Leány-barlang (Pilisszentlélek)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Leány-barlang
A barlang bejáratához vezető út
A barlang bejáratához vezető út
Hossz15 350 m
Mélység137 m
Magasság67 m
Függőleges kiterjedés204 m
Tengerszint feletti magasság457 m
Ország Magyarország
Település Esztergom
Földrajzi táj Pilis hegység
Típus termálkarsztos
Barlangkataszteri szám 4840-1
Lelőhely-azonosító 2297
Elhelyezkedése
Leány-barlang (Magyarország)
Leány-barlang
Leány-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 41′ 60″, k. h. 18° 50′ 40″Koordináták: é. sz. 47° 41′ 60″, k. h. 18° 50′ 40″
A Wikimédia Commons tartalmaz Leány-barlang témájú médiaállományokat.

A Leány-barlang különálló barlang volt, de jelenleg a fokozottan védett Ariadne-barlangrendszer része, amely az ország harmadik leghosszabb barlangja. A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Pilis hegységben található. Jelentős régészeti lelőhely. Egy ideig a Pilis hegység leghosszabb barlangja volt.

Leírás[szerkesztés]

Pilisszentlélek területén van. A Pilis hegy sziklás Ny-i oldalában, a Csévi-szirtek alsó zónájában nyílik a nagy bejárata. A déli, tágasabb nyílás a Legény-barlangé. Az északi, kisebb, a Legény-barlang bejáratától 56 m-re lévő bejárat a Leány-barlangé. Turistatérképek is jelzik a Leány-barlang és a Legény-barlang helyét.

A barlang felső triász dachsteini mészkőben karsztvízszint alatti oldódással alakult ki. A hévizes eredete nem bizonyítható. Járatai labirintusos jellegűek, amelyek hol nagyméretű termekké szélesednek, hol szűk kúszójáratokat alkotnak. Általában képződménymentes, ahol nem, ott nagyon változatos cseppkövek és barlangi gyöngyök találhatók. A barlangi gyöngyök központját denevérkoponyák alkotják. A barna barlangi agyag az elsődleges üledékes kitöltés. Érdekességként megemlítendő még az andezit előfordulása a barlangban. Az omladékok főleg kalcitlemeztömbök halmazából állnak.

1913-ban volt először Leány-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul irodalmában Leánybarlang (Kessler 1931) és Leány barlang (Kadić 1920) neveken is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1871–1921[szerkesztés]

A Magyar Királyi Földtani Intézet 1871. évi évkönyvében az van írva, hogy a Csévnél lévő Hruba Skala meredek Ny-i oldalában barlang van.

Az 1908-ban kiadott és Esztergom vármegyét ismertető könyv szerint Esztergom vármegyében barlanglakók nyomait nem találták meg, mert nincsenek olyan barlangok, melyekben arra utaló nyomok lennének, hogy bennük régen ősemberek laktak. Erre a vidékre már fejlettebb igényekkel jöttek az első letelepedők, akik állatcsontokból, szarvasagancsból készített szerszámaik mellett már kőszerszámokat is használtak. Ezért nem voltak rászorulva arra, hogy barlangokban, vagy földbe vájt üregekben lakjanak, hanem készíthettek sátrakat, valamint kunyhókat. Azokat a barlangokat, vagy földbe vájt üregeket, amelyekből erdőkben, vagy félreeső, nehezen hozzáférhető vidékeken most is sok van és emberi kultúra nyomai vannak bennük, nem lehettek ősemberek lakhelyei. Azok főleg a tatárjárás és törökpusztítás idejéből való búvólyukak voltak, mert nem vezethetők vissza az ősidőkre az azokban talált tárgyak.

Az 1912. évi Archaeologiai Értesítőben az olvasható, hogy a Legény-barlang ásatásakor feltűnő volt, hogy a sok cseréplelet között csak egyetlen agyaggyöngy vagy orsópörgettyű-féleség volt és gyerekjáték-szerűség sem került elő. Ezt Bella Lajos úgy értelmezte, hogy a Legény-barlangot főleg férfiak lakták. Az asszonyok és a gyerekek az ettől É-ra 70 m-re fekvő névtelen barlangban találtak menedéket. Ez utóbbi barlangban (melyet ismertetni fog nemsokára) szekérszámra talált hallstatti cserepeket. Ezek között voltak apró edénykék és pörgettyűk is. Innen előkerültek hatalmas edények töredékei is, melyekben valószínűleg vizet tartottak. Itt sokkal több volt a csontár.

Ezek miatt állapította meg azt, hogy a történelem előtti időben a Legény-barlang inkább a férfiak, míg a sokkal nehezebben megközelíthető, rejtett barlang inkább a nők és gyerekek tanyája volt. Aki ez utóbbihoz akart eljutni, annak először a Legény-barlang előtt kellett elhaladnia, ahol a férfiak útját állták. Sem a Legény-barlangból, sem a névtelen barlangból nem került elő La Tène, vagy római kori cserép. Ez utóbbiban pedig egy nagyon szép és majdnem teljesen ép római csontfésűt, a Legény-barlang bejárata előtti második árokban egy térdfibulát találtak Bella Lajosék.

Az ásatás végeredménye az, hogy mindkét barlang az újkőkorszakban, a bronzkorban és a hallstatti korban, majd a középkorban megint a környéken élők menedékhelye volt. A hallstatti idő emberei laktak bennük legtovább, amit az ebből a korból származó sok cserép bizonyít. Az sem elhanyagolható eredmény, hogy ezek miatt az ásatások miatt átértékelhető az Esztergom vármegye monográfiájában szereplő néhány sor, amelyek szerint egyesek (akik ezeknek a barlangoknak őskori állapotát nem ismerik) azt mondják, hogy ezek a barlangok nem lehettek ősemberek lakhelyei.

