Sűrű-hegyi Ördög-lik

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sűrű-hegyi Ördög-lik
Hossz 150,2 m
Mélység 11,72 m
Magasság 7,01 m
Függőleges kiterjedés 18,73 m
Tengerszint feletti magasság 368 m
Település Dudar
Földrajzi táj Bakony
Típus keveredési korróziós
Barlangkataszteri szám 4423-74

A Sűrű-hegyi Ördög-lik egy megkülönböztetetten védett barlang, amely a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén található. A Bújó-lik feltárásáig a Bakony leghosszabb barlangja volt. Régészeti és őslénytani leletek kerültek elő belőle.

Leírása[szerkesztés]

Dudar szélén, az Ördög-gáttól, a Gizella-átjárótól északra, körülbelül 50 méterre, az Ördög-árok középső részén, a patak medre felett 35 méter magasságban van a bejárata. A völgyoldal felső részén nyílik, közvetlen a perem letörésében. Az 5 méter széles és 3,5 méter magas bejárata egy sziklafalban van. Eocén mészkőben keletkezett. A triász fődolomit határán alakult ki az elágazó, kétszintes barlang. Tektonikus repedések mentén jött létre a vízszintesen áramló karsztvíz oldó hatásának következtében. Több helyen, hasadékkitöltésként és üregkitöltésént is található benne őskarsztos üledék. A felső szintjén sok gömbfülke és nummulites figyelhető meg.

Késő rézkori, bronzkori, kora vaskori, római kori és Árpád-kori leletek kerültek elő kitöltéséből. A bejárati részén egy rácsos ajtóval le van zárva. A barlang alapfelszereléssel, könnyű mászással bejárható. Csak elektromos lámpával és engedéllyel látogatható. 14 denevérfaj jelenlétét észlelték benne, amelyek közül három fokozottan védett denevérfaj volt. Megkülönböztetetten védett barlang a befoglaló kőzete, a sok gömbüstje, a régészeti jelentősége és a denevérek védelme miatt.

Előfordul az irodalmában 2. sz. barlang (Bertalan 1963), VIII. barlang (Kordos 1984), barlang a dudari határban (Bertalan 1963, Bertalan ezt is a barlang elnevezésének tartja), barlang a Nádasdy-féle erdőben (Bertalan 1963, Bertalan ezt is a barlang elnevezésének tartja), Dudari Ördög-lik (Eszterhás 1984), Dudari Ördöglik (Hazslinszky 1999), dudari Ördöglik (Bertalan 1963), dudari Ördöglikbarlang (Bertalan 1963), Dudari Sűrűhegy „Éva” barlangja (Bertalan 1963), Dudari Sűrűhegy Éva-barlangja (Bertalan 1963), Éva-barlang (Bertalan 1938) – Ezt a nevet Vasbányai Antal adta a barlangnak, akinek a kislánya fél éves volt, amikor a barlangot Vasbányai Antal felmérte. A nevet sokáig használták is a helyiek, mert 1934. június 16. és július 21. között azt valaki a bejárat fölé festette zöld olajfestékkel. –, Éva barlang (Bertalan, Szokolszky 1935), Kopasz-hegyi-barlang (Eszterhás 1984), Kő-hegyi-barlang (Eszterhás 1984), Kőhegyi barlang (Bertalan 1963), Magoshegyi-barlang (Jakucs, Kessler 1962, Bertalan 1963 szerint a barlang téves neve), Magoshegyi barlang (Dornyay 1927, Bertalan 1963 szerint a barlang téves neve), Nádasdy-féle erdő barlangja (Eszterhás 1984), Nagy-barlang (Eszterhás 1984), Nagybarlang (Roska 1954), Ö-15 (Veress 1978), Ö-15. (Eszterhás 1984), Ördög-árki 15 sz. barlang (Eszterhás 1984), Ördög-árok VIII. sz. barlangja (Eszterhás 1984), Ördög-árok 15. sz. barlang (Kordos 1984), Ördögároki barlang (Bertalan 1963), Ördög-gáti-barlang (Eszterhás 1984), Ördöggáti-zsomboly (Bertalan 1963), Ördög-lik (Eszterhás 1984), Ördöglik (Bertalan, Szokolszky 1935), Ördög-lyuk (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Ördöglyuk (Bertalan 1963), Sürü-hegyi 2-es sz. barlang (Eszterhás 1984), Sürü-hegyi-barlang (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Sürühegyi barlang (Kadić 1952), Sürü-hegyi Ördög-lyuk (Eszterhás 1984), Sürühegyi Ördöglyuk (Balázs 1964), Sürü-hegyi-zsomboly (Eszterhás 1984), Sűrűhegy 2. sz. barlangja (Bertalan, Szokolszky 1935), Sűrűhegyi 2. sz. barlang (Kordos 1984), Sűrűhegyi-barlang (Jakucs, Kessler 1962), Sűrűhegyi barlang (Dornyay 1955), Sűrűhegyi Ördöglik (Bertalan 1938), Sűrűhegyi-ördöglik (Székely 1986) és Sűrűhegyi-zsomboly (Bertalan 1963) néven is.

