Csodabogyós-barlang (Balatonederics)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csodabogyós-barlang
Hossz 6150 m
Mélység 144 m
Függőleges kiterjedés 144 m
Magasság 395 m
Település: Balatonederics
Földrajzi táj: Keszthelyi-fennsík
Típus tektonikus
Kataszteri szám 4440-4

A Csodabogyós-barlang egy fokozottan védett barlang a Keszthelyi-fennsíkon. Magyarország nyolcadik leghosszabb, a Keszthelyi-fennsík leghosszabb és második legmélyebb barlangja. A fennsík négy fokozottan védett barlangja közül az egyik (a Döme-barlang, a Jakucs László-barlang és a Kessler Hubert-barlang mellett).

Leírása[szerkesztés]

Balatonederics közelében, a Keszthelyi-fennsík délkeleti részén nyílik. Közvetlenül a fennsíkperem alatt, az erdős hegyoldalban, 395 méteres tengerszint feletti magasságban található. A barlang 2016 tavaszáig megismert járatainak hossza 6150 méter, mélysége 144 méter. Járatai elsősorban tektonikus mozgások során jöttek létre, így túlnyomórészt hasadékfolyosók, termek és aknák jellemzik. Egyes szakaszokon (például a Függőkertben és a Meseországban) dunántúli viszonylatban igen sok és változatos cseppkőképződményt találunk. Óriási, látványos hasadékai mintegy természetes geológiai szelvényként mutatják be a barlangot magába foglaló felső triász edericsi mészkő rétegeit. A Függőkert és a Meseország zónájában sok száz függőcseppkő és páratlan látványt nyújtó 50–60 darab, 0,5–1,5 méter magas állócseppkő látható. Emellett nagy felületeket beborító cseppkőlefolyások, kisebb íves zászlók, borsókövek és különlegesen csavarodott formájú heliktitek, valamint fehér bevonatot alkotó hegyitej (montmilch) is kialakult. A képződmények egy része még ma is aktívan fejlődik. A barlang 1992 óta fokozottan védett.

Méreteiből, látványos formakincséből és viszonylag könnyen járható jellegéből adódóan kiválóan alkalmas a barlangjárás, barlangkutatás technikájának, gyakorlatának elsajátítására, valamint a tektonikus folyamatok és a különböző képződmények bemutatására. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park fokozottan védett területén nyíló barlang a bejárat mellett is látható szúrós csodabogyó nevű örökzöld cserjéről kapta nevét, amelynek itt találjuk északi elterjedési határát.

Feltárása[szerkesztés]

Feltárása már az 1970-es években megkezdődött, de éveken át mindössze csak 10 méter hosszban volt ismert. A 10 méter mély üreg az 1990-es években kezdődő és ma is még tartó kutatásoknak köszönhetően érte el a 6150 méteres hosszát, ami mellé 144 méteres mélység párosul. Feltárásában 1990 és 1999 között a budapesti Acheron Barlangkutató Szakosztály és a cserszegtomaji Labirint csoport, 1999 és 2003 között a balatonedericsi Styx Barlangkutató Egyesület tagjai vettek részt. 2013-tól egy egyéni kutatókból álló társaság kutatja Polacsek Zsolt, John Szilárd és Ba Julianna vezetésével. A több emelet magas hasadékrendszereket sokszor csak nyaktörő mászásokkal vagy veszélyes omladékok átbontásával lehetett járhatóvá tenni. A legtávolabbi járatrészekbe legalább egyórás mászással lehet eljutni, annak ellenére, hogy több helyen vaslétrák és fix kötelek segítik a közlekedést.

A kutatás mellett folyamatosan készült a barlang térképe is, amiből kiderült, hogy a Csodabogyós-barlang járatai a szomszédos 550 méter hosszú, 41 méter mély Szél-lik járatait 21 méternyire közelítik meg és közös légáramlási rendszert képeznek. Télen a külszíni hideg levegő az alacsonyabb szinten nyíló Szél-likon áramlik be és a Csodabogyós bejáratán át távozik, messziről látható gőzoszlopot alkotva.

Irodalom[szerkesztés]

  • Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Bp. 2005.

További irodalom[szerkesztés]

  • Tóth S.: Élet a Bakony barlangjaiban. Dunántúli Napló, 1992. február 26.

További információk[szerkesztés]