Szamentu-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szamentu-barlang
Hossz945 m
Mélység36,9 m
Magasság5,1 m
Függőleges kiterjedés42 m
Tengerszint feletti magasság640 m
Ország Magyarország
Település Varbó
Földrajzi táj Bükk-fennsík
Típus időszakosan aktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 5361-43
Elhelyezkedése
Szamentu-barlang (Magyarország)
Szamentu-barlang
Szamentu-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 07′ 45″, k. h. 20° 32′ 51″Koordináták: é. sz. 48° 07′ 45″, k. h. 20° 32′ 51″

A Szamentu-barlang fokozottan védett barlang. A Bükki Nemzeti Park területén található. A barlangban van a Bükk-vidék legnagyobb barlangterme, a Teenager-teremnek nevezett csarnok 30 méter magas és 40–70 méter széles. A hegység 11. leghosszabb, a Kis-fennsík leghosszabb barlangja. Varbó két fokozottan védett barlangja közül az egyik, a másik a Gyurkó-lápai-barlang.

Leírás[szerkesztés]

A Kis-fennsíkon, az Örvény-kőtől keletre, a Barátság-kerti kulcsosháztól nem messze, egy 10–15 méter magas sziklafal alján, egy meredek oldalú patakmeder végén van a bejárata. A Barátságkerti-forrás vizét vezeti el időszakosan. A barlangba befolyó víz mennyisége évszakfüggő. Kárpát József 2003-ban megjelent leírása, valamint a Ferenczy Gergely és Gombkötő Péter által írt kezelési terv szerint nagy a vízgyűjtő-területe, a 2001-ben készült állapotfelvételi lapja alapján a vízgyűjtő-területe viszonylag kicsi, alig 2,1 négyzetkilométer. A barlang végpontján eltűnő víz valószínűleg a körülbelül 950 méterre található Harica-forrásokban, vagy a Három-kúti-forrásokban bukkan elő.

Középső triász, ladini mészkőben (Kárpát 2003), felső triász, karni mészkőben (Ferenczy, Gombkötő 2002), triász, dachsteini mészkőben (Szabó 2001 és Nagy, Szabó, Szabó 2001) jött létre a tektonikus repedések mentén. A befolyó víz üregalakító tevékenységét meggyorsította a víz által szállított, nem karsztos kőzetanyag. Tipikus víznyelőbarlang. Elágazó és emeletes barlang. Két határozottan elkülöníthető szintre osztható, egy hidrológiailag inaktív, felső szintre és egy hidrológiailag aktív, alsó szintre. A körülbelül hét méter mély, bejárati akna után egy vizes, kavicsos, 120 méter hosszú kúszójárat van. Az akna után található a vasrácsajtóval lezárt rész. A szűk kúszójáratban oldásformák és szinlők alakultak ki.

A Teenager-teremnek nevezett csarnok 30 méter magas és 40–70 méter széles, ezért a hegység legnagyobb barlangterme. A teremben sok cseppkő figyelhető meg, például három–öt méter magas és 50–80 centiméter átmérőjű állócseppkövek, cseppkőgyertyák, cseppkőoszlopok, cseppkőzászlók és tetaráták. A körülbelül 30 méter hosszú Szén-dioxidos-ágban gyakran 2–3% a szén-dioxid koncentrációja. Ebben az ágban tűnik el a barlangon átfolyó patak, a barlang legmélyebb pontján, a Szén-dioxidos-szifonban. Ez a rész a levegőhiány és a szűk járat miatt nehezen kutatható. Az Ajándék-ágnak a jellegzetes képződményei a cseppkőlefolyások, a függőcseppkövek és a heliktitek. A barlangrész a nevét Majoros Zsuzsanna és Szomorú Zsuzsa névnapja, valamint Szeremley Géza születésnapja miatt kapta. A Stan és Pan nevű állócseppkő-párnál található egy vízzel teli, 70 centiméter mély cseppkőmedence. Az állócseppkő-pár vékonyabb állócseppköve, a Hajóárboc hét méter magas és hófehér.

A Csont-ág a nevét a benne előforduló csontmaradványok miatt kapta. Előkerültek belőle barlangi medve csontmaradványok és egy barlangi hiéna combcsontdarab. Található benne gömbüst, mennyezeti csatorna, ujjbegykarr, cseppkőléc, szalmacseppkő, retekcseppkő, cseppkődob, barlangi gyöngy és apadási szinlő is. A képződményeket a mesterséges lezárás előtti időben, a természetes lezárásnak tekinthető, bejárat közeli, vizes kúszójárat óvta. A járataiban a denevérek csak kis egyedszámban figyelhetők meg. Nagy patkósdenevért és tavi denevért is észleltek a barlangban. A Teenager-teremben talált kisragadozó ürülék alapján feltételezhető, hogy a felszínnel ismeretlen járatok is összekötik. A barlang le van zárva és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével lehet megtekinteni. Barlangjáró alapfelszereléssel járható. Árvízveszélyes.

