Sűrű-hegyi Ördög-lik

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Sűrű-hegyi Ördög-lik
Hossz150,2 m
Mélység11,72 m
Magasság7,01 m
Függőleges kiterjedés18,73 m
Tengerszint feletti magasság368 m
Település Dudar
Földrajzi táj Bakony
Típus keveredési korróziós
Barlangkataszteri szám 4423-74

A Sűrű-hegyi Ördög-lik egy megkülönböztetetten védett barlang, amely a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén található. A Bújó-lik feltárásáig a Bakony leghosszabb barlangja volt. Régészeti és őslénytani leletek kerültek elő belőle.

Leírás[szerkesztés]

Dudar szélén, az Ördög-gáttól, a Gizella-átjárótól északra, körülbelül 50 méterre, az Ördög-árok középső részén, a patak medre felett 35 méter magasságban van a bejárata. A völgyoldal felső részén nyílik, közvetlen a perem letörésében. Az öt méter széles, valamint három és fél méter magas bejárata egy sziklafalban van. Eocén mészkőben keletkezett. A triász fődolomit határán alakult ki az elágazó, kétszintes barlang. Tektonikus repedések mentén jött létre a vízszintesen áramló karsztvíz oldó hatásának következtében. Több helyen, hasadékkitöltésként és üregkitöltésént is található benne őskarsztos üledék. A felső szintjén sok gömbfülke és nummulites figyelhető meg.

Késő rézkori, bronzkori, kora vaskori, római kori és Árpád-kori leletek kerültek elő kitöltéséből. A bejárati részén egy rácsos ajtóval le van zárva. Barlangjáró alapfelszereléssel, könnyű mászással bejárható. Csak elektromos lámpával és engedéllyel látogatható. 14 denevérfaj jelenlétét észlelték benne, amelyek közül három fokozottan védett denevérfaj volt. Megkülönböztetetten védett barlang a befoglaló kőzete, a sok gömbüstje, a régészeti jelentősége és a denevérek védelme miatt.

Előfordul az irodalmában 2. sz. barlang (Bertalan 1963), VIII. barlang (Kordos 1984), barlang a dudari határban (Bertalan 1963, Bertalan ezt is a barlang elnevezésének tartja), barlang a Nádasdy-féle erdőben (Bertalan 1963, Bertalan ezt is a barlang elnevezésének tartja), Dudari Ördög-lik (Eszterhás 1984), Dudari Ördöglik (Hazslinszky 1999), dudari Ördöglik (Bertalan 1963), dudari Ördöglikbarlang (Bertalan 1963), Dudari Sűrűhegy „Éva” barlangja (Bertalan 1963), Dudari Sűrűhegy Éva-barlangja (Bertalan 1963), Éva-barlang (Bertalan 1938) – Ezt a nevet Vasbányai Antal adta a barlangnak, akinek a kislánya fél éves volt, amikor a barlangot Vasbányai Antal felmérte. A nevet sokáig használták is a helyiek, mert 1934. június 16. és július 21. között azt valaki a bejárat fölé festette zöld olajfestékkel. –, Éva barlang (Bertalan, Szokolszky 1935), Kopasz-hegyi-barlang (Eszterhás 1984), Kő-hegyi-barlang (Eszterhás 1984), Kőhegyi barlang (Bertalan 1963), Magoshegyi-barlang (Jakucs, Kessler 1962, Bertalan 1963 szerint a barlang téves neve), Magoshegyi barlang (Dornyay 1927, Bertalan 1963 szerint a barlang téves neve), Nádasdy-féle erdő barlangja (Eszterhás 1984), Nagy-barlang (Eszterhás 1984), Nagybarlang (Roska 1954), Ö-15 (Veress 1978), Ö-15. (Eszterhás 1984), Ördög-árki 15 sz. barlang (Eszterhás 1984), Ördög-árok VIII. sz. barlangja (Eszterhás 1984), Ördög-árok 15. sz. barlang (Kordos 1984), Ördögároki barlang (Bertalan 1963), Ördög-gáti-barlang (Eszterhás 1984), Ördöggáti-zsomboly (Bertalan 1963), Ördög-lik (Eszterhás 1984), Ördöglik (Bertalan, Szokolszky 1935), Ördög-lyuk (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Ördöglyuk (Bertalan 1963), Sürü-hegyi 2-es sz. barlang (Eszterhás 1984), Sürü-hegyi-barlang (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Sürühegyi barlang (Kadić 1952), Sürü-hegyi Ördög-lyuk (Eszterhás 1984), Sürühegyi Ördöglyuk (Balázs 1964), Sürü-hegyi-zsomboly (Eszterhás 1984), Sűrűhegy 2. sz. barlangja (Bertalan, Szokolszky 1935), Sűrűhegyi 2. sz. barlang (Kordos 1984), Sűrűhegyi-barlang (Jakucs, Kessler 1962), Sűrűhegyi barlang (Dornyay 1955), Sűrűhegyi Ördöglik (Bertalan 1938), Sűrűhegyi-ördöglik (Székely 1986) és Sűrűhegyi-zsomboly (Bertalan 1963) néven is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Rómer Flórisnak az 1860-ban megjelent, „A Bakony” című könyvében történt az első, nyomtatott leírása és a leírás szerint koponyákat, arany hajtűket és késeket találtak benne. Rómer Flóris nem járt a barlangban, csak hallott róla. Pesty Frigyes azt írta a kéziratában, hogy a tatárjárás idején a környéken élők ide menekültek. 1911. szeptember 15-én Laczkó Dezső egy dudari tanító, Szőnyi István társaságában eredménytelen próbaásatást végzett, a kultúrréteget viszont elérte a bejárati részben és vázlatos felmérést készített róla, de csak a felső szakasz egy részéről, 53 méter hosszúságig. 1934. április 1-jén Vasbányai Antal készítette el az első, teljes barlangtérképét, amely 1:200 méretarányú és említette meg először a barlang alsó szintjét. A hossza ekkor 120 méter és a mélysége 18 méter volt. Sikeres ásatást is folytatott az üregrendszerben, amelynek során sok, különböző korból származó cseréptöredék és egyéb eszköz került elő. A legidősebb leleteket 3000 évesnek határozták meg. Vasbányai Antal Oláh József társaságában kutatta a barlangot. A kéziratban maradt munkája denevéreket és guanót is említ a barlangból, valamint a barlangot a Solymári-ördöglyukhoz hasonlónak írta le. Bertalan Károlynak is elküldte a leleteket meghatároztatásra és Bertalan Károly néhányat lefényképezett közülük. A leleteket Rhé Gyula vizsgálta meg és állapította meg a korukat. 1934-ben Tomor-Thirring János geológiai szempontból írta le a barlangot és a tanulmányának a földtani térképmellékletén a barlang helye be van jelölve. Az 1937-ben megjelent, Szeghalmy Gyula által írt könyvben sok meglepő dolog van leírva a barlangról, de ezek nem felelnek meg a valóságnak.

