Öreg-kői 1. sz. zsomboly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Öreg-kői 1. sz. zsomboly
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz115 m
Mélység34 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés34 m
Tengerszint feletti magasság306 m
Ország Magyarország
Település Bajót
Földrajzi táj Gerecse
Típus inaktív, hidrotermális eredetű
Barlangkataszteri szám 4661-2
Elhelyezkedése
Öreg-kői 1. sz. zsomboly (Magyarország)
Öreg-kői 1. sz. zsomboly
Öreg-kői 1. sz. zsomboly
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 43′ 29″, k. h. 18° 34′ 30″Koordináták: é. sz. 47° 43′ 29″, k. h. 18° 34′ 30″
A Wikimédia Commons tartalmaz Öreg-kői 1. sz. zsomboly témájú médiaállományokat.

Az Öreg-kői 1. sz. zsomboly fokozottan védett barlang, amely a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Gerecsei Tájvédelmi Körzet területén található. A Gerecse 6 fokozottan védett barlangja közül az egyik. Sokáig azt hitték, hogy ez a barlang a Gerecse legmélyebb barlangja.

Leírás[szerkesztés]

Az Öreg-kő sziklás és meredek K-i oldalán, a Jankovich-barlangtól É-ra található. Sziklafal alján nyílik. Az Öreg-kő alatti pihenőhelyről közelíthető meg a legegyszerűbben. A pihenőhelyről induló lépcső É-i ága vezet fel hozzá. Bejárata 1 méter magas és keskeny, kb. 60 cm széles, valamint egy vasból készült rácsos ajtóval le van zárva.

Felső triász dachsteini mészkőben keletkezett a törésvonala mentén feláramló meleg karsztvíz oldásának következtében. A bejárati aknája, a Nagy-akna egy meredeken lejtő terembe, a Nagy-terembe vezet. Jól fejlett gömbfülkék és gömbüstök figyelhetők meg falain. A Nagy-akna alatt van a Barit-fülke. Ez a zsomboly többi üregénél korábban jött létre. A fülkében 4–5 cm élhosszúságot elérő fennőtt baritkristályok találhatók. Az 1950-es évek elején még 10–12 cm-es élhosszúságúak is voltak. Nagy felületeket borítanak borsókövek és karfiol alakú aragonit, valamint kalcit képződmények. Néhány helyen mikrokristályos gipszkéreg települt a korábban kivált kiválásaira. Látható benne boxwork szerkezet is. A Nagy-terem görbe kristályai, gipszvirágai és a fülke 10–12 cm-es élhosszúságú kristályai eltűntek. Hévizes ásványkiválásainak és hévizes formáinak köszönhetően jól, a gerecsei barlangok közül a legjobban itt bizonyítható a termálvizes eredet.

A Nagy-terem nevű részének magassága általában 2–5 m, szélessége 6–8 m és 25 m hosszú. A denevérek egyik fontos magyarországi élőhelye. Az 1900-as évek közepén valószínűleg több 100 egyedből álló kolónia lakott a zsombolyban. Jelenleg évente 30–50 denevér használja téli szálláshelynek. Leginkább a kis patkósdenevérek és a közönséges denevérek töltik itt a téli nyugalmi időszakukat. A Gerecsében már ritka kereknyergű patkósdenevér populációnak néhány példányát is megfigyelték többször is benne. A faj egyedeit a pisznicei szálláshelyeken kívül csak itt figyelték meg. A denevérek állandó téli szálláshelye és alkalmi nyári szálláshelye. A nyári és őszi hónapokban megnő levegőjének szén-dioxid tartalma. Ez az érték gyakran túllépi az 5%-ot. Látogatni a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével, elektromos lámpával és kötéltechnikai eszközök alkalmazásával lehet, de látogatási tilalom van érvényben október 1-től április 30-ig a benne élő denevérek nyugalmának a biztosítása miatt.