Kutatástörténete[szerkesztés]

Rómer Flóris 1860-ban megjelent „A Bakony” című könyvében történt első nyomtatott leírása és a leírás szerint koponyákat, arany hajtűket és késeket találtak benne. Rómer Flóris nem járt a barlangban, csak hallott róla. Majd Pesty Frigyes azt írja róla kéziratában, hogy a tatárjárás idején a környéken élők ide menekültek. 1911. szeptember 15-én Laczkó Dezső egy dudari tanító, Szőnyi István társaságában eredménytelen próbaásatást végzett, a kultúrréteget viszont elérte a bejárati részében és vázlatos felmérést készített róla, de csak a felső szakasz egy részéről, 53 méter hosszúságig. 1934. április 1-jén Vasbányai Antal készítette el az első teljes térképét, amely 1:200 méretarányú és említette meg először a barlang alsó szintjét. A hossza ekkor 120 méter és a mélysége 18 méter volt. Sikeres ásatást is folytatott az üregrendszerben, amelynek során sok, különböző korból származó cseréptöredék és egyéb eszköz került elő. A legidősebb leleteket 3000 évesnek határozták meg. Vasbányai Antal Oláh József társaságában kutatta a barlangot. A kéziratban maradt munkája denevéreket és guanót is említ a barlangból, valamint a barlangot a Solymári-ördöglyukhoz hasonlónak írta le. Bertalan Károlynak is elküldte a leleteket meghatároztatásra és Bertalan Károly néhányat lefényképezett közülük. A leleteket Rhé Gyula vizsgálta meg és állapította meg a korukat. Szintén 1934-ben Tomor-Thirring János geológiai szempontból írta le a barlangot és a tanulmányának a földtani térképmellékletén a barlang helye be van jelölve. Az 1937-ben megjelent, Szeghalmy Gyula által írt könyvben sok meglepő dolog van leírva a barlangról, de ezek nem felelnek meg a valóságnak.

1941-ben Mottl Mária járt benne és megállapította, hogy ásatásra alkalmas. 1943-ban a bejárati szakasz végén Vértes László végzett ásatást és hallstatti edénytöredékeket és neolitra utaló darabokat talált. 1950-ben Roska Márton a bejáratánál 6,7 méter mély kutatóaknát ásott és innen sok 114. századi lelet került elő, köztük I. Valentinianus római császár három kis bronzérme, III. Béla magyar király egyik brakteátája és a középső kőkorszak elejéről származó jelképes koponya temetkezési nyomok is. Az ásatás őslénytani leleteit Varrók Sarolta határozta meg és egy fosszilis sün, valamint egy medve, amely lehet, hogy barlangi medve maradványa a pleisztocén üledékek meglétére utalnak. Az 1955-ben megjelent „Bakony útikalauz”ban többször meg van említve, részletesen le van írva és egy térképen van a helye megjelölve. 1959-ben Markó László vezetésével új rész tárult fel benne. 1962. április 22–23-án a Kinizsi T. E. Barlangkutató Szakosztályának tagjai az Északi-Bakony barlangjait vizsgálták és ennek során a Sűrű-hegyi Ördög-lik adatait is rögzítették. 1963. április 14-én mérték fel az FTC Barlangkutató Szakosztály tagjai, Horváth János és Solymossy Imre vezetésével, valamint készítették el az alaprajzi és a hosszmetszeti térképét keresztmetszetekkel. 1963 áprilisában, amelyet Horváth János és Solymossy Imre rajzolt. 1963. április 14–15-én Balázs Dénes is járt benne és szpeleográfiai terepjelentést készített a barlangról 1963. április 20-án. A jelentésében az is szerepel, hogy főágának a hossza 126 méter és mellékágainak a hossza 42 méter. Összesen 168 méter hosszú. A vízszintes kiterjedése 44 méter, a függőleges kiterjedése 20,2 méter, 8,5 méter magas és 11,7 méter mély. Az alapterülete 247 m² és a köbtartalma 358 m³. 1964-ben történt a harmadik felmérése, amelyet az FTC Barlangkutató Csoportjának tagjai végeztek el és a felmérés alapján Horváth János rajzolt alaprajzi térképet róla.