1941-ben Mottl Mária járt benne és megállapította, hogy ásatásra alkalmas. 1943-ban a bejárati szakasz végén Vértes László végzett ásatást és hallstatti edénytöredékeket és neolitra utaló darabokat talált. 1950-ben Roska Márton a bejáratánál 6,7 méter mély kutatóaknát ásott és innen sok 114. századi lelet került elő, köztük I. Valentinianus római császár három kis bronzérme, III. Béla magyar király egyik brakteátája és a középső kőkorszak elejéről származó jelképes koponya temetkezési nyomok is. Az ásatás őslénytani leleteit Varrók Sarolta határozta meg és egy fosszilis sün, valamint egy medve, amely lehet, hogy barlangi medve maradványa a pleisztocén üledékek meglétére utalnak. Az 1955-ben megjelent „Bakony útikalauz”ban többször meg van említve, részletesen le van írva és egy térképen van a helye megjelölve. 1959-ben Markó László vezetésével új rész tárult fel benne. 1962. április 22–23-án a Kinizsi T. E. Barlangkutató Szakosztályának a tagjai az Északi-Bakony barlangjait vizsgálták és ennek során a Sűrű-hegyi Ördög-lik adatait is rögzítették. 1963. április 14-én mérték fel az FTC Barlangkutató Szakosztály tagjai, akiket Horváth János és Solymossy Imre vezetett, valamint készítették el az alaprajzi barlangtérképét és a hosszmetszeti barlangtérképét keresztmetszetekkel 1963 áprilisában, amelyeket Horváth János és Solymossy Imre rajzolt. 1963. április 14–15-én Balázs Dénes is járt benne és szpeleográfiai terepjelentést készített a barlangról 1963. április 20-án. A jelentésében az szerepel, hogy a főágának a hossza 126 méter és a mellékágainak a hossza 42 méter. 168 méter hosszú. A vízszintes kiterjedése 44 méter, a függőleges kiterjedése 20,2 méter, 8,5 méter magas és 11,7 méter mély. Az alapterülete 247 m² és a térfogata 358 m³. 1964-ben történt a harmadik felmérés, amelyet az FTC Barlangkutató Csoportjának a tagjai végeztek és a felmérés alapján Horváth János rajzolt egy alaprajzi barlangtérképet.

