Öreg-kői 1. sz. zsomboly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Öreg-kői 1. sz. zsomboly
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz115 m
Mélység34 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés34 m
Tengerszint feletti magasság306 m
Ország Magyarország
Település Bajót
Földrajzi táj Gerecse
Típus inaktív, hidrotermális eredetű
Barlangkataszteri szám 4661-2
Elhelyezkedése
Öreg-kői 1. sz. zsomboly (Magyarország)
Öreg-kői 1. sz. zsomboly
Öreg-kői 1. sz. zsomboly
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 43′ 29″, k. h. 18° 34′ 30″Koordináták: é. sz. 47° 43′ 29″, k. h. 18° 34′ 30″

Az Öreg-kői 1. sz. zsomboly egy fokozottan védett barlang, amely a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Gerecsei Tájvédelmi Körzet területén található. A Gerecse hat fokozottan védett barlangja közül az egyik. Sokáig azt hitték, hogy ez a barlang a Gerecse legmélyebb barlangja.

Leírás[szerkesztés]

Az Öreg-kő sziklás és meredek, keleti oldalán, a Jankovich-barlangtól északra található. Egy sziklafal alján nyílik. Az Öreg-kő alatti pihenőhelyről közelíthető meg a legegyszerűbben. A pihenőhelyről induló lépcső északi ága vezet fel hozzá. A bejárata egy méter magas és keskeny, körülbelül 60 centiméter széles, valamint egy vasból készült, rácsos ajtóval le van zárva.

Felső triász, dachsteini mészkőben keletkezett, a törésvonala mentén feláramló, meleg karsztvíz oldásának a következtében. A bejárati aknája, a Nagy-akna egy meredeken lejtő terembe, a Nagy-terembe vezet. Jól fejlett gömbfülkék és gömbüstök figyelhetők meg a falain. A Nagy-akna alatt van a Barit-fülke. Ez a zsomboly többi üregénél korábban jött létre. A fülkében 4–5 centiméter élhosszúságot elérő fennőtt baritkristályok találhatók. Az 1950-es évek elején még 10–12 centiméteres élhosszúságúak is voltak. Nagy felületeket borítanak borsókövek és karfiol alakú aragonit, valamint kalcit képződmények. Néhány helyen mikrokristályos gipszkéreg települt a korábban kivált kiválásaira. Látható benne boxwork szerkezet is. A Nagy-terem görbe kristályai, gipszvirágai és a fülke 10–12 centiméteres élhosszúságú kristályai eltűntek. A hévizes ásványkiválásainak és a hévizes formáinak köszönhetően jól, a gerecsei barlangok közül a legjobban itt bizonyítható a termálvizes eredet.

A Nagy-terem nevű részének a magassága általában 2–5 méter, a szélessége 6–8 méter és 25 méter hosszú. A denevérek egyik fontos magyarországi élőhelye. Az 1900-as évek közepén valószínűleg több száz egyedből álló kolónia lakott a zsombolyban. Jelenleg évente 30–50 denevér használja téli szálláshelynek. Leginkább a kis patkósdenevérek és a közönséges denevérek töltik itt a téli, nyugalmi időszakukat. A Gerecsében már ritka kereknyergű patkósdenevér populációnak néhány példányát is megfigyelték többször is benne. A faj egyedeit a pisznicei szálláshelyeken kívül csak itt figyelték meg. A denevérek állandó téli szálláshelye és alkalmi nyári szálláshelye. A nyári és őszi hónapokban megnő levegőjének szén-dioxid tartalma. Ez az érték gyakran túllépi az 5%-ot. Látogatni a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével, elektromos lámpával és kötéltechnikai eszközök alkalmazásával lehet, de látogatási tilalom van érvényben október 1-től április 30-ig a benne élő denevérek nyugalmának a biztosítása miatt.