Cseppkőmedence barlangi gyöngyökkel a Leány-barlang Leányálom-ágában

Az 1913. évi Barlangkutatásban az van írva, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Szakosztályának 1913. május 5-én tartott szakülésén Bella Lajos A Legény- és Leány-barlang ásatásának régészeti méltatása címmel tájékoztatást adott azokról az ásatásokról, amelyeket Kadić Ottokárral együtt múlt év tavaszán a fent nevezett barlangokban végzett a Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Bizottságának megbízásából. A Leány-barlangban végzett ásatás a kincsásók által kiásott anyag átvizsgálásából állt. Az ebben talált embertani és ősrégészeti leletek indokolják a barlang részletes ásatását.

Az 1915. évi Barlangkutatásban meg van említve, hogy az É-ra néző bejáratú Klotild-barlang védett fekvése önmagában nem döntő jelentőségű annak a kérdésnek az eldöntéséhez, hogy lakott e ősember a Klotild-barlangban, mert a Kis-kevélyi-barlang szintén É-i fekvésű, sőt teljesen védtelen, de mégis ez a hely volt eddig Magyarország egyik leggazdagabb lelőhelye. A DNy-ra néző és ideálisan védett helyen lévő Leány-barlang és Legény-barlang kiásása bizonyíték volt arra, hogy ez utóbbi két barlangban sohasem tartózkodott diluviális ember. Az 1920. évi Barlangkutatásban kiadott könyvismertetésben, amely a Budapest Duna-jobbparti környéke című könyvről szól, meg van említve, hogy a könyvben le van írva a Leány barlang. 1921-ben a Budapesti Egyetemi Turista Egyesület tagjai sok pilisvidéki barlang térképezését kezdték el, pl. elkészítették a Leánybarlang alaprajz térképét maguk szerkesztette teodolit segítségével.

1929[szerkesztés]

Állócseppkő a Leány-barlangban

A Turisták Lapja 1929. évi évfolyamában publikálva lett, hogy a Pilis hegységnek az a része, amely Esztergomtól Pilisborosjenőig húzódik és leginkább mészkőből, illetve dolomitból áll, egyéb természeti kiválóságai mellett főleg barlangjairól nevezetes. Ebben az évben fordulat állt be abban az ügyben, hogy egyrészt az érdekelt települések elöljárói, de leginkább a Magyar Turista Egyesület felismerve az itt lévő barlangok jelentőségét, kezdték sürgetni azok szakszerű kutatását. Így kezdődött el tavasszal a Csévi-barlang ásatása és amikor a nyári idény beálltával a munka itt ellanyhult, Kadić Ottokár Klastrompusztára ment, hogy elkezdje az ott található barlangok kutatását. Ehhez a vállalkozáshoz a Magyar Turista Egyesület adott Kadić Ottokárnak anyagi támogatást. Ez a segítség tette számára lehetővé azt, hogy egyrészt a Pilis hegységben egy korábban elkezdett, de abbamaradt barlangkutató munkáját folytathassa, másrészt pedig a Pilis hegységnek olyan kedves és bájos részével ismertette meg, ahová mindig szívesen fog visszatérni.

A klastrompusztai menedékháztól DK-re látható sziklacsoportban, a Chlapecban helyezkednek el a kutatáshoz kiválasztott, klastrompusztai barlangok, a Leány-barlang és a Legény-barlang. Háttérben vannak a Pilis hegy sűrű erdővel benőtt bércei, melyeket égnek meredő mészkőszirtek tarkítanak. A két barlang legkönnyebben úgy található meg, hogy a Pilisszántóról jövő barna és zöld jelzésű, vagy a Csévről jövő sárga jelzésű utakon haladva az útjelzőtábláknál a vörös és barna jelzésű útra kell rátérni. Ezen az úton az erdőben a Legény-barlangot jelző tábláig kell menni. Itt jobbra le kell térni és mély töbör peremén, részben hegyomlásból származó, mohával benőtt kőtömbök között haladva a Chlapec sziklafal aljához, majd ennek szélén felfelé kapaszkodva a Legény-barlang bejáratáig kell menni. Innen a sziklafal alján kb. 100 lépést kell gyalogolni a Leány-barlangig. A két barlangot legcélszerűbb a klastrompusztai menedékháztól megközelíteni, ahonnan 20 perc gyaloglással elérhetők.

Először Bekey Imre Gábor hívta fel Kadić Ottokárék figyelmét a klastrompusztai barlangok létére és 1911-ben, egy kiránduláson bemutatta azokat nekik. Mivel mindkét barlangot ásatásra alkalmasnak találták Kadić Ottokárék, ezért a Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Bizottság vezetősége megbízta Bella Lajost és Kadić Ottokárt, hogy a Magyar Királyi Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium által az Országos Régészeti és Embertani Társulatnak erre a célra kiutalt 1350 korona ásatási költséggel kezdjék el a kutatást. Így lett lehetséges, hogy 1912. május 5-től május 25-ig Tirts Rezső pilismaróti erdőtanácsos által helyben segítve a mexikói erdészlakból kiindulva ebben a két barlangban megkezdjék az ásatást.

Kadić Ottokár a Legény-barlangban vezette a részletes ásatást, Bella Lajos pedig a Leány-barlangban a kincsásók által kiásott anyagban kereste az őslénytani és ősrégészeti leleteket. Mindkét barlangban kielégítő volt az eredmény, mert rövid idő alatt megtelt egy láda neolit, bronzkori, hallstatti és középkori agyagedények töredékeivel, illetve állati és emberi csontokkal. Bella Lajos itt találta meg pénzhamisítók különböző eszközeit. Mert viszonylag vékony volt a Legény-barlangban a kultúrmaradványokat rejtő humuszréteg, ebben a barlangban befejezték az ásatást, a Leány-barlang részletes ásatására ezután került volna sor, de anyagi eszközök hiányában még nem történt meg az.