1984-ben volt először Öreg-kői 1. sz. zsombolynak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul irodalmában I. sz. aknabarlang (Láng 1956), I. sz. zsomboly (Boda 1965), Bajóti 1. zsomboly (Kordos 1984), Bajóti I. zsomboly (Bertalan 1976), Bajóti Öreg-kői-zsomboly I. (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Feneketlen-barlang (Benedek 1966), Feneketlen-lik (Székely 1994), Feneketlen lik (Bertalan 1976), Öregkői I. sz. aknabarlang (Leél-Őssy 1954), Öreg-kői 1.sz. zsomboly (Juhász 1990), Öregkői 1. sz. zsomboly (Maróthy 1988), Öregkői I. sz. zsomboly (Jakucs, Kessler 1962), Öregkői I. zsomboly (Vigh 1937), Öregkői 1.zsomboly (Bertalan 1976), Öreg-kői 2. sz. zsomboly (Juhász 2003) és Öregkői Nagyzsomboly (Bertalan 1976) neveken is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Először Jordán Károly próbálta meg bejárni az 1900-as évek elején. A barlang feléig sikerült lejutnia, mert gyertyája útközben többször elaludt annak ellenére, hogy nem tapasztalt légmozgást. Emiatt a jelenség miatt gyorsan visszatért a felszínre. Az 1913-ban megjelent tanulmányában Bekey Imre Gábor arról számolt be, hogy kötéllel biztosított, 10 m-nyi út után még egy akna van, amelyet egy 40 m-es kötélhágcsóval sem sikerült bejárni. Szerinte Jordán Károly vállalkozását a levegő minősége, a nagy szén-dioxid tartalom akadályozta meg. Bekey Imre Gábor egy gyertyát több mint 30 m mélyre engedett le és visszahúzása után még égett a gyertya. Denevérek jelenlétéről is írt. Juhász Márton szerint az 1920-as évek elején Kessler Hubertnek sem sikerült elérni a végpontot és kudarcának oka a nagy mélység és a levegő magas szén-dioxid tartalma volt.

1927-ben sikerült lejutni az aljáig egy drótkötéllétra használatával a magyar-német barlangkutató találkozó néhány résztvevőjének. Ekkor Helmuth Cramer is járt benne és társszerzőkkel írt tanulmányában, amely 1931-ben jelent meg részletesen leírta képződményeit és genetikáját. Véleménye a barlang fejlődéstörténetéről a tudomány jelenlegi állása szerint nem jó. Helmuth Cramer a felszínről beszivárgó vizek hatására kialakult barlangnak tartotta, de a Gerecse barlangjai közül elsőként itt lettek észlelve hévízműködés okozta jelenségek. Bekey Imre Gábor 1931-ben megjelent írásában az olvasható, hogy a bajóti jegyző kérte a Barlangkutató Szakosztályt, hogy a szakosztály kutassa át a zsombolyt. Bekey Imre Gábor ezután Jordán Károllyal és Scholtz Pál Kornéllal ment az aknabarlanghoz. Az aljáig nem jutottak el, mert Jordán Károly azt mondta, hogy veszélyes a levegő a barlangban. A lebocsátott lámpájuk elaludt. A vonatkozó bekezdés szerint a lámpát valószínűleg a huzat oltotta el, mert utánuk két fiatalember kötél nélkül lejutott az aljáig, ahol sok guanót találtak.

Az 1936-ban megjelent Barbie Lajos által írt publikációban az olvasható, hogy a 40 m mély barlang alján egy 30–35 év körüli férfi holttestére bukkantak a német barlangkutatók és arra következtettek, mivel nem voltak rajta külsérelmi nyomok, hogy az áldozat halálát oxigénhiány okozta. Az 1936-ban kiadott Barlangok mélyén című könyvben a barlang és Kessler Hubert barlangtúrája ismertetve van. Az 1942-ben napvilágot látott Barlangok mélyén című könyv 2. kiadásában ugyanaz jelent meg a barlangról és kutatásáról, mint az 1. kiadásban. 1938-ban az Elektromos turisták emléktáblaszerűen kifaragták mellette a sziklafalat és a faragásba ezt a szöveget vésték, hogy Bajóti Öregkő 1.sz. zsomboly Elektromos turisták 1938.

Kilátás az Öreg-kőről É felé

1951-ben Venkovits István járt benne, hogy kiderítse van-e a zsombolyban guanó. A talált guanó mennyiségét 4 m³-re becsülte. Főleg geológiai és ásványtani szempontból kutatta és elkészítette vázlatos hossz-szelvény barlangtérképét, amelynek alapján 35 m a szintkülönbség bejárata és legmélyebb pontja között. Az 1954-ben megjelent tanulmányában Leél-Őssy Sándor nagyon pontosan leírta a zsombolyt és részletesen kifejtette véleményét kialakulásáról, valamint javasolta a zsomboly elnevezés helyett az aknabarlang elnevezés használatát. Említette, hogy Venkovits István barlangtérképe egy kicsit pontatlan.

Az 1956. évi Földrajzi Értesítőben publikálva lett, hogy a bajóti Öreg-kőben van viszonylag a legtöbb barlang a Központi-Gerecsében. Az Öreg-kőről kisebb-nagyobb aknabarlangok és forrásbarlangok egész sorát írták le a barlangkutatók. Legrészletesebben és legkorszerűbben Leél-Őssy Sándor tanulmányozta a barlangokat, aki szerint az Öreg-kő barlangjai és a két aknabarlang hévizes eredetű, amit a barit és több hidrotermális ásvány, valamint a sok gömbfülke bizonyít. A tanulmányban látható egy metszetrajz, amelyen az Öreg-kő és környéke látható. A rajzon jelölve van az I. sz. aknabarlang elhelyezkedése.

