Szamentu-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szamentu-barlang
Hossz 945 m
Mélység 36,9 m
Magasság 5,1 m
Függőleges kiterjedés 42 m
Tengerszint feletti magasság 642 m
Ország Magyarország
Település Varbó
Földrajzi táj Bükk-fennsík
Típus időszakosan aktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 5361-43
Elhelyezkedése
Szamentu-barlang (Magyarország)
Szamentu-barlang
Szamentu-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 07′ 45″, k. h. 20° 32′ 51″Koordináták: é. sz. 48° 07′ 45″, k. h. 20° 32′ 51″

A Szamentu-barlang egy fokozottan védett barlang. A Bükki Nemzeti Park területén található. A barlangban van a Bükk-vidék legnagyobb barlangterme, a Teenager-teremnek nevezett csarnok 30 méter magas és 40–70 méter széles. A hegység 11. leghosszabb, a Kis-fennsík leghosszabb barlangja. Varbó két fokozottan védett barlangja közül az egyik, a másik a Gyurkó-lápai-barlang.

Leírása[szerkesztés]

A Kis-fennsíkon, az Örvény-kőtől keletre, a Barátság-kerti kulcsosháztól nem messze, egy 10–15 méter magas sziklafal alján, egy meredek oldalú patakmeder végén van a bejárata. A Barátságkerti-forrás vizét vezeti el időszakosan. A barlangba befolyó víz mennyisége évszakfüggő. Kárpát József 2003-ban megjelent leírása, valamint a Ferenczy Gergely és Gombkötő Péter által írt kezelési terv szerint nagy a vízgyűjtő-területe, a 2001-ben készült állapotfelvételi lapja alapján a vízgyűjtő-területe viszonylag kicsi, alig 2,1 négyzetkilométer. A barlang végpontján eltűnő víz valószínűleg a körülbelül 950 méterre található Harica-forrásokban, vagy a Három-kúti-forrásokban bukkan elő.

Középső triász ladini mészkőben (Kárpát 2003), felső triász karni mészkőben (Ferenczy, Gombkötő 2002), triász dachsteini mészkőben (Szabó 2001 és Nagy, Szabó, Szabó 2001) jött létre tektonikus repedések mentén. A befolyó víz üregalakító tevékenységét meggyorsította a víz által szállított nem karsztos kőzetanyag. Tipikus víznyelőbarlang. Elágazó és emeletes barlang. Két határozottan elkülöníthető szintre osztható: egy hidrológiailag inaktív felső szintre és egy hidrológiailag aktív alsó szintre. A körülbelül 7 méter mély bejárati akna után egy vizes, 120 méter hosszú kúszójárat van. Az akna után található a vasrács ajtóval lezárt rész. A kúszójáratban oldásformák és szinlők alakultak ki.

A Teenager-teremben sok cseppkő figyelhető meg, például 3–5 méter magas és derékvastag állócseppkövek, cseppkőoszlopok, cseppkőzászlók és tetaráták. A körülbelül 30 méter hosszú Szén-dioxidos-ágban gyakran 2–3% a szén-dioxid koncentrációja. Ebben az ágban tűnik el a barlangon átfolyó patak, a barlang legmélyebb pontján, a Szén-dioxidos-szifonban. Ez a rész a levegőhiány és a szűk járat miatt nehezen kutatható. Az Ajándék-ág jellegzetes képződményei a cseppkőlefolyások, a függőcseppkövek és a heliktitek. A barlangrész a nevét Majoros Zsuzsanna és Szomorú Zsuzsa névnapja, valamint Szeremley Géza születésnapja miatt kapta. A Stan és Pan nevű állócseppkő-párnál található egy vízzel teli, 70 centiméter mély cseppkőmedence. Az állócseppkő-pár vékonyabb állócseppköve, a Hajóárboc 7 méter magas és hófehér.