A barlang bejárati termének hátsó része

Közben a Budapesti Egyetemi Turista Egyesület megalakította barlangkutató szakosztályát és munkaterületéül a Pilis hegységben lévő barlangokat választotta. A munka elkezdődött és az ifjú, leginkább technikusokból álló barlangkutató turistacsoport, név szerint Györgyfalvay Dezső, Frank István, Fuchs Károly, Kessler Hubert, Kiss Gyula és mások elkezdték pl. a Leány-barlang feltárását és felmérését. Ezeknek a kutatásoknak szép eredményei lettek, de még nem lettek nyilvánosságra hozva. Mivel a Legény-barlangban annak idején be lett fejezve az ásatás, ezért a Pilis hegységben ezévben történt ásatásait a Leány-barlangban végezte Kadić Ottokár. A kutatást két irányba kell folytatni itt. Figyelembe véve azt, hogy az újabb kezdeményezés és az anyagi támogatás az egyik turistaegyesület részéről történt, itt főleg a turista szempontnak kell érvényesülnie. Ezért fontosabb az, hogy a barlang fel legyen tárva, le legyen fényképezve és rendezve legyenek a látványosabb részei úgy, hogy azokhoz a nagyközönség is könnyen hozzáférhessen.

Az utóbbi munka azonban csak úgy hajtható végre helyesen, ha a néhány üregben összegyűlt laza anyagok, humusz, kőtörmelék, agyag és sziklák olyan módszerekkel vannak eltávolítva a barlangból és elhelyezve, hogy a tudományos, részletes ásatások módszereinek megfeleljen. Ez tehát olyan terület, ahol a tudománnyal találkozik a turizmus. Ha külön van elvégezve a két feladat, akkor egyik árthat a másiknak, ha pedig közösen van elvégezve a két feladat, akkor ugyanazzal a munkával és ugyanazzal az anyagi áldozattal mindkét szempontnak egyaránt hasznára válik. Az első feladatot, a barlang feltárását már elvégezték a technikus kutatók, emiatt az egyes részek felfedezésének dicsősége az övék. A munka megkezdésekor kérte Kadić Ottokár a technikus kutatókat, hogy vele együtt folytassák ezen a nyáron a felmérő munkát. De mivel mindegyikük mással volt elfoglalva, ezért ebben a munkában helyettük Freissler Károly, Kiss Miklós és Schőnviszky László segítettek neki. Az általuk bejárt és részben felmért barlangrészek be vannak mutatva a mellékelt térképen és le vannak írva a publikációban.

Egy szűk átjáró kibontása a Leány-barlang Leányálom-ágában

A most létrehozott turistaúton és kőlépcsőkön felmenve egy vízszintesre kiegyengetett térségre, az ásatás miatt kialakult meddőhányóra lehet érkezni. Az első látvány, ami itt a látogató elé tárul, nagyon meglepő. Ez a hatalmas, D-re dőlő hasadék a barlang nyílása, a Bejárat. Szemben 40° alatt dőlő, magasra felszökő rétegpadok helyezkednek el. Ezeknek, lefelé függőleges szirteket képezve, leszakadt a külső széle, zeg-zugos peremét pedig bokros növényzet és borostyán borítja. A barlang valójában csak kissé beljebb kezdődik, ott, ahol a lejtős mészkőpadok fölé is ferde mennyezet borul és tetőszerűen elfedi a Bejárat hátsó részét. A Bejárat befelé haladva szűkül és az itt összegyűlt, breccsaszerűen összecementált mészkőtömbök és mészkőtörmelék magas párkányt alkotnak. Ez a barlang Kapuja. Az idei ásatások során ez a szilárd kőgát le lett bontva és most 0,5 m-es küszöbön keresztül lehet bemenni a barlangba.

A küszöböt átlépve lehet bejutni a Pitvarba. Bal oldalon szélestalpú cseppkőképződmény látható, amelynek felső részén néhány kis állócseppkő ül. A terem falain és mennyezetén megfigyelhető kisebb-nagyobb kivájások és a mennyezet közepén felnyúló szűk kürtő arról tanuskodnak, hogy alapos munkát végzett itt a víz a kémiai és a mechanikai hatásai miatt. Mindezt fehér cseppkő fedte be, ott pedig, ahol a terembe szűrődik a nappali fény, különböző árnyalatú zöld moszatok borítják be a falat. Naplementekor a Pitvarba behatoló napsugarak ezt a mesebeli kis üreget tündéri módon világítják meg. Ebbe a pompás kis terembe torkollik a barlang összes mellékürege. A Pitvar hátsó részében nyílik a DNy-ra tartó Oldalsó terem, amely a végén felfelé hajlik és alacsony, szűk nyíláson keresztül kisebb üregben, az Alacsony-üregben ér véget. Az ebben a teremben összegyűlt humuszkitöltés tetején itt-ott talált csontok és cserépedény töredékek azt bizonyítják, hogy ősrégészeti tárgyak vannak a barlangnak ebben a részében is.

