Pappenheim-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pappenheim-barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz11,5 m
Mélység0 m
Magasság3,7 m
Függőleges kiterjedés3,7 m
Tengerszint feletti magasság188 m
Ország Magyarország
Település Buják
Földrajzi táj Cserhát
Típus felszakadással és omlással keletkezett
Barlangkataszteri szám 5223-1
A Wikimédia Commons tartalmaz Pappenheim-barlang témájú médiaállományokat.

A Pappenheim-barlang homokkőben és konglomerátumban keletkezett barlang, amely a Cserhátban, Bujákon helyezkedik el. Őslénytani leletek kerültek elő belőle.

Leírás[szerkesztés]

Buják északnyugati részén, az Őr-hegy lábánál, a Bujáki-patakhoz közel, lakóterületen, egy már nem művelt homokkőfejtőben, 188 méter tengerszint feletti magasságban van a természetes jellegű, ovális alakú, nyolc méter széles, 3,7 méter magas, délnyugat felé néző és vízszintes tengelyirányú bejárata. A kőbánya a Bokori út és a Béke utca találkozásánál található. Középső miocén homokkőben és konglomerátumban a rétegződésnek köszönhetően felszakadással, omlással, aprózódással és mállással jött létre a barlang. Nem ismerhető a fekükőzet, de a barlangban mutatkozó formajegyek arra utalnak, hogy ez a homokkőbarlang is egy lentebb lévő üreg felharapódzásával keletkezett. Egyszerű, egyszintes, körülbelül ellipszis keresztmetszetű barlang. A jellemző szelvénytípusa az ellipszis szelvénytípus.

Rétegfelületek és ősmaradványok figyelhetők meg benne. Az ősmaradványokat az ősnövények képviselik, amelyek egy fadarabkás homokkőrétegben fordulnak elő. A mennyezetet néhány helyen réteglapok síkja alkotja. A kőzet nagy mennyiségben tartalmaz jól látható, növényi maradványokat. Andezit is előbukkan a barlangban. A barlang végén egy hatalmas kőpad van. A laza és porózus kőzet jelenleg is pereg, mállik, amelynek az eredménye az aljzatot vastagon borító homok és por. A bejárat közelében, éppúgy, mint a bányafal néhány részén a lazább homokkő egy része kicsi, csőszerű üregekkel sűrűn van lyuggatva. Az üregeket valószínűleg egy hártyásszárnyú faj egyedei készítették. A bejárásához nem szükséges engedély, szabadon látogatható és utcai ruhában, könnyen megtekinthető.

A jobb oldali falban kilenc réteget sikerült megkülönböztetni. A barlangból előkerült paleofaunisztikai leleteknek leginkább azért van jelentősége, mert homokos környezetből kerültek elő és nem mészkőbarlangból.

A kőfejtő régi tulajdonosáról, Pappenheim Szikfridről, más forrás alapján Pappenheim Siegfriedről lett elnevezve. 1989-ben volt először Pappenheim-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul irodalmában Bujáki-hasadékbarlang (Kordos 1984) és Bujáki hasadék-barlang (Bertalan 1976) neveken is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1932-ben Matolay Tibor kigyűjtötte az egyik réskitöltésből az összes ott található paleofaunisztikai leletet és azt a Magyar Természettudományi Múzeumba juttatta el. Az 1959. évi Természettudományi Múzeum Évkönyvében az van írva, hogy a barlang régi réskitöltéséből felsőpleisztocén–óholocén gerinces maradványok lettek meghatározva. 20 faj lett kimutatva a 747 csontból és csonttöredékből. Előfordul a maradványok között hóbagoly, egerészölyv, gyepi béka, erdei egér és szibériai pocok maradvány is.

Az 1976-ban befejezett Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Bujáki hasadék-barlang a Cserhátban, Bujákon helyezkedik el. A Buják melletti Pappenheim-féle kőbányában található a bejárata és a barlang vízszintes elválási lapok mentén keletkezett hasadék. A kézirat barlangra vonatkozó része 1 tanulmány alapján lett írva.

