Kevély-nyergi-zsomboly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kevély-nyergi-zsomboly
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz80 m
Mélység21 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés21 m
Tengerszint feletti magasság396 m
Ország Magyarország
Település Budakalász
Földrajzi táj Pilis
Típus hidrotermális eredetű
Barlangkataszteri szám 4820-12
Elhelyezkedése
Kevély-nyergi-zsomboly (Magyarország)
Kevély-nyergi-zsomboly
Kevély-nyergi-zsomboly
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 37′ 46″, k. h. 18° 58′ 53″Koordináták: é. sz. 47° 37′ 46″, k. h. 18° 58′ 53″

A Kevély-nyergi-zsomboly megkülönböztetetten védett barlang, amely a Pilis hegységben, a Duna–Ipoly Nemzeti Park területén található.

Leírás[szerkesztés]

500 méterre, keletre fekszik az egykori Kevély-nyergi turistaháztól, a Nagy-Kevély oldalában. Ligetes erdőben, nehezen észrevehetően nyílik, bár a bejárata nagy, egy 4–5 méter átmérőjű akna. A turistatérképek is jelölik a helyét. A legkönnyebben a zöld sáv jelzésű turistaútról közelíthető meg.

Felső triász, dachsteini mészkőben jött létre. Meleg vizek alakították ki. A bejárati akna Leél-Őssy Sándor szerint hévizes, Haas János szerint beszakadásos eredetű, amelyben gömbüstök és cseppkőlefolyások figyelhetők meg. A bejárati aknával párhuzamos, agyaggal és a felszínről bemosott kőzettörmelékkel feltöltött ikerakna egy terembe vezet, ahol a beszakadás törmelékhalma van. A barlang csak kötéltechnikában jártas, engedéllyel rendelkező személyeknek járható. A bejárati akna feltöltődése gyakran megakadályozza a zsomboly alsó, vízszintes részébe a bejutást. Jelenleg nem járható ez a rész.

Előfordul az irodalmában Kevélyi-zsomboly (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Kevély-nyergi Természetbarát-zsomboly (Dely, Mezei 1974), Kevélynyergi-zsomboly (Leél-Őssy 1958), Kevélynyergi zsomboly (Leél-Őssy 1958), Kevélynyergi Zsomboly (Thuróczy 1964), Nagy-kevélyi Természetbarát-zsomboly (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Nagykevélyi-zsomboly (Kordos 1984), Nagykevélyi zsomboly (Kadić 1942), Természetbarát-barlang (Kordos 1984), Természetbarát barlang (Bertalan 1976), Természetbarát-zsomboly (Révai 1941) és Természetbarát zsomboly (Mezei, Páli 1955) néven is. A Természetbarát-barlang nevet és az ahhoz hasonló neveket az 1940-es években, az alsó teremsorát felfedező Természetbarátok Turista Egyesületének a neve miatt kapta.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A BETE kutatói 1935-ben kutattak benne. Bertalan Károlynak az 1976-ban befejezett kézirata szerint Schőnviszky Lászlónak az 1937-ben publikált tanulmányában meg van említve, de a 151. oldalon valószínűleg a Gyopáros-barlangra utalt Schőnviszky László. A 151. oldalon az olvasható, hogy van a Nagy-Kevély déli oldalán egy feltárásra váró, kis üreg. 1938-ban bukkantak rá a Természetbarátok Turista Egyesületének a kutatói.

1940-ben, valamint 1941-ben a csoporttagok feltáró munkát végeztek a barlangban. 1941-ben felmérték a TTE barlangkutatói. Az 1940-es években jutottak be a vízszintes részbe a TTE tagok Révai Ernő és Venkovits István által vezetve. A Népszava 1941. április 2-i száma szerint 1941. március 30-án a Természetbarátok barlangkutatói új részt tártak fel a zsombolyban. A 20 méter mély zsomboly alján, a felhalmozódott, nagy mennyiségű sziklatörmelékben, sokáig tartó munka után, vasárnap sikerült egy szűk folyosót kibontani, amelyből két, nagy méretű terembe jutottak a felfedezők. Az egyik terem egy emelet magas és sok benne a gyönyörű cseppkő, valamint a hófehér mésztufazuhatag. A legszebb termet Dancza János nevéről Dancza-teremnek nevezték el. A barlangban a legszebb látványosság egy cseppkőfülke, amely három–négy méter magas, karfiolszerű képződmény és mellette egy kristálytiszta vízzel teli kőmedence van. A padlót is tufagátak és cseppkövek díszítik. 50 méter hosszú a felfedezett, gyönyörűen cseppköves barlangrész, amely csak egy részeredménye a barlang kutatásának és emiatt a Pilis fontos barlangjai közé sorolható a zsomboly. Az 1942. június 30-i Magyar Turista Életben megjelent cikkben az olvasható, hogy Jaskó Sándor szakvéleményt adott a TTE kérésére a Nagykevélyi zsomboly további feltárásáról.