1976-ban a Cholnoky Jenő Karszt- és Barlangkutató Csoport tudományos megfigyeléseket végzett az Ördög-árokban és ekkor a Sűrű-hegyi Ördög-likat is vizsgálták. 1978-ban a Cholnoky Jenő Barlangkutató Csoport zárta le rácsajtóval a barlangot és mivel nagy a bejárata, a barlangon belül, a bejárattól körülbelül 10 méterre lett elhelyezve az ajtó. A lezárás melletti kerülőutat betonfallal átjárhatatlanná tették. Az 1984-ben megjelent, Eszterhás István által írt, „Lista a Bakony barlangjairól” című felsorolás említi a nevét és közli a névváltozatait, a fő méreteit és azt, hogy karsztbarlang. Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában szerepel három névváltozata és egy térképen van a helye jelölve. Az alaprajzi barlangtérképe és a vetített, hosszmetszet barlangtérképe 1992. szeptember 1-jén készült el, amelyeket Szabó Zoltán szerkesztett. A barlangtérképek készítéséhez a barlangot Szabó Zoltán és Kiss Dolly mérte fel 1992. augusztus 24–25-én. A hossza a barlangtérképek szerint 147,35 méter, a mélysége 13,24 méter, a magassága 7,65 méter és a függőleges kiterjedése 20,89 méter. A barlangtérképeken a második mélységadat a függőleges kiterjedést jelenti és a mélységét és a magasságát pontatlanul adták össze, mert 20,29 méter szerepel a barlangtérképeken a függőleges kiterjedésnél. A legújabb barlangtérképe 2006-ban készült el, amelyet a Bakonyi Barlangkutató Egyesületek Szövetsége készített. A felmérést Schäfer István vezette. Ekkor a hosszát 150,2 méternek, a mélységét 11,72 méternek és a függőleges kiterjedését 18,73 méternek mérték. 2012-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Bertalan Károly: Beszámoló a M.T.E. Bakonyi Osztálya Barlangkutató Csoportjának 1936. évi működéséről. Kézirat, Veszprém, 1936.
  • Bertalan Károly: Bauxitkutatás Fenyőfő, Csesznek, és Dudar környékén. A Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve, 1957. (46. köt.) 3. füz. 457. old. és a III. számú melléklet
  • Darnay Béla – Lipták Gábor: Csesznek és Zirc. Balatonfüred, 1957. 116–117. old.
  • Gergely Ferenc: Geomorfológiai megfigyelések az Északi-Bakony területén. (Bölcsészetdoktori értekezés.) Bp, 1938. 43–46. old.
  • Kotsis Tivadar: Dudar környékének barlangjai. Ifjúság és Élet, 1943. november 15. (19. évf. 6. sz.) 66–67. old.
  • KRÓNIKÁS: Táborozás hegyen-völgyön. Természetjárás, 1959. (5. évf.) aug. (8. sz.) 9. old.
  • Laczkó Dezső: A Veszprémvármegyei Múzeum évi jelentése. Veszprém, 1911.
  • Pesty Frigyes: Magyarország helynevei. 1864. Kézirat az Országos Széchényi Könyvtárban.
  • Révész Tamás: Adatok az Északi-Bakony karsztosodásának ismeretéhez. (Kézirat, bölcsészetdoktori értekezés.) Bp, 1947. 77–78. old.
  • Rómer Flóris: A Bakony. Győr, 1860. 123. old.
  • Szeghalmy Gyula: Dunántúli vármegyék. Bp. 1937. 17, 33, 38, 322. old.
  • Tomor-Thirring János: A Bakony dudar-oszlopi „Sűrü” hegycsoportjának földtani és őslénytani viszonyai. A Földtani Szemle melléklete. Bp. Bethlen nyomda, 1934. 3, 27–28. old.
  • Tomor-Thirring János: Stratigraphie und Tektonik des Eozäns im nördlichen Bakony-Gebirge – Az Északi Bakony eocén képződményeinek sztratigráfiája és tektonikája. Megfigyelések a Sűrű-hegycsoportban. Földtani Közlöny, 1935. (65. köt.) 1–3. füz. 2, 15. old.
  • Varrók Sarolta: Az 1950–1953. évi bakonyi barlangi ásatások őslénytani eredményei. A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése az 1953. évről. II. rész. 1955. 499. old.
  • Vasbányai Antal: A Dudari Sűrűhegy Éva Barlangja. Hely és évszám nélkül. (1935?) Kézirat.
  • Zákonyi Ferenc: Bakonyi szép tájak. II. Gézaháza-puszta, Ördögárok. Idegenforgalmi Tájékoztató, 1951. máj. 1. (9. sz.) 9. old.

További információk[szerkesztés]