Csonkafülű denevér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Csonkafülű denevér
Barlangban nyugvó példányok
Barlangban nyugvó példányok
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon fokozottan védett
Eszmei érték: 100 000 Ft[1]
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Denevérek (Chiroptera)
Alrend: Kis denevérek (Microchiroptera)
Család: Simaorrú denevérek (Vespertilionidae)
Alcsalád: Myotinae
Nem: Myotis
(Kaup, 1829)
Alnem: Myotis
Faj: M. emarginatus
Tudományos név
Myotis emarginatus
(E. Geoffroy, 1806)
Elterjedés
Az elterjedési területe
Az elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Csonkafülű denevér témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Csonkafülű denevér témájú kategóriát.

A csonkafülű denevér vagy vörhenyes egérfülű-denevér (Myotis emarginatus) az emlősök (Mammalia) osztályának a denevérek (Chiroptera) rendjébe, ezen belül a kis denevérek (Microchiroptera) alrendjébe és a simaorrú denevérek (Vespertilionidae) családjába tartozó faj.

A kipusztulás közvetlen veszélyébe került, pedig már 1901-től törvényes védelmet kapott. 1974-ben, majd 1982-ben érvénybe lépett természetvédelmi jogszabályok alapján védett.[2]

Előfordulása[szerkesztés]

Az európai-turkesztáni faunatípusba tartozik. Főleg Európa déli tájain terjedt el, az Ibériai-félsziget nagy része kivételével mindenhol előfordul. Kelet felé Turkesztánig és Iránig, dél felé Izraelig terjed, valamint a Kaukázus egyes részein található meg, bizonyos területekről kipusztult. Magyarországon a Bükk, a Gerecse és a Mecsek hegységekben, a Tornai-karszton, valamint Budapest környékén fordul elő, főként az erdős területeken, de városok külső kertes részeire is behúzódik. Téli szállása, barlangokban, bányákban, de olykor pincékben is. Szórványosan előforduló, veszélyeztetett faj.[3]

Alfajai[szerkesztés]

  • Myotis emarginatus emarginatus
  • Myotis emarginatus desertorum
  • Myotis emarginatus turcomanicus

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 4,4 - 5 centiméter, farokhossza 3,9 - 4,4 centiméter, magassága 0,85 - 0,9 centiméter, alkarhossza 3,6 - 4,2 centiméter és testtömege 7,5 - 10 gramm. Hasonlít a bajuszos denevérre, de nagyobb és sötétebb színű. A horgasszőrű denevértől annak kevésbé erőteljes vörös színezete, valamint a farkvitorla szabad szegélyén lévő kampós szőrszálak alapján különíthető el. Füle külső szegélyén félmagasságban szögletes kimetszés található, amely nagyjából a fülfedő végződésénél kezdődik, és a fülhossz felére terjed ki. Innen ered a neve. Csak a farokcsúcs legvége ér túl a farokvitorlán. Lába viszonylag kicsi.

Életmódja[szerkesztés]

Kora estétől késő reggelig vadászik. Mezők és vizek fölött, alacsonyan vagy közepes magasságban repül. Mint a legtöbb más denevér is, előnyben részesíti a ritkás erdőket, parkokat, a bokrokkal és facsoportokkal tarkított, művelt területeket. Tápláléka rovarok. A csonkafülű denevér leginkább magánosan, néha kis csoportokban, barlangok mélyén telel át.

Szaporodása[szerkesztés]

Szaporodása hasonlít a többi denevéréhez. Nagyobb kölykezőkolóniái meleg barlangokból és tágas, régi csűrökből ismertek. A nőstények a szaporodás idején épületeken vagy barlangokban, más fajok társaságában érkeznek, de kisebb-nagyobb elkülönülő csoportokban gyülekeznek, majd júniusban kölykeznek.[2]

Védelme[szerkesztés]

Csak néhány olyan telep ismert Magyarországon, ahol szaporodik is, állományának nagyságát nem ismerjük. Bükk hegységi állománya az egyes barlangrészletek idegenforgalmi hasznosításával jelentős károkat szenvedett, így Miskolc-Tapolcán a barlangfürdő kiépítésével e fajnak is a legjelentősebb ismert hazai telepe pusztult el. Védelme érdekében a téli időszakban szüneteltetik a feltáró munkát azokban a barlangszakaszokban ahol a mikroklimatikus viszonyok miatt telelnek az állatok. Nyári költőhelyein a teljes zavartalanságát próbálják biztosítani.[2]

Képgaléria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 128. sz. (2012. szept. 28.) 20903–21019. o.
  2. a b c Vörös Könyv. Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. Budapest, Akadémia Kiadó, 1990. 53. oldal, kép: 3-as. ISBN 963-05-5819-X.
  3. Vörös Könyv. Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. Budapest, Akadémia Kiadó, 1990. 52-53. oldal, kép: 3-as. ISBN 963-05-5819-X.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]