Az 1962-ben kiadott A barlangok világa című könyv szerint a Gerecse legmélyebb barlangja 40 m-es mélységével. Az Élelmiszer Kereskedelmi Iskola Barlangkutató Csoportja az 1964. évi jelentésében arról számolt be, hogy többször próbáltak bontással új járatokat feltárni, de ezek a kísérletek nem jártak eredménnyel. Szerintük a zsomboly kb. 35 m-es függőleges mélységben egy kb. 25–30 m átmérőjű teremben végződik. 1965-ben a Kadić Ottokár Barlangkutató Csoport 6 tagja egy fiatalkorút mentett ki a barlangból. A Barlangi Mentőszolgálat 1966. évről szóló beszámolója arról tudósít, hogy 1966. szeptember 14-én egy belezuhant vájártanulót mentettek ki innen. 1969-ben a Fényes Elek Barlangkutató Csoport tagjai ásványokat gyűjtöttek benne, összegyűjtötték irodalmát és felmérték a barlangot.

A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Gerecse hegységben lévő barlang Bajóti Öreg-kői-zsomboly I. (A nagyobbik zsomboly.) néven és a barlanggal foglalkozó 7 irodalmi mű megjelölésével. Az 1976-ban befejezett Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Gerecse hegységben, Bajóton lévő Öregkői 1.zsomboly további nevei Feneketlen lik, Öregkői Nagyzsomboly és Bajóti I. zsomboly. A Jankovich-barlangtól É-ra kb. 50 m-re, az Öreg-kő nyerge alatt, sziklafal lábától kb. 40 m-rel magasabban, kb. 300 m tszf. magasságban van a bejárata. A barlang kb. 25 m hosszú, 8 m széles és kb. 35 m mély. Ferde kürtővel induló, hévizes eredetű, nagy mélységű aknabarlang. Kötéllétrával járható. A kézirat barlangra vonatkozó része 7 irodalmi mű alapján lett írva.

Az 1984-ben megjelent Magyarország barlangjai című könyv 49. oldalán valószínűleg ez a barlang van említve Öreg-kői 2. sz. zsomboly néven. Itt 5–6 cm élhosszúságú baritok szerepelnek a szövegben. A könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Öreg-kői 1. sz. zsomboly néven Feneketlen lik, Öregkői Nagyzsomboly és Bajóti 1. zsomboly névváltozatokkal, valamint térképen van feltüntetve helye. 1986-ban készült el bejáratának kiépítése és lezárása, valamint nagy mennyiségű lőszert távolítottak el belőle.

A barlang bejárata

Az 1986. évi MKBT Műsorfüzetben megjelent közlemény szerint a Vértes László Barlangkutató Csoport 1986. augusztus 9. és 24. között tartott nyári táborának kiemelt feladata volt a térség veszélyeztetett barlangjainak állagmegóvása és hogy rendezze, lezárja ezeknek a barlangoknak bejáratait. Ekkor a csoporttagok lezárták a barlang bejáratát. A zsombolyban túravezetést a csoport előzetes egyeztetés alapján biztosít. 1988. október 1-től a környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter 7/1988. (X. 1.) KVM rendeletének értelmében a Gerecse hegységben lévő Öregkői 1. sz. zsomboly fokozottan védett barlang. Fokozottan védett barlang genetikai és morfológiai értékei, illetve denevérlakottsága és ásványkiválásai miatt lett.

Az 1990. évi MKBT Műsorfüzetben Juhász Márton által megjelentetett hír szerint az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság megbízása alapján a Gerecse Barlangkutató Egyesület látja el a gerecsei, lezárt Öreg-kői 1.sz. zsomboly gondozását. Túralehetőséget, igény, illetve szükség esetén túravezetést előzetes egyeztetés alapján biztosít az egyesület. Dubljanszkij 1993-as kéziratában innen vett mintákon végzett folyadékzárvány vizsgálatok vannak leírva. Az 1994. évi Limesben napvilágot látott Visszapillantás a tatabányai barlangkutatás elmúlt 25 évére című összefoglalás szerint 1986-ban, a Természetvédelmi Ifjúsági Építőtáborként megrendezett augusztusi kutatótáborozáskor készült el a zsomboly bejáratának kiépítése és lezárása, valamint ebben az évben nagymennyiségű lőszer lett eltávolítva a barlangból.

