Ugrás a tartalomhoz

Kiskő-oldali 2. sz. barlang

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kiskő-oldali 2. sz. barlang
A Kiskő-oldali 2. sz. barlang bejárata 2021-ben
A Kiskő-oldali 2. sz. barlang bejárata 2021-ben
Hossz17 m
Mélység4,9 m
Magasság2,8 m
Függőleges kiterjedés7,7 m
Tengerszint feletti magasság243 m
Ország Magyarország
TelepülésBajót
Földrajzi tájGerecse hegység
Típuskarsztvízszint alatt kioldott
Barlangkataszteri szám4661-15
Elhelyezkedése
Kiskő-oldali 2. sz. barlang (Magyarország)
Kiskő-oldali 2. sz. barlang
Kiskő-oldali 2. sz. barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 43′ 32″, k. h. 18° 34′ 06″47.725528°N 18.568392°EKoordináták: é. sz. 47° 43′ 32″, k. h. 18° 34′ 06″47.725528°N 18.568392°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Kiskő-oldali 2. sz. barlang témájú médiaállományokat.

A Kiskő-oldali 2. sz. barlang a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban lévő Gerecsei Tájvédelmi Körzetben, Bajót külterületén található egyik barlang. Előfordulnak benne denevérek.

Leírás

[szerkesztés]

A Gerecse hegységben, Bajót külterületén, az Öreg-kő K-i részterületét alkotó Kiskő-oldal D-i oldalában elhelyezkedő felhagyott kőfejtőben, erdőben van a barlang 1,6 m széles és 0,7 m magas bejárata. Bejárati kuszodája 2,5 m után egy 6,5 m hosszú és 3 m széles teremben ér véget. A terem felső részéből két rövid mellékjárat, alján szűk kis akna kezdődik, amely egy teljesen elszűkülő és kettéágazó járatban fejeződik be. A barlang felső triász, vastagpados dachsteini mészkőben lévő ÉK–DNy-i irányú törésvonal mentén keletkezett karsztvízszint alatti oldódás miatt. Megfigyelhető az üregrendszerben kalcitkéreg és borsókő, amelyek kis foltokban díszítik a falait.

Kimondottan száraz, de jellege és mérete miatt a külszíni meteorológiai hatások nagyon érvényesülnek az üregben. Szabadon megtekinthető. A Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület által végzett denevér-megfigyelések során egy kis patkósdenevér lett megfigyelve a barlangban. Az észlelési adatok és a néha megtalálható friss ürülék miatt az üreg feltételesen kis faj- és egyedszámú alkalmi téli denevér-szálláshelynek tekinthető.

1994-ben volt először Kiskő-oldali 2. sz. barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul a barlang az irodalmában Kiskő-oldali 2.sz. barlang (Székely 1994) néven is.

Kutatástörténet

[szerkesztés]

Az 1959-ben kiadott Gerecse útikalauzban meg van említve, hogy a Gerecse hegységben az ismertebb barlangokon kívül pl. sok kisebb barlang, hasadék, kőfülke és víznyelő van, pl. a bajóti Kiskő-oldalon. A Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoport az 1986. január 19-i barlangbejáráskor megállapította, hogy nincs a barlangban denevér. Az 1989. január 15-i és az 1989. augusztus 12-i barlangbejárásokkor a Gerecse Barlangkutató Egyesület megállapította, hogy nincs a barlangban denevér.

Az 1994. évi Limesben publikált, Székely Kinga által írt tanulmányban az lett közölve, hogy a 4661/15 barlangkataszteri számú Kiskő-oldali 2.sz. barlang Bertalan Károly barlangleltárában nincs benne. A Barlangtani Intézetben a barlangnak nincs kataszteri törzslapja, térképe, fényképe és irodalmi törzslapja, de kutatási törzslapja van. Az 1994. évi Limesben napvilágot látott, Juhász Márton által készített összeállítás szerint a Kiskő-oldali 2. sz. barlangban az 1986 és 1994 között végzett 9 téli és 8 nyári denevér-ellenőrzés közül csak 1 téli volt eredményes. Ekkor, 1988. január 24-én egy kis patkósdenevért figyeltek meg a barlangban. A denevér-megfigyelés és a rendszeresen látható ürüléknyomok alapján alkalmi téli szálláshelynek tekinthető a barlang.

Az 1998. január 24-i, az 1998. július 27-i, a 2001. február 10-i, a 2001. május 13-i, a 2002. február 17-i, a 2002. augusztus 15-i, a 2003. január 26-i és a 2003. június 28-i barlangbejárásokkor a Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület megállapította, hogy nincs a barlangban denevér.

2003-ban a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság megbízásából, az Országos Barlangnyilvántartás részére Kovács Jenő és Kovács Richárd (az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület tagjai) készítették el a barlang térképeit. Kovács Jenő mérte fel a barlangot, majd Kovács Jenő megrajzolta, Kovács Richárd megszerkesztette a felmérés felhasználásával a Kiskő-oldali 2. sz. barlang alaprajz térképét és keresztmetszet térképét. A térképlapon jelölve van az É-i irány. Az alaprajz térképen látható a keresztmetszet elhelyezkedése a barlangban. A felmérés szerint a 4661-15 barlangkataszteri számú Kiskő-oldali 2. sz. barlang 17 m hosszú, 4,9 m mély és 2,8 m magas.

