Szablyár Péter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szablyár Péter
Született 1948. július 13.
Budapest
Elhunyt 2013. december 9. (65 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása geológus
Iskolái Miskolci Egyetem (–1974)

Szablyár Péter (Budapest, 1948. július 13.Budapest, 2013. december 9.), geológus, kohómérnök, barlangkutató, helytörténész.

Élete[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait a Budapesti Szabó József Geológiai Technikumban végezte, 1964-ben érettségizett. Már általános iskolás korában érdekelni kezdték a barlangok. Az Aggteleki-karszt és a Baradla-barlang különösen vonzotta. A középiskola elvégzéséhez szükséges szakmai gyakorlatát Jósvafőn töltötte. 1962-ben lett tagja a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatnak, melynek később több cikluson át elnökségi tagja, főtitkárhelyettese és 1994–1998 között főtitkára volt.

1974-ben a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen szerzett kohómérnök diplomát. Az alumíniumiparban helyezkedett el mint tervezőmérnök. Az ALUTERV-FKI (Fémipari Kutatóintézet)-nél dolgozott annak megszűnéséig (1996.) – később már mint osztályvezető, főosztályvezető, végül mint a Kohászati Fejlesztési Iroda vezetője. Többek közt az ország akkor legnagyobb kapacitású öntödéjének, az Ajkai Nagynyomású Alumíniumöntödének tervezését vezette.

Élete végéig nem szakadt el a kohászattól, ezt kohászati és hulladékgazdálkodással foglalkozó cikkei bizonyítják. 2000-ben a Magyar Fémhulladék Forgalmazók és Feldolgozók Szövetsége (FÉMSZÖVETSÉG) ügyvezető titkárává választotta, ezt a pozíciót haláláig betöltötte. A Szinlő Barlang és Vendégforgalmi Kft. egyik alapítója (1991.), majd az ebből kinőtt Szinlő Kft. tulajdonosa, ügyvezető igazgatója volt haláláig.

1994-ben Jósvafőn tájházat alapított, ahol a település lakóinak segítségével összegyűjtötte a falu történetének tárgyi emlékeit. Az évek múlásával Jósvafő második otthonává vált. Végrendeletében úgy rendelkezett, hogy itt temessék el.

Munkássága[szerkesztés]

A középiskolai évek alatt bekapcsolódott az iskola barlangkutató csoportjának munkájába. 1965-ben feltárták a technikum névadójáról elkeresztelt Szabó József-barlangot. Az egyetem elvégzése után 1976-ban kapcsolódott be a Ferencvárosi Természetbarát Sportkör (FTSK) Barlangkutató Szakosztályának munkájába. Csoportjának kutatási területe az Ezüst-hegy – Kevélyek – Hosszúhegy barlangjai voltak. A terepi munka mellett elméleti kérdésekkel is foglalkozott. Kezdeményezésére indult el a Barlangbibliográfiai Figyelő melyet 1981–1990 között szerkesztett és kivitelezett. Ez idő alatt részt vett a Karszt és Barlang című szakfolyóirat szerkesztésében is. 1981-ben tagja volt a líbiai Bir al Ghanami gipszkarszt barlang feltárását, dokumentálását végző kutatócsoportnak. Az első líbiai-magyar kutatóexpedíció történetét egy máig kiadatlan könyvében dolgozta fel 2009-ben. 1987-ben a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Herman Ottó-éremmel tüntette ki. Kezdeményezője volt 1993-ban a Szemlő-hegyi-barlang feletti parkban található Barlangkutató Emlékkert létrehozásának.

