Lilla-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Lilla-barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz225 m
Mélység19,1 m
Magasság1,2 m
Függőleges kiterjedés20,3 m
Tengerszint feletti magasság374 m
Ország Magyarország
Település Parasznya
Földrajzi táj Bükk-vidék, Bükk-fennsík
Típus inaktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 5363-34
Elhelyezkedése
Lilla-barlang (Magyarország)
Lilla-barlang
Lilla-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 07′ 15″, k. h. 20° 36′ 34″Koordináták: é. sz. 48° 07′ 15″, k. h. 20° 36′ 34″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lilla-barlang témájú médiaállományokat.

A Lilla-barlang 1988 óta fokozottan védett barlang. A Bükk-vidék területén található. A Bükki Nemzeti Park része.

Leírás[szerkesztés]

A Kis-fennsík keleti részén, a Kaszás-kúti-visszafolyótól körülbelül 50 méterre, sziklás terepen, erdőben, egy töbör oldalában van a terméskővel másfél–két méter magasságig kirakott előterű, bontott, mesterségesen kialakított, vízszintes tengelyirányú bejárata. Vízszintes kiterjedésű, elágazó, inaktív víznyelőbarlang. A kialakulásában valószínűleg a Kaszás-kúti-patak is szerepet játszott. Triász időszaki mészkőben keletkezett. Egy nagy méretű, cseppköves terem osztja ketté a nagyon agyagos barlangot.

A Kis-kőháti-zsombolyhoz hasonlóan itt is találni a cseppkőtörmelékes kitöltésen, törmelékhalmon létrejött, méteres átmérőjű állócseppköveket. Szalmacseppkövei is figyelmet érdemelnek. Barlangi medve és egyéb gerincesek csontjai kerültek elő belőle. A vízszintes kiterjedése 70 méter. A barlang egy vasajtóval le van zárva. A barlangnak az idegenforgalom számára nem megnyitott szakaszai a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével látogathatók. Barlangjáró alapfelszereléssel járható.

Nevét a közeli Lillafüredről kapta és a Lilla-barlang név 1978-ban bukkant fel az irodalmában. Előfordul az irodalmában Kaszáskúti /inaktív/ víznyelőbarlang, Még neve sincs barlang (Kordos 1978) és Romvár-barlang (Kordos 1978) néven is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1970-ben kezdték el feltárni bontással a miskolci Bányász Barlangkutató Csoport tagjai. 1978 októberében jutott be a csoport a barlangba. Az 1978. évi feltárói Várszegi Sándor, Mélypataki Zoltán, Máriássy Ferenc, Vigyó János és Bettes Éva voltak. 1978 novemberében Várszegi Sándor és Szeremley Szabolcs függőkompasszal, fokívvel és mérőszalaggal felmérte. 1978-ban, a felmérés alapján készült egy alaprajzi barlangtérkép-vázlat keresztmetszetekkel és egy alaprajzi barlangtérkép keresztmetszetekkel. A felmérés szerint a hossza 180 méter és a mélysége 15 méter. 1978. november 13-án Lénárt László és Majoros Zsuzsanna a bontási törmelékből és a kitöltésének a felszínéről barlangi medve, nagy pele és mezei nyúl csontokat gyűjtött. Az 1979. január–februári MKBT Műsorfüzetben publikált tájékoztatás szerint 1978. októberben és novemberben lett feltárva 100 méternél hosszabban. Az 1979-ben megjelent, „Barlangok a Bükkben” című könyvben publikálva lett egy fénykép, amelyen az egyik cseppkőoszlopa látható és a kiadványban le van írva röviden. A könyvben az olvasható, hogy 150 méter hosszú, sok benne a cseppkő és nagyon szép, valamint fokozott védelemre érdemes. A fénykép felirata hibás, a fényképen egy állócseppkő látható.

1982-ben a Borsodi Szénbányák Igazgatóság Sportegyesület Természetjáró Szakosztály Barlangkutató Szakcsoportja a bejáratának a közelében bontási munkát végzett, amely a biztonságos lezáráshoz kellett, majd egy négy milliméteres, bordás lemezborítást szerelt a korábban beépített vasrácsra. Ezzel gyakorlatilag megszűnt a sorozatos feltörés lehetősége. Az 1982. október 6-án írt barlangkataszteri törzslapján az olvasható, hogy körülbelül 180 méter hosszú, körülbelül 15 méter mély és körülbelül 70 méter vízszintes kiterjedésű, valamint a bontott bejárata 1,2 méter magas, 1,6 méter széles és egy belső zárral ellátott vasajtó van rajta. A törzslapon található, októberi megjegyzés szerint a barlangjárás nagyon veszélyezteti a képződményeit, járatszint mélyítés kell a mennyezeti képződmények megóvása miatt és a bejárata előtt, két oldalon fel van halmozva a bontási törmelék. Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában szerepel a neve és egy névváltozata, valamint egy térképen van a helye feltüntetve. 1987-ben bontással két rövid, cseppköves járatszakaszt fedeztek fel és a barlang le lett zárva. Az ásványkiválásai miatt 1988 óta fokozottan védett barlang.

1990-ben a Borsodi Szénbányák Ig. SE Természetjáró Szakosztály Barlangkutató Szakcsoportjának volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 2000–2005-ben a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság megbízásából, a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület tíz tagja, Veres Imre, Fogarasi Marina, Gedeon Boglárka, Gergely Péter, Krajnyák Erika, Kovács Zsolt, Csomós János, Lénárt Emese, Mogyorósi József és Sűrű Péter felmérte és a felmérés alapján Kovács Zsolt szerkesztett egy alaprajzi barlangtérképet 13 keresztmetszettel, valamint egy vetületi oldalnézet barlangtérképet. A 2003-ban kiadott, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyvben az látható, hogy 180 méter hosszú, 15 méter függőleges kiterjedésű és 70 méter vízszintes kiterjedésű. A 2005-ben megjelent „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” szerint 180 méter hosszú és csak 15 méter függőleges kiterjedésű. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlangnak az idegenforgalom számára nem megnyitott szakaszai az igazgatóság hozzájárulásával látogathatók.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Lénárt László: A miskolci barlangkutatás és a bükki barlangok összefoglaló ismertetése. Borsodi Műszaki-Gazdasági Élet, 1982. 3. sz. Miskolc. 11–14. old.
  • L. L. L.: Feltárni és megvédeni. A Lilla-barlang. Déli Hírlap, 1986. október 25.

További információk[szerkesztés]