Szamentu-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Szamentu-barlang
Hossz945 m
Mélység36,9 m
Magasság5,1 m
Függőleges kiterjedés42 m
Tengerszint feletti magasság640 m
Ország Magyarország
Település Varbó
Földrajzi táj Bükk-fennsík
Típus időszakosan aktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 5361-43
Elhelyezkedése
Szamentu-barlang (Magyarország)
Szamentu-barlang
Szamentu-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 07′ 45″, k. h. 20° 32′ 51″Koordináták: é. sz. 48° 07′ 45″, k. h. 20° 32′ 51″

A Szamentu-barlang egy fokozottan védett barlang. A Bükki Nemzeti Park területén található. A barlangban van a Bükk-vidék legnagyobb barlangterme, a Teenager-teremnek nevezett csarnok 30 méter magas és 40–70 méter széles. A hegység 11. leghosszabb, a Kis-fennsík leghosszabb barlangja. Varbó két fokozottan védett barlangja közül az egyik, a másik a Gyurkó-lápai-barlang.

Leírása[szerkesztés]

A Kis-fennsíkon, az Örvény-kőtől keletre, a Barátság-kerti kulcsosháztól nem messze, egy 10–15 méter magas sziklafal alján, egy meredek oldalú patakmeder végén van a bejárata. A Barátságkerti-forrás vizét vezeti el időszakosan. A barlangba befolyó víz mennyisége évszakfüggő. Kárpát József 2003-ban megjelent leírása, valamint a Ferenczy Gergely és Gombkötő Péter által írt kezelési terv szerint nagy a vízgyűjtő-területe, a 2001-ben készült állapotfelvételi lapja alapján a vízgyűjtő-területe viszonylag kicsi, alig 2,1 négyzetkilométer. A barlang végpontján eltűnő víz valószínűleg a körülbelül 950 méterre található Harica-forrásokban, vagy a Három-kúti-forrásokban bukkan elő.

Középső triász, ladini mészkőben (Kárpát 2003), felső triász, karni mészkőben (Ferenczy, Gombkötő 2002), triász, dachsteini mészkőben (Szabó 2001 és Nagy, Szabó, Szabó 2001) jött létre a tektonikus repedések mentén. A befolyó víz üregalakító tevékenységét meggyorsította a víz által szállított, nem karsztos kőzetanyag. Tipikus víznyelőbarlang. Elágazó és emeletes barlang. Két határozottan elkülöníthető szintre osztható, egy hidrológiailag inaktív, felső szintre és egy hidrológiailag aktív, alsó szintre. A körülbelül hét méter mély, bejárati akna után egy vizes, kavicsos, 120 méter hosszú kúszójárat van. Az akna után található a vasrácsajtóval lezárt rész. A szűk kúszójáratban oldásformák és szinlők alakultak ki.

A Teenager-teremnek nevezett csarnok 30 méter magas és 40–70 méter széles, ezért a hegység legnagyobb barlangterme. A teremben sok cseppkő figyelhető meg, például három–öt méter magas és 50–80 centiméter átmérőjű állócseppkövek, cseppkőgyertyák, cseppkőoszlopok, cseppkőzászlók és tetaráták. A körülbelül 30 méter hosszú Szén-dioxidos-ágban gyakran 2–3% a szén-dioxid koncentrációja. Ebben az ágban tűnik el a barlangon átfolyó patak, a barlang legmélyebb pontján, a Szén-dioxidos-szifonban. Ez a rész a levegőhiány és a szűk járat miatt nehezen kutatható. Az Ajándék-ágnak a jellegzetes képződményei a cseppkőlefolyások, a függőcseppkövek és a heliktitek. A barlangrész a nevét Majoros Zsuzsanna és Szomorú Zsuzsa névnapja, valamint Szeremley Géza születésnapja miatt kapta. A Stan és Pan nevű állócseppkő-párnál található egy vízzel teli, 70 centiméter mély cseppkőmedence. Az állócseppkő-pár vékonyabb állócseppköve, a Hajóárboc hét méter magas és hófehér.