1994-ben Jósvafőn, az 1890-ben épült úgynevezett Szakál-porta épületegyüttesében tájházat alapított, ahol a település lakói segítségével összegyűjtötte a falu történetének tárgyi emlékeit (2500 tétel). Ezzel egyúttal sikerült létrehoznia a helyi közösségi élet egy újfajta központját is. 1994-ben, a második Jósvafői falunapok rendezvénysorozatának keretében nyílt meg a tájház. Az egyik épületben a környék nagy barlangjait, ezek történetét bemutató kiállítás is helyet kapott. A tájház 2008-ban elnyerte az „Év múzeuma 2007” kitüntető címet. A tájház alapításától fogva helytörténeti kutatásokat is végzett, melyek egyik eredményeként 1993-tól szerkesztette és kiadta a Jósvafői Helytörténeti Füzetek c. periodikát. 2013-ig harminckilenc füzete jelent meg. 2002-ben megalakult jósvafői központtal, 67 tájház részvételével a Magyarországi Tájházak Szövetsége, szakmai-érdekképviseleti egyesülete, melynek alapítója és 2010-ig ügyvezető elnöke is volt. 2003-ban útjára indította a szövetség negyedévente megjelenő periodikáját, a Tájházi Hírlevelet, aminek 2011-ig felelős szerkesztője volt.

Nyomtatásban megjelent írásait saját maga a következőképpen csoportosította (zárójelben azok a folyóiratok, melyekben a legtöbb cikk megjelent): barlangokkal (Karszt és Barlang, TermészetBÚVÁR, Élet és Tudomány című folyóiratok), Jósvafővel (Jósvafői Hírmondó, Tájházi Hírlevél, Élet és Tudomány, Ház és Ember), alumíniumiparral-hulladékgazdálkodással (HUNGALU Híradó, Bányászati és Kohászati Lapok, A Mi Múzeumunk, Élet és Tudomány) és tájházakkal kapcsolatos, illetőleg várostörténeti írások (Élet és Tudomány, A Mi Múzeumunk, Tájházi Hírlevél illetőleg a Városháza Kiadónál megjelent könyvei).

Számtalan – köztük sok nagyszabású – tervét, elképzelését támogatás hiányában nem tudta megvalósítani.

Könyvei[szerkesztés]

  • Szablyár Péter – Borzsák Péter – Székely Kinga: Jósvafő – Település a világörökséggé nyilvánított barlangok kapujában. Aggteleki Nemzeti Park, Jósvafő, 1999.
  • Szablyár Péter – Szmorad Ferenc (szerk.): Jósvafő – Település a források és barlangok völgyében. Jósvafő község Önkormányzatának Képviselőtestülete, Jósvafő, 2000.
  • N. Kósa Judit – Szablyár Péter: Föld alatti Buda. Városháza Kiadó („A mi Budapestünk” sorozat), Budapest, 2002. és 2007.
  • N. Kósa Judit – Szablyár Péter: Föld alatti Pest. Városháza Kiadó („A mi Budapestünk” sorozat), Budapest, 2002. és 2007.
  • Föld alatti Magyarország. Panoráma, Budapest, 2004.
  • Toronymagasan. Városháza Kiadó („A mi Budapestünk” sorozat), Budapest, 2007.
  • Fokról fokra. Városháza Kiadó („A mi Budapestünk” sorozat), Budapest, 2010.
  • Ház és ember (szerk.: Cseri Miklós – Bereczki Ibolya). A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Évkönyve 24. rész, Szentendre, 2012.
  • Bereczki Ibolya – Szablyár Péter (szerk.): Tájház vezetési ismeretek. Magyarországi Tájházak Szövetsége, 2012.
  • Eltűnő budai hegyek. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2013.

Kéziratai[szerkesztés]

  • Barlangok nyomában Tripolitániában. Az első líbiai-magyar barlangkutató expedíció története. Kézirat, 2009.

Források[szerkesztés]

  • Hajnal János: Névjegy (Szablyár Péter) Bányászati és Kohászati Lapok, Kohászat 146 (1): 47-49. 2013.
  • Tájházi hírlevél: Szablyár Péter (1948-2013.) A Magyarországi Tájházak Szövetségének Tájékoztatója 2013/4 Noszvaj, 2013. december
  • Jósvafői Helytörténeti Füzetek 40. füzet, 2015.: In memoriam Szablyár Péter http://epa.oszk.hu HU ISSN 1785-9956

További információ[szerkesztés]