Lilla-barlang

Lilla-barlang
A barlang bejárata
Hossz	225 m
Mélység	19,1 m
Magasság	1,2 m
Függőleges kiterjedés	20,3 m
Tengerszint feletti magasság	374 m
Ország	Magyarország
Település	Parasznya
Földrajzi táj	Bükk-vidék, Bükk-fennsík
Típus	inaktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám	5363-34
Elhelyezkedése
Lilla-barlang Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 07′ 15″, k. h. 20° 36′ 34″48.120833333333, 20.60935
A Wikimédia Commons tartalmaz Lilla-barlang témájú médiaállományokat.

A Lilla-barlang 1988 óta fokozottan védett barlang. A Bükk-vidék területén található. A Bükki Nemzeti Park része.

Leírás

A Kis-fennsík keleti részén, a Kaszás-kúti-visszafolyótól körülbelül 50 méterre, sziklás terepen, erdőben, egy töbör oldalában van a terméskővel másfél–két méter magasságig kirakott előterű, bontott, mesterségesen kialakított, vízszintes tengelyirányú bejárata. Vízszintes kiterjedésű, elágazó, inaktív víznyelőbarlang. A kialakulásában valószínűleg a Kaszás-kúti-patak is szerepet játszott. Triász időszaki mészkőben keletkezett. Egy nagy méretű, cseppköves terem osztja ketté a nagyon agyagos barlangot.

A Kis-kőháti-zsombolyhoz hasonlóan itt is találni a cseppkőtörmelékes kitöltésen, törmelékhalmon létrejött, méteres átmérőjű állócseppköveket. Szalmacseppkövei is figyelmet érdemelnek. Barlangi medve és egyéb gerincesek csontjai kerültek elő belőle. A vízszintes kiterjedése 70 méter. A barlang egy vasajtóval le van zárva. A barlangnak az idegenforgalom számára nem megnyitott szakaszai a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével látogathatók. Barlangjáró alapfelszereléssel járható.

Nevét a közeli Lillafüredről kapta és a Lilla-barlang név 1978-ban bukkant fel irodalmában. Előfordul irodalmában Kaszáskúti /inaktív/ víznyelőbarlang, Még neve sincs barlang (Kordos 1978) és Romvár-barlang (Kordos 1978) néven is.

Kutatástörténet

1970-ben kezdték el feltárni bontással a miskolci Bányász Barlangkutató Csoport tagjai. 1978 októberében jutott be a csoport a barlangba. Az 1978. évi feltárói Várszegi Sándor, Mélypataki Zoltán, Máriássy Ferenc, Vigyó János és Bettes Éva voltak. 1978 novemberében Várszegi Sándor és Szeremley Szabolcs függőkompasszal, fokívvel és mérőszalaggal felmérte. 1978-ban a felmérés alapján készült egy alaprajzi barlangtérkép-vázlat keresztmetszetekkel és egy alaprajzi barlangtérkép keresztmetszetekkel. A felmérés szerint hossza 180 méter és mélysége 15 méter. 1978. november 13-án Lénárt László és Majoros Zsuzsanna a bontási törmelékből és kitöltésének felszínéről barlangi medve, nagy pele és mezei nyúl csontokat gyűjtött.

Az 1979. január–februári MKBT Műsorfüzetben publikált tájékoztatás szerint 1978. októberben és novemberben lett feltárva 100 méternél hosszabban. Az 1979-ben megjelent Barlangok a Bükkben című könyvben publikálva lett egy fénykép, amelyen egyik cseppkőoszlopa látható és a kiadványban le van írva röviden. A könyvben az olvasható, hogy 150 méter hosszú, sok benne a cseppkő és nagyon szép, valamint fokozott védelemre érdemes. A fénykép felirata hibás, a fényképen egy állócseppkő látható.

1982-ben a Borsodi Szénbányák Igazgatóság Sportegyesület Természetjáró Szakosztály Barlangkutató Szakcsoportja bejáratának közelében bontási munkát végzett, amely a biztonságos lezáráshoz kellett, majd egy négy milliméteres bordás lemezborítást szerelt a korábban beépített vasrácsra. Ezzel gyakorlatilag megszűnt a sorozatos feltörés lehetősége. Az 1982. október 6-án írt barlangkataszteri törzslapján az olvasható, hogy körülbelül 180 méter hosszú, körülbelül 15 méter mély és körülbelül 70 méter vízszintes kiterjedésű, valamint a bontott bejárata 1,2 méter magas, 1,6 méter széles és egy belső zárral ellátott vasajtó van rajta. A törzslapon található októberi megjegyzés szerint a barlangjárás nagyon veszélyezteti képződményeit, járatszint mélyítés kell a mennyezeti képződmények megóvása miatt és bejárata előtt, két oldalon fel van halmozva a bontási törmelék.

Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel neve és egy névváltozata, valamint egy térképen van helye feltüntetve. 1987-ben bontással két rövid cseppköves járatszakaszt fedeztek fel és a barlang le lett zárva. Ásványkiválásai miatt 1988 óta fokozottan védett barlang. 1990-ben a Borsodi Szénbányák Ig. SE Természetjáró Szakosztály Barlangkutató Szakcsoportjának volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1998-tól a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található barlang az igazgatóság engedélyével látogatható.