A Csont-ág a nevét a benne előforduló csontmaradványok miatt kapta. Előkerültek belőle barlangi medve csontmaradványok és egy barlangi hiéna combcsontdarab. Található benne gömbüst, mennyezeti csatorna, ujjbegykarr, cseppkőléc, szalmacseppkő, retekcseppkő, cseppkődob, barlangi gyöngy és apadási szinlő is. A képződményeket a mesterséges lezárás előtti időben, a természetes lezárásnak tekinthető, bejárat közeli, vizes kúszójárat óvta. A járataiban a denevérek csak kis egyedszámban figyelhetők meg. Nagy patkósdenevért és tavi denevért is észleltek a barlangban. A Teenager-teremben talált kisragadozó ürülék alapján feltételezhető, hogy a felszínnel ismeretlen járatok is összekötik. A barlang le van zárva és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével lehet megtekinteni. Barlangjáró alapfelszereléssel járható. Árvízveszélyes.

Előfordul az irodalmában Barátságkerti-barlang (Lénárt 1977), Barátságkerti Szamentu víznyelőbarlang (Szabó 2001), Barátság-kerti-visszafolyó (Bertalan, Kordos, Országh 1976) – a visszafolyó a víznyelő egyik helyi neve Szeremley Szabolcs 1970-ben megjelent publikációja szerint –, Barátságkerti-visszafolyó (Lénárt 1977), Örvénykői-sziklaüreg (Szabó 2001), Örvénykői-visszafolyó (Kordos 1984), Örvény-kői-víznyelőbarlang (Hevesi 1977) és Örvénykői-víznyelőbarlang (Lénárt 1979) néven is. A Szamentu nevet egy állítólagos egyiptomi isten nevéről kapta, aki az egyiptomi kincseskamrák és a hegyi üregek istene volt (Hevesi 1977). A 2002-ben készült kezelési tervében az olvasható, hogy Szeremley Szabolcs volt a névadó, aki a feltárása idején olvasott egy Szamentu nevű istenségről (Bolesław Prus: A fáraó). Szamentu egy ókori, egyiptomi istenség volt, aki egy nagyméretű barlangcsarnokban hozott létre kultuszt és templomot.

Kutatástörténete[szerkesztés]

1951-ben Balogh Tamás és Szabadkai Béla járt benne. 1952-ben a Magyar Hidrológiai Társaság Miskolci Csoport Zsombolykutató Munkabizottságának a barlangkutatói, akiket Borbély Sándor vezetett, 50 méter hosszúságig tárták fel, a víznyelő bejáratának a járhatóvá tételével. A továbbjutást a végponton egy agyagdugó akadályozta meg. 1966-ban Szeremley Szabolcs és Csathó Pál újra járhatóvá tették a barlangot az agyagdugóig, amelynek a bejárati kuszodája a feltárás óta eltömődött és új járatokat fedeztek fel az agyagdugó felett. 1967 szeptemberében Szeremley Szabolcsnak sikerült átjutni az agyagdugón. 1967. október 29-én, vagy 30-án a Liptai Edit vezette csapat (Szabó 2001) felfedezte a Teenager-termet és a mellékjáratait. Kárpát József szerint Szeremley Szabolcs volt a vezetőjük. 1967. november 5-én még egy új részt találtak a kutatók és részben felmérték a barlangot.

Az Élet és Tudomány 1970. évi évfolyamában, Szeremley Szabolcs publikációjában megjelent egy barlangtérképe. 1974 és 1976 között Szeremley Szabolcs a barlang újabb járatainak a feltárására és a térképezésére táborokat szervezett. A barlangi kutatásokat ezekben az években Kárpát József és Nagy Géza is vezette. Ekkor volt az egyik kutatási téma a gyógyászati, idegenforgalmi kiépítése, egy mesterséges akna létrehozása a bejárati, szűk rész kikerülése miatt és fedezték fel az Ajándék-ágat, valamint a Csont-ágat a Patakos-ággal összekötő járatot. 1976-ban országos jelentőségű barlangnak nyilvánították Barátság-kerti-visszafolyó néven.