A Pitvar K-i falának felső részében van egy második nyílás, amely felfelé egy kis üregbe, a Felső üregbe vezet, ahonnan szűk folyosón keresztül nagyon nehezen járható, nagy kiterjedésű barlangszakasz érhető el. Ennek a bonyolult barlangszakasznak a végső üregeibe még nem sikerült bejutniuk Kadić Ottokáréknak, ezért a legközelebbi feladatok közé tartozik ennek további feltárása és felmérése. Kissé beljebb, a Felső üreg bejárata mellett lévő sziklatömbök között vezet a mélybe egy szűk nyílás. Ezen a szűk nyíláson átvergődve és lejtős sziklán lefelé csúszva mélyebb szinten elhelyezkedő, tág, hosszú terembe, az Alsó terembe lehet érkezni. Ennek a teremnek az ÉK-i fala több méter mély felfelé hajló kiszögelléssel bővül, K-i irányba 15 m hosszú, alacsony, szűk folyosóvá válik, amely kitágul a végén, magasabb lesz és kőtömbökkel van kitöltve. Ezért ezt a részt Omladék-üregnek nevezték el Kadić Ottokárék.

A terem elülső részének D-i falában van egy nyílás, amely a lefelé tartó hosszúkás, DK-ről ÉNy-ra nyúló szabálytalan alakú és ezért Zegzúgos-teremnek nevezett barlangrészbe visz. Hason lefelé csúszva lehet elérni ennek a teremnek a belső végét, ahonnan D-i irányba a meredeken lejtő Kürtő nyílása helyezkedik el. Itt kötélen kell leereszkedni a barlang legmélyebb és legtágabb szakaszába. A Kürtőig tart a Kadić Ottokár által átvizsgált és felmért barlangrész. Nem volt kötélhágcsó Kadić Ottokárnál és ezért nem ereszkedett le ebbe a mély barlangrészbe. Schőnviszky László és Kiss Miklós viszont kötélen leereszkedtek és ennek a barlangrésznek az összes üregét bejárták és felmérték. Ezeknek a méréseknek az alapján készített alaprajz és szelvények szerint a kürtő meredeken lejtő falon át a mélységbe nyúló, széles és tág Nagy-csarnokba vezet, amelynek K–Ny-i irányban terjedő hosszúsága 20 m, az É–D irányú szélessége pedig 15 m.

Képződmények a Leány-barlangban lévő száraz tómederben

A csarnok szélességében felvett szelvény lejtős üreg metszetét mutatja, amelynek alja a mennyezettel majdnem párhuzamosan halad, a hosszában felvett szelvény viszont töbörszerű üregre hasonlít, vagyis Ny-i és K-i falai felfelé hajlanak. A csarnok K-i csücske a 2 m széles és 2 m magas Gádoron át egy további, DK-re haladó 15 m hosszú és néhány helyen ugyanolyan széles, szabálytalan körvonalú második csarnokba, a Mély-csarnokba vezet, amely először enyhén, majd meredeken lefelé hajlik a mélységbe. Az ásatás egyelőre a Bejáratot és a Pitvart érintette. Ezek a barlangrészek leginkább humusszal, kőtörmelékkel, sziklákkal és barlangi agyaggal voltak kitöltve. Mivel itt átlag 2 m mélyre, vízszintesre ásták le a kitöltést, ezért nagyobb lett a nevezett üregek terjedelme.

Őslénytani és ősrégészeti tárgyak csak a felső szürke és fekete humuszban voltak, míg az alatta lévő lateritszerű világosbarna agyag meddő volt. Itt leginkább a neolit, vagyis a fiatalabb kőkori ember durván megmunkált cserépedényeinek töredékeit, néhány csontárat, egy szarvasagancsból készített, finoman csiszolt és fokán oválisan átlyukasztott kőfejszét és egy csiszolt kőbalta töredékét találták. Ezekkel a tárgyakkal együtt néhány emberi csontot és konyhahulladékot, nevezetesen sok emlős- és madárcsontot gyűjtöttek. Bella Lajos 1912-ben gyűjtött anyagát kiegészíti ez az anyag és mindkettő közösen a magyar őslénytani és ősrégészeti tudományt újabb fontos adatokkal gazdagítja. A barlang tudományos kutatása még nincs befejezve az ásatással. A legközelebbi feladat az lehetne, hogy a Pitvar hátsó része, ahol a kövek közül sok cserépedény töredék lett kikaparva, hasonlóan fel legyen ásva.

Cseppkőmedúza a Leány-barlang Leányálom-ágában

A Pitvarba nyíló üregek humuszlerakódásaiban, nevezetesen az Oldalsó terem, az Alacsony üreg, az Alsó terem és a Zegzúgos terem humuszában még sok szép történelem előtti lelet rejtőzik. Az ezekben a barlangrészekben lerakódott anyagok részletes kiásatása nemcsak a tudománynak hasznos, hanem a barlang fel lesz tárva turisztikai szempontból is. Ebből a szempontból különösen a Pitvar hátsó részének és a Zegzúgos teremnek a felásatása lesz fontos, mert csak ezek megtisztítása után lehet megtudni, hogy az Alsó terem és a Zegzúgos terem nyílása lesz-e elég magas ahhoz, hogy azokban legalább hajolva lehessen járni. Ha ezen a két helyen a közlekedés kényelmessé válik, akkor ezt a látványos barlangszakaszt megfelelő kiépítéssel a nagyközönség számára is meg lehet nyitni és ezzel Magyarország új természeti látványossággal gazdagodna. A tanulmányhoz mellékelve lett a Leány-barlang (Kesztölc, Esztergom vármegye) 1929-ben készült alaprajz térképe. A térképen római számokkal jelölve vannak a barlang részei. A térképhez tartozó szöveges részben olvashatók a barlangrészek nevei.