Kilátás a barlangból

Az 1983-ban publikált tanulmány szerint a Börzsöny, a Cserhát és a Mátra területén a bujáki hasadékkitöltés és a Függő-kői-barlang felső pleisztocén faunája volt csak ismert. A bujáki hasadékkitöltés faunája szegényes. Az 1984-ben napvilágot látott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Bujáki-hasadékbarlang néven és térképen van feltüntetve helye. Az Alba Regia Barlangkutató Csoport 1988. évi évkönyvében le van írva röviden. A leírás szerint például a bujáki tanácselnök és a nyugalmazott erdész sem hallottak róla.

1989. október 21-én Eszterhás István és Gönczöl Imre keresték meg, vizsgálták át és mérték fel. A felmérés alapján Eszterhás István szerkesztett egy alaprajzi barlangtérképet, egy hosszmetszet barlangtérképet és egy keresztmetszet barlangtérképet. A barlangtérkép-lapon két helyszínvázlat is szerepel, amelyeken fel van tüntetve a barlang helye és a barlangtérkép-lap szerint 11,5 méter hosszú, valamint 4,7 méter magas. Az Alba Regia Barlangkutató Csoport 1989. évi évkönyvébe bekerült a barlangtérkép-lap, egy helyszínrajz, négy fénykép és a barlang részletes leírása.

Eszterhás István Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája című kéziratában az olvasható, hogy az 5223-as barlangkataszteri területen lévő, bujáki, homokkőben kialakult Pappenheim-barlang másik neve Bujáki-hasadékbarlang, 11,5 méter hosszú és 2,8 méter magas. A Cserhát kilenc nemkarsztos barlangja közül az egyik. A lista az 1989 végéig ismertté vált 220 nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 203 a barlang és 17 a mesterséges üreg, valamint az összeállítás szerint Kordos László 1984-es barlanglistájában 119 nemkarsztos barlang van felsorolva.

Fadarabkás homokkő a barlangból

1992 decemberében Magyarország 423 nemkarsztos eredetű barlangja között a hetedik legnagyobb üledékes kőzetben keletkezett barlang volt a homokkőben kialakult, 11,5 méter hosszú és 3 méter magas barlang. Az Eszterhás István által írt Magyarország nemkarsztos barlangjainak lajstroma című kéziratban szerepel a Cserhát 10 nemkarsztos kőzetben kialakult barlangja között Pappenheim-barlang néven, 11,5 méteres hosszúsággal, 2,5 méteres magassággal. A felsorolás szerint Buják egyetlen barlangja és homokkőben keletkezett. A felsorolás az 1993. év végéig ismertté vált 520 nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 478 a barlang és 42 a mesterséges üreg.

Az 1994-ben megjelent Lychnis. Szemelvények a vulkáni kőzetekben keletkezett barlangok kutatásáról című kiadvány szerint az 1994. évi nyári állapot alapján Magyarország kilencedik leghosszabb nemkarsztos üledékes kőzetben kialakult barlangja. A magassága az összeállításban két méter és a kiadvány szerint homokkőben keletkezett. Az MKBT Vulkánszpeleológiai Kollektívájának 1995. évi évkönyvében található egy részletes leírás a barlangról, két helyszínvázlat, az 1989. évi barlangtérkép-lap, egy ábra a jobb oldal falának rétegeiről és nyolc fénykép. A leírás szerint a barlang jelenlegi képéből arra lehet következtetni, hogy régen a barlang alatt egy üreg volt. Az elsődleges üreg kőzete és keletkezése nem ismert, de valószínűleg badeni lajtamészkőben jött létre.

A 2001. november 12-én készült Magyarország nemkarsztos barlangjainak irodalomjegyzéke című kézirat barlangnévmutatójában szerepel a barlanggal foglalkozó 11 írás megjelölésével. A 2004. évi Karsztfejlődésben 11,5 méter hosszú barlangként van említve és meg vannak adva EOV koordinátái. A 2005. évi Karsztfejlődésben említve van a magyarországi felszakadásos homokkőbarlangok között és egy Magyarország térképen jelölve van helye. A 2006-ban kitöltött nyilvántartólapján az van írva, hogy 188 méter tengerszint feletti magasságban van bejárata, a részletesen felmért barlang 11,5 méter hosszú, 3,7 méter függőleges kiterjedésű és 3,7 méter magas. A 2005. évi Karsztfejlődésben le van írva röviden keletkezése. A 2017. évi Karsztfejlődésben publikálva lett egy részletes barlangleírás, helyszínrajz és fénykép.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]