Balekina-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Balekina-barlang
Hossz600 m
Mélység90 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés90 m
Tengerszint feletti magasság548 m
Ország Magyarország
Település Miskolc
Földrajzi táj Bükk-vidék
Típus inaktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 5372-95
Elhelyezkedése
Balekina-barlang (Magyarország)
Balekina-barlang
Balekina-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 06′ 27″, k. h. 20° 35′ 01″Koordináták: é. sz. 48° 06′ 27″, k. h. 20° 35′ 01″

A Balekina-barlang 1988 óta fokozottan védett barlang. A Bükki Nemzeti Park területén található.

Leírás[szerkesztés]

A nyavalyás-tetői dolomitkőfejtőtől délkeletre, közel a bányaudvar legfelső szintjének a pereméhez található. Egy feltöltődött, inaktív víznyelőtöbörben nyílik a bejárata. Három jól elkülöníthető kőzetcsoportban alakult ki: fekete, márgalemezes mészkőben, dolomitkonglomerátumban és világosszürke, dolomitos mészkőben. A barlang járatai általában tágasak, 5–10 méter szélesek és 10–15 méter magasak. A lépcsőzetesen elhelyezkedő aknasor öt részre tagolható.

Változatos alakú cseppkövek és heliktitek is előfordulnak benne, valamint kalcitkristályok bokorszerű képződményei is láthatók a falakon. A Pálmaház-teremben megszemlélhető gyönyörű képződménye a Pálma nevű cseppkő, ami 2,5 méter magas és hófehér. Az alján található vízszintes járatban állandó vizű patak folyik. A végpontján szifon akadályozza a továbbjutást. A vize a föld alatt a Jáspis-barlang vizével keveredik össze és a Garadna-patakba torkolló Wekerle-forrásban lát napvilágot. A vízszintes kiterjedése 96 méter. Kötéltechnikai eszközök alkalmazása és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélye kell a lezárt barlang megtekintéséhez.

Történet[szerkesztés]

1979-ben fedezték fel a Nehézipari Műszaki Egyetem Tudományos Diákkör Karszthidrológiai Szakcsoportjának barlangkutatói bontással. 1979-ben és 1980-ban 250 méter hosszig és 90 méter mélységig sikerült feltárni a változatos, aknákkal, termekkel tagolt járatrendszert. Felmérték a fő járatait és az aknákba vaslétrákat szereltek a bejárásának megkönnyítésére. Földtani leírás, barlangtérkép és bejárási útmutató is készült ekkoriban róla. Mivel a legmélyebb pontján végzett továbbjutási kísérletek eredménytelenek voltak a felderítését lassan abbahagyták. 1982-ben a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Tudományos Diákköri Karszthidrológiai Szakcsoportjának volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában szerepel a neve és egy térképen van a helye feltüntetve. A bejárata az 1980-as évek végére betemetődött.

1988-ban fokozottan védett barlang lett a geológiai és a hidrológiai jelentősége miatt. 1990-ben a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesületnek volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1990-ben a bejáratát a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület tagjai újra megnyitották és a járatainak a többségét újra feltérképezték 1992-ben és 1993-ban. A barlangtérképet számítógépes technika alkalmazásával rajzolták, amelyet az első, magyarországi, digitális barlangtérképként tartanak nyilván. A hossza 512 méterre nőtt, a nem térképezett részekkel együtt meghaladta a 600 métert és a mélysége változatlan maradt. 1995-ben a Wekerle-forrással való összefüggését vízfestéssel derítette ki Sásdi László. 1997-ben le lett zárva. A 2003-ban napvilágot látott, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyvben az olvasható, hogy 600 méter hosszú, 90 méter függőleges kiterjedésű és 96 méter vízszintes kiterjedésű. A 2005-ben megjelent, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyv szerint az alján időszakosan folyik patak, 600 méter hosszú és majdnem 90 méter mély. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]