1931–1962[szerkesztés]

A Turisták Lapja 1931. évi évfolyamában megjelent tanulmány szerint Bekey Imre Gábornak az állandó agitációjával sikerült hamar 1000 koronát szereznie. Ezen a pénzen Bella Lajos és Gerecze Péter a Pilis hegy Ny-i oldalán, Klastrompuszta felett lévő Leány-barlangban és Legény-barlangban ásatást végezhettek. A Legény-barlangtól É-ra 50 m-re van a Leány-barlang. A barlangnak csak egy részét ásta ki Bella Lajos, aki ebben a barlangban a Legény-barlanghoz hasonlóan szintén nem talált őskori embernyomokat. Talált egy finom művű római bronzfésűt, hun és magyar kardokat, valamint a középkorból származó eszközöket, amelyek alkalmasak pénzhamisításra.

Az 1931-ben napvilágot látott Természetvédelem és a természeti emlékek című könyvben az szerepel, hogy a Leány-barlang a Legény-barlang tőszomszédságában van. Tág bejáratán keresztül egy kisebb csarnokba lehet jutni, amelynek végén egy szűk nyílás vezet a barlang belső üregébe. Jelenleg még csak turisztikailag érdemes megemlíteni. A 4. számú lábjegyzetben lévő oldalszám 21 helyett 71. Az 1935. évi Erdészeti Lapokban szó van arról, hogy a Legény-barlang mellett, attól É-ra van egy kisebb barlang, a Leány-barlang, amelyben az ásatások során nagyon érdekes leleteket találtak: régi hamispénzverő gépet és hamis pénzeket. Az 1937. évi Földrajzi Közleményekben meg van említve, hogy a Pilis hegy Ny-i oldalában két kisebb barlang is van: a Leány-barlang és a Legény-barlang. Különös, hogy eddig nagyobbat és többet nem fedeztek fel a hegy hatalmas mészkőtömegében.

A barlang bejárati terme

A Turisták Lapja 1937. évi évfolyamában ismertetve van, hogy a Leány-barlang Csév határában, a Pilis hegy Ny-i sziklakiugrásában, a Csévi-szirtekben található. A Pilis-nyereghez vezető Vörös út jobb oldalán elhelyezkedő hatalmas töbrök előtt kiágazó jelzett turistaösvény előbb a Legény-barlanghoz, majd tovább haladva a Leány-barlanghoz vezet. A dachsteini mészkőben kialakult Ny-ra tekintő, hatalmas, a kőzet dőléséhez igazodó bejárat egy előcsarnokba vezet, melynek bal oldali hátsó falából érdekes, csőszerű járatba lehet jutni. A jobb oldali kis üreg kivételével az előcsarnok végéből levezető kis lyukon átbújva a barlang néhány hatalmas csarnokból álló része járható be. Ajánlott ezen a részen kötelet használni. A mellette lévő Legény-barlanggal együtt 1912-ben indult el a barlang régészeti feltárása. De az akkori ásatás leginkább a kincsásóktól feltúrt réteg átvizsgálásából állt. Az elkezdett ásatást a Magyar Turista Egyesület támogatásával Kadić Ottokár 1929-ben folytatta. A sok hallstatti és újkőkorszaki cserépedény, csonteszköz között leginkább egy átfúrt csontfejsze és egy szépen csiszolt kőbalta voltak érdekesek. A Leány-barlang előtt elhelyezkedő Legény-barlangot is, ahogy a Leány-barlangot Kadić Ottokár és Bella Lajos 1912-ben ásatták fel.

Az Országjárás 1942. évi évfolyamában meg lett említve, hogy a Pilis hegységben körülbelül 30 barlang van és ezek között a két csévi barlang is jelentős. Az egyik közülük valószínűleg a Leány-barlang. Az 1943. évi Barlangvilágból megtudható, hogy 1943. március 13-tól 15-ig Bertalan Károly, Albert Béla, Szenes János és Szántho Róbert barlangtani kutatásokat végeztek Klastrompuszta környékén, amelynek során bejárták a Leány-barlangot. A Magyar Állami Földtani Intézet 1943. évi jelentésében szó van arról, hogy a szerkezeti mozgásokkal kapcsolatos hévízfeltörések következményeként jött létre a Leánybarlang, amely a Legény-barlangtól kb. 100 m-re helyezkedik el.

A Csévi-szirtek hosszú barlangjainak poligontérképe

Az 1948. évi Hidrológiai Közlönyben meg van említve, hogy a Dunántúli-középhegységben található magasan elhelyezkedő forrásbarlangi nyílások közül az egyik a pilisi Leány-barlang (200 m viszonylagos magasság). A Pilis-csoport kiemelkedésének egyik állomása az volt, amikor a hasonló magasságban fekvő Leány-barlang, Legény-barlang és Pilisszántói-kőfülke voltak az erózióbázis szintjéhez közel és aktív forrásbarlangként működtek. Ezek a barlangok túlságosan nagyok ahhoz, hogy a Pilis alján jelenleg fakadó források csekély vízhozamának megfelelő vízmennyiséggel magyarázzuk kialakulásukat.

Elképzelhető, hogy a közönséges, hideg karsztvíz mellett hévizek vagy langyos vizek is okozhattak itt oldást átmenetileg. Ezeken a barlangokon kívül több kisebb, főleg már elpusztult forrásbarlang ismert a Pilisszántói-kőfülke környékén, valamint a Pilis hegy másik oldalán lévő Leány-barlang és Legény-barlang környékén (Csévi-szirtek, klastromi szirtek). Ezen kívül sok helyen megvan a karsztvíz régi szivárgásának nyoma, ott, ahol szűkebb keresztmetszetű karsztvizes járatok sokasága nyílik a meredek sziklafalakon. Ezek a nyílások is pont a sziklafalak és a Leány-barlang, Legény-barlang és Pilisszántói-kőfülke környékén vannak. Ez a szintköteg, ahol a forrásbarlangok és régi vízkilépések találhatók, jelenleg 400–450 m tszf. magasságban és a legközelebbi völgyfenék felett 200–250 m-re van.