Előfordul irodalmában Barátságkerti-barlang (Lénárt 1977), Barátságkerti Szamentu víznyelőbarlang (Szabó 2001), Barátság-kerti-visszafolyó (Bertalan, Kordos, Országh 1976) – a visszafolyó a víznyelő egyik helyi neve Szeremley Szabolcs 1970-ben megjelent publikációja szerint –, Barátságkerti-visszafolyó (Lénárt 1977), Örvénykői-sziklaüreg (Szabó 2001), Örvénykői-visszafolyó (Kordos 1984), Örvény-kői-víznyelőbarlang (Hevesi 1977) és Örvénykői-víznyelőbarlang (Lénárt 1979) neveken is.

1976-ban volt először Szamentu-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. A Szamentu nevet egy állítólagos egyiptomi isten nevéről kapta, aki az egyiptomi kincseskamrák és a hegyi üregek istene volt (Hevesi 1977). A 2002-ben készült kezelési tervében az olvasható, hogy Szeremley Szabolcs volt a névadó, aki a feltárása idején olvasott egy Szamentu nevű istenségről (Bolesław Prus: A fáraó). Szamentu egy ókori egyiptomi istenség volt, aki egy nagyméretű barlangcsarnokban hozott létre kultuszt és templomot.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1951-ben Balogh Tamás és Szabadkai Béla jártak benne. 1952-ben a Magyar Hidrológiai Társaság Miskolci Csoport Zsombolykutató Munkabizottságának barlangkutatói, akiket Borbély Sándor vezetett 50 méter hosszúságig tárták fel a víznyelő bejáratának járhatóvá tételével. A továbbjutást a végponton egy agyagdugó akadályozta meg. 1966-ban Szeremley Szabolcs és Csathó Pál újra járhatóvá tették a barlangot az agyagdugóig, amelynek bejárati kuszodája a feltárás óta eltömődött és új járatokat fedeztek fel az agyagdugó felett. 1967 szeptemberében Szeremley Szabolcsnak sikerült átjutni az agyagdugón. 1967. október 29-én, vagy 30-án a Liptai Edit vezette csapat (Szabó 2001) felfedezte a Teenager-termet és mellékjáratait. Kárpát József szerint Szeremley Szabolcs volt vezetőjük. 1967. november 5-én még egy új részt találtak a kutatók és részben felmérték a barlangot.

Az Élet és Tudomány 1970. évi évfolyamában, Szeremley Szabolcs publikációjában megjelent egy barlangtérképe. 1974 és 1976 között Szeremley Szabolcs a barlang újabb járatainak feltárására és térképezésére táborokat szervezett. A barlangi kutatásokat ezekben az években Kárpát József és Nagy Géza is vezette. Ekkor volt az egyik kutatási téma gyógyászati, idegenforgalmi kiépítése, egy mesterséges akna létrehozása a bejárati szűk rész kikerülése miatt. Ekkor fedezték fel az Ajándék-ágat és a Csont-ágat a Patakos-ággal összekötő járatot. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá az 5300-as (Bükk) barlangkataszteri területen lévő, varbói Barátság-kerti-visszafolyó.

Az 1976-ban befejezett Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Bükk hegységben, Varbón elhelyezkedő Barátság-kerti-visszafolyó másik neve Szamentu-barlang. A Barátság-kerttől Ny-ra kb. 200 m-re, vízmosás végén van a bejárata, amely egy víznyelő hasadék. A barlang kb. 300 m hosszú. 120 m hosszú, szűk és vizes kúszójáratból és egy kb. 90 m magas, cseppköves teremből áll. Ez Magyarország 3. legnagyobb barlangi terme. Képződményei teljesen épek, turisztikailag kiépíthető. A kézirat barlangra vonatkozó része 1 publikáció alapján lett írva.

1977-ben egy alaprajzi térkép és egy oldalnézeti térkép készült a barlangról az NME, az EFE és a BME barlangkutatóinak 1967-től 1975-ig tartott felmérései alapján. A térképek szerint 400 méter hosszú és 41 méter mély. Az 1976-ban összeállított országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Bükk hegységben, Varbón található barlang Szamentu-barlang néven. Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) a Bükk hegységben lévő és kb. 400 m hosszú Szamentu-barlang Magyarország 32. leghosszabb barlangja.

Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent és az 1978. májusi MKBT Meghívóban publikált listánál frissebb összeállítás alapján Magyarország 34. leghosszabb barlangja a Bükk hegységben elhelyezkedő és 1977-ben kb. 400 m hosszú, 1976-ban 272,7 m hosszú, 1975-ben 273 m hosszú Szamentu-barlang. Az 1977. évről szóló MKBT Beszámolóban részletes leírás jelent meg a barlang kutatástörténetéről. Az ismertetésben szereplő adatok sokszor eltérnek a későbbi leírások adataitól. Az 1978. márciusi MKBT Meghívóban a Marcel Loubens Barlangkutató Szakcsoport közölte a tulajdonában lévő térkép alapján a barlang méretét. A közlemény szerint 1976-ban 400 m hosszú és 41 m mély volt.

