Guanó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A guánószula majdnem teljes egészében guanóból készült fészke
Guanóbányászat Peru partjainál (1860 körül)

A guanó (a spanyol guano [ˈgwano] szóból, melynek végső forrása a kecsua wanu ’trágya’) műtrágyaként alkalmazott, magas foszfor- és nitrogéntartalmú madár- vagy denevérürülék, a foszfátos üledékek közé tartozik.[1] József Attila versében egy érdekes költői képben is szerepel: „A város peremén, ahol élek, beomló alkonyokon, mint pici denevérek, puha szárnyakon száll a korom, s lerakódik, mint a guanó, keményen, vastagon.”[2]

Hasznosítása[forrásszöveg szerkesztése]

Egy 19. század végi lexikon szerint: 7-10% nitrogént és 2-4% foszforsavat szokott tartalmazni. Trágyázási célokra nagyon alkalmas, termésfokozó hatása azonban nem áll arányban nitrogéntartalmával, mivel utóbbinak rendszerint fele oldhatatlan alakban mint khitin van meg. Nagyobb mennyiségben Szardiniából, Egyiptomból s Mexikóból hozzák be, de több hazai barlangban (Aggtelek, Esztergom, Orsova mellett) is előfordul.

Nagysolymosi Koncz Ármin élelmes székelyudvarhelyi gyógyszerész megpróbálta értékesíteni a denevérguanót. 1879-ben német nyelvű körleveleket küldött szét Bécsbe és mindenfelé. A megrendelések egymást érték. Tetemes mennyiséget szállított el postacsomagokban. A denevérguanó valóságos kiviteli árucikké vált propagandája nyomán, azonban az irigység, kapzsiság annyira erőt vett a székely atyafiakon, hogy a „drága szert” még postacsomagokban sem lehetett elküldeni, úgy megemelték a behozatal költségét. A patikus kénytelen volt a denevérguanó-üzlettel felhagyni, habár az mint szobanövény- és virágtrágya, értékesnek bizonyult a virágkertészetekben.

A csendes-óceáni Ballestas-szigetek felszínét milliónyi tengeri madár guanója borítja. A guanó begyűjtésében Peru világelső volt a 20. század első felében.

Napjainkban Brazília délkeleti részén azzal kísérleteznek, hogy bioenergiát állítsanak elő madarak ürülékéből, amivel a térség iparát kívánják fejleszteni. [3]. Németország Szász-Anhalt tartományában egy biogáz-berendezés olyan energiát állít elő, amely 70%-ban tyúkpiszokból készül.[4]

Veszélyei[forrásszöveg szerkesztése]

  • allergén hatás

A galambok elszaporodása miatt a városokban a guanó főleg ott, ahol nem éri csapadék, porrá válhat. A galambfekáliával, tollal szennyezett por allergénként szerepelhet.

  • biotranszport

A tengeri madarak, melyek az óceánból táplálkoznak, ám visszatérnek a szárazra, nemcsak táplálékot hoznak vissza, hanem szennyezőanyagokat is. Ezen vegyszerek felhalmozódnak szervezetükben, majd guanó formájában kiürülnek. Az úgynevezett biotranszport alábecsült folyamat volt eddig, amire ma már oda kell figyelni. A tengeri madarak nemcsak DDT-t, hanem higanyt is szállítanak a sarkvidékre.[5]

Felhasznált irodalom[forrásszöveg szerkesztése]