Az 1950-es években az alsó részek elzáródtak a külvilágtól. Az 1955-ben napvilágot látott, „Pilis útikalauz” című könyv szerint a Kevély-nyergi turistaház közelében nyílik a fárasztó munkával feltárt barlang, amely azóta beomlott. 1964-ben a zsombolynyílás alatt ácsolatot készítettek a pilisvörösvári bányászok a Szabó József Geológiai Technikum Barlangkutató Csoportjának a kérésére. Ezzel akadályozták meg a behulló, bemosódó talaj és a törmelék bekerülését az alsóbb szintekbe. 1964-ben fedezték fel az Új-ágba bevezető kúszójáratot és kiásták az eltömődött régi szakaszt. 1965-ben készítették el a második barlangtérképét a Geológiai Technikum Barlangkutató Csoportjának a tagjai. Az 1964-ben kiadott, „Az országos kék-túra útvonala mentén” című könyvben az olvasható, hogy az Ürömi-víznyelőbarlang után ez a Kevély hegycsoport legnagyobb barlangja és cserjés erdőben, rejtve nyílik, valamint a hévizes eredetű barlang két fő részből áll, egy 17 méter mély aknából és egy sokszor eltömődő, körülbelül 100 méter hosszú, alsó részből. 1966-ban Haas János, a Szabó József Geológiai Technikum Barlangkutató Csoportjának a tagja képesítő szakdolgozatot készített róla. 1968-ban a Szabó József Geológiai Technikum Barlangkutató Csoportja újra feltérképezte. 1969-ben Szenthe István vizsgálta az üreget. 1969–1971-ben a Szpeleológia Barlangkutató Csoportnak a tagjai végeztek benne klimatológiai, biológiai és hidrológiai méréseket, valamint vizsgálatokat.

1974-ben a Foton Barlangkutató Csoport elkészítette a fénykép-dokumentációját. A barlangról készült négy barlangtérkép közül a legújabbat Kordos László rajzolta. 1976 januárjában és 1976. szeptember 29-én Schindler László holocén csontokat gyűjtött a Magazin nevű részben, amelyeket Kordos László határozott meg. Az 1976-ban befejezett, Bertalan Károly által írt, „Magyarország barlangleltára” című kéziratban az olvasható, hogy a kevély-nyergi Stromfeld Aurél turistaháztól északkeletre, 400 méterre, a Kevély-nyereg gerincén, ligetes erdőben, 396 méter tengerszint feletti magasságban, két, kis méretű beszakadásban van a négy-öt méter átmérőjű bejárata. A bejáratnál található segédpont a 406 méteres magassági ponttól délnyugatra, 135 fok irányban, 132 méterre van. A hévizes eredetű, emeletes aknabarlang körülbelül 80 méter hosszú és körülbelül 21 méter mély. A kéziratban három irodalmi hivatkozás alapján lett feldolgozva. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfiában meg van említve három névváltozata nyolc irodalmi hivatkozással.

Az 1981. évi Karszt és Barlang 1–2. félévi számában nyilvánosságra hozták a barlangkataszteri számát. Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában szerepel a neve három névváltozatával és egy térképen van jelölve a helye. Az 1991-ben napvilágot látott, „A Pilis és a Visegrádi-hegység” című útikalauzban részletesen le van írva. A könyvben az olvasható, hogy a turistaháztól körülbelül 500 méterre, keletre, ligetes erdőben van a nagy bejárata és a Kevélyek egyik legnagyobb, 21 méter mély barlangja. Az 1930-as években a TTE tagjai tárták fel először az alsó teremsort, amely azután omlások miatt járhatatlan lett. A geológiai technikum kutatói 1964 őszén tették látogathatóvá ezt a részt. Később több mint 80 méterrel növelték a barlang hosszát új termek megismerésével. A barlang hévizes kialakulására utalnak a nagyterem kupoláján és a zsombolyakna falán megfigyelhető, jellegzetes gömbfülkék. A tág, 12 méter mély bejárati akna egy kupolás, nagyméretű terembe vezet. A teremhez egy szűk és meredeken lejtő folyosó csatlakozik. A folyosóhoz egy alsóbb szinten található teremsor kapcsolódik. A 2005-ben megjelent, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben olvasható egy szócikk a barlangról, amely szerint 80 méter hosszú és 21 méter mély. 2012-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Bertalan Károly: A barlangkutató-szakosztály jelentése. A Budapesti Egyetemi Turista Egyesület beszámolója az 1942. jubileumi évről. Budapest, 1943. 17–19. old.
  • Révai Ernő: Barlanghírek. Természetbarát, 1938. (25. köt.) 3–4. sz. 15–16. old.
  • Révai Ernő: Barlangok világából. A TTE barlangkutatóinak rovata. Természetbarát, 1938. (26. köt.) 3–4. sz. 15–16. old. és 5–6. sz. 14–16. old.
  • Szenthe István: Karsztjelenségek és képződményeik fejlődéstörténete a Nagy-Kevély környékén. Egyetemi szakdolgozat. Kézirat. Budapest, 1969.

További információk[szerkesztés]