Az 1994. évi Limesben lévő Takácsné Bolner Katalin tanulmány szerint a rendelkezésre álló irodalmi adatok alapján a Gerecse hegység területén hévízműködéssel értelmezett jelenségeket barlangból elsőként Helmuth Cramer írt le 1931-ben, aki az Öreg-kői 1. sz. zsomboly kristályfülkéjét bélelő baritokat idős termális hatásra, a falakat borító gipszkérget pedig hidrotermális kőzetátalakulásra vezette vissza. A zsomboly keletkezését hagyományosan felszíni beszivárgó vizek oldó hatásának tulajdonította. Az Öreg-kő jelentős barlangjainak egy része vertikális jellegű üregrendszer, látványos oldott kupolákkal, gömbfülkékkel és vakkürtőkkel. Ilyen barlang az Öreg-kői 1. sz. zsomboly is.

Ásványkiválások szempontjából ez a barlang kiemelkedő. A híres, több cm élhosszúságot elérő bajóti baritokat tartalmazó, egy barit előtti, tömeges illetve egy barit utáni, oszlopos megjelenésű kalcitkiválással is bélelt üregrészen kívül a barlang alsóbb részén a falfelületek nagy részét karfiolszerű kiválás és gipszkéreg borítja. Nyomokban aragonit jelenléte is valószínűsíthető. A mélypont térségében kipreparálódott, bekérgezett kalciterek alkotnak boxwork-jellegű szövedéket. A kupolában végződő üregekből álló bokorszerű rendszerek közé sorolható például az Öreg-kői 1. sz. zsomboly. A továbbra is hidrotermális ásványoknak tartott barit és kristályos kalcit keletkezési hőmérsékletére információt nyújtó folyadékzárvány-vizsgálatok történtek a zsombolyból vett mintákon. Boxwork-szerkezet figyelhető meg a barlangban. Gipszkéreg figyelhető meg a zsombolyban lévő borsókövek felett a borsókövektől elválva.

Az 1994. évi Limesben közölt Székely Kinga dolgozatban az van írva, hogy a 4661/2 barlangkataszteri számú Öreg-kői 1.sz.zsomboly további nevei Bajóti I. zsomboly, Bajóti Öreg-kői-zsomboly I., Öregkői Nagyzsomboly és Feneketlen-lik. Bertalan Károly barlangleltárában a 62-es számú cédulán van rajta. A Barlangtani Intézetben kataszteri törzslap, térkép, fénykép, kutatási törzslap és irodalmi törzslap van a fokozottan védett barlangról. 1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található és Gerecse hegységben lévő Öreg-kői 1. sz. zsomboly az igazgatóság engedélyével látogatható.

A 2003-ban napvilágot látott Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyv szerint 80 m hosszú, 35 m függőleges kiterjedésű és 25 m vízszintes kiterjedésű. A 2003. évi Karsztfejlődésben az olvasható, hogy valószínűleg a víz a középső pliocénben nem a mésztufa alatti exhumált karsztrögből fakadt, hanem az Öreg-kő karsztrögéből a csúcsrégióban, É–D irányú törések mentén, és akkor még fedett helyzetben lévő barlangokból, például az Öregkői-zsombolyokból. 2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Gerecse hegység területén lévő Öreg-kői 1. sz. zsomboly fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti.

2003-ban az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület tagjai készítettek alaprajz térképet és hossz-szelvény térképet. A Kovács Richárd által szerkesztett térképek szerint hossza 115 m és mélysége 34 m. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található és Gerecse hegységben lévő Öreg-kői 1. sz. zsomboly a felügyelőség engedélyével látogatható. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Gerecse hegységben lévő Öreg-kői 1. sz. zsomboly fokozottan védett barlang.

A 2005-ben kiadott Magyar hegyisport és turista enciklopédia című könyv szerint 80 m hosszú és 36 m mély. 2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és Gerecse hegységben elhelyezkedő Öreg-kői 1. sz. zsomboly az igazgatóság engedélyével tekinthető meg. 2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található és Gerecse hegységben lévő Öreg-kői 1. sz. zsomboly az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Gerecse hegységben lévő Öreg-kői 1. sz. zsomboly fokozottan védett barlang.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Cramer, Helmuth – Kolb, H[einrich] – Vigh [Gyula] J.: Weitere Beiträge zur Geologie ungarischer Karstgebiete. Beobachtungen im Gerecse-Gebirge. Mitteilungen über Höhlen- und Karstforschung, 1931. Berlin. 1–9., 33–40. old.
  • Dubljanszkij, J. V.: Hydrothermal karst of some karstified areas of Hungary. Kézirat. Novoszibirszk, 1993. 128. old.
  • Polgárdy Géza: Gerecse és Gete hegység kalauza. Budapest, 1940.
  • Venkovits István: Jelentés az 1951. évi barlangi foszfátkutatásokról. Kézirat. Budapest, 1952. 3 old. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.)

További információk[szerkesztés]