Zöld-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Zöld-barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz30 m
Mélység0 m
Magasság9 m
Függőleges kiterjedés9 m
Tengerszint feletti magasság363 és 375 m
Ország Magyarország
Település Budakalász
Földrajzi táj Pilis
Típus inaktív, hévizes eredetű
Barlangkataszteri szám 4820-11
Elhelyezkedése
Zöld-barlang (Magyarország)
Zöld-barlang
Zöld-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 37′ 27″, k. h. 18° 59′ 29″Koordináták: é. sz. 47° 37′ 27″, k. h. 18° 59′ 29″
A Wikimédia Commons tartalmaz Zöld-barlang témájú médiaállományokat.

A Zöld-barlang megkülönböztetetten védett barlang. A Duna–Ipoly Nemzeti Park területén található. Régészeti szempontból jelentős barlang. Kőrézkori, bronzkori, római kori, népvándorláskori, Árpád-kori és kelta leletek, valamint embercsontok is előkerültek belőle.

Leírás[szerkesztés]

A Nagy-Kevély keleti, meredek oldalában, erdőben, a csúcstól északkeletre, körülbelül 380 méterre található két bejárata, amelyek körülbelül tíz méterre vannak egymástól. Az alsó bejárat a zöld sáv jelzésű turistaúttól körülbelül 40 méternyire, 20 méterrel magasabban van. A helyét jelölik a turistatérképek a nevének a feltüntetésével. A Kristály-barlang, amelynek az egyik neve a Zöld-barlang melletti üreg volt, a körülbelül 100 méterre lévő, felhagyott kőfejtőben nyílik.

Az alsó, bontott, íves, vízszintes tengelyirányú bejárata öt méter széles és három méter magas. A felső, természetes, függőleges tengelyirányú bejárata egy méter széles és fél méter magas. Vastagpados, fehér, tömött, középső triász, dachsteini mészkőben jött létre. Hévizes eredetű, jelenleg már inaktív, karsztvízszint alatti oldódással kialakult, pusztuló, tág átjáróbarlang. A felső bejárata beszakadással keletkezett. A térformája egyszerű. Gömbfülke, gömbüstök, ujjbegykarrok, ősmaradványok, őskarsztos üledékkitöltés, kalcittelér, cseppkőkérgek, cseppkőlefolyás és kis méretű függőcseppkövek figyelhetők meg benne. Visszaoldott cseppkövek és kristályos borsókövek is találhatók a járataiban. A vízszintes kiterjedése 19 méter. A lezáratlan, barlangjáró alapfelszereléssel járható barlang csak engedéllyel tekinthető meg.

A régészeti lelőhely azonosító száma 32539. A 2001. és a 2002. évi feltárása során a kitöltésében kőrézkori, Ludanice csoportba sorolható edénytöredékeket, egy kőrézkori obszidiánpenge töredéket, bronzkori, vatyai kultúrába tartozó edényoldal töredékeket, római kori, 13. századi és késő középkori kerámiákat, valamint egy kelta, köpűs, vas lándzsahegyet találtak. Egy őskori, vagy római kori, ismeretlen rendeltetésű bronzlemez is begyűjtésre került. Egy-két edényoldal töredék lehet, hogy népvándorláskori, egy kereszt fenékbélyeges, szürke töredék 13. századi, néhány oldaltöredék Árpád-kori, 10. századi, vagy 11. századi. Tűzhelynyomot nem találtak. A Ludanice csoportba sorolható leletek között volt egy enyhén sérült baltácska, egy limnokvarcitpenge, egy majdnem ép, kupicás pohár és néhány pattintott kőeszköztöredék. A régészeti leleteket Repiszky Tamás vizsgálta.

A csontleleteket Kordos László határozta meg. Viszonylag nagyszámú embercsont és nagytestű háziállatok csontjai kerültek elő. Néhány állatcsonton vágásnyomokat figyeltek meg. A napvilágra került csontok között barna medve, szarvasmarha, szarvas, házisertés, juh, vagy kecske, , házimacska, mezei nyúl, borz, róka, nagy pele, béka, madár, nagy patkósdenevér, kis patkósdenevér és hosszúszárnyú denevér csontok voltak.

