Barlangi medve

Barlangi medve
	Evolúciós időszak: 0,25–0,027 Ma PreЄ Є O S D C P T J K Pg N ↓
	; Csontváz a budapesti Magyar Természettudományi Múzeumban
Természetvédelmi státusz
	Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Csoport:	Ferae;
Rend:	Ragadozók (Carnivora);
Alrend:	Kutyaalkatúak (Caniformia);
Család:	Medvefélék (Ursidae);
Alcsalád:	Ursinae;
Nem:	Ursus;
Faj:	U. spelaeus;
Tudományos név
	Ursus spelaeus; Rosenmüller, 1794
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Barlangi medve témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Barlangi medve témájú kategóriát.

A barlangi medve (Ursus spelaeus) a medvefélék családjának egy kihalt faja, amely kb. 250-300 000 éve jelent meg a pleisztocén kori Európában és a legutóbbi jégkorszak, a Würm-glaciális végével tűnt el, mintegy 10 000 éve.

A jégkorszak emberének kortársa volt. Elnevezése onnan származik, hogy csontjait főleg európai barlangokban találták meg igen nagy számban: Nyugat-Európától egészen a Fekete- és Kaszpi-tenger mellékéig, például Magyarországhoz legközelebb Romániában, Bihar megyében, a Mézgedi-cseppkőbarlangban. A szintén Bihar-megyében, Kiskoh községben található Medve-barlangban ugyancsak számos barlangi medve csontmaradványt találtak, sőt egy példány teljes csontváza is épségben megmaradt. Mindez arra utal, hogy több időt tölthetett barlangokban, mint a mai barna medve, amely csak a téli álom időszakára keresi fel a földkéreg üregeit.

A barlangi medvék több vonása különbözött a mai barna medvékétől:

mintegy harmadával voltak nagyobbak nála (kb. akkorák, mint a mai észak-amerikai kodiak-medvék, tömegük 400–700 kg között lehetett;
a testükhöz képest nagyobb fejük volt, domború homlokkal;
végtagjaik rövidebbek és vaskosabbak voltak.

A barna medvékhez hasonlóan mindenevők lehettek: vagyis főleg különféle növényekkel, bogyókkal táplálkozhattak, de ha szerét ejthették, akkor nem vetették meg a húst sem. Maximális életkoruk 20 év körül lehetett.

Az Alpok magasabb vidékein és a németországi Harz hegységben helyileg kialakult, törpe változatainak csontmaradványait találták meg.

Kihalásuk okai vitatottak: egyrészt sok ép csontvázat találtak, ami arra utal, hogy többségük természetes halállal pusztult el; másrészt pedig valószínűsíthető, hogy az akkori emberek vadásztak rájuk. (Erről bővebben: pleisztocén megafauna.)

Némely régészeti leletekből az is kitűnik, hogy egyes jégkorszaki népcsoportok totemállatukként tisztelték: vagyis kegyhelyeket állítottak fel számukra.