Előfordul az irodalmában I. sz. zsomboly (Boda 1965), Bajóti 1. zsomboly (Kordos 1984), Bajóti I. zsomboly (Székely 1994), Bajóti Öreg-kői-zsomboly I. (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Feneketlen-barlang (Benedek 1966), Feneketlen-lik (Székely 1994), Feneketlen lik (Kordos 1984), Öregkői I. sz. aknabarlang (Leél-Őssy 1954), Öregkői 1. sz. zsomboly (Maróthy 1988), Öregkői I. sz. zsomboly (Jakucs, Kessler 1962), Öregkői I. zsomboly (Vigh 1937), Öreg-kői 2. sz. zsomboly (Juhász 2003) és Öregkői Nagyzsomboly (Kordos 1984) néven is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Először Jordán Károly próbálta meg bejárni az 1900-as évek elején. A barlang feléig sikerült lejutnia, mert gyertyája útközben többször elaludt annak ellenére, hogy nem tapasztalt légmozgást. Emiatt a jelenség miatt gyorsan visszatért a felszínre. Az 1913-ban megjelent tanulmányában Bekey Imre Gábor arról számolt be, hogy kötéllel biztosított, 10 méternyi út után még egy akna van, amelyet egy 40 méteres kötélhágcsóval sem sikerült bejárni. Szerinte Jordán Károly vállalkozását a levegő minősége, a nagy szén-dioxid tartalom akadályozta meg. Bekey Imre Gábor egy gyertyát több mint 30 méter mélyre engedett le és visszahúzása után még égett a gyertya. Denevérek jelenlétéről is írt. Juhász Márton szerint az 1920-as évek elején Kessler Hubertnek sem sikerült elérni a végpontot és kudarcának oka a nagy mélység és a levegő magas szén-dioxid tartalma volt.

1927-ben sikerült lejutni az aljáig egy drótkötéllétra használatával a magyar-német barlangkutató találkozó néhány résztvevőjének. Ekkor Helmuth Cramer is járt benne és társszerzőkkel írt tanulmányában, amely 1931-ben jelent meg részletesen leírta a képződményeit és a genetikáját. A véleménye a barlang fejlődéstörténetéről a tudomány jelenlegi állása szerint nem jó. Helmuth Cramer a felszínről beszivárgó vizek hatására kialakult barlangnak tartotta, de a Gerecse barlangjai közül elsőként itt lettek észlelve hévízműködés okozta jelenségek. Bekey Imre Gábornak az 1931-ben megjelent írásában az olvasható, hogy a bajóti jegyző kérte a Barlangkutató Szakosztályt, hogy a szakosztály kutassa át a zsombolyt. Bekey Imre Gábor ezután Jordán Károllyal és Scholtz Pál Kornéllal ment az aknabarlanghoz. Az aljáig nem jutottak el, mert Jordán Károly azt mondta, hogy veszélyes a levegő a barlangban. A lebocsátott lámpájuk elaludt. A vonatkozó bekezdés szerint a lámpát valószínűleg a huzat oltotta el, mert utánuk két fiatalember kötél nélkül lejutott az aljáig, ahol sok guanót találtak.

