Leány-barlang (Pilisszentlélek)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Leány-barlang
Hossz15 350 m
Mélység137 m
Magasság67 m
Függőleges kiterjedés204 m
Tengerszint feletti magasság457 m
Ország Magyarország
Település Esztergom
Földrajzi táj Pilis
Típus termálkarsztos
Barlangkataszteri szám 4840-1
Elhelyezkedése
Leány-barlang (Magyarország)
Leány-barlang
Leány-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 41′ 60″, k. h. 18° 50′ 40″Koordináták: é. sz. 47° 41′ 60″, k. h. 18° 50′ 40″

A Leány-barlang különálló barlang volt, de jelenleg a fokozottan védett Ariadne-barlangrendszer része, amely az ország harmadik leghosszabb barlangja. A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Pilis hegységben található. Jelentős régészeti lelőhely.

Leírás[szerkesztés]

Pilisszentlélek területén van. A Pilis sziklás, nyugati oldalában, a Csévi-szirtek alsó zónájában nyílik a nagy bejárata. A déli, tágasabb nyílás a Legény-barlangé. Az északi, kisebb, a Legény-barlang bejáratától 56 méterre lévő bejárat a Leány-barlangé. A barlang felső triász, dachsteini mészkőben, karsztvízszint alatti oldódással alakult ki. A hévizes eredete nem bizonyítható.

A járatai labirintusos jellegűek, amelyek hol nagyméretű termekké szélesednek, hol szűk kúszójáratokat alkotnak. Általában képződménymentes, ahol nem, ott nagyon változatos cseppkövek és barlangi gyöngyök találhatók. A barlangi gyöngyök központját denevérkoponyák alkotják. A barna barlangi agyag az elsődleges üledékes kitöltés. Érdekességként megemlítendő még az andezit előfordulása a barlangban. Az omladékok főleg kalcitlemeztömbök halmazából állnak.

Régészeti ásatások[szerkesztés]

A Leány-barlangra először Bekey Imre Gábor hívta fel a figyelmet 1911-ben. Ez indította el az archeológiai feltárását. 1912 májusában Bella Lajos és Kadić Ottokár kezdett hozzá a régészeti kutatásokhoz a Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Bizottságának megbízásából. Amíg Bella Lajos a régiségeket válogatta ki a kincsásók által kiszórt földből, addig Kadić Ottokár felmérte az üreget. Az újkőkorszakban, a bronzkorban élt ember és a hallstatti kultúra emberének az eszközeit is megtalálták. Tehát lakóhelyül szolgált az őskori embernek.

Az őskori leletek mellett egy Ferdinánd kori pénzhamisító műhely tárgyai is napvilágra kerültek. Sásdi László szerint ezeket a Legény-barlangban találták. Később Kadić Ottokár, a Magyar Turista Egyesület támogatásával kutatott a barlangban, de ez részleges volt. Csak a Pitvar humusztakarójára terjedt ki. Az előkerült csontleletekből Kormos Tivadar földikutya és hiúzmaradványokat mutatott ki.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A régészeti kutatások után a barlang hosszának növelését célzó feltárások kezdődtek. Idősebb Kiss Miklós és Schőnviszky László a Cseppkőfal alatti részeket járta be. Az Országjárás 1942. évi évfolyamában meg lett említve, hogy a Pilis hegységben körülbelül 30 barlang van és ezek között a két csévi barlang is jelentős. Az egyik közülük valószínűleg a Leány-barlang. Leél-Őssy Sándor 1953–1954-ben a barlang geomorfológiai feldolgozásával foglalkozott és vezetésével újra felmérték a barlangot. Hossza akkor 200 méter és mélysége 40 méter volt. Leél-Őssy Sándor állapította meg először, hogy valamikor egy rendszert alkotott a Legény-barlanggal. Az 1964-ben megjelent, Az országos kék-túra útvonala mentén című könyvben részletesen le van írva és a leírás szerint körülbelül 200 méter hosszú, valamint körülbelül 20–25 méter mély. 1974-ben a Foton Barlangkutató Csoport elkészítette fénykép-dokumentációját. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá a 4800-as (Pilis) barlangkataszteri területen lévő, pilisszentléleki barlang.

Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű barlangnak 4840/2. a barlangkataszteri száma. Kárpát József vezetésével az Acheron Barlangkutató Szakosztály az 1980-as évek elején újra felmérte. A felmérés alapján mélysége 50 méter, hossza megegyezett a régi mérés eredményével. 1982-ben a Vörös Meteor TE Foton Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1982 óta fokozottan védett barlang. 1983-ban a barlang volt egyik helyszíne a Kinizsi Kupa nevű országos barlangversenynek. Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyvben részletesen le van írva. A könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Leány-barlang néven és helye térképen van jelölve. Az 1987. december 31-i állapot szerint az új felmérés alapján nem érte el a 200 méteres hosszúságot. Az 1992. évi MKBT Műsorfüzetben megjelent ismertetés szerint a Pilisben található 1987-ben térképezett és 180 méter hosszú barlang az Acheron Barlangkutató Szakosztály által térképezett jelentősebb barlangok közül az egyik.

A későbbi, újabb felfedezéseknek, feltárásoknak köszönhetően kézzel fogható közelségbe került a Legény-barlanggal való összeköttetése. Ekkor 400 méter új járattal gyarapodott a barlang. Az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület 1997-ben két ponton is átjárót talált a barlangok között. Ekkor a rendszer neve Leány–Legény-barlangrendszer lett. A rendszer ekkor elérte a 3 500 méteres hosszt a rengeteg bontómunkának köszönhetően. Egy bejárás alapján a Mélysötét-szakasz megtalálása 250 méter hosszú, új járatot eredményezett. A kutatómunka eredményeként a barlangrendszer hossza egyre nőtt, mivel más barlangokkal is sikerült kapcsolatot találni. Így jött létre az Ariadne-barlangrendszer.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]