2000–2005-ben a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság megbízásából a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület tíz tagja, Veres Imre, Fogarasi Marina, Gedeon Boglárka, Gergely Péter, Krajnyák Erika, Kovács Zsolt, Csomós János, Lénárt Emese, Mogyorósi József és Sűrű Péter felmérte és a felmérés alapján Kovács Zsolt szerkesztett egy alaprajzi barlangtérképet 13 keresztmetszettel, valamint egy vetületi oldalnézet barlangtérképet. A 2003-ban kiadott Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvben az látható, hogy 180 méter hosszú, 15 méter függőleges kiterjedésű és 70 méter vízszintes kiterjedésű. A 2005-ben megjelent Magyar hegyisport és turista enciklopédia szerint 180 méter hosszú és csak 15 méter függőleges kiterjedésű. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang idegenforgalom számára nem megnyitott szakaszai az igazgatóság hozzájárulásával látogathatók.

Irodalom

• Baja Ferenc: A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete. Magyar Közlöny, 1998. május 6. (37. sz.) 2978. old.
• Boldi Józsefné – Margóczi József: Borsodi Szénbányák Igazgatóság Sportegyesület Természetjáró Szakosztály Karsztkutató Szakcsoportjának 1983. évi tevékenysége. Kézirat. Miskolc, 1983. november 17. 2. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Boldi Józsefné – Margóczi József: Borsodi Szénbányák Karsztkutató Szakcsoportja. MKBT Beszámoló, 1983. 82. old.
• Fazekas Sándor: A vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2013. július 11. (119. sz.) 64207. old.
• Ferenczy Gergely: Barlangvédelmi tevékenység. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Eger, 2002. 600. old.
• Gazdag László: Figyelem! MKBT Műsorfüzet, 1990. szeptember–október. 14. old.
• Hevesi Attila: Felszínalaktani jellemzés, karsztformakincs. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 2002. (Egy fénykép a 128. és a 129. oldalak között.)
• Kordos László: Barlangi gerinces őslénytani gyűjtések és ásatások 1978-ban. MKBT Beszámoló, 1978. 13. old.
• Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1984. 276., 287. old.
• Kovács Attila: Lilla-barlang. In: Székely Kinga szerk.: Magyarország fokozottan védett barlangjai. Mezőgazda Kiadó, 2003. 175–176. old. ISBN 963-9358-96-7
• Kovács Zsolt: Lilla-barlang. Természeti állapotfelvételi jelentés. Kézirat. Miskolc, 1999. május 15. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Lénárt László: Jelentés a Miskolci Marcel Loubens Barlangkutató Csoport 1978. évi munkájáról. MKBT Beszámoló, 1978. 167., 173., 179. old.
• Lénárt László: Barlangok a Bükkben. Miskolc, BAZ Megyei Idegenforgalmi Hivatal, 1979. 16., 18. old.
• Lénárt László: Számvetés a szervezett miskolci barlangkutatók 30 évi munkájáról. Karszt és Barlang, 1982. 1. félév. 27. old.
• Margóczy József – Szalai Ferenc: Jelentés a Borsodi Szénbányák Igazgatóság Sportegyesület Természetjáró Szakosztály Barlangkutató Szakcsoportjának 1982. évben végzett munkájáról. MKBT Beszámoló, 1982. 88. old.
• Maróthy László: A környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter 7/1988. (X. 1.) KVM rendelete. Magyar Közlöny, 1988. október 1. (45. sz.) 1073. old.
• M. L. – Lénárt László: Az 1978. október-novemberi túráink során... MKBT Műsorfüzet, 1979. január–február. 12. old.
• Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Budapest, 2005. 282. old.
• Székely Kinga – Kárpát József: Barlangkataszteri törzslap. Kézirat, 1982. október 6. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Székely Kinga: Új fokozottan védett barlangok. Karszt és Barlang, 1988. 2. félév. 119. old.
• Székely Kinga: Fokozottan védett barlangok. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Eger, 2002. 186. old.
• Takácsné Bolner Katalin: Barlangkutató csoportjaink életéből. Karszt és Barlang, 1987. 1–2. félév. 70. old.
• Várszegi Sándor: Beszámoló jelentés a Borsodi Szénbányák Ig. SE Természetjáró Szakosztály Barlangkutató Szakcsoportjának 1979. évi tevékenységéről. MKBT Beszámoló, 1979. 53–54. old.
• –: Új tiszteleti tagok. Karszt és Barlang, 2004–2005. 82. old.

További irodalom

• Lénárt László: A miskolci barlangkutatás és a bükki barlangok összefoglaló ismertetése. Borsodi Műszaki-Gazdasági Élet, 1982. 3. sz. Miskolc. 11–14. old.
• L. L. L.: Feltárni és megvédeni. A Lilla-barlang. Déli Hírlap, 1986. október 25.

További információk

• Kovács Attila: Lilla-barlang
• Országos Barlangnyilvántartás