Lilla-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Lilla-barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz225 m
Mélység19,1 m
Magasság1,2 m
Függőleges kiterjedés20,3 m
Tengerszint feletti magasság374 m
Ország Magyarország
Település Parasznya
Földrajzi táj Bükk-vidék, Bükk-fennsík
Típus inaktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 5363-34
Elhelyezkedése
Lilla-barlang (Magyarország)
Lilla-barlang
Lilla-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 07′ 15″, k. h. 20° 36′ 34″Koordináták: é. sz. 48° 07′ 15″, k. h. 20° 36′ 34″
A Wikimédia Commons tartalmaz Lilla-barlang témájú médiaállományokat.

A Lilla-barlang 1988 óta fokozottan védett barlang. A Bükk-vidék területén található. A Bükki Nemzeti Park része.

Leírás[szerkesztés]

A Kis-fennsík keleti részén, a Kaszás-kúti-visszafolyótól körülbelül 50 méterre, sziklás terepen, erdőben, egy töbör oldalában van a terméskővel másfél–két méter magasságig kirakott előterű, bontott, mesterségesen kialakított, vízszintes tengelyirányú bejárata. Vízszintes kiterjedésű, elágazó, inaktív víznyelőbarlang. A kialakulásában valószínűleg a Kaszás-kúti-patak is szerepet játszott. Triász időszaki mészkőben keletkezett. Egy nagy méretű, cseppköves terem osztja ketté a nagyon agyagos barlangot.

A Kis-kőháti-zsombolyhoz hasonlóan itt is találni a cseppkőtörmelékes kitöltésen, törmelékhalmon létrejött, méteres átmérőjű állócseppköveket. Szalmacseppkövei is figyelmet érdemelnek. Barlangi medve és egyéb gerincesek csontjai kerültek elő belőle. A vízszintes kiterjedése 70 méter. A barlang egy vasajtóval le van zárva. A barlangnak az idegenforgalom számára nem megnyitott szakaszai a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével látogathatók. Barlangjáró alapfelszereléssel járható.

Nevét a közeli Lillafüredről kapta és a Lilla-barlang név 1978-ban bukkant fel irodalmában. Előfordul irodalmában Kaszáskúti /inaktív/ víznyelőbarlang, Még neve sincs barlang (Kordos 1978) és Romvár-barlang (Kordos 1978) néven is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1970-ben kezdték el feltárni bontással a miskolci Bányász Barlangkutató Csoport tagjai. 1978 októberében jutott be a csoport a barlangba. Az 1978. évi feltárói Várszegi Sándor, Mélypataki Zoltán, Máriássy Ferenc, Vigyó János és Bettes Éva voltak. 1978 novemberében Várszegi Sándor és Szeremley Szabolcs függőkompasszal, fokívvel és mérőszalaggal felmérte. 1978-ban a felmérés alapján készült egy alaprajzi barlangtérkép-vázlat keresztmetszetekkel és egy alaprajzi barlangtérkép keresztmetszetekkel. A felmérés szerint hossza 180 méter és mélysége 15 méter. 1978. november 13-án Lénárt László és Majoros Zsuzsanna a bontási törmelékből és kitöltésének felszínéről barlangi medve, nagy pele és mezei nyúl csontokat gyűjtött.

Az 1979. január–februári MKBT Műsorfüzetben publikált tájékoztatás szerint 1978. októberben és novemberben lett feltárva 100 méternél hosszabban. Az 1979-ben megjelent Barlangok a Bükkben című könyvben publikálva lett egy fénykép, amelyen egyik cseppkőoszlopa látható és a kiadványban le van írva röviden. A könyvben az olvasható, hogy 150 méter hosszú, sok benne a cseppkő és nagyon szép, valamint fokozott védelemre érdemes. A fénykép felirata hibás, a fényképen egy állócseppkő látható.

1982-ben a Borsodi Szénbányák Igazgatóság Sportegyesület Természetjáró Szakosztály Barlangkutató Szakcsoportja bejáratának közelében bontási munkát végzett, amely a biztonságos lezáráshoz kellett, majd egy négy milliméteres bordás lemezborítást szerelt a korábban beépített vasrácsra. Ezzel gyakorlatilag megszűnt a sorozatos feltörés lehetősége. Az 1982. október 6-án írt barlangkataszteri törzslapján az olvasható, hogy körülbelül 180 méter hosszú, körülbelül 15 méter mély és körülbelül 70 méter vízszintes kiterjedésű, valamint a bontott bejárata 1,2 méter magas, 1,6 méter széles és egy belső zárral ellátott vasajtó van rajta. A törzslapon található októberi megjegyzés szerint a barlangjárás nagyon veszélyezteti képződményeit, járatszint mélyítés kell a mennyezeti képződmények megóvása miatt és bejárata előtt, két oldalon fel van halmozva a bontási törmelék.

Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel neve és egy névváltozata, valamint egy térképen van helye feltüntetve. 1987-ben bontással két rövid cseppköves járatszakaszt fedeztek fel és a barlang le lett zárva. Ásványkiválásai miatt 1988 óta fokozottan védett barlang. 1990-ben a Borsodi Szénbányák Ig. SE Természetjáró Szakosztály Barlangkutató Szakcsoportjának volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1998-tól a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található barlang az igazgatóság engedélyével látogatható.

2000–2005-ben a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság megbízásából a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület tíz tagja, Veres Imre, Fogarasi Marina, Gedeon Boglárka, Gergely Péter, Krajnyák Erika, Kovács Zsolt, Csomós János, Lénárt Emese, Mogyorósi József és Sűrű Péter felmérte és a felmérés alapján Kovács Zsolt szerkesztett egy alaprajzi barlangtérképet 13 keresztmetszettel, valamint egy vetületi oldalnézet barlangtérképet. A 2003-ban kiadott Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvben az látható, hogy 180 méter hosszú, 15 méter függőleges kiterjedésű és 70 méter vízszintes kiterjedésű. A 2005-ben megjelent Magyar hegyisport és turista enciklopédia szerint 180 méter hosszú és csak 15 méter függőleges kiterjedésű. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang idegenforgalom számára nem megnyitott szakaszai az igazgatóság hozzájárulásával látogathatók.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Lénárt László: A miskolci barlangkutatás és a bükki barlangok összefoglaló ismertetése. Borsodi Műszaki-Gazdasági Élet, 1982. 3. sz. Miskolc. 11–14. old.
  • L. L. L.: Feltárni és megvédeni. A Lilla-barlang. Déli Hírlap, 1986. október 25.

További információk[szerkesztés]