Az 1961. évi Karszt- és Barlangkutatóban lévő áttekintésben meg van említve, hogy a Kadić Ottokár Barlangkutató Csoport 1961-ben méréseket végzett a barlangban. A Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató 1962. január–februári számában meg van említve, hogy 1961-ben a klastromligeti kutatótáborozáskor a Kadić Ottokár Karszt- és Barlangkutató Szakosztály egyik munkacsoportja a barlangnál geodéziai felmérést végzett. A márciusi számban közölve lett, hogy a szakosztály egyik munkacsoportja 1961-ben geodéziai mérést végzett a barlangnál. A Legény-barlang és a Leány-barlang bejáratát kapcsolták össze a tagok poligonméréssel, hogy a bejáratok magasságát, irányát és egymás közti távolságát rögzítsék, mert a két barlangról eddig csak két különálló és különböző méretarányú térkép állt rendelkezésre. A mostani mérés alapján a két barlang egymáshoz kapcsolt és tájolt térképét akarták megszerkeszteni. A Leány-barlang bejáratának bal oldali, magasba nyúló járatához új bejáratot alakítottak ki a felszínről, és az onnan kezdődő eddig fel nem mért barlangrészt fárasztó munkával szintén felmérték.

1964–1992[szerkesztés]

A Csévi-szirteken lévő néhány barlang bejáratának elhelyezkedése

Az 1964-ben megjelent Az országos kék-túra útvonala mentén című könyv szerint Klastrompuszta környékének érdekessége a Leánybarlang és a Legény-barlang. A piros négyzet jelzésű turistaúton fél óra alatt lehet eljutni a Pilis-tető Ny-i oldalában, meredek sziklák között, kb. 420 m tszf. magasságban nyíló barlangokhoz. A Leánybarlang kb. 200 m hosszú és kb. 20–25 m mély. Középkori hamispénzverő gép és hamis pénzek kerültek elő belőle az ásatásakor. Találtak benne egy szarvasagancsból készült, finoman csiszolt fejszét is. A két barlang 57 hold kiterjedésű környéke természetvédelmi terület. Ebben a védett barlangkörzetben fészkel uhu is. A védett területhez kívánják csatolni Klastrompusztát a közeljövőben. Vértes László 1965-ben kiadott könyvében meg van említve, hogy a Leány barlang felett nyílik a Bivak-barlang.

Az 1967-ben napvilágot látott útikalauzban az van írva, hogy a Pilis-tető Ny-i oldalában, Klastrompuszta felett, a Csévi-szirtek között, 420 m tszf. magasságban, egymás közelében nyílik a Leány-barlang és a Legény-barlang. A Legény-barlangtól É-ra 50 m-re, azonos magasságban van a Leány-barlang bejárata, amely nemcsak közelsége, de jellege és formakincse miatt is szomszédjának testvére. A bejárati terem a kőzet dőléséhez igazodó, Ny-ra néző, tág nyíláson keresztül érhető el. Hátsó sarkából, szűk járaton át lehet lejutni a barlang mélyebben lévő részeibe. Belső részei labirintusos járatok szűk szorítókkal és kisebb-nagyobb termekkel, sok fejlődő cseppkővel. A 6 m-es cseppkőfalon csak kötél segítségével lehet leereszkedni az alsóbb részekbe, amelyek nagyon nedvesek, sárosak.

A barlang majdnem 200 m hosszú és kb. 40 m mély (szintkülönbségű). Labirintusos alaprajza és kristályképződményei miatt valószínűleg hévizes kialakulású. Régészeti ásatás volt mind a Leány-barlang, mind a Legény-barlang bejárati csarnokában. A Leány-barlangban végzett ásatáskor nem akadtak az őskori ember nyomára, de előkerült belőle egy finom kidolgozású, római bronz fésű, hun és magyar kardok, valamint a középkorból származó pénzhamisító eszközök. A Legény-barlang és a Leány-barlang felett húzódó ösvénytől kb. 10 m-re van a Bivak-barlang bejárata.

Leány-barlang, cseppköves kürtő

1974-ben a Foton Barlangkutató Csoport elkészítette fénykép-dokumentációját. Az 1974-ben kiadott Pilis útikalauzban a barlanggal kapcsolatban tulajdonképpen az 1967-es útikalauzban leírtak vannak megismételve. Ebben a kiadványban a plusz információ, hogy az 1930-as években a munkásturisták, a TTE barlangkutatói dolgoztak a barlang feltárásán. A Horthy fasizmus éveiben azonban a TTE munkás-barlangkutatói barlangkutatási engedélyt csak olyan feltétellel kaptak, hogy minden politikai és világnézeti szempontot el kellett hagyniuk tevékenységükből. Felügyelőket rendeltek ki föléjük ennek ellenőrzésére. A Leány-barlangtól É-ra 300 m-re, majdnem ugyanazon a szinten nyílik a Juventusz-barlang.