A Csont-ág a nevét a benne előforduló csontmaradványok miatt kapta. Előkerültek belőle barlangi medve csontmaradványok és egy barlangi hiéna combcsontdarab. Található benne gömbüst, mennyezeti csatorna, ujjbegykarr, cseppkőléc, szalmacseppkő, retekcseppkő, cseppkődob, barlangi gyöngy és apadási szinlő is. A képződményeket a mesterséges lezárás előtti időben a természetes lezárásnak tekinthető, bejárat közeli, vizes kúszójárat óvta. Járataiban a denevérek csak kis egyedszámban figyelhetők meg. Nagy patkósdenevért és tavi denevért is észleltek a barlangban. A Teenager-teremben talált kisragadozó ürülék alapján feltételezhető, hogy a felszínnel ismeretlen járatok is összekötik. A barlang le van zárva és csak engedéllyel lehet megtekinteni. Alapfelszereléssel járható. Árvízveszélyes.

Előfordul az irodalmában Barátságkerti-barlang (Lénárt 1977), Barátságkerti Szamentu víznyelőbarlang (Szabó 2001), Barátság-kerti-visszafolyó (Bertalan, Kordos, Országh 1976) – a visszafolyó a víznyelő egyik helyi neve Szeremley Szabolcs 1970-ben megjelent publikációja szerint –, Barátságkerti-visszafolyó (Lénárt 1977), Örvénykői-sziklaüreg (Szabó 2001), Örvénykői-visszafolyó (Kordos 1984), Örvény-kői-víznyelőbarlang (Hevesi 1977) és Örvénykői-víznyelőbarlang (Lénárt 1979) néven is. A Szamentu nevet egy állítólagos egyiptomi isten nevéről kapta, aki az egyiptomi kincseskamrák és hegyi üregek istene volt (Hevesi 1977). A 2002-ben készült kezelési tervében az olvasható, hogy Szeremley Szabolcs volt a névadó, aki a feltárása idején olvasott egy Szamentu nevű istenségről (Bolesław Prus: A fáraó). Szamentu egy ókori egyiptomi istenség volt, aki egy nagyméretű barlangcsarnokban hozott létre kultuszt és templomot.

Kutatástörténete[szerkesztés]

1951-ben Balogh Tamás és Szabadkai Béla járt benne. 1952-ben Borbély Sándor vezetésével, a Magyar Hidrológiai Társaság Miskolci Csoport Zsombolykutató Munkabizottságának barlangkutatói 50 méter hosszúságig tárták fel, a víznyelő bejáratának járhatóvá tételével. A továbbjutást a végponton egy agyagdugó akadályozta meg. 1966-ban Szeremley Szabolcs és Csathó Pál újra járhatóvá tették a barlangot az agyagdugóig, amelynek a bejárati kuszodája a feltárás óta eltömődött és új járatokat fedeztek fel az agyagdugó felett. 1967 szeptemberében Szeremley Szabolcsnak sikerült átjutni az agyagdugón. 1967. október 29-én, vagy 30-án a Liptai Edit vezette csapat (Szabó 2001) felfedezte a Teenager-termet és mellékjáratait. (Kárpát 2003 szerint Szeremley Szabolcs volt a vezetőjük.) 1967. november 5-én még egy új részt találtak a kutatók és részben felmérték a barlangot.