A barlang 2003. július 6-án készült barlang-nyilvántartólapja szerint, amely helyszíni szemle, illetve BTI kataszteri felvétel alapján készült, a Kiskő-oldali 2. sz. barlang (Komárom-Esztergom megye, Bajót, Keleti-Gerecse) barlangkataszteri száma 4661-15. Koordináták: X: 645,140 7, Y: 264758, 8, Z: 243 m. A részletesen felmért barlang 17 m hosszú, 7,7 m függőleges kiterjedésű, 2,8 m magas, 4,9 m mély és 9,4 m vízszintes kiterjedésű. A barlang bejárata a Bajót szomszédságában lévő Öreg-kő Ny-i oldalában fekvő felhagyott kőfejtő ÉNy-i sarkában, 243 m tszf. magasságban helyezkedik el. Az 1,6 m széles, 0,7 m magas, szabálytalan alakú, bontott jellegű, vízszintes tengelyirányú barlangbejárat a kőfejtő falában 2 m magasságban nyílik. Könnyű sziklamászással lehet feljutni a barlangbejárathoz.

A Kiskő-oldali 2. sz. barlang bejárata 2003-ban

Triász dachsteini mészkőben jött létre a barlang karsztvízszint alatti oldódás miatt. (A barlang jelenleg inaktív hidrológiai szempontból.) Nem befolyásolta előkészítő tényező a barlang kialakulását. A kétszintes és egyszerű térformájú barlang lejtésviszonyai változóak. A barlang jellemző szelvénytípusa a szabálytalan. Kürtő, akna és gömbüst van benne. Ép kalcitkristály és kevés, de ép kondenz borsókő látható falain. Omladék, kőzettörmelék és sok agyag van az üregben. Megfigyelt állatok: puhatestű, pók, rovar, denevér, béka, madártollak, siklótetem és rókaürülék. Hulladék is előfordul a barlangban. Légáramlás és szén-dioxid tartalom érzékszervileg nem állapítható meg. Az irodalomban először 1994-ben lett említve a barlang. A könnyű sétával, majd könnyű sziklamászással megközelíthető barlang könnyen, barlangjáró alapfelszereléssel járható. Jogi státusz: a természetvédelemről szóló 1961. évi 18. sz. tvr. Illetékes természetvédelmi hatóság: Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság. A barlang kicsit van megváltoztatva, ásványkiválásai gyakorlatilag érintetlenek, aljzata pedig taposott, mélyített.

A bejárat mögött van egy kis terem, aminek aljzatát agyagos kőtörmelék, illetve avar és növénytörmelék fedi. A bejárat közelében lévő falak, melyek algásak, mohásak, kalcitkristállyal és némi kondenz borsókővel vannak díszítve. A bejárattól beljebb található falakon hajszálgyökerek figyelhetők meg. A száraz kis barlangban sok állat él (róka is), ezért bejárására csak megszállott kutatók vállalkozzanak. Ide hordja be zsákmányát a róka, emiatt büdös van az üregben. A teremből lefelé egy szűk kis (2 m-es) akna indul, ami egy szűk, kettéágazó alsó járatban ér véget. Az itt hagyott két vödör bizonyítja, hogy egykor bontómunka történt ezen a helyen. A róka miatt nem ajánlott a szabadon megtekinthető barlang látogatása. Az 1994. évi Limesben ismertetve van a barlang pár sorban. A barlangot nem kell megkülönböztetetten védeni, nem érdemes tovább kutatni. A barlang nyilvántartólapjához kapcsolódó dokumentumok: bejárati fotó papírképen és digitális formában. 1:100 méretarányú térkép alaprajz, keresztmetszet (nyomtatott és digitális formában). 10.000 méretarányú felszíni térkép. A barlang poligonja és felmérési jegyzőkönyve digitális formában.

A 2004. január 24-i, a 2004. augusztus 21-i, a 2006. február 12-i és a 2006. július 29-i barlangbejárásokkor a Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület megállapította, hogy nincs a barlangban denevér.

A Juhász Márton által 2007-ben írt tanulmányban az olvasható, hogy a Bajóton (Komárom-Esztergom megye) elhelyezkedő Kiskő-oldali 2.sz. barlang közhiteles barlangnyilvántartási száma 4661-15, UTM-kódja CT18C3. A barlang 17 m hosszú, 7,7 m függőleges kiterjedésű, 4,9 m mély és 2,8 m magas. A barlangban a Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület 1986 és 2006 között 18 téli, 3 tavaszi, 18 nyári és 2 őszi (összesen 41) denevér-megfigyelést végzett, melyek közül csak 1 téli volt eredményes. 1988. január 24-én kis patkósdenevér (Rhinolophus hipposideros) 1 egyedét észlelték az alsó végpont közelében. A szabadon látogatható barlangot nehéz megközelíteni és megtalálni, emiatt nem fenyegeti számottevő emberi zavarás. Jelenleg nincs szükség védelmi intézkedésre, beavatkozásra.

A 2009. január 30-i, a 2009. június 23-i, a 2010. február 17-i, a 2010. július 1-i, a 2011. június 30-i, a 2011. december 28-i, a 2012. június 29-i, a 2012. december 27-i, a 2013. június 15-i és a 2013. december 30-i barlangbejárásokkor a Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület megállapította, hogy nincs a barlangban denevér.

Denevér-megfigyelések

[szerkesztés]
Denevér-megfigyelések (1986–2013)
Dátum Rhin. hip.
1986. január 19.
1988. január 24.
1
1989. január 15.
1989. augusztus 12.
1998. január 24.
1998. július 27.
2001. február 10.
2001. május 13.
2002. február 17.
2002. augusztus 15.
2003. január 26.
2003. június 28.
2004. január 24.
2004. augusztus 21.
2006. február 12.
2006. július 29.
2009. január 30.
2009. június 23.
2010. február 17.
2010. július 1.
2011. június 30.
2011. december 28.
2012. június 29.
2012. december 27.
2013. június 15.
2013. december 30.

Irodalom

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]