A nevét a felső bejárat oldalfalaira települt mohák miatt kapta. A Zöld-barlang név 1958-ban jelent meg az irodalmában, Leél-Őssy Sándor publikációjában. Előfordul az irodalmában Zöld barlang (Thuróczy 1964), Zöldbarlang (Mezei, Páli 1955), Zöldlyuk-barlang (Bertalan 1976) és Zöldlyuk barlang (Kordos 1970) néven is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Az 1930-as években Schőnviszky László a barlang alatt található turistaút szélén, az akkoriban ott álló fatörzsön megjelölte a barlanghoz felvezető utat. Az Ézsiás György által készített, állapotfelvételi kézirat szerint Schőnviszky Lászlónak az 1937-ben publikált tanulmányában meg van említve, de a 151. oldalon valószínűleg a Gyopáros-barlangra utalt Schőnviszky László. Az 1955-ben kiadott, „Pilis útikalauz” című könyvben az olvasható, hogy a Nagy-Kevély északi lejtőjén vezető oldalút közelében található és az üregeinek a zöld mohalerakódásai miatt nevezik Zöldbarlangnak. Az 1958-ban napvilágot látott, Leél-Őssy Sándor által írt tanulmányban le van írva és egy térképvázlaton van a helye megjelölve. A leírás szerint a körülbelül 20–30 méter hosszú barlang hévizes eredetű, amelyet a kupolaterem gömbfülkéi bizonyítanak és a főbejárat alatti, kis kupolaterem kivételével nagyon szűkek a járatai, valamint a nevét a bejárat oldalfalaira nagy mennyiségben települt, zöldes színű moszatok miatt kapta.

A barlang bejárata

Az 1964-ben megjelent, „Az országos kék-túra útvonala mentén” című könyv szerint a Nagy-Kevély északi oldalán nyílik és a bejáratának az oldalfalát borító moszatok miatt kapta a nevét. 1965-ben a Szabó József Geológiai Technikum Barlangkutató Csoportjának a kutatási területéhez tartozott a barlang és ebben az évben jártak benne. 1967-ben Kordos László és Pék Péter mérte fel és a felmérés alapján készült egy alaprajzi barlangtérkép, két kifejtett, hossz-szelvény barlangtérkép, egy kivetített, hossz-szelvény barlangtérkép és nyolc keresztmetszet. A barlangtérképeket Kordos László szerkesztette és rajzolta. Az 1967-ben kiadott, „Pilis útikalauz” című könyvben az olvasható, hogy a nevét a falait borító, zöldes növényzet miatt kapta és valószínűleg hévizes eredetű, pusztuló, száraz, körülbelül 20 méter hosszú, szűk barlang, amelynek az egyik végén kis kupolaterem alakult ki. 1968-ban a csoport rétegvizsgálat miatt kutatóárkot mélyített a barlang alsó bejáratánál, amelynek öt rétegéből mintákat gyűjtött. Az iszapolás után a mintákból például erdei cickány, mezei hörcsög, mezei pocok, vöröshátú erdeipocok, mezei nyúl, nyugati földikutya, közönséges vakond, barna varangy és lábatlan gyík maradványok kerültek elő. 1969-ben Szenthe István vizsgálta a barlangot.