1976-ban a Cholnoky Jenő Karszt- és Barlangkutató Csoport tudományos megfigyeléseket végzett az Ördög-árokban és ekkor a Sűrű-hegyi Ördög-likat is vizsgálták. 1978-ban a Cholnoky Jenő Barlangkutató Csoport zárta le rácsajtóval a barlangot és mivel nagy a bejárata, a barlangon belül, a bejárattól körülbelül 10 méterre. A lezárás melletti kerülőutat betonfallal átjárhatatlanná tették. Az 1984-ben megjelent, Eszterhás István által írt „Lista a Bakony barlangjairól” című felsorolás megemlíti a nevét és közli névváltozatait, fő méreteit és azt, hogy karsztbarlang. Az 1984-ben kiadott „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában szerepel három névváltozata és egy térképen van a helye bejelölve. Az alaprajzi és a vetített hosszmetszet térképe 1992. szeptember 1-jén készült el, amelyet Szabó Zoltán szerkesztett. A térkép elkészítéséhez a barlangot Szabó Zoltán és Kiss Dolly mérte fel 1992. augusztus 24–25-én. A hossza a térkép szerint 147,35 méter, mélysége 13,24 méter, magassága 7,65 méter és függőleges kiterjedése 20,89 méter volt. A térképen a második mélységadat a függőleges kiterjedést jelenti és a mélységét és a magasságát pontatlanul adták össze, mert 20,29 méter szerepel a térképen a függőleges kiterjedésénél. A legújabb térképe 2006-ban készült el, amelyet a Bakonyi Barlangkutató Egyesületek Szövetsége készített. A felmérést Schäfer István vezette. Ekkor a hosszát 150,2 méternek, a mélységét 11,72 méternek és a függőleges kiterjedését 18,73 méternek mérték. 2012-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Bertalan Károly: Beszámoló a M.T.E. Bakonyi Osztálya Barlangkutató Csoportjának 1936. évi működéséről. Kézirat, Veszprém, 1936.
  • Bertalan Károly: Bauxitkutatás Fenyőfő, Csesznek, és Dudar környékén. A Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve, 1957. (46. köt.) 3. füz. 457. old. és a III. számú melléklet
  • Darnay Béla – Lipták Gábor: Csesznek és Zirc. Balatonfüred, 1957. 116–117. old.
  • Gergely Ferenc: Geomorfológiai megfigyelések az Északi-Bakony területén. (Bölcsészetdoktori értekezés.) Bp, 1938. 43–46. old.
  • Kotsis Tivadar: Dudar környékének barlangjai. Ifjúság és Élet, 1943. november 15. (19. évf. 6. sz.) 66–67. old.
  • KRÓNIKÁS: Táborozás hegyen-völgyön. Természetjárás, 1959. (5. évf.) aug. (8. sz.) 9. old.
  • Laczkó Dezső: A Veszprémvármegyei Múzeum évi jelentése. Veszprém, 1911.
  • Pesty Frigyes: Magyarország helynevei. 1864. Kézirat az Országos Széchényi Könyvtárban.
  • Révész Tamás: Adatok az Északi-Bakony karsztosodásának ismeretéhez. (Kézirat, bölcsészetdoktori értekezés.) Bp, 1947. 77–78. old.
  • Rómer Flóris: A Bakony. Győr, 1860. 123. old.
  • Szeghalmy Gyula: Dunántúli vármegyék. Bp. 1937. 17, 33, 38, 322. old.
  • Tomor-Thirring János: A Bakony dudar-oszlopi „Sűrü” hegycsoportjának földtani és őslénytani viszonyai. A Földtani Szemle melléklete. Bp. Bethlen nyomda, 1934. 3, 27–28. old.
  • Tomor-Thirring János: Stratigraphie und Tektonik des Eozäns im nördlichen Bakony-Gebirge – Az Északi Bakony eocén képződményeinek sztratigráfiája és tektonikája. Megfigyelések a Sűrű-hegycsoportban. Földtani Közlöny, 1935. (65. köt.) 1–3. füz. 2, 15. old.
  • Varrók Sarolta: Az 1950–1953. évi bakonyi barlangi ásatások őslénytani eredményei. A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése az 1953. évről. II. rész. 1955. 499. old.
  • Vasbányai Antal: A Dudari Sűrűhegy Éva Barlangja. Hely és évszám nélkül. (1935?) Kézirat.
  • Zákonyi Ferenc: Bakonyi szép tájak. II. Gézaháza-puszta, Ördögárok. Idegenforgalmi Tájékoztató, 1951. máj. 1. (9. sz.) 9. old.

További információk[szerkesztés]