1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá a 4800-as (Pilis hegység) barlangkataszteri területen lévő, pilisszentléleki Leány-barlang. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által írt, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Pilis hegységben, Kesztölcön található barlang Leány-barlang néven a barlanggal foglalkozó 18 irodalmi mű felsorolásával. Az 1976-ban befejezett Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Pilis hegységben, a Pilis-vonulatban, Pilisszentléleken helyezkedik el a Leány-barlang. A Pilis hegy Ny-i oldalában, a Csévi-szirtek tövében, a klastrompusztai menedékháztól KDK-re 700 m-re, 450 m tszf. magasságban van a bejárata. Bejárata 7 m magas és 4 m széles, amely az út felett kb. 50 m-re, a Legény-barlanggal azonos magasságban, a Legény-barlangtól kb. 100 lépésre É-ra található. A barlang kb. 200 m hosszú és 40 m mély. A magasan fekvő forrásbarlangnak turisztikai hasznosítása van. A kézirat barlangra vonatkozó része 4 irodalmi mű alapján lett írva.

Az 1976-ban összeállított országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Pilis hegységben, Pilisszentléleken található barlang Leány-barlang néven. Az 1977. évi MKBT Beszámolóban napvilágot látott és Jánossy Dénes által írt jelentésben meg van említve, hogy szórvány őslénytani leletet gyűjtött 1977-ben Schindler László a Leány-barlangból (Pilis hegység). Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) a Pilis hegységben lévő és kb. 200 m hosszú Leány-barlang az ország 53. leghosszabb barlangja. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent és az 1978. májusi MKBT Meghívóban publikált listánál frissebb összeállítás alapján Magyarország 58. leghosszabb barlangja a Pilis hegységben elhelyezkedő és 1977-ben kb. 200 m hosszú, 1976-ban kb. 200 m hosszú, 1975-ben kb. 200 m hosszú Leány-barlang.

A barlang bejárati terme

Az 1978. évi MKBT Beszámolóban lévő csoportjelentésben szó van arról, hogy a Szabó József Barlangkutató Csoport tagjainak feltételezése szerint Piliscsév a környéken elhelyezkedő üregek, barlangok miatt kapta nevét. A Piliscsév közelében található Leány-barlang és Legény-barlang a történelem előtti időben nyitva voltak. Mivel a történelemben legszívesebben a terület jellegzetes tereptárgyairól nevezték el a helyneveket, ez a település is a barlangok miatt kapta nevét. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Leány-barlangnak 4840/2. a barlangkataszteri száma. Kárpát József vezetésével az Acheron Barlangkutató Szakosztály az 1980-as évek elején újra felmérte. A felmérés alapján mélysége 50 méter, hossza megegyezett a régi mérés eredményével.

1982-ben a Vörös Meteor TE Foton Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése értelmében a Pilis hegységben lévő Leány-barlang fokozottan védett barlang. Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyvben részletesen le van írva. A könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Leány-barlang néven és helye térképen van jelölve. Az 1985. évi Karszt és Barlangban röviden ismertetve van, hogy a Leány-barlang volt az egyik helyszíne a VMTE Hatos csoport által rendezett 1983. évi Kinizsi Kupa országos barlangversenynek, amelyet a BEAC Barlangkutató Csoport tagjai, Király G., Németh T. és Rajczy M. nyertek. Az 1987. december 31-i állapot alapján az Leány-barlang nem érte el az új felmérés szerint a 200 m-es hosszt és az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt hosszúsági listában a barlang kb. 200 m hosszú.

Az 1989. évi Karszt és Barlangban meg van említve, hogy az MKBT 1985-ben kijelölt 20 barlangot és a társulat ajánlotta a munkában önkéntesen résztvevőknek, hogy legyen ezekben évente elvileg egy-egy téli és nyári denevérszámlálás. A kijelölt barlangok közül 1988-ig pl. a Leány-barlangban történt denevér megfigyelés. A folyóirat 1989. évi különszámában napvilágot látott a tanulmány angol nyelvű változata. Ebben a tanulmányban Leány Cave a barlang neve. A Kárpát József által írt 1991-es kéziratban meg van említve, hogy a fokozottan védett Leány-barlang (Piliscsév) 700 m hosszú és 46 m mély. A barlang kutatás alatt áll. A Pilis hegység leghosszabb és 5. legmélyebb barlangja. Az 1992. évi MKBT Műsorfüzetben megjelent ismertetés szerint a Pilisben található 1987-ben térképezett és 180 m hosszú barlang az Acheron Barlangkutató Szakosztály által térképezett jelentősebb barlangok közül az egyik.

1997-től[szerkesztés]

Kadić Ottokár második feleségével a Leány-barlang bejárata előtt (Bekey Imre Gábor fényképe)

Az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület 1997-ben két ponton átjárót talált a Leány-barlang és a Legény-barlang között. Az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület 1998. évi jelentésében szó van arról, hogy 1998-ban az egyesület tagjai a Leány–Legény-barlangrendszer Leány-barlang szakaszát mérték fel, és a Legény-barlang részbe már két ponton sikerült átmérni. A méréskor derült ki, hogy néhány járat mérete alá lett becsülve. Ennek alapján a rendszer hossza legalább 2500 m, a bejárathoz viszonyított legmagasabb pontja 34 m-en van, mélysége 55–60 m. Eszerint a barlang függőleges kiterjedése meghaladja a 90 m-t, esetleges felső szintű járatok felfedezésével a 100 m-t is meghaladhatja. A Leány-barlangtól ÉÉK-re van az Indikációs-barlang. Az Indikációs-barlang a Leány-barlangtól É-ra lévő Nagy-kuloárban, a Leány-barlang bejáratától kb. 30 m-rel magasabban nyílik. Az Indikációs-barlangot preformáló törésvonal ellendőlésű a Leány-barlangban lévőnél.