1977-ben egy alaprajzi barlangtérkép és egy oldalnézeti barlangtérkép készült a barlangról az NME, az EFE és a BME barlangkutatóinak az 1967-től 1975-ig tartott felmérései alapján. A barlangtérképek szerint 400 méter hosszú és 41 méter mély volt. Az 1977. május 30-án, az 1976-os lista barlangneveinek a felülvizsgálata után összeállított, országos jelentőségű barlangok listáján szintén rajta van. Az 1977. december 31-i állapot szerint a körülbelül 400 méteres hosszúságával Magyarországnak a 32. leghosszabb barlangja volt. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent, az előzőnél frissebb lista alapján az országnak a 34. leghosszabb barlangja volt az 1975-ben 273 méter hosszú, az 1976-ban 272,7 méter hosszú és az 1977-ben körülbelül 400 méter hosszú barlang. Az 1977. évről szóló MKBT Beszámolóban részletes leírás jelent meg a barlang kutatástörténetéről. Az ismertetésben szereplő adatok sokszor eltérnek a későbbi leírások adataitól.

Az 1978. márciusi MKBT Meghívóban a Marcel Loubens Barlangkutató Szakcsoport közölte a tulajdonában lévő térkép alapján a barlang méretét. A közlemény szerint 1976-ban 400 méter hosszú és 41 méter mély volt. Az 1979-ben megjelent, „Barlangok a Bükkben” című könyvben az van írva, hogy a Teenager-terem körülbelül 70 méter hosszú, a barlang bejárati részének a neve az Örvénykői-víznyelőbarlang és a barlang a nevét egy állítólagos Szamentu neve után kapta, aki az ókori egyiptomiaknál az üregek istene volt.

Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a kiemelt jelentőségű barlangnak a barlangkataszteri számát. Az 1981-ben kitöltött barlangkataszteri törzslapon a hossza körülbelül 400 méter, a vízszintes kiterjedése 158 méter és a mélysége 39 méter. 1982-ben a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesületnek volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1982-ben lett fokozottan védett barlang főleg a képződménygazdagsága miatt. Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyv szerint az 1960-as évek egyik jelentős, hazai barlangfeltárása volt a folytatásának a felfedezése 1968-ban. A műben részletesen le van írva, az országos barlanglistában szerepel a neve és egy térképen van a helye feltüntetve.

1990-ben a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesületnek volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1998-ban az Acheron Barlangkutató Szakosztály tagjai fedezték fel az Erzsébet-termet és a Mozgóköves-kürtőt, valamint ősszel a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának a megbízásából a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület egy vasajtóval lezárta a barlangot. 1999-ben tárták fel az Acheron Barlangkutató Szakosztály tagjai az Ötéves-termet. Ebben az évben az Acheron Barlangkutató Szakosztály az 1977-es, alaprajzi barlangtérképet felhasználva egy új, alaprajzi barlangtérképet készített, amelyen az új járatok is rajta vannak. 1998-tól 2000-ig a Pizolit Barlangkutató Sportegyesület felmérte a járatait és a felmérés alapján Szabó Zoltán egy alaprajzi barlangtérképet és egy hosszmetszeti barlangtérképet keresztszelvényekkel rajzolt a barlangról 1999-től 2000-ig. Ekkor a barlang 944,71 méter hosszú, amelyhez még egy körülbelül 10 méter hosszúnak becsült járat tartozott, 41,98 méter függőleges kiterjedésű, 5,11 méter magas, 36,87 méter mély és 154 méter vízszintes kiterjedésű volt.

A 2001-ben készült, állapotfelvételi leírásának a barlangleírás részében az látható, hogy 1988 a fokozottan védetté nyilvánítás éve, Bükkszentléleken található, a barlangi patak vízhozama átlagosan egy köbméter, a maximális vízhozama 25 köbméter. A 2003-ban megjelent, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyv szerint 640 méter tengerszint feletti magasságban nyílik, 944 méter hosszú, 42 méter függőleges kiterjedésű és 154 méter vízszintes kiterjedésű. A 2005-ben napvilágot látott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben található egy szócikk a barlangról, amelyben az olvasható, hogy 640 méter tengerszint feletti magasságban nyílik, 944 méter hosszú és 42 méter függőleges kiterjedésű, valamint 1967-ben lett feltárva, Szeremley Szabolcs vezetésével. 2013-ban az ajtaját megjavították egy takaróvas felhegesztésével. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]