1970-ben, Szeremley Szabolcs publikációjában megjelent egy térkép a barlangról. 1974 és 1976 között Szeremley Szabolcs a barlang újabb járatainak feltárására és újratérképezésére táborokat szervezett. A barlangi kutatásokat ezekben az években Kárpát József és Nagy Géza is vezette. Ekkor volt egyik kutatási téma a gyógyászati, idegenforgalmi kiépítése, egy mesterséges akna létrehozása a bejárati szűk rész kikerülése miatt és fedezték fel az Ajándék-ágat, valamint a Csont-ágat a Patakos-ággal összekötő járatot. 1976-ban országos jelentőségű barlangnak nyilvánították (itt Barátság-kerti-visszafolyó a neve). 1977-ben alaprajzi térkép és oldalnézeti térkép készült róla az NME, az EFE és a BME barlangkutatóinak 1967 és 1975 közötti felmérései alapján. A térkép szerint 400 méter hosszú és 41 méter mély volt. Az 1977. május 30-án, az 1976-os lista barlangneveinek felülvizsgálata után összeállított országos jelentőségű barlangok listáján szintén rajta van. Az 1977. december 31-i állapot szerint körülbelül 400 méteres hosszúságával Magyarország 32. leghosszabb barlangja volt. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent (az előzőnél frissebb) lista alapján az ország 34. leghosszabb barlangja volt az 1975-ben 273 méter hosszú, az 1976-ban 272,7 méter hosszú és az 1977-ben körülbelül 400 méter hosszú barlang. Az 1977. évről szóló MKBT Beszámolóban részletes leírás jelent meg a barlang kutatástörténetéről. Az ismertetésben szereplő adatok sokszor eltérnek a későbbi leírások adataitól. Az 1978. márciusi MKBT Meghívóban a Marcel Loubens Barlangkutató Szakcsoport közölte a tulajdonában lévő térkép alapján a barlang méretét. A közlemény szerint 1976-ban 400 méter hosszú és 41 méter mély volt. Az 1979-ben megjelent „Barlangok a Bükkben” című könyvben az van írva, hogy a Teenager-terem körülbelül 70 méter hosszú, a barlang bejárati részének a neve az Örvénykői-víznyelőbarlang és a barlang a nevét egy állítólagos Szamentu neve után kapta, aki az ókori egyiptomiaknál az üregek istene volt.

Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a barlangkataszteri számát. Az 1981-ben kitöltött barlangkataszteri törzslapon a hosszúsága körülbelül 400 méter, a vízszintes kiterjedése 158 méter és a mélysége 39 méter. 1982-ben a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesületnek volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1982-ben lett fokozottan védett barlang főleg képződménygazdagsága miatt. Az 1984-ben kiadott „Magyarország barlangjai” című könyv szerint az 1960-as évek egyik jelentős hazai barlangfeltárása volt a folytatásának felfedezése 1968-ban, a műben részletesen le van írva, az országos barlanglistában szerepel a neve és egy térképen van a helye feltüntetve.

1990-ben a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesületnek volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1998-ban az Acheron Barlangkutató Szakosztály tagjai fedezték fel az Erzsébet-termet és a Mozgóköves-kürtőt, valamint ősszel a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának megbízásából a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület egy vasajtóval lezárta a barlangot. 1999-ben tárták fel az Acheron Barlangkutató Szakosztály tagjai az Ötéves-termet. Ugyanebben az évben az Acheron Barlangkutató Szakosztály az 1977-es alaprajzi térképet felhasználva új térképet készített, amelyen az új járatok is rajta vannak. 1998-tól 2000-ig a Pizolit Barlangkutató Sportegyesület felmérte a járatait és a felmérés alapján Szabó Zoltán térképeket (alaprajzi és hosszmetszeti térképet keresztszelvényekkel) rajzolt a barlangról 1999-től 2000-ig. Ekkor a barlang 944,71 méter hosszú (amihez még körülbelül 10 méter hosszúnak becsült járat tartozik), 41,98 méter függőleges kiterjedésű, 5,11 méter magas, 36,87 méter mély és 154 méter horizontális kiterjedésű volt.

A 2001-ben készült állapotfelvételi leírásának barlangleírás részében (tévesen) 1988 a fokozottan védetté nyilvánítás éve, (tévesen) Bükkszentléleken található, a barlangi patak vízhozama átlagosan 1 köbméter, a maximális vízhozama 25 köbméter. A 2003-ban megjelent „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyv szerint 944 méter hosszú, 42 méter függőleges kiterjedésű és 154 méter vízszintes kiterjedésű volt. 2013-ban az ajtaját megjavították egy takaróvas felhegesztésével.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]