helyezkednek el. A barlang az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével látogatható és a mélyszinti része csak kötéltechnikai eszközökkel járható be.

Előfordul az irodalmában Julcsa-barlang (Kraus 2005), amely név valójában a Hosszú-tetői-barlang egyik neve, Macska-lyuk (Nyerges 2003), Macskalyuk barlangja (Nyerges 2003), Magas-tetöi-barlang (Vlk 2019), Magastetői-barlang (Balázs 1957), Magastetői barlang (Balázs 1957), Magas-tetői-zsomboly (Nyerges 2003) és Magos-tetői-barlang (Kraus 2005) néven is. A Magas-tetői-barlang név először 1972-ben jelent meg nyomtatásban (Bajomi 1972).

Kutatástörténet[szerkesztés]

Mivel egy ősi vadászösvény mellett van a bejárata, valószínűleg régóta ismerték. 1957-ben Balázs Dénes írta le és ez a barlangismertetés volt az első írott leírás a barlangról. A kéziratban Magastetői-barlang, illetve Magastetői barlang néven bemutatott barlangot az Élelmezésügyi Minisztérium és a Kinizsi Természetbarát Liga barlangkutató csoportjának a tagjai, 1957 augusztusában kutatták át. A barlangban egy ismert barlangkutató monogramját is megtalálták, amelyből megállapították, hogy nem ők voltak az első kutatói a barlangnak. A leírás szerint a 100 méter hosszú és 33 méter mély barlangban sok és nagy függőcseppkő, állócseppkő és borsókő volt, valamint a végpontján található, nagyméretű terem alját vastag guanóréteg fedte. A barlang bejárói Bártfay Pál, Béldi Ákosné, Beliczai István, Csekő Árpád, Frojimovics Péter, Szentes György és Szikra László voltak. A barlangot ekkor Csekő Árpád és Frojimovics Péter feltérképezte.

1969-ben készült egy részletes, alaprajzi barlangtérkép, egy hosszmetszet barlangtérkép és keresztszelvények, valamint a barlang helyszínrajzát és a környékének a tektonikai viszonyait is ábrázoló térkép, amelyeket Szentes György szerkesztett és Tálas Pál rajzolt. A barlangtérképekhez a barlangot a Budapesti Vörös Meteor Barlangkutató Csoport mérte fel.

1972-ben a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Biológiai Szakbizottságának a titkára szétválogatta a barlangban gyűjtött, zoológiai anyagot. Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában említve van a neve és egy térképen van feltüntetve a helye. 1993. október 30-án Sásdi László, Ádám Bence, Guthy Ágnes és Kovács Richárd mérte fel a barlangot és ez alapján 1993-ban Sásdi László szerkesztette és rajzolta meg a vetített, hossz-szelvény barlangtérképét, valamint az alaprajzi barlangtérképét keresztmetszetekkel. Ekkor a hossza 160,5 méter, a vízszintes kiterjedése 41,6 méter, a függőleges kiterjedése 39,69 méter, a magassága 5,62 méter és a mélysége 34,06 méter volt. 1995 óta a Világörökség része.

2001-ben fokozottan védett barlang lett az alsó-hegyi barlangok között nagy kiterjedésűnek számító barlang a különleges formakincse és az ásványai alapján, valamint a cseppkőképződményeinek és a borsókő képződményeinek a veszélyeztetettsége miatt. A 2003-ban megjelent, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyv szerint 168,5 méter hosszú, 39,5 méter függőleges kiterjedésű, 5,41 méter magas, 34,06 méter mély és 48 méter vízszintes kiterjedésű. A 2005-ben napvilágot látott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyv szerint majdnem 170 méter hosszú és 68 méter a szintkülönbsége. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. A 2014-ben írt állapotfelvételi lapja alapján 250 méter hosszú, 50 méter vízszintes kiterjedésű és 40 méter függőleges kiterjedésű. 2015-ben készültek el a legújabb barlangtérképei. Egy bontott, alaprajzi barlangtérkép, egy vetített, hossz-szelvény barlangtérkép és keresztszelvények, amelyeket Szabó Zoltán rajzolt. Ezekhez a barlangtérképekhez a barlangot Kovács Richárd, Szabó Zoltán és Szabó R. Zoltán mérte fel.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]