Az Indikációs-barlang járatai kb. 25 m-re közelítik meg a Leány-barlang járatait a felmérések szerint. Ezért valószínű, hogy nemsokára ezt a két barlangot is sikerül összekötni. Egyre valószínűbbnek tűnik, hogy a Csévi-szirteken ismert rendszer régen összefüggő járatrendszert alkothatott, amely a pleisztocén előtt szabdalódott szét. A járatok freatikus zónában jöttek létre, a nagy barlangok zónájának tetőszintje kb. 450–470 m-en lehet. Figyelembe véve, hogy a Csévi-szirtek Ny-i oldalában ismert polje egy szétnyíló törésre utal, melyet a Leány-barlang járatai megközelítenek, nem tűnik már utópiának, hogy itt helyezkedik el Magyarország legmélyebb barlangrendszere (csak fel kell tárni). A kéziratban két helyszínrajzon jelölve van a Leány-barlang bejáratának földrajzi elhelyezkedése.

Cseppkőmedence a Leány-barlangban lévő Leányálom-ágban

A 2003-ban kiadott Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvben az olvasható, hogy a Leány-barlang és a Legény-barlang közötti átjárhatóság létrehozásával keletkezett a Leány–Legény-barlangrendszer. A két barlang 1997-ig volt különálló. A Pilis hegy Ny-i, sziklás oldalában, a Csévi-szirt alsó részén nyíló, hatalmas bejáratok egymástól 56 m-re, 8,2 m szintkülönbséggel helyezkednek el. 471 m tszf. magasságban van a Leány-barlang második, 1 m átmérőjű természetes bejárata. A történelem előtti időkben is nyitottak voltak a két barlang bejáratai, de Bekey Imre Gábor csak 1911-ben figyelt fel azokra. Ez azonban csak a régészeti kutatások elindítását jelentette, melyeknek erdeményéről Bella Lajos számolt be 1913-ban.

Az 1930-as évek elején kezdődtek a feltáró munkák a két barlangnál. Idősebb Kiss Miklós és Schőnviszky László a Leány-barlangban a Cseppkőfal alatti részeket fedezték fel. Leél-Őssy Sándor 1953–1954-ben a barlang geomorfológiai feldolgozásával foglalkozott és vezetésével újra fel lett mérve a Leány-barlang. Hossza akkor 200 m és mélysége 40 m volt. Leél-Őssy Sándor megállapította, hogy valamikor egy rendszert alkotott a két hévizes keletkezésű barlang, amelyek csak később lettek forrásbarlangok. A VMTE Foton Barlangkutató Csoportja kutatott az 1960-as évek második felében a barlangban, de jelentős eredmény nélkül. A Kárpát József által vezetett Acheron Barlangkutató Szakosztály az 1980-as évek kezdetén újramérte járatait, melynek eredményeként 200 m hosszú és 50 m mély lett.

A barlang belsőbb részeit védő ajtó

Az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején ifj. Kiss Miklós és társai a barlang Cseppkőfalától kezdve 100 m járatot fedeztek fel, majd ebből a részből kiindulva 1991 áprilisában egy másik 100 m hosszú járatot találtak a MÁFI Barlangkutató Csoport tagjai. Ezen fellelkesülve kezdték rendszeresen kutatni, és még abban az évben új részek feltárásával a két barlang összekapcsolása kézzelfogható közelségbe került. Ennek során a barlangban 400 m hosszú új járat lett megismerve. 1997 végéig a csoport (már Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület néven) a két barlang között két helyen is talált átjárót, és az időközben rengeteg bontómunkával feltárt új szakaszokkal együtt már elérte a 3500 m hosszúságot a barlangrendszer.

A Leány-barlangban lévő Mélysötét-szakasz felfedezése egy bejárás alapján történt és ezzel 250 m hosszú új járat vált ismertté. A Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Bizottságának megbízásából Bella Lajos kezdte el 1912-ben a barlang régészeti kutatását. Ez főleg a kincsásók által a meddőre kivitt anyag átnézéséből állt. A vizsgálatokkor előkerült leletek alapján a barlang bejárati zónáját az ember az újkőkorszaktól kezdve napjainkig használta rövidebb-hosszabb ideig. A könyvben van egy olyan színes fénykép, amelyen a Leány-barlang Nagy-hasadéka figyelhető meg, és van egy olyan fénykép, amelyen a Leány-barlang Szemiramisz függőkertje nevű, kb. 4 m magas cseppkőképződménye van megörökítve. A két fényképet Chorendzsák György készítette.

A 2005-ben megjelent Magyar hegyisport és turista enciklopédia című könyvben az van írva, hogy az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület 1991-től kb. 2,5 km hosszú részt fedezett fel a Leány-Legény-barlangrendszerben és 1997-ben összekötötte a Leány-barlangot és a Legény-barlangot. Vértes László kutatott a Leány-barlangban. A Természetbarátok Turista Egyesületének barlangkutatói kutatták és kezelték a Pilis hegységben lévő Leány-barlangot. A Csévi-szirtek, alatta a Leány-barlangot és Legény-barlangot keretező sziklafalak, illetve egy még lejjebb lévő, magányosan álló sziklatorony képezik a mászóiskola részeit.

A 2008. évi MKBT Tájékoztatóban megjelent hírben meg van említve, hogy az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület a Csévi-szirteken nagy barlangösszekötéseket végzett, a 4580 m hosszú Leány–Legény–Ariadne-barlangrendszer barlangjainak összekötését, és az ismert barlangok, pl. a Leány-barlang hosszát jelentősen növelte. 2013. augusztus 12-től a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül a Komárom-Esztergom megyei Esztergom-Pilisszentléleken lévő, 4840-1 barlangkataszteri számú Ariadne-barlangrendszerhez tartozó és 2297 lelőhely-azonosítójú Leány-barlang (bejáratai, Pitvar és Melegedő nevű termei).

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]