Az 1936-ban megjelent, Barbie Lajos által írt publikációban az olvasható, hogy a 40 méter mély barlang alján, egy 30–35 év körüli férfi holttestére bukkantak a német barlangkutatók és arra következtettek, mivel nem voltak rajta külsérelmi nyomok, hogy az áldozat halálát az oxigénhiány okozta. Az 1936-ban kiadott, „Barlangok mélyén” című könyvben a barlang és Kessler Hubert barlangtúrája ismertetve van. Az 1942-ben napvilágot látott, „Barlangok mélyén” című könyv második kiadásában ugyanaz jelent meg a barlangról és a kutatásáról, mint az első kiadásban. 1938-ban az Elektromos turisták emléktáblaszerűen kifaragták mellette a sziklafalat és a faragásba ezt a szöveget vésték, hogy Bajóti Öregkő 1.sz. zsomboly Elektromos turisták 1938. 1951-ben Venkovits István járt benne, hogy kiderítse van-e a zsombolyban guanó. A talált guanó mennyiségét négy m³-re becsülte. Főleg geológiai és ásványtani szempontból kutatta és elkészítette a vázlatos, hossz-szelvény barlangtérképét, amelynek az alapján 35 méter a szintkülönbség a bejárata és a legmélyebb pontja között. Az 1954-ben megjelent tanulmányában Leél-Őssy Sándor nagyon pontosan leírta a zsombolyt és részletesen kifejtette a véleményét a kialakulásáról, valamint javasolta a zsomboly elnevezés helyett az aknabarlang elnevezés használatát. Említette, hogy Venkovits István barlangtérképe egy kicsit pontatlan.

Az 1962-ben kiadott, „A barlangok világa” című könyv szerint a Gerecse legmélyebb barlangja a 40 méteres mélységével. Az Élelmiszer Kereskedelmi Iskola Barlangkutató Csoportja az 1964. évi jelentésében arról számolt be, hogy többször próbáltak bontással új járatokat feltárni, de ezek a kísérletek nem jártak eredménnyel. Szerintük a zsomboly körülbelül 35 méteres függőleges mélységben, egy körülbelül 25–30 méter átmérőjű teremben végződik. 1965-ben a Kadić Ottokár Barlangkutató Csoport hat tagja egy fiatalkorút mentett ki a barlangból. A Barlangi Mentőszolgálat 1966. évről szóló beszámolója arról tudósít, hogy 1966. szeptember 14-én egy belezuhant vájártanulót mentettek ki innen. 1969-ben a Fényes Elek Barlangkutató Csoport tagjai ásványokat gyűjtöttek benne, összegyűjtötték az irodalmát és felmérték a barlangot.

Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyvnek a 49. oldalán valószínűleg ez a barlang van említve Öreg-kői 2. sz. zsomboly néven. Itt öt–hat centiméter élhosszúságú baritok szerepelnek a szövegben. A könyvnek az országos barlanglistájában olvasható a neve három névváltozatával és egy térképen van feltüntetve a helye. 1986-ban készült el a bejáratának a kiépítése és a lezárása, valamint nagy mennyiségű lőszert távolítottak el belőle. 1988 óta fokozottan védett barlang a genetikai és a morfológiai értékei, illetve a denevérlakottsága és az ásványkiválásai miatt.

1993-as kéziratában Dubljanszkij innen vett mintákon végzett folyadékzárvány vizsgálatokról írt. A 2003-ban napvilágot látott, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyv szerint 80 méter hosszú, 35 méter függőleges kiterjedésű és 25 méter vízszintes kiterjedésű. 2003-ban az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület tagjai készítettek egy alaprajzi barlangtérképet és egy hossz-szelvény barlangtérképet. A Kovács Richárd által szerkesztett barlangtérképek szerint a hossza 115 méter és a mélysége 34 méter. A 2005-ben kiadott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyv szerint 80 méter hosszú és 36 méter mély. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Cramer, Helmuth – Kolb, H[einrich] – Vigh [Gyula] J.: Weitere Beiträge zur Geologie ungarischer Karstgebiete. Beobachtungen im Gerecse-Gebirge. Mitteilungen über Höhlen- und Karstforschung, 1931. Berlin. 1–9, 33–40. old.
  • Dubljanszkij, J. V.: Hydrothermal karst of some karstified areas of Hungary. Kézirat. Novoszibirszk, 1993. 128. old.
  • Polgárdy Géza: Gerecse és Gete hegység kalauza. Bp. 1940.
  • Venkovits István: Jelentés az 1951. évi barlangi foszfátkutatásokról. 1952. Kézirat a Magyar Állami Földtani Intézetben.

További információk[szerkesztés]