Az 1979-ben megjelent Barlangok a Bükkben című könyvben szó van arról, hogy a Barátság-kerti-visszafolyó barlangja a Szamentu-barlang. 6 m-es függőleges rész után 150 m hosszú, vízben, köveken történő laposkúszással járható szakasz következik. Ennek a résznek a végén van a kb. 70 m hosszú Teanager-terem. Örvénykői-víznyelőbarlangként is ismerik a barlang bejárati részét. Szamentu az ókori egyiptomiaknál az üregek istene volt. A könyvhöz mellékelt, a Bükk hegység barlangokban leggazdagabb területét bemutató térképen látható a 97-es számmal jelölt barlang földrajzi elhelyezkedése.

Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Szamentu-barlangnak 5362/1. a barlangkataszteri száma. Az 1981-ben kitöltött barlangkataszteri törzslapon hossza körülbelül 400 méter, vízszintes kiterjedése 158 méter és mélysége 39 méter. 1982-ben a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesületnek volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése értelmében a Bükk hegységben lévő Szamentu-barlang fokozottan védett barlang. Fokozottan védett barlang főleg képződménygazdagsága miatt lett.

Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyv szerint az 1960-as évek egyik jelentős hazai barlangfeltárása volt folytatásának felfedezése 1968-ban. A műben részletesen le van írva. A kiadvány országos barlanglistájában szerepel a barlang Szamentu-barlang néven Barátság-kerti-visszafolyó és Örvénykői-visszafolyó névváltozatokkal, valamint térképen van helye feltüntetve. Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 46. leghosszabb barlangja az 5362/1 barlangkataszteri számú, 400 m hosszú Szamentu-barlang és az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt hosszúsági listában a barlang kb. 400 m hosszú.

1990-ben a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesületnek volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1998-ban az Acheron Barlangkutató Szakosztály tagjai fedezték fel az Erzsébet-termet és a Mozgóköves-kürtőt, valamint ősszel a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság megbízásából a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület egy vasajtóval lezárta a barlangot. 1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található és Bükk hegységben lévő Szamentu-barlang az igazgatóság engedélyével látogatható.

1999-ben tárták fel az Acheron Barlangkutató Szakosztály tagjai az Ötéves-termet. Ebben az évben az Acheron Barlangkutató Szakosztály az 1977-es alaprajzi barlangtérképet felhasználva egy új alaprajzi barlangtérképet készített, amelyen az új járatok is rajta vannak. 1998-tól 2000-ig a Pizolit Barlangkutató Sportegyesület felmérte járatait és a felmérés alapján Szabó Zoltán egy alaprajzi barlangtérképet és egy hosszmetszeti barlangtérképet keresztszelvényekkel rajzolt a barlangról 1999-től 2000-ig. Ekkor a barlang 944,71 méter hosszú, amelyhez még egy körülbelül 10 méter hosszúnak becsült járat tartozott, 41,98 méter függőleges kiterjedésű, 5,11 méter magas, 36,87 méter mély és 154 méter vízszintes kiterjedésű volt.

A 2001-ben készült állapotfelvételi leírásának barlangleírás részében látható, hogy 1988 a fokozottan védetté nyilvánítás éve, Bükkszentléleken található, a barlangi patak vízhozama átlagosan 1 köbméter, a maximális vízhozama 25 köbméter. 2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Bükk hegység területén lévő Szamentu-barlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti.

A 2003-ban megjelent Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyv szerint 640 méter tengerszint feletti magasságban nyílik, 944 méter hosszú, 42 méter függőleges kiterjedésű és 154 méter vízszintes kiterjedésű. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található és Bükk hegységben lévő Szamentu-barlang a felügyelőség engedélyével látogatható. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Bükk hegységben lévő Szamentu-barlang fokozottan védett barlang.

A 2005-ben napvilágot látott Magyar hegyisport és turista enciklopédia című könyvben található egy szócikk a barlangról, amelyben az olvasható, hogy 640 méter tengerszint feletti magasságban nyílik, 944 méter hosszú és 42 méter függőleges kiterjedésű, valamint 1967-ben lett feltárva Szeremley Szabolcs vezetésével. 2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és Bükk hegységben elhelyezkedő Szamentu-barlang az igazgatóság engedélyével tekinthető meg. 2013-ban ajtaját megjavították egy takaróvas felhegesztésével. 2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található és Bükk hegységben lévő Szamentu-barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Bükk hegységben lévő Szamentu-barlang fokozottan védett barlang.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]