A Szpeleológia Barlangkutató Csoport 1970. évi jelentésében részletes leírás olvasható a barlangról és a kutatástörténetéről. A jelentésben az is olvasható, hogy a kitöltéséből több, vastag, hallstatti kultúraszerű és fiatalabb, vékony falú cseréptöredék került elő. A leírás szerint a barlang 27 méter hosszú, kilenc méter mély és a nevét a felső bejáratot ellepő, zöld mohák miatt kapta. Az 1974-ben megjelent „Pilis útikalauz” szerint a nevét a bejáratát borító, zöld moha miatt kapta és valószínűleg hévizes eredetű, pusztuló, száraz, kettős bejáratú, 27 méter hosszú, szűk barlang, amelynek az egyik végén kis kupolaterem alakult ki. Az 1975. évi MKBT Beszámolóban megjelent az 1967-ben szerkesztett alaprajzi barlangtérkép. Az 1976-ban befejezett, „Magyarország barlangleltára” című kéziratban az olvasható, hogy a fenti bejárata négy méter hosszú, egy méter széles és zöld moha lepi el, a lenti bejáratának a törmelékében egy méteres kutatótáró van. 27 méter hosszú, kilenc méter mély, beszakadással felnyílt, hévizes eredetű, pusztuló és nagyon kitöltött barlang. A kéziratban négy irodalmi hivatkozás alapján lett feldolgozva.

1981 januárjában Solt P. és Kordos László a barlang felszínén, a humuszos kitöltésből nagy mennyiségű földmintát vett, a minta gerinces faunájának a feldolgozása miatt. Az 1981. évi Karszt és Barlang 1–2. félévi számában nyilvánosságra hozták a barlangkataszteri számát. Az 1983. évi Karszt és Barlangban egy ábrán van jelölve a helye és meg van említve, hogy 320 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el a 27 méter hosszú és nyolc méter mély barlang. Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában szerepel a neve és egy névváltozata, valamint egy térképen van a helye feltüntetve. Az 1991-ben kiadott, „A Pilis és a Visegrádi-hegység” című könyvben le van írva röviden, a leírás megegyezik az 1974-ben kiadott útikalauz leírásával.

A barlang bejárata

2001. március 3-án Lotz Klára, Nagy Ágnes és Szabó Zoltán mérte fel és a felmérés alapján, 2001 márciusában Szabó Zoltán szerkesztett egy alaprajzi barlangtérképet három keresztmetszettel és egy hosszmetszet barlangtérképet. 2001 szeptemberében Ézsiás György rajzolt egy feltárási hossz-szelvény vázlatot. 2001-ben majdnem azoknak a régészeti korszakoknak a leletei kerültek elő, amilyenek a közeli Kis-kevélyi-barlangból. 2002. január 7-én Szabó Zoltán és Verespusztai Gábor mérte fel és a felmérés alapján, 2002. január 10-én Szabó Zoltán szerkesztett egy alaprajzi barlangtérképet és egy hosszmetszet barlangtérképet. 2002-ben is gyűjtöttek belőle régészeti leleteket. 2003. január 12-én Szabó Zoltán által vezetve felmérte a Troglonauta Barlangkutató Egyesület és a felmérés alapján, 2003. január 15-én Szabó Zoltán szerkesztett és rajzolt egy alaprajzi barlangtérképet három keresztmetszettel, valamint egy hosszmetszet barlangtérképet. A felmérés szerint 25,8 méter hosszú, 2,41 méter mély, 2,75 méter magas, 5,16 méter függőleges kiterjedésű és 19 méter vízszintes kiterjedésű.

2003. október 11-én Szabó Zoltán által vezetve felmérte a Troglonauta Barlangkutató Egyesület és a felmérés alapján, 2004. január 10-én Szabó Zoltán szerkesztett és rajzolt egy alaprajzi barlangtérképet három keresztszelvénnyel, valamint egy hosszmetszet barlangtérképet. A felmérés szerint 30 méter hosszú, a függőleges kiterjedése kilenc méter és a vízszintes kiterjedése 19 méter. A 2003. évi Cholnoky Jenő Karszt- és Barlangkutatási Pályázaton, a csoport kategóriában induló, egyesületi pályamunkának az egyik legszínvonalasabb része a Zöld-barlangban végzett, feltáró munka bemutatása. Ezért a pályázat bíráló bizottsága különdíjjal jutalmazta az egyesületet. 2012-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Szenthe István: Karsztjelenségek és képződményeik fejlődéstörténete a Nagy-Kevély környékén. Egyetemi szakdolgozat. Kézirat. Budapest, 1